(Az SD-k a kívülről is érinthető kivezetések miatt érzékenyebbek a sztatikus töltésre, valamint a gyártás során bekerülő szennyeződésekre. Nagyobb kapacitásnál minden kisebb bennük, a helyzet ettől fokozódik:( Annak ellenére, hogy a CF a felépítése miatt sérülékenyebb, nagyjából ugyanannyi SD-t láttam kifeküdni. Váz porthibát én még nem láttam, csak kontakthiba alakjában, - ilyesmi sem zárható ki, csak nagyon nem szeretne vele számolni az ember...)
A Canon 6D egyszer csak gondolt egyet és nem ette meg az SD kártyám. Kiköpi. Ugyan rácsukom a tetejét, de nem érzékel magában kártyát. Van erre valami tipp/trükk, vagy maradjak a szervíz vonalon?
Valóban javítás után tapasztalt dolgokat taglaltam; a beavatkozás azonban nem volt több, mint a gyárinál jobb állapotra hozás:), ui. egy hidegforrasztást kellett kiigazítani.
Javítás közben és kipróbáláskor a vaku természetesen nem kerülhetett még csak közelébe sem váznak az okokat alighanem felesleges részletezzem. A szinkronbemeneten is csak azért volt benne a vezetéke, hogy hátha csak az vacakol
A CT-1 nem egy túllihegett, viszont tisztességesen megtervezett és korrekt, nem kétséges minőségű, inkább túlméretezett alkatrészekből összerakott áramkör, manapság a felét pénzkidobásnak ítélnék a gyártók (=nehogy ne menjen már valami tönkre egy-két éven belül!). Az indítása is hótt mezei, már ami a teszgombot illeti: az bizony fémesen párhuzamos a szinkronbemenettel (a rajzot felleled a neten).
Nem emléxem pontosan, hogy a szkóp mérővezetéke az indítóbemeneten lévő dióda anódján vagy katódján volt (ez még a nyélben van, ahonnan a fejig tíz centis drótok mennek még, innen az átindukálás+prell ideája!), de arra igen, hogy az impulzus pozitív volt, ami elvileg mindeggyé teszi az előbbi kérdésre adható választ (mert nyitó irányban van a dióda, azon keresztül húz földre az indítójel).
Mivel a csodák mindig máskor, másfelé és mással esnek meg, talán érthető, hogy innentől kezdve ideges lettem. Mondjuk az sem túl biztató, hogy akármi adat a feszültségtűrésről a vakupapucs középső érintkezőjére vonatkozóan talán ha a vázak szervizkönyvében lehet specifikálva, tehát nem egy túlpublikált paraméter (a PC-kimenetre azért meg szokták adni), de az hiába lenne akár 20V, ha egy hasonló konstrukció ennek többszörösét sózza a nyakába a tesztgombbal való indításkor. Ami azért lássuk be- nem életszerűtlen helyzet. Én nem nagyon bíznék a túlfesz védelmekben meg a söntkapacitásokban, mert nagyjából fogalmam sincs, mekkora energiája lehet a tüskének. A lavinajelenségek jellemzője, hogy megindításukhoz alig kell valami:(, bár a villanócsőnél pont ennek örülünk:)..
A megoldás sztem: kétséges esetben messzire kerülni kell a vakupapucsot (ha van rá mód), vagy csinálni kell egy pl. optocsatolós illesztést (az ilyen korú vakukba bátrabban bele lehet bütykölni), szvsz ez utóbbi a teljesen korrekt eljárás... Más kérdés, kinek mennyit ér az egész.
Ugyanakkor kétségtelenül igazat kell adjak abban, hogy ez így elég speciális helyzetnek tűnhet. Mivel azonban maga a talpfesz-kérdés is csak a már mohos típusok esetén merülhet fel, nem tartom elhallgathatónak, hogy bizony nem feltétlenül a kérdésünkre kapunk választ egy sima DC-méréssel mármint hogy túléli-e majd a váz a kísérletező hajlamainkat.
Ugye ott volt, hogy elsütéskor, és az is hogy tesztgomb.
Hát, igazából az volt ott, hogy "nem lehetett elsütni sem szinkronbemenetről, sem tesztgombbal."
Gondolom a tüskét azután mérted, hogy megjavítottad... :) És gondolom a tesztgombbal, anélkül, hogy a vázon lett volna.
