Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Jelenlegi ismereteim szerint egy gyüliben minden belső ügy, ami nem köztörvényes, és aki kereszténynek tartja magát, az, ha belül végképp nem talál orvoslást a bajaira, akkor fórumként marad neki Jézus, mint igaz bíró.
Tiszteletre méltó vélemény, akkor te viselkedj így.
Nóra, ha te kizárólag a bibliai igék alapján kívánsz élni és viselkedni, nyugodtan megteheted - én őszintén drukkolok, hogy sikerüljön szétosztani minden vagyonodat a szegények között -, de ha a Bibliában akarsz morális tilalmat találni arra, hogy például a Hit Gyülekezete visszásságait a gyülekezeten kívül is tárgyalják, az nem lesz könnyű...
Jelenlegi ismereteim szerint egy gyüliben minden belső ügy, ami nem köztörvényes, és aki kereszténynek tartja magát, az, ha belül végképp nem talál orvoslást a bajaira, akkor fórumként marad neki Jézus, mint igaz bíró. A világ nem fogja tudni megoldani, úgy mellesleg. Ennek az ellenkezőjére keresnék igét, ha találok, akkor nem pattogok tovább:)
Aki kifecsegi a titkokat, annak is meglesz az ítélete:)
Péld 11,13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
Péld 20,19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
Mondd, Jézus követett el bűnt? És a tanítványai? És a tanítványainak vétkeit ott, akkor a világ elé tárta? Prédikált arról, hogy Péterből időnként még a sátán is küldött mondatot????????
Kérdeztél, igehelyet kértél, válaszoltam - de ez a legkevésbé sem nem jelenti azt, hogy egyetértek akár veled, akár Pállal, a politikus gondolkodású vallásszervezővel.
Sok gyülekezet gondolta úgy, Pál korától egészen a modern pártokig, hogy "belülről kritizálj, elvtársam felebarátom, ne kívülről". Márpedig épp azért lehet és kell kilépni adott esetben a keretek közül, mert a belső viszonyok nem teszik lehetővé a kritikát.
A te kérdésed ráadásul nem tett különbséget hitbéli dolgok és egyéb dolgok között, márpedig attól, hogy valami egy gyülekezet keretei között történik, még nem lesz hitbéli dolog. A gyülekezeteknek szerény véleményem szerint legfeljebb hitbéli dolgok lehetnek a belügyei, nem mások.
Te igazában valamiféle titoktartást vársz el. Hát... titkot az tartson, aki titkot akar tartani, nem ? :)
A nyilvános istentisztelet azt jelenti, hogy nem csak tagok mehetnek oda. A tanítások is nyilvánosan hangzanak el, mint ahogy Jézuséi is. De hogy a pásztor hányszor eszik hetente libamájat, és hogy ez erkölcsös, vagy sem, sorolhatjuk a példákat vég nélkül, nem a nyilvánosság előtt döntendő el. Részesnek kell-e lenni bűnökben? Nem! Vagy eljössz, ha bent nem tudod megoldani, és hirdeted az evangéliumot, de nem a nyavajákat, és megmutatod az embereknek, hova menjenek.Az Úré az ítélet, nem a tiéd. Ha köztörvényes bűnre bizonyítékod van, akkor mész a rendőrségre. És ennyi, én nem találok még mindig igét a teregetésre.
Mi az, hogy nem köztörvényes és hogy egy gyülekezet magántársaság lenne?
Ha egy gyülekezet nyílvános Istentiszteletet tart azért, hogy sokakat meggyőzzenek Isten dolgairól, ami nem titok, sem nem tabu, akkor miképpen is árnyékolná, leplezné alantas és nem Istentől való dolgait vezetői?
Nem é nyilvánosnak kell lennie?
Az általam felsorolt igék többnyire erről szólnak, a szem a lélek tükre, így egy gyülekezeté is...., ha baj van, rothad, akkor ugye orvos kell, mert az ottani gyógyítók nem alkalmasak erre....
Milyen dolog a rejtettség, elhallgatás, titokzatosság, úgymond egyházi, felekezeti bűn elfedése, rejtegetése?
Részese kell é lennie bárkinek, mint tagnak a hazugságoknak?
Nem!
Jézus azt mondja, de ha te nem mondod, akkor a kövek fognak helyetted kiáltani..., de ítéletedet elvetted!
Nekem is ez az álláspontom, de én az ellenkezőjét kérdeztem. Ha van arra, a locsogásra, szennyesteregetésre, engedélyező, vagy lehetőséget adó ige, akkor abbahagyom egy másik topikban a pattogást. Én nem találtam ilyet, ezért kérdezem, hátha mégis van.
