A SR nem abból indul ki, hogy minden IR-ben c-nek mérjük a fény sebességét, hanem abból, hogy minden IR-ben c a fény sebessége. Ennek olyan következményei vannak, hogy ha egy IR-ben (pl. szabadesés közben) mindkét karodra teszel egy karórát, amik azonos időt mutatnak és az egyik karoddal körözöl egyet, akkor utána már nem fognak azonos időt mutatni (a körözésen átesett óra késni fog). A newtoni modell szerint a körözés nincs hatással a karórára, tehát a SR nem kibővített newtoni modell, hanem egy gyökeresen különböző modell, amely szerint a világ egészen más, mint Newton gondolta.
Ezen optikai hatás minden távolságmérésre hatással van, ami miatt az atomok is más távolságúnak látják egymást, emiatt a KIBŐVíTETT newtoni modellben igenis összemegy a mozgó test.
Mmormi ha elvégezted az időre az LT a páldámban légyszives végezd el a foton hullámhosszára is.
Egyik következménye a hosszúság-kontrakció, melynek értelmében egy nyugvó rendszerben l hosszúságú test egy mozgó koordinátarendszerben megrövidül, hosszúsága az eredeti hosszúság -szorosa lesz. Ez a jelenség a mai hosszúságmérő eszközökkel nem bizonyítható, mivel azok is hosszúság-kontrakciót szenvednek.
Egy másik következmény az idődilatáció, mely szerint egy nyugvó rendszerben Δt idő alatt lezajlódó esemény egy mozgó koordináta-rendszerben hosszabb ideig tart:
Az idődilatáció és a hosszúság-kontrakció egymásból következő fogalom, a kísérleti bizonyítékok csak a kettő együttes feltevése esetén állják meg a helyüket.
Új ember vagy, de alig 10 hozzászólás alatt sikerült magad besorolnod a "reménytelen eset" kategóriába.
"Ez a Lorentz-trafó térbeli része egy newtoni modellben. Az idődilatáció valós, ami miatt ez a látszat is valóssá válik a mozgó mérőeszköz számára. De attól még ez egy látszat, és az idődimenzió nem része a térnek."
Tehát van idődilatáció egy Newtoni világban, mikor a Newtoni fizika legfontosabb tulajdonsága az egységes időfogalom? És mi az, hogy a térnek nem része az idődimenzió? Ezt kissé nehéz elképzelni úgy, hogy egy mondattal előbb arról beszélsz, hogy az idődilatáció valós.
"Az idő csak az, amit az óra mér. Emiatt az idődilatáció csak a periódikus mozgások periódusszámára vonatkozik. Ez a periódusidő és a periódus térbeli hossza, a hullámhossz, az ami keveredik a specrelben."
Nyilván. Az órák lelassulnak, de az idő nem... Ez is volt már... Volt aki azzal próbálta cáfolni a specrelt, hogy az ingaóra nem is jár a világűrben, akkor ott nem is telik az idő?
"De a tér newtoni."
Szóval egy Newtoni térben lévő idődilatáció és hosszkontrakcióról van szó. Értjük mi ezt...
A specrel első axiómájáról: a fény minden IR-ben c-vel terjed. Egyetértesz vagy elveted?
Ez a Lorentz-trafó térbeli része egy newtoni modellben. Az idődilatáció valós, ami miatt ez a látszat is valóssá válik a mozgó mérőeszköz számára. De attól még ez egy látszat, és az idődimenzió nem része a térnek.
Az idő csak az, amit az óra mér. Emiatt az idődilatáció csak a periódikus mozgások periódusszámára vonatkozik. Ez a periódusidő és a periódus térbeli hossza, a hullámhossz, az ami keveredik a specrelben.
A relativisztikus mechanikában [szerkesztés]
Speciális relativitáselmélet [szerkesztés]
A speciális relativitáselméletben a külön kezelt idő és a háromdimenziós Euklideszi-tér helyére a négydimenziós téridő egy speciális esete, a Minkowski-tér lép. Az energia itt egy négyesvektorban összekapcsolódik az impulzussal és az energiamegmaradás, mint az idő homogenitásának következménye a hármasimpulzus megmaradásával, mint a hármastér homogenitásának következményével. Együtt a Minkowski-tér homogenitásáról beszélünk. Itt az impulzus a következő alakban írható:
míg az energia:
Kettejükre igaz a következő összefüggés:
Tömegnélküli részecske, mint a foton estén egyszerűen:
Az attól függ, hogyan fogalmazod meg a törvényeket.
Az olyan geyszerú megfogalmazásokhoz, mint pl. "az alma leseik" vagy "az impulzus megmarad" tartozik egy hosszadalmas dfiníció és mérési utasítás rendszer, ami megmondja, hogyan kell érteni, mire vonatkozik és mire nem.
Javaslom olvasd át újra a specrelt, mert megkoptak az emlékeid.
"Az események megfigyelése miatt szükség van egymástól távol lévõ, szinkronban járó órákra. Azonban órák mozgatása közben az órák gyorsítására, mozgatására és lassítására van szükség, ami a szinkronizálást elrontaná. Az órák szinkronizálását Einstein nyomán a következõképpen tehetjük meg. Kiválasztunk egy referenciaórát és nullázzuk, majd a többit órát elvisszük a megfelelõ helyre, és beállítjuk rajtuk azt az idõt, amely ahhoz szükséges, hogy a kijelölt referenciaórától a fény eljusson hozzá. (Azaz megmérjük nyugvó etalonnal a két óra távolságát, osztjuk ezt a fénysebességgel, és az így kapott idõt állítjuk be rajta. Ha a referencia óra nem nulláról indul, akkor ezt az idõt is hozzá kell adni a beállítandó idõhöz.) Ha ez megvan, a referenciaórát és ezzel egyidejûleg a fényjelet is elindítjuk. Ha a fényjel elér egy órát, akkor az elkezd járni a beállított idõtõl. "
Ha az egyik irányban a fényjel lassabban halad, akkor a szinkronizáló fényjel is pont annyival lassabban fog menni. Ez így elállított óra meg perszehogyde c-t fog mérni.
Ez a Lorentz-trafó térbeli része egy newtoni modellben. Az idődilatáció valós, ami miatt ez a látszat is valóssá válik a mozgó mérőeszköz számára. De attól még ez egy látszat, és az idődimenzió nem része a térnek. 