Nekem sok jó tapasztalatom nincs a társkereső oldalakkal kapcsolatban. Viszont van egy ismerősöm aki a CSP találta meg a nagy őt. Neki sikerült. Jó pár kudarcba fulladt randi után. Előbb utóbb meg kell találnunk a másik felünket. Ha akarjuk. Ha nyitottak vagyunk. És nem folyton a hibákat és okokat..kifogásokat keressük arra, miért is nem fog működni a keresgélés. Hiszem ,ha kitartó az ember akkor belebotlik a másik felébe. Vmilyen úton módon. Én letettem a társkereső oldalakról. Nincs annyi türelmem az emberekhez. Maradok a sorsszerűségnél. Aztán vagy sikerül v nem. De ezekből a randikból elegem van. Azért is mert csak azt a típust fogom ki mindig aki nem teljesen százas. :) de lehet én sem vagyok az a másik szemében:)
Én fiatalabb vagyok tőled, de már régen nem tini, szeretném azt hinni, hogy egyre inkább felnőtt fejjel gondolkodom, s komoly célokkal állok az életnek. Nemrég költöztem Pestre, önellátó vagyok, most építem az egzisztenciámat. Szeretek emberek közt lenni, vidám vagyok, de megválogatom, kit engedek magamhoz közel. Nem vagyok közömbös sem a barátaim, sem a leendő párom problémái iránt, szerepet nem játszok, és nem hiszek az örökké tartó felhőtlen boldogságban sem. Hegyek jönnek és völgyek, így teljes az élet. Te a soraid alapján komolynak tűnsz, ezért is vagy számomra vonzó. Ha gondolod írj rám, ismerkedjünk.
Valójában nem ijedünk meg és nem is a félénkség az oka. Egyszerűen nem akarunk házast, függetlent keresünk. (remélem, hogy a T/1 amit használtam, megállja a helyét hellyel közzel általánosan.)
Nem vagy figyelmetlen, most is házas vagyok, és regisztrálva vagyok a CsP-re. A függetlenek pasikról írt tapasztalataim így egy kicsit "hamisak", mivel ők nyilván "megijednek" attól, hogy én férjnél vagyok, nyilván hozzájuk hasonlóan független nőt keresnek. De volt már olyan, hogy nős pasi is visszautasított, amikor leírtam neki, hogy egy kissé bonyolult a helyzetem, hogy válófélben vagyok, vagy mégsem, és az volt az indoka, hogy ő a tiszta helyzeteket szereti, ha ő nős, és titokban félrelép, akkor én se tegyek másképpen, ő nem akar vasárnapi apuka lenni. Megértettem, nem folytattuk a levelezést. Viszont van olyan független levelezőpartnerem, aki már kétszer volt nős, és esze ágában sincs újra elköteleződni, semmilyen szinten.
Bocs, lehet hogy csak figyelmetlen vagyok: tehát amikor a CsP-n is regisztrálva voltál (azaz amikor a függetlenekről leírt tapasztalataidat szerezted) akkor is az volt a státuszod, hogy házas?
Nem gondolom, hogy egy 30 feletti nőnek el kéne temetnie magát, és még próbálkoznia sem kellene. Jelenleg férjnél vagyok, tehát a társkeresőn is ez a státuszom: házas. Persze a független pasikat ez kicsit hátráltatja, de engem pl. kifejezetten szórakoztat a nézelődés, a keresgélés, a levelezés (már ha van kivel). Aztán ki tudja, mi lesz még belőle? :)
Sziasztok! "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" című rovatunkat olvassátok.
Idén februárban regisztráltam a Csajok és Pasik társkereső oldalon. Akkor éppen nem volt nagy pörgés, pár hét után hibernáltam a profilomat. Kb. két hete viszont újra felélesztettem, és szereztem néhány társkereső tapasztalatot.
1. Az általam keresett korosztályban (37-45 év) NAGYON SOK nős, vagy kapcsolatban élő pasi keres társat, illetve leginkább szexpartnert. Ők szinte mindig álnéven hirdetnek, nem a valós adataikat (életkor) adják meg, és természetesen van olyan e-mail címük is, amit kifejezetten a regisztráció, és később az itt megismert partnerekkel való kapcsolattartás céljából hoztak létre. Saját bevallásuk szerint kapuzárási pánik tört rájuk, kevés, vagy nem működik a szex a kapcsolatukban (házasság, vagy élettársi), viszont egyikük sem akar válni, borítani a családot a gyerekek miatt, inkább diszkréten félrelépnek. Kezdeményeznek, viszonylag hamar felveszik a kapcsolatot azzal, aki érdekli őket, és könnyen el lehet jutni egy személyes találkozóig - legalábbis akkor, ha a másik fél (nő) sem hezitál.