Na, nem akarom a szót csépelni, de hát mi itt most végül is a 'talpfeszültség' definícióját feszegetjük. :)
A söntölésnek a tesztgomb valóban bekavar :), de szakmailag annyit hozzá lehet még tenni a dologhoz, hogy ha csatolással át is megy valami a szinkronkörre, az gyakorlatilag egy nagyimpedanciás forrásnak/meghajtásnak tekinthető, ami már kicsi terhelésre is a barátságos, vagy legalább is az elviselhető szintre enyészik. A váz elsütőkörének nem ismerem a pontos kapcsolását, de kis túlzással az ottani szórt kapac is kellő mértékben söntölheti az ilyen rövid (=nagyfrekis) tüskét.
Na mindegy, tervben van pár vakumérés úgyis, esetleg megnézem majd azt is, hogy vázon és nem vázon, mit mutat a szinkroncsati, ha tesztgombozok.... :)
Kérdeztem, hogy merre lehetne venni kicsit olcsóbban, mint 30ezer pénz a gyártótól (innen meg innen, link), valami okos Ebayes megoldás, másolat, csiribiri. Fele meg akart győzni, hogy ez szar és nem jó semmire, ne izguljak rá feleslegesen. Amúgy jó eséllyel vakut sem láttak soha... Másik fele belinkelte azt a Google első találatai közül, amire mondtam, hogy ennyiért tudom, csak nem szívesen venném meg. És ezt a témát rágtuk 2 napig körbekarikába. Aztán osztrák aprónetről egész jó áron érkezett.
Igen, ezt mondtad, bár Ebayen nem találtam. Végre sikerült egy eredetit szereznem, de láttad mekkora vita volt belőle a technikai csoportban, mert igazából nekem nem is kell ilyen, mert szar :-D
Már csak egy Aurora Firefly klónt kellene újra megtalálnom, de lehet esernyős/szoftboxos megoldással teszek a vakura még valamit, de inkább nem is tudom :-/
Jó az, amit írtál, csak ahhoz nincs köze, amit én írtam...
Ugye ott volt, hogy elsütéskor, és az is hogy tesztgomb. Enélkül neki sem kezdetem volna az irgalmatlan litániának, hogy miért, profin leírtad helyettem. Ám ha az a söntölés annyira rendben lett volna, nem lett volna szabad látnom semmit. Prell? Belassult az alagúteffektus? :). Érdektelen; a lényeg az, hogy felléphetett. Mivel a többséget itt egyáltalán nem érdekli, hogy mi van a vakun belül, csak az, ami kijön belőle és hogy azt hogyan fordíthatná saját javára, nem szállnék bele egy hosszas folyamatelemzésbe vagy kisérletezésbe (mert van még ugye az ismét komoly áramlökéssel járó kikapcsolás is, ami a vázról jövő vezérléshez -ami azért szintén nem egy egységugrás- képest ekkor-akkor történhet stb. - szóval nem egy ideális világban élünk).
Ennél sokkal gyakorlatiasabbnak tűnik a kérdés: mi gátol bennünket, hogy a teszgombot egy már csatlakoztatott vakun megnyomjuk? Nem életszerűtlen a dolog, emlékezz pl. a nemrégiben zajló, fénnyel indított vaku-polémiára. Mivel akármilyen vakuról volt szó, és ha egy még látszólag "belefér" kategóriásnál is előfordul(hat) egy ilyen -valóban nem várt- dolog, nyugodjak bele, hogy pechem volt?
Kupo C-Stand Hollywood-i filmes/fotós lámpa, vagy vaku állvány
Fantasztikus, rendkívül masszív, professzionális vaku állvány. Minimum magassága: 132,5 cm Maximum magassága: 302 cm Névleges oszlop terhelhetőség: 20 kg A lábak terhelhetősége együttesen: 150kg Az oszlop rudak átmérőjei: 35mm, 30mm, 25mm A legnagyobb láb magassága szabadon állítható, hogy a legextrémebb helyzetben is a segítségedre legyen. Teljesen fém! Csatoltam egy képet, hogy milyen terhelést bír 1,8m kihuzatnál, 17kg súllyal. Én a teljes állvány készletemet lecseréltem erre a típusra. Ha a rögzítő csavart meghúzod, nem kérdés, hogy biztonságban van a felszerelésed. Érdeklődni itt, vagy a 06harminc2509458-as telefonszámon lehet.
