Vannak szar aszfaltok, vagy inkább bitumenek az biztos. Meg hideg is. Nekem a csúcs az -42 volt a Donyeck medencében. Bár akkor Poltavai kerozin volt a tankban és nem volt gond. A hűtősök maghőmérője volt kiszúrva az Iveco elefántfül ablakán kívülre, az a minimum -40 fok skála alatt mért két vonásnyit. Nem ismerem a cégüket, sőt egyiket sem nagyon, én most ülök vissza kocsizni 10 év kihagyás után. Na most már nem zavarok senkit, mert a csapból is én folyok. :-)
Valami pakuráról beszélt, hogy egy útszakaszon szanaszét van folyatva, azt azon még nyáron is elkapar a Volvo. Meg a kollégája jött visszafele és az mondta neki, hogy ott rendesen behavazott, meg le is van fagyva. Nálunk akkor olyan 1-2 fok volt. Vissza ők is üresen járnak, szóval biztos megéri arra járni. Ja a cég neve Kárpátia Expressz, biztos láttad már az autóit. Öreg tandem FH-k.
Oda sem jártunk egyedül. Mindig csapódtunk valakihez aki ott volt a szeren. De mindent meg lehet egyedül is csinálni, csak egy kicsit több idegbe kerül, és nem is olyan biztonságos.
Az Orosz pálya, már a rendszeres pálya az 1987-ben az év végén kezdődött a HC-nál. Akkor már javában Angoloztam, és bevállalt a cég egy rakás fuvart Jerevánba az Örményekhez. Ott építettek egy mikroelektronikai gyárat, és az Angolok csinálták a gépeket, azokat hordtuk le vagy négy évig. Fasza volt. általában kis súlyok nagy bazi faládába csomagolva, két láda kitöltötte a platót, vagy több kicsi, de súly az 6-7-8-10 tonna. Haza csak üresen, nem volt semmi. A cég eleve megadta az útvonalat. Ritka volt hogy hazajöttünk vele Angliából, az elején volt ilyen aztán direktbe mentünk. Angol-Benelux-Nszk-Ndk-Lengyel, majd a Bresti határ, onnan Kiev-Harkov-Rosztov- és télen le a feketet tenger partjára Szocsi-Tbilisi-Jereván. Vagy Nyáron Rosztov-Vlagyikavkáz (régi neve Orzsonyigidze) ott át a Kaukázuson, Tbiliszi-Jereván. Térképen tájékozódtunk, megvettük a ruszki sofőröktől a tuti Szovjetunió térképet. Amúgy sem tudtál elveszni, mert ha hallottad abban az időben minden település határában minden ki illetve bevezető úton volj GAJ-poszt, azaz rendőrök, akik sűrün meg is állítottak és próbáltak basztatni. Ez szar volt de például ott jó volt éjszakázni, egy kis baksis fejében mert fegyveresek voltak, és nem macerált senki. Az öreg ha karácsony előtt ment el három héttel, akkor nyugdíjas tempóban is illett hazaérnie. Gyakorlatilag széles úton megy végig a Csecsen földig, ha szerencséje van láncolni sem kell. A Donyecki medence környékén vannak hullávasútak, de az sem gáz. Bárhol megkérdezhetted az utat, pláne sofortől kellett. Helyi Kamaz sofőrök mindenben segítettek. Akkor még nagyon jó csávók voltak. Ha szereltél valamit az út mellett biztos hogy megálltak segíten, még a pajszert is kiszedték a kezedből amikor kereket cseréltél. Persze mint mindenhol ott is a hatalom az ami szarozott az emberrel. Navi program sem kell, annyira nem sűrün lakott ország hogy eltévednél két falu között. :-) Egy két kanyar után már te magyaráztad az újaknak hol és hová kellett menni. Tényleg egyszerű. Ugyan ez volt a Tengizi pályán, vagy éppen a Kazah fővárosba Alma Atába is. Mai neve Almati. Anak idején éppen azon filóztunk, hogy bár autópálya nem volt náluk, kivéve egy rövid szakasz Kievben a reptér felé. hogy az utakat amik egyszámjegyűek, kurva szélesre csinálták, és még hagytak jobbról balról sok esetben száz métert is, mert valószínűleg abban gondoljodtak, hogy egyszer mindenhol autópálya lesz. Nem lett. Illetve most hallottam elmondásból, hogy a Lengyelektől, Bresttől Moszkváig full autópálya van. Amarra lefelé nem hiszem. Volt Kiev előtt meg néhány helyen osztottpályás út, amin kenték a lovaskocsit is, de nem autópálya. No meg sok helyen volt ahol elfogyott az út. Vagy elmosta a víz valamelyik áradásnál, vagy a hegyomlás takarította el az aszfaltot. Ez leginkább a kaukázusban volt, és Moszván túl a távolabbi helyeken. Lehetett murvás kavicsos vagy saras trutyis utakon menni szerencsésebb esetben néhány száz métert, roszabb esetben kilométereket. Ott úgy kell dolgozni, hogy reggel kelsz 4-5 órakor, és fekszel este 10-11 órakor. A Szocsi környékén a hegyekben megy az út a lekott területek között, ott például olyan kanyargós szerpentines hogy meg lehet őrülni. volt hogy azon a szakaszon csak napi 150 kilométert tudtunk menni. Volt egy két érdekes városi kikerülő náluk, azt meg kellett ismerni, ilyen volt például a Harkovi, na az nem volt szar. :-)