1Kor 6:1 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? 1Kor 6:2 Nem tudjátok -é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? 1Kor 6:3 Nem tudjátok -é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? 1Kor 6:4 Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezéstek, akik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. 1Kor 6:5 Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között? 1Kor 6:6 Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? 1Kor 6:7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? 1Kor 6:8 Sőt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak.
Ha valakinek valami nem stimmel egy keresztény gyülekezetben, de az nem köztörvényes bűn, és belül sehogy nem talál megoldást, viheti e az ügyeket a világ nyilvánossága elé bíráskodásra, ítélgetésre a célból, hogy a problémája megoldódjon?
"" 2Kor 4,2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. ""
Kol 4,4 Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.
1Tim 5,25 Hasonlóképen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és a melyek másképen vannak, azok sem titkolhatók el.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei! 9. Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: 10. Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.
1Kor 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
No, a lényegét tekintve a nyílvánosság fontos....., mint ahogyan anno ennélkül semmire nem mentek volna!
" És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 43. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne. 44. Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet. 45. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka. 46. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: 47. Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is? 48. És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. "
Ha nem az vagyok, akinek adom magam, akkor már hamissá lettem, ha egy egyház nem nyitott könyv az emberek előtt, akkor van valami a füle mögött!
Mk 4,22 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
Mk 1,45 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől.
Jn 3,21 A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Lk 8,17 Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.
Lk 2,35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
Jn 18,20 Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
Csel 18,28 Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
Rm 10,20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek.
1Kor 3,13 Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
A másik legfontosabb ige:
"" 2Kor 4,2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. ""
Mt 5,20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Ha jól megnézed, akkor ez érvényessé válik az egyházak megítélésében is!
Mt 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Nos nem az egyházak igazságait kell keresni először, hanem Isten igazságait!
Jn 3,21 A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Jn 4,23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Nos lélekben és igazságban való Isteni imádat nem, hangsúlyozom, nem az egyházak és teológiáik imádatát, igazságának elismerését és abban való tetszelgést jelenti!
Rm 1,17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
És nem teológiából, egyházi írott és íratlan szabályrendszerekből, sem nem mások által lefektetett kitételekből!
Az egyik legfontosab ige ez: " Lk 12,57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz? "
Van-e 2 olyan ige a Bibliában, amelyek szerint azok, akik kereszténynek vallják magukat, ország-világ elé tárhatják és ott tárgyalhatják a gyülekezetek belső ügyeit, meg saját gyülekezeti sérelmeiket, ha gyülekezeten belül nem nyertek orvoslást a bajukra, vagy nem találtak megoldást? Esetleg ez a követendő a Biblia szerint?Nem köztörvényes bűnökre gondolok, azok bíróságokra tartoznak.
Swedenborg Isten küldötte volt. Akinek megmutatta elragadtatások közepett, hogy mi van odaát, a mennyben kit tartanak istennek, mi a menny, mi a pokol, és egy sor olyan dologról felvilágosították, ami szükséges az igei tisztánlátáshoz.
Ahogyan Jézusra is mindenféle hazugságot, és gonoszságot ráfogtak, ráfogják mindarra akit valóban küldött.
Swedenborg nem volt szabadkőműves. Az lehet, hogy az üzeneteit felhasználták, és alapoztak rá különböző szerveződéseket, és egyéb tanokat. De ő semmi ilyesmit nem csinált. Mint ahogyan Krisztus sem alapított Katolikus, Reformáus, Baptista, Adventista, stb. egyházat, hanem lelki népet ismer sajátjának, akik az igazságot magáért az igazságért keresik, és szereik. Ézért hajlandók elhagyni minden egyebet, ami ennek útjában áll. Swedenborg is ilyen volt!
Hogy Krisztus az Isten egy személyben látta a mennyben. Hallotta az angyalok bizonyságtételét erről, és leírta.
Idézet a Swedenborg Emanuel: Az Isteni háromság c. művéből: (A tisztánlátás miatt a töbi részt is ajánlatos elolvasni! (http://emanuelswedenborg.tripod.com)
"...Ezen igeszakaszokhoz hozzátéve megjegyzendő, hogy az Úr imádkozott Atyjához, és beszélt Róla és Vele, és azt mondta, hogy Ő fogja elküldeni a Szent Lelket, és Ő el is küldte. Továbbá, az Apostolok leveleikben gyakran említik az Atyát, a Fiút, és a Szent Lelket. Ezekből a megjegyzésekből világos, hogy létezik az Isteni Háromság, amit az Atya, a Fiú, és Szent Lélekből alkot.