2. Azok a pasik, akik függetlenek (elváltak, vagy nem is voltak házasok), sokkal bátortalanabbak, megijednek attól, ha egy nő kezdeményez, és nem is válaszolnak. Gondolom, szeretnék férfinek érezni magukat, és szerintünk nem a nő dolga lenne, hogy randit kérjen. Ilyenekkel nem is jutottam tovább egy-egy üzenetnél, és egyik sem vette a bátorságot, hogy ne csak a társkeresőn üzenjen, hanem az általam megadott e-mail címre írjon. Helyette csak az idióta pókokat küldözgetik, amivel persze nem lehet jutni semmire.
Összefoglalva: ha egy 30 feletti nő valóban komoly kapcsolatot keres, és társkereső oldalon szeretné ezt megtenni, akkor a Csajok és Pasik egy jó lehetőség, de: töltsön fel egy jó fotót, lehetőleg egész alakosat, mosolygósat, szánjon 1500 Ft-ot egy havi prémium tagságra (ez a legkisebb fizethető összeg, szerintem többet nem ér, viszont csak így lehet szöveges üzenetet küldeni másoknak, és így megadni a külső elérhetőséget), jó alaposan nézzen körül, és számítson rá, hogy sok érdeklődő lesz, viszont ne legyen türelmetlen, és próbálja bátorítani valahogy a srácokat!
Vigasztalásul annyit, hogy nézd meg Jazzman hozzászólását. :-)
A kérdésem pedig az lenne, hogy ilyen társkeresők esetében a lányok hogyan döntenek, hogy kivel ismerkednek? Mert én sem vagyok egy hülye, bár lehet, hogy nem sikerülnek jól rólam a fotók :-), de még egy egyszerű érdeklődésre sem válaszolnak a lányok. Sokan tanácsolják, hogy ne sablonszöveggel szólítsa le őket az ember, de amikor arról kérdezem, hogy a bemutatkozása alapján milyen sportra jár, vagy miért x a kedvenc országa, akkor meg csak fotót kérnek, de értelmes kérdésekre értelmes válaszok nem jönnek.
Tehát ha ilyen társkeresésben résztvettél, és 12 éve talán eredménytelenül, de szépnek mondanak, akkor élek a gyanúperrel, hogy a fotón jól mutató, de éppen ezért lányok által elkényeztetett, tehát nem megbízható srácokkal ismerkedtél csak, aminek így csak csalódás lett a vége. Vagy tévedek?
Én most csak annyit szeretnék írni, hogy az Elittársra föl ne menjetek. Nehogy fizessetek érte, és ne legyetek olyan balekok, mint én...Az elit szóval nekem is bajom volt. De gondoltam, hátha azt jelenti, hogy valóban olvasott, művelt, szélesebb látókörű emberek lesznek ott. De mitől lennének??? Attól, hogy kitöltenek egy végeláthatatlan tesztet, amelyik az alapján rak össze embereket, hogy szeretnek-e saját kezűleg ajándékot készíteni? A rendszerben még keresni sem lehet. Csak azokat tekintheti meg a balfék regisztráló, akikkel az áltudományos teszt összepasszintotta. Én ezt már bebuktam. Csak azért írtam mindezt le, hogy másoknak segítsek és okuljanak. Mert a hülye a saját, a bölcs a másik kárából tanul....
Amúgy végigjártam már a Parom.hu, a Randivonal és egyéb, még az előzőeknél is színvonaltalanabb társkeresők bugyrait. És kaptam már társkereső irodában olyan listát (jó sok pénzért), akiknek a nyolcvan százaléka már nem is keresett társat, volt aki már rég nős volt...A húsz százaléka pedig szó szerint komplett idióta volt. (Én nő létemre nem voltam rest felhívni őket.) Ma már nem lenne erőm ehhez a "mókához."
Barátaim az Úrban, itt a pont. 37 éves vagyok. Két bőrönddel érkeztem a fővárosba 25 évesen. Egyedül teremtettem egzisztenciát, egyedül bizonyítottam munkahelyeken. A sok küzdés bizony már szarkalábakat rajzolt a szemem köré. De még mindig szépnek mondanak. És minden hónapban megkérdezi valaki, hogy egy ilyen szép és okos nő, miért van egyedül. Ütni tudnék...
Aki teheti, inkább menjen különböző helyekre és szólítsa meg azt, aki szimpatikus. Nekem egyéb ötletem nincs.