Nem is tudom mit írjak, értelmetlen vitáknak ugye nincs értelme... :)
Nem kétlem, hogy az említett Metz produkálta a tüskét, de gondolj arra, hogy elsütéskor a váz rövidzárat ad a vakunak, és így nagyon egyszerűen védi magát, lesöntöli a visszarúgásokat.
A tönkremenetel alapvetően nem az expó alatt történik, hanem az első felrakáskor, vagy felrakott állapotban az első bekapcsoláskor/feltötődéskor, amikor először megjelenik a magas talpfesz (DC), és a váz találkozik vele...
Kidobom a szkópom, nyilván az ver át. Amúgy is elavult már erkölcsileg:). Akkor most hosszú leszek, de ígérem, ennyivel beérem:).
Valamikor tavaly egy Metz CT-1-et javítgattam egy kellemetlen, de primitív hibával: rosszul volt forrasztva egy, a gyújtó tirisztor gate-jére menő kondi, ami miatt nem lehetett elsütni sem szinkronbemenetről, sem tesztgombbal. A vezérlő bemeneten még a gyár szerint is legfeljebb nagyjából tíz voltnak lett volna szabad lenni (feltöltött állapotban), és valóban elég egy általános iskolai fizikaórai emlék, hogy utánaszámolva is belássa az ember: tényleg annyi az annyi.
No most marhára nem érdekel, hogy elsütéskor az előbbi értékhez képest baromi nagy, az előbbi sokszorosának látszó, ámbár csak néhányszor tíz mikroszekundumos tüske nem magából az áramköri felépítésből adódott. hanem csak úgy átindukálódott a szinkron csatlakozás vezetékeire a velük egy kötegben futó egyéb rusnya drótokról (amelyek közül legalább kettőben a kisütőáram is folyik, de a kis szutyok gyújtótrafó szekunderének vezetéke is szemtelenül hosszú). Sztem észre sem vettem volna, ha véletlenül nem marad az időalap fürge állásban egy előző alkalomból.
Mert hogy egy háklisabb vázat sem érdekelné az eredete, még ha az említett 10V bőven bele is férne a türelmébe. Egyetlen remény, hogy egy hosszabb(!) szinkronkábel kapacitása talán csillapít valamennyit. OK, az többnyire(?) a váz PC-csatlakozására megy, ami bírós - de ugye van vakupapucs-PC adapter is, vagy a vaku eleve papucsba tolható - ezen esetekben már a fohászoknak is lenne létjogosultsága:).
Jeleztem: konstrukciótól függhet, van-e anomália, és minél távolabbra megyünk vissza az időben, annál "durvább" dolgok fordulhatnak elő. Maga a (vakupapucsba) csatlakoztatás is zűrös lehet, pusztán a tetű sztatikus töltések miatt - ilyesmiről ugyan az elszállt USB-portok miatt alaplapcserét kipengető olvtársak tudnának többet mesélni, de hallottam már így elhalálozott vakucsatlakozásról is (nem láttam, de ha városi legenda, a majsztró átverte a polgárt). Ez valóban inkább a balszerencse kategóriája, de egxes mechanikai konstrukciók -anyag, felépítés- hajlamosabbak a szikrázásra, mint mások - ez viszont már személyes tapasztalat (és obira is vonatkozik...).
No de mindegy, szvsz az esetek többségében igazat kell adjak neked. Azért érdemel mégis -és úgy látszik időnként újra és újra- néhány szót a dolog, mert a kérdezők érezhetően igen kevés háttérismerettel bírnak, ergo nem nagyon tudják megítélni azt sem, hogy mivel kisérleteznek.
Hiszen éppen emiatt kérdeznek, ami elég racionális döntésnek tűnik:).
A multkor is ezt irtam: nem igy van, másképp működnek a vakuk. Nincsenek veszélyes tuskek, nem "rug vissza", hidd el sima egyenfeszt kell merni, es meg csak nem is a vazon, hanam a vaku talpan, mikor magában van, bekapcsolva, feltöltve.
Köszönöm, milyen igazad van, kicsit tudatosabban odafigyelve akár előre meg is becsülhetem, kb. milyen fényerőre lesz szükségem és így várhatóan kevesebb lesz a rosszul exponált képeim aránya.