165. De hogyan kell értenünk ezeket a verseket? Vajon három Isten van, akik lényegükben és nevükben egy Istent jelentenek, vagy mint az egy Istennek három tulajdonságát vagy magatartását, vagy valamilyen más módon kell értelmeznünk, amit a magára hagyott ész sehogyan sem tud felfogni? Hová forduljunk tanácsért? Nincs más lehetséges út, hogy az ember eljuthasson az Üdvözítő Úr Istenhez, mint hogy az Ő befolyása alatt olvassa az Igét, mert Ő az Ige Istene; és akkor megvilágosodik az ember, és meglátja azokat az igazságokat, amelyeket értelmével meg is érthet. Ha azonban nem az Úrhoz közeledünk, akkor olvassuk bár ezerszer is az Igét, elismerve és felfogva az Isteni Háromságot, és az azon belüli Egységet is, szükségképpen mindig arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy három Isteni Személy van, akiknek mindegyike különállóan Isten, és hogy ezért három Isten van. Mivel azonban ez az elképzelés ellentmond minden józan értelmű ember közös felfogásának, ezért, hogy elkerülje a szégyent, kitalálta azt a dogmát, hogy bár valójában három Isten van, a hit mégis azt követeli, hogy ne három Istent mondjanak, hanem egyet. Továbbá pedig, nehogy elborítsa őket a bírálat, kimondták, hogy az értelmet, ez esetben különösen, meg kell béklyózni, és a hit iránti engedelmességben kell tartani; és hogy ezután erre kell alapozni a Keresztyén Egyház rendjének törvényeit.
Ez volt a bénító eredménye az Ige olyan olvasásának, amit az Úr vezetése nélkül végeztek; mert mindenki, aki nem így olvassa, az a saját értelmének vezetése alatt olvassa, s az olyan vak, mint a bagoly nappal, abban a lelki világosságban, ami az Egyház összes lényegi dolgát megvilágítja. Ezért amikor egy ilyen ember az Igének a Háromsággal kapcsolatos szakaszait olvassa, azt a véleményt alakítja ki, hogy bár azok hárman vannak, de mégis egyek, s ez úgy tűnik számára, mintha egy jós válasza lenne, amit az zavarosan elmotyogott, s ezért meg sem érthette. Mert ha megvizsgálná ezt, rejtélynek tűnne számára, és minél inkább próbálná megoldani, annál homályosabbá válna; míg végül értelme használata nélkül kezdene gondolni e válaszra, ami olyan, mintha a szem használata nélkül próbálna látni. Röviden, akik a saját értelmük vezetése alatt olvassák az Igét, miként mindazok teszik, akik az Urat nem ismerik el a menny és föld Istenének, s akik nem egyedül Hozzá közelednek, és nem Őt imádják egyedül, az ilyenek olyan játszó fiúkhoz hasonlíthatók, akik zsebkendővel kötik be a szemüket, és megpróbálnak végigmenni egy egyenes vonalon. Sőt, azt is képzelik az ilyenek, hogy ezt meg is teszik, habár minden lépésüknél hol erre fordulnak, hol arra, és végül egy kőben megbotolva elesnek.
Az ilyen embereket az iránytű nélkül vitorlázó tengerészekhez hasonlíthatók, akik a hajójukat sziklákra és homokzátonyra vezetik, és így elpusztulnak. Az olyan emberhez is hasonlíthatók, aki egy széles síkságon megy sűrű ködben, és meglátva egy skorpiót, azt feltételezi, hogy az egy madár; és miközben megpróbálja elfogni és kezébe venni, halálos sebet kap. Hasonlíthatók egy kormoránhoz vagy sirályhoz is, amely a víz fölött repülve megpillantja egy nagy hal hátának kis részét, és lecsap rá, rögzíti benne csőrét, a hal pedig a víz alá merülve lehúzza, és megfullad. Olyan emberhez is hasonlíthatók, aki vezető vagy vezérfonal nélkül lép be egy labirintusba; minél messzebbre hatol, annál inkább irányt téveszt. Egyszóval, aki nem az Úr vezetésével olvassa az Igét, hanem a saját értelmének vezetésével, az ugyan olyan éles szeműnek is képzelheti magát, mint egy hiúz, és azt is hiheti, hogy jobb szeme van, mint Árgusnak, mégis, lényegileg egyetlen igazságot sem lát, csak azt, ami hamisság. És amikor meggyőzi magát, hogy az igaz, akkor az úgy tűnik fel előtte, mint a sarkcsillag, amihez mérten irányítja minden gondolatát. Ezután pedig már éppúgy nem látja az igazságot, mint a vakond a fényt; és amit mégis észrevesz, azt elferdíti, hogy saját téveszméinek kedvezzen, és így kicsavarja és meghamisítja az Ige szent dolgait..."