A nők igyekezzenek minél többet mosolyogni, az bátorítja a férfiakat, a férfiak pedig ne féljenek a kudarctól. Rengetegen vagyunk egyedül, és alig várjuk, hogy valaki megszólítson bennünket.
Köszönöm, ha elolvastatok. Nem leszek itt gyakori vendék. Egy végigsírt hétvége után egyszerűen ez most kiszakadt belőlem. És senki ne adja fel! Mert akkor tényleg vége mindennek.
Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy nem vagyunk kötelesek felhívni az iroda által ajánlott hölgyeket, nyilván csak azzal vesszük fel a kapcsolatot akinek az adatlapja szimpatikus. Én személy szerint a fényképpel rendelkező nőket hívom fel elsőként, nyilván csak akkor, ha látok benne fantáziát. Megkérdeztem a haveromat, hogy ő hogy csinálta és neki is ez a módszer jött be. Több olyan "potenciális partnerjelöltet" küldött nekem Almássy Éva aki első ránézésre szimpatikus volt és legalább 10 nőt aki egyáltalán nem, akár leírás, akár fotó alapján. Azokkal úgy sem veszem fel a kapcsolatot, bár csak jókat mondtak róluk, de semmi sem volt ami megfogjon az adatlap alapján.
A másik dolog az, hogy én örülnék, ha van egy szemernyi bátorság a nőkben és kezükbe vennék az irányítást. Két nő volt aki felhívott és mind a két találkozó jól alakult. Nem akarom teljesen rájuk hárítani a kezdeményezést, de szívesen veszem, ha megkeresnek.
Úgy vélem nem tettél meg mindent annak érdekében, hogy társat találj, pedig Almássy Éva mindent megtesz, de ránk is szüksége van az érdekünkben.
Hasonló negatív tapasztalatokkal rendelkezem én is, mint Te az Almássy Éva féle exkluzív társkereső iroda által nyújtott szolgáltatások tekintetében. Én is befizettem 1 éves tagdíjat, majd 1 hónap eltelte után hívtam őket, de csak hitegettek, azt mondták, hogy kiközvetítettek uraknak, de ők nem tehetnek arról, hogy nem kerestek engem, s miután közölte kedvesen félvállról a högy, hogy én is kereshetem telefonon az urakat nemcsak ők engem, már kezdett gyanússá válni a dolog, mert erről a kezdetek kezdetén nem volt szó, ha tudom bele sem mentem volna ebbe az egész dologba. A lényeg az, hogy 1 hónap után felmondtam a szerződést, ügyvédet fogadtam és most ott tartunk, hogy várom mikor fogják visszafizetni a befizetett tagdíjat. Még egy hét türelmi időt hagytam a cég vezetőjének, mert az utolsó ügyvédem által írt hivatalos levelünkre 1 hónap elteltével sem reagált semmit, melynek az okát a mai napig nem tudom. Ott tartok, hogy a polgári per mellett büntető feljelentést fontolgatok, ha nem kapom vissza a pénzemet. A kérdésem az lenne ezzel kapcsolatban, hogy akarsz-e csatlakozni hozzám, mert ha több sértett lenne, nagyobb eséllyel tudnánk bebizonyítani az igazunkat.
Ha csatlakoznál hozzám, akkor kérlek írásban jelezd felém, és add meg az elérhetőségedet is.
Olvastam a bejegyzésedet az Almássy Éva féle exkluzív társkereső irodával kapcsolatosan. Én is valami hasonló cipőben járok mint anno Te, csak engem miután befizettem az 1 éves díjat nem értesítettek soha arról, hogy kinek lettem kiközvetítve, mindig én érdeklődtem telefonon. Majd 1 hónap eltelte után telefonon érdeklődtem újra, és ekkor kedvesen félvállról közölte velem a hölgy, hogy biztosan azért nem keresnek a kiközvetített urak, mert úgy gondolják, hogy keressem én őket. Ez a hozzá állás nem igazán tetszett és rosszat sejtettem, ezért rögtön ügyvédhez fordultam, aki megírta a nevemben a felmondó szerződést, melyben a befizetett teljes vételárat követeltem vissza. Most ott tart a dolog, hogy azóta még egy ügyvéd által ellen- jegyzett felmondó levél készült, melyre számomra pozitív visszajelzés nem érkezett az iroda vezetője részéről, ezért úgy döntöttem, hogy nem csak polgári peres úton kívánom a továbbiakban érvényesíteni a követelésemet, hanem jogi úton is rendőrségi feljelentés formájában.
