A természet lényege az, hogy változásban van, ezt evolúciónak is nevezik. A logikára is igaz, hogy változik, mivel már több ágra tagozódik. A premisszák és konklúziók igazsága ennek megfelelően, kiválasztás eredménye. Szabad a vásár, de ne csodálkozz, (ne mérgelődj) ha nem azt kapod amit vártál.
Ebben állíthatsz akármit, ha logikai ellentmondás mentesen igazolod azt.
Hát ezt csinálja szerintem a természet is.
Állít valamit magáról magának és azt be is igazolja a saját logikai rendszerében magának.
Össze tudnék állni valahogy ebből a sok rohadt 0-ból? Hát a szintén 0-kból képezhető logikai törvényeim alapján igen...Akkor miért is ne? És így tovább...
Építkezik a rendszer a logikája által kikövezett lehetőségek mentén...
A matematika nem természettudomány. Ebben állíthatsz akármit, ha logikai ellentmondás mentesen igazolod azt. Az elmélet, igazolt elmélet marad. A fizikában az elmélet igazolása a gyakorlat. Azt meg a természet gyakorolja. :)
Hát én erre az önok válaszát kaptam. Van olyan lehetőség, ami képes magát okozni... Egy ilyen elemi struktúra elemi tulajdonsággal.
Van is ilyen a russel paradoxon megoldása a 0. Az képes magát tartalmazni, meg magát okozni. Ebből indít pl Dienes. Ebből csinál építőelemet, meg törvényt, stb.
Rekurzív halmazgenerációval magyarázta az egyik videóban, hogy pl az a 0 ami egyszer tartalmazza magát, meg az ami kétszer... Na mindegy, ha érdekel kifejti a matematikai hátterét is...
Hát most bocsi, de a meg nem nyílvánultat, a létezők és nem létezők halmazát elég nehéz fizikai módon megvizsgálni. Csak matematikailag lehet vizsgálni....
A matematika meg mindent ki tud hozni belőle.
Létre jönni... Onnan jönnek a dolgok a létre.
A cigim rendezettsége maximális. A parázs még csak lehetőség.
„Tehát az igazi semmi a korlátlan lehetőségek mindene...;)”
Amikor a nullát a lehetőségre, mint a potenciára alkalmazzuk, akkor jön elő a szlogen, miszerint: erős állítás erős igazolást igényel. A nihilisták előnyben. :-)
A aritmetikában, számtanban használatos nulla is egy segédeszköz a számoláshoz. Ezt a római valós, nullát nélkülöző számok használatának „bonyolultsága” igazolja.
„Algebrai szempontból a nulla az összeadásra nézve neutrális elem (ha egy összeadásban tagként szerepel, annak eredményén nem változtat), a szorzásra nézve zéruselem (ha egy szorzásban tényezőként szerepel, annak eredménye önmaga). Az utóbbi következménye, hogy nincs multiplikatív inverze, azaz a nullával való osztás nem értelmes művelet.”
A nulla is csak egy jól felhasználható szimbólum, ami mögött ott van a valóság.