Erre a fajta kicsavarásra, és meghamisításra jó példa ösztöke változata.
(A Károli fordításban a Róma 9.5 így hangzik: "Rm 9,5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.")
Ösztöke írja: "Tudtommal a Róma 9.5 tudtommal így is lehet fordítani:
" akiké az atyák és akikből van a Krisztus a test szerint, az pedig akik mindenek felett van az Isten, áldott a világkorszakokba nyúlóan, Ámen"
Ezen fordításban jól látható az a törekvés, hogy Jézus egyedüli Isteni voltát megtorpedózza az általa bevett tan érdekében. (a fordító nyílván ismerte a közismert fordítást, ami minden nyelven egyforma értelemmel bír!).
Jézus egyedüli isteni mivolta a Károli fordításban nyilvánvaló, és ez megerősíti azt amit Ézsaiás próféta prófétált Krisztus felöl, erős Istennek, és örökkévalóság atyjának nevezve őt! Erről maga Jézus is nyilván szólt, amikor kijelentette ezekkel egy értelemben, hogy ő az Atya ("Én és az Atya egy vagyunk.Jn 10,30"): "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (azaz Jehovának, mert örökkévalóság atyja senki más nem lehet csak Jehova!), békesség fejedelmének!(Ézs 9,6)
A teremtett embernek a lelke is teremtett:"...És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk e lelket,(Jer 38,16)" Mivel teremtett ezért nem öröktől való, hanem kezdete van, és csak istentől fenntartott!
Nem úgy Istennek a lelke, mert tudjuk, hogy ő örökkévaló, mert élete van önmagában.
Ilyen önmagában való élet csak egy van, mert ez mindenható, mindenütt jelenvaló, mindenttudó és két mindenható, nem lehet mert akadályoznák egymást a mindenhatóságban.
Jézus azt mondta, hogy: "Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.(Jn 5,26 )"
Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy ő, és az atya egy és ugyan az a személy, azaz ő az Isten mert önmagában való élete van!... Vagy amikor Jézus saját lelkéről esik szó máshol: "Mennyivel inkább Krisztusnak a vére (élete), a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek.(Zsid 9,14)". Nem csak a fogantatása körülményeiből, hanem ebből is világosan látszik, hogy a lelke, maga Jehova isten volt, akitől fogant.
Mivel Isten lélek, és Isten lelke Jézus saját lelke volt, ezért mondta azt, hogy az Atya benne van.
Ezen lélek által tudott győzedelmeskedni a földi élete során, az anyjától örökölt bűnös természet, és az abből adódó kisértései fölött. Így az emberi bűnös temészetet levetve, erre a megtisztított emberijére felöltözte az isteni szent (jó, és igaz) természetet. Ezért ő ember, és Isten egyszemélyben. Ö a mindeség Ura, akinek a lelkét hívják a mennyben atyának, a testét fiúnak, és a kettőből kiáradó hatást, vagy cselekedeteket szentléleknek.
Mindegyik alkotóelemről lehet külön beszélni, de ezek nem külön isteni személyek, hanem együtt alkotnak egy személyt. Mint ahogyan a képére és hasonlatosságára teremtett embernek is van lelke, van teste, és van a kettőből kiáradó, hatás, vagy cselkedetek, amiből az embert minősítik. Ezek az emberben, és az Istenben is megkülönböztethetően egyek. Mert Isten a legigazibb ember! Ezért van az, hogy Istenre emberként gondolunk.
Az átlag teremtett emberek üres edények csupán. Önmagukban nem istenek, hanem bűnösök. Istenek csak akkor lesznek, ha az Isten beszédét befogadva megcselekszik Isten akaratát. Ezért cselekedeteik nem a magukéi, hanem istenéi, rajtuk keresztül. Csak úgy látszik, mintha az övéké lenne. Ilyen értelemben isten a teremtett ember.
Mihelyt elfordul az Úrtól, és a magáét cselekszi, vagy mondja, rögtön Sátán (Antikrisztus) lesz. Mint amikor Péter sátánná avanzsált amint a magáét mondta.