[/offtopic]
Előre bocsátom, teljesen zöldfülű vagyok, két éve még mobiltelefonnal kezdtem makrózni, a tavalyi évben használtam először igazi makro objektívet a polcon addig csak csipkerózsika álomban szunnyadó kis 1100D-vel. De valóban először szinte végig F11-gyel makróztam, majd a vaku megvásárlása után kicsit elszaladt velem a ló és nem szégyelltem F22-t is használni a nagyobb mélységélesség miatt. Aztán tavaly ősztől inkább próbáltam ismét több természetes fényt használni, vagy vakuval csak rásegíteni (árnyékot csökkenteni).
Nem dokumentarista stílusban készítem a fotóimat, inkább annak örülök, ha valami hangulat vagy érdekesség megragad, sok esetben ezért komolyabban bele is nyúlok az utómunkával, ha számomra szubjektíve úgy még érdekesebbnek tűnik a végeredmény :)
Ejha, micsoda kellemes meglepetés!! :) Ha már így alakult, szeretném közvetlenül is megköszönni a honlapodba fektetett energiát, sok értékes leírást, köztük a vakukról szóló részletes cikket is! Gratulálok hozzá!
Köszönöm a további tippet, jótanácsot, meg fogom fogadni, mivel már első körben is megnyertem azt, hogy nem kell feltétlenül eladnom a vakumat, tudom használni az új vázon is. Igen, amúgy teljesen igazad van, ha ez szándékos, hogy az új váz ne legyen kompatibilis más gyártó korábbi vakujával, eléggé unfair... Vennék én normális áron Canon makro vakut is, de ahogyan nézegettem, azok 160 ezernél kezdődnek, az alternatív gyártók meg 25%-os áron adnak hasonló funkciójú terméket. Mivel még eredeti Canon vakut sosem használtam, így azt persze nem tudom megítélni, hogy jogos-e ez a hatalmas felár (kivitelezés minősége, élettartam, plussz szolgáltatások). Azt tudom, hogy ez most számomra túl drága lenne, egy darabig az új váznak és objektívnek kell örülni, mást meg sem mernék pendíteni a felettes szerveknél (értsd: feleség :) ).
Nyilván más szemmel nézi ugyanezt, aki fotózásból él, nálam ez csak egy hobbi (bár lassan szenvedélynek is nevezhetem, alig várom a tavaszt, a virágokat, a rovarokat :) ). Egyfajta dopping, ha az ember meg tudja osztani a picit jobban sikerült próbálkozásait és kapja a pozitív visszajelzéseket.
Mindezek után külön örömmel fogom olvasni a többi cikkedet is weblapodon! :)
Ne aggódj, ha a vakut már direktbe is feltoltad a gépedre, egy kis szigetelőanyag nem fog ártani.
Azért ne gányolj, (bár első próbára a cellux is jó lehet) én nem celluxot, hanem merevebb celluloid lapot javasoltam.
Más: Úgy látom Te is beleütköztél abba a problémába, hogy vettél egy idegen gyártmányú vakut, amit önös érdek miatt egyetlen gépgyártó sem javasol. Ezután vettél egy újabb gépet, amely a régebbi idegen vakudat akadályozza a működésben. Eddig ilyen ,,aranyos" dolgokat csak a nikonról hallottam, de úgy látszik más gyártók is ismerik a trükköt. Természetesen ha a segédérintkezőket kiszigeteled, akkor a gép nem tud tiltó parancsot adni a vakudnak, és az működik.
Esetleg próbálkozz egy-egy segédérintkező kizárásával, hátha van olyan eset, amikor a TTL is működik, legfeljebb egyéb lényegtelen funkció nem működik. Ha szerencséd van, találsz ilyen opciót.
Nem tökmindegy, és nem feltétlenül egyenfesz. Az más kérdés, hogy mennyire jogos az aggodalom:).
Konstrukciótól függ, hogy lehet-e, van-e valami tranziens, amikor pl. felcsatlakoztatod a papucsra, vagy visszarúgás, amikor elsütöd. Erre gondolhat Jahno, és az aggodalma annyiban jogos, hogy egy "ismeretlen" belvilágú, nem a mai vázakhoz tervezett vakunál sok minden elképzelhető, és egy tűimpulzus hossza lehet néhány mikroszekundum (tönkretenni valamit bőven elég), de akár többször tíz ms is, de a műszer még ekkor sem mutatná. Ha van szkópod, jól tudod, mekkora időalappal láthatod az ilyet. Műszerrel mérni már csak a viszonylag statikus állapotot tudod.