A Hungaros pályám legelején volt ez, 1984-ben amikor keleteztem, de jó egy évig jártam csak, de addig szinte mindenhol voltam. Lelkileg semmilyen rákészülést nem igényelt, mert az egy év óvoda alatt ami a műhelyben a szerelést és a garázsszolgálatnál eltöltött időt jelenti teljesen kicsiszolódtunk. Már csak azért sem jelentett lelki problémát, mert 25 éves voltam, és tele voltam kalandvággyal, ahogy mondják, ebben a korban az ember hátán fát lehetett vágni. Azt hogy mit vittünk magunkkal keletre azt az öregektől addigra tudtuk. Először is sok sok vizet, legutolsó esetben Törökben tankoltunk fel vízből, de az itthoniban jobban bíztunk. Kaja az érdekes volt, sok konzerv, amit ha nem volt muszály nem nagyon ettem. Itthon csináltunk pörköltet amit elkészítés után zsír fedett az üvegben aztán le kellett dunsztolni, így elállt hetekig. Hús lesütve, zsírja takarta az edényben, nem kapott levegőt, az is bírta viszonylag sokáig. Ezen kívül száraz kaja, szalámi, kolbász, sonka. Akkortájt egy verdában sem volt sem hűtő sem légkondi. Kevesen engedhették meg maguknak az 1500-2000 márkás Engel hűtőszekrényt. Meg a pia. :-) Iránba nem, vagy csak nagy merészen nagyon elásva. Egyrészről jó biznisz volt eladni, másrészről ha megtalálták a határon akkor akár a fejeden törték szét az üveget. Az úttal nem volt semmi gond, mert mindig valamelyik tapasztaltabb kollégával mentünk, akár ketten hárman is együtt. Sokan mondják hogy többen nem érdemes, mert csak húzódik az idő, mert mindig mindenkinek más a dilije, máskor jön rá a szükség stb. stb. De azért később a Ruszki pályán volt hogy hatan heten is autóztunk konvojban, nem volt gond, senki sem hajtott minket, nem volt ez a kurva mobil. Egyszóval sima ügy volt, volt segítség, és nagy volt az összetartás. Ha annak idején nem álltál meg valakin segíteni, akkor kirúgtak simán. Ott nem lehetett ezt megtenni, és a saját lelkiismereted sem engedte. Szerintem most is bárki megtudja csinálni, nem kell félni. A Török pálya az jó lett, sokan járnak le, bár közel nincs annyi fuvar mint régen. Ahogy hallom Irán is van újra de az is elvétve.
Nyilván. Csak mondjuk egy Portugáliát megcsinálsz 4 nap alatt, addig keleti irányba 4 nap alatt szerintem még sehol se vagy. Főleg télen. A kolléga egyébként 3 hétre saccolta az utat (üresen jött haza ami ugye lehet előny is, de hátrány is), karácsonyra szeretett volna hazaérni. Nem tudom sikerült-e neki.
Maci,
Mondjuk térképpel? Ha tanultál oroszul akkor még a betűk (táblák) se jelentenek akadályt :)
Vagy vannak fasza orosz navi programok: Navitel, Russa. Csakhogy az ismertebbeket említsem.
Múltkor együtt vámoltam egy idősebb faszival a BILK-ben, épp valahova csecsenföldre vitt bútorokat. Mikor elkezdte mondani az útvonalat egyből feltűnt, hogy ő nem vezetés(ek)ben méri a távolságot. Napokban. Pedig km-ben nem egy nagy táv, megnéztem 3000 körül van.
Mersinben (Adana mellett, Torokorszag) voltam egy irodaban ahol speditor terkepek voltak a falon.
Ahogy a mi szemunk megszokta (errefele) hogy a skandinav orszagok vannak "felul" ezen faliterkepeken...nos, ott a felso csucsokben volt Bukarest.
Lefele mondanom se kell hogy meddig volt a terkep:)))
Valahogy kuriozum ez szamomra a mai napig.
Egy jordan soforrel jottem par napot egyszer felfele (nana hogy Mercije volt): es mondta h volt mar Romaniaban es egyszer fent Nemetorszagban, ami nagyon messze volt ahogy mondta.
Vegul is minden viszonylagos...:)))
Don, ivodzsima (es masok): merre voltatok a legdelebbre "arrafele"???:)
Hát ezek az extrém pályák kemények lehetnek! mindig elismertem azokat akik le arab országokba vagy orosz-kazah pályán jártak:)
Én egyszer voltam ukrajnába a boxerrel és odafele uton folyton azon agyaltam milyen lesz a határ meg ,hogy milyen lesz ukrajna. Jöttek szembe török kamionok is mondom ha ők túlélték akkor talán énis:) Visszafele újra magyarországon volt bennem 1 kis büszkeség ,hogy na igen ezt is megcsináltam!