Ma nagy tömegben ez látható, mert a magukat hívőknek,vagyis "lelki királyoknak nevezők" az Antikrisztust támogatják:
"Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt összeesküsznek az ÚR ellen és az ő Krisztusa (felkenje) ellen:
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!" (Zsolt.2)
Jézus a testben megjelent isten a királyok királya, az uraknak ura, vagyis a felkent, vagyis a Krisztus. A felkenetés a Sion hegyén jelenti Istennek a Bűn fölötti totális győzelmét emberként. Ezért Ö az elsőszülött fiú, az Isten egyszülött fia, az Isten aki az Istenek között áll, és ítéli öket: "Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;(Jn 5,22)"
Amikor az ember ezt megérti, és Krisztust felemeli oda ahol eddig a fenevad (a szívét elfoglaló hamis tan) terpeszkedett: " Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg)...(Mt 24,15), és elfut onnan a "Sion hegyére" azt mondja neki az Úr:
"Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged." Így isten fiává, azaz istenné válik, de nem abszolút értelemben, mert az üdvözült emberben a saját bűnös fenntartott lelke is benne marad, és az állandó felügyeletre szorul, azaz "halálban" kell tartani: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Gal 2,20)". Abszolut értelemben egyedül Jézus Isten, mert a lelke abszolút értelemben jó, és igaz, azaz szent!
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek (elohim) között.
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt;
(A szűkölködő, és szegény itt az Urat jelenti, akit megfosztottak egyedül isteni mivoltától, ezért szegénynek látszik, aki megvetett szamáron, azaz buta igeértelmezésen lovagol, fehér paripa helyett, amin a megfosztói a saját igeértelmezésüket értik (holott az a veres, pusztában veszteglő sárkány, hátán a parázna feleséggel)
Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.(Zak 9,9)
A nőstényszamárnak vemhe, a kivirágzó igazság igérete. A Sion leánya pedig a bárány menyasszonya, aki fehér paripán lovagló győztes, hős királyfinak látja istenét.)
a gonoszok kezéből szabadítsátok ki:(Zsolt 2.)
("Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat...Szabadítsd meg lelkemet a kardtól (az Ige betű szerinti, és nem lélek szerinti értelmezésétől), s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. (Zsolt22.17,21)".
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Magasságos fiai mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet,(a hívőket) mert néked jutnak örökségül minden (istenfélő) népek.(zsolt.82)...
...Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Azért, királyok, (a bűneik fölött uralkodó istenfélő emberek a bibliai királyok, és nem azok akik másokon uralkodnak.) legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút (Krisztust, azaz Istent), hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!(zsolt.2)
De igen, ráhibáztál. Pontosabban, egy a szabadkõmûvesek által létrehozott vallás iranyzat (ha jól emlékszem Teozófia vagy mi a szösz) alága, amit ez a Swedenborg ember létrehozott.
>>"az Antikrisztus lelke, ha nem azok összessége, akiknek tanai így, vagy úgy Jézus egyszemélyes Isten, azaz Krisztus voltát ellenzik, elhomályosítják, vagy tagadják."
A Krisztus azt jelenti: Felkent. Úgyhogy az "azaz" nem állja meg a helyét, mert nem sajátmagát kente fel Isten, Aki van, volt és eljövendő, a Mindenható, hanem a Fiát, hogy uralkodjon és hogy örökségül kapja a népeket:
Zsolt 2.
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt összeesküsznek az ÚR ellen és az ő Krisztusa (felkenje) ellen:
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Az egekben lakozó neveti, az ÚR megcsúfolja őket.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Amúgy az Isten és az Emberfia azonosítása vagy egyenlősége (nem egységük tagadása), teljesen téves tanítás (István csaknem tévedett, amikor megkövezték és látta a megnyílt eget Apcs. 7:56, vagy János, aki az Istent látja a trónon és a Bárányt mellette, aki elveszi könyvet a kezéből stb.), abból kifolyólag, hogy Jézus is Elohim, azaz Isten, mégpedig Izrael Istene (elohim-ja) (az "elohim"-ot viszont emberekre és angyalokra egyaránt mondja az írás, amire Krisztus is utal: Jn. 10,30-36->Zsolt 82*), de nem az az Egy, Aki elküldte Őt aki mindenek felett áldandó, hanem a Fia az Egynek (1Tim 2,5), hogy lehetne Ő maga is egyben, aki elküldte? Magát küldte? Én sem vagyok ugyanaz az apámmal, habár egyek vagyunk: egy csomó mindenben, pl.: ő is szakállas. Ha történetesen elküldene a hivatalba egy meghatalmazással és a Nevében járnék el, attól sem lettem ő, sem miután visszatértem hozzá!
*Konkordancia, amire Jézus hivatkozik:
Zsolt. 82.
Isten (Elohim) áll az Istennek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (elohim) között.
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
Én mondottam: Istenek (elohim) vagytok ti és a Magasságos fiai mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Kelj fel, oh Isten (Elohim), ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