Azt szeretném megtudni, hogy Te tettél -e bármiféle ehhez hasonló intézkedést, vagy hagytad veszni a pénzed- mert a hozzászólásodból inkább ez derül ki -, illetve csatlakoznál-e Te is feljelentéseddel hozzám, mert így nagyobb eséllyel tudnánk visszakapni a pénzünket, és nem érezné magát nyeregben a cég vezetője, aki úgy gondolja, hogy bizonyos emberekkel mindent megteheti, hitegetheti és pénzüket használhatja ellenszolgáltatás nélkül.
Amennyiben csatlakoznál hozzám, akkor ezt minél hamarabb írásban jelezd felém.
Jó, hát ez 2006-ban történt, amikor még volt nyomtatott sajtóban is társkeresés, és ott szűkebbek a lehetőségek, de éppen a választék kicsinysége miatt sokkal jobban meggondolták akkoriban az emberek. Nyomtatott sajtón keresztül én is találtam magamnak párt, ahogy megjelent a hirdetés, pár héten belül. Magyarul szólva az internetes választék zavarában senki senkire nem talál rá.
Nem szerencse kell a társkereséshez, hanem sárm (bár ebbe elég sok minden bennevan) / jó kinézet, testi felépítés, ápoltság / jó beszélőkészség / sok pénz. Ha az egyik megvan, általában az átlagosnál jobb a találati arány.
Van olyan férfi, aki 36 éves korig keres társat? Tényleg, miért kell egyáltalán 30 év fölött társat keresni? Ez egy költői kérdés volt, mert szerintem az ország nagy része 30 év felett kapkod, hogy hol van a szőke herceg / hercegnő, miközben nem jön rá, hogy annál már sokkal jobbat nem kaphat, amit huszonéves korában meg tudott kapni.
Egyet tudok,ill.kettőt,amit kerüljetek el:az egyik a Kánya Katáé,ha megnézitek az albumot,évek óta ugyanazokat az arcokat látjátok viszont.A másik Kiss Etelka társkeresője,ő maga lelkes,de a tagok és a rendszer...Kár,hogy pozitív tapasztalattal nem tudtam segíteni,de nem adom fel:)Nektek is sok sikert!
Ugyan ez a helyzet nálam is, csak én ellenkező nemű vagyok. Mindenki azt mondja hogy a másik véleményére nem kell adni, de mikor sorra a negatívot kapja az ember, elég gyorsan megváltozik az önértékelése. Velem se szoktak ismerkedni a lányok, sőt ha lehet inkább már se néznek. Rosszul esik de kénytelen vagyok beletörődni. Döntő %-ban a külsőség számít, mint ahogy tapasztalod (játok) a barátnődön is. Én annyival vagyok másabb a többi férfitól, hogy van eszem felfogni a kudarcot.
Kíváncsi lennék a barátnődre, ilyen méretekkel elég csinos alakja lehet...
Pár hónapja olvasgatok, kutakodok társkereső tapasztalatok után, és bátorságot gyűjtve megnéztem az általatok felsoroltak honlapját. Mondjon bárki bármit, nekem is Almássy Éva társkereső irodája tűnik a legszimpatikusabbnak. Egyenlőre még csak ott tartok, hogy kitöltöttem 4xis, a honlapján megtalálható jelentkezési lapot, de nem volt lelki erőm rákattintani az Elküld gombra. Barátaim hasukat fogva röhögnének, ha ezt elmesélném, de tartózkodom ettől a lépéstől. Szeretnék egy kis buzdítást tőletek, hisz mindannyian egy cipőben járunk.
Inkább az az érdekes, hogy a magyar ember panaszkodni szeret, ez így nem jó, az úgy nem jó. Inkább azon kellene gondolkodnia, hogy esetleg, netalántán nem-e benne van a hiba. Lehurrogni mindent és mindenkit. ÉÉÉSSS ha valaki véletlenül erőt vesz magán és leírja pozitív tapasztalatait, akkor az biztos kamu, - ha nekem nem jó akkor másnak sem lehet jó - kategória.
Az tényleg feltűnő, hogy csak a rosszat írják le az emberek többsége.
És az milyen jó, hogy vannak emberek akik csak a negatív dolgokat keresik mindenben és az is lehet, hogy azért nem találnak társat. Az is nagyon jó, hogy a pozitív emberek kedvét el akarják venni az élettől is, nem is beszélve a többi kis apróságról.
Azért az tök jó, hogy hirtelen ennyi ember regisztrál, pont egy hete és csak azért, hogy egy hozzászólást tudjon írni arról, hogy neki milyen pozitív élménye van társkereső irodáról. Szerintem mindenki gondolkodjon és ne dobja ki feleslegesen az ablakon a pénzét, csak akkor ha van bőven. Legyünk reálisan, és ne dőljünk be mindennek!