A multkor az M1 en láttam 1 teheráni kamiont! 4db rendszáma volt külömböző karakterekkel:) Valamint most láttam Timocom on 1 4 kamionos fuvart belgrádból Qatar ba az is izgi lehet:)
Birodalom kimaradt (Hal'Istennek), kalandnak (palyakezdokent) epp eleg volt a roman , bulesz, makedon, es picit lejjebb palya.
...
Emlekszem amikor kolyok voltam, a Mercik tetejen lattam egy matricat (faluba nalunk volt egy-ket hc-s) melyen ez allt V8 330 vagy 350 v 380?? Huu mekkora szam volt, talan a 350 lehetett nem emlekszem pontosan (1935 tipusszam???).
Klasszikus kamionozas kb a '90es evek elso vegeben erhetett veget, szerintem,azota: "varnak", "termined van" "leall a szalag", "mikor vagy ott?" "mikor vagy itt?"kerulom a staut, kivezetem a (sokadik) 4,5 orat, hutos cmr-t irok, mert sietek, kerulom a sort a hataron, kerulnek engem a hataron, rohanas az aldiba, rohanas az aldibol,
megszuntek a kocsi melletti fozocskek szep lassan (legalabbis Lajtan tul...)
persze a 3 napos bulgar vamkezeles, vagy makedon belepo se volt jo...
Bukaresti nagybanin is rolunk arultak a cucot (irodaba mondtak is hogy egy hetet(!!!) szamolnak azon a koron a lerakora, szal 2-3 nappal akar gyors is lehetett az ember.
Amikor kicsi voltam 10-13 éves volt 2 rába daf cserefelépítményes általában vagy transcamionos vagy valami libertate felíratú felépitmények voltak rajtuk! jah és forgózsámolyosak voltak:) itt álltak előttünk mindig a réten akkoriban még nem tudtam mit jelent oroszba járni de a 2 srác sokat ment! mesélték ,hogy gépfegyverekkel ügyelték a le-fel rakodást meg hasonlókat. A 2 srác mindig bőrdzsekibe menő cuccba volt mintha meg se viselte volna őket. ma meg ha a hátron meg nézel néhány kamionost bulgárt románt néha magyart is árad a bűz retkes ruha tiszta ápolatlanság...
Mi sohasem csíptük őket. Azért a Közel keleti, és az Orosz pályára később léptek be mint a Magyarok. Nem nemzeti dicsekvés, de a fasorban sincsenek hozzánk képest. Mentalitásban és képzettségben sem. Tolakodós faszkártyák voltak. Tudod volt egy mondás: A knédli nem étel, a tót nem ember, a liaz nem kamion. :-)
A Liaz kivételével mind meg volt, igaz előtte Skodáztam is a Volánnál. :-) Ami a legjobban bírta az a Turbo Star volt. 330-as Benetton zöld, és 360-as a következő. Amit az kapott a ruszki pályán az nem volt semmi. Azok az adagolós szerkezetek bírták. A mai Közösnyomócsöves technikák már nem olyan sikeresek távol a nagy semmiben amikor magadra vagy utalva. Daf Rábát mi sem szerettük annyira, a kis fülkés régi az jobb volt. A 320-as Merga a HC-nál keleten is mindent kibírt. Azután jöttek az első 330-as turbósok, az is jólsikerült széria volt, aztán már nem nem hallottam olyanról amit agyba főbe dícsértek volna.
"állítólag ilyenkor télen kint nem elég az állófűtés hanem a motort is végig járatni kell mert a tankba visszacsorgó meleg gázolaj melegen tartja a tankban lévőt:)"
Ja igen, ha a tank hőszigetelt lenne, és 10 liter gázolajat tartanának benne. Alapjáraton nem igazán 90°C-os gázolaj áramlik vissza a tankba.
Mi Svedbe jarunk, novembertol tesszuk a tankba a "skydd"-et (1000L-hez 1 L)...Lengyelben es Svedben lehet kapni. Par eve Ornskoldvik-ben voltam, este ertem a ceghez, ott aludtam, meg csak -10 volt. Hajnal 5kor arra ebredtem hogy "kicsit" fazom. Aki ismeri a DAF-ot (95XF-et), az tudja mekkora csovon kapja az uzemanyagot a kalyha...kb mint a gombostu feje (se)...na ez a cso elfagyott, kalyha megallt....beinditottam a kocsit, -28 fok...nagyon nem kellett leaallitani aznap... :)
A szerb határon azt mesélte 1 oroszozós kollega ,hogy kint a moszkvai piacon raktárnak is használják az autót! Elmondása szerint 1-1 lerakodás akár 6-7 napig is eltarthat! Igaz ez?
Jah és állítólag ilyenkor télen kint nem elég az állófűtés hanem a motort is végig járatni kell mert a tankba visszacsorgó meleg gázolaj melegen tartja a tankban lévőt:)
Hírek
Hírek
