Mert más országban hazaviheted, ugye , te júropiai agyatlan!
Tán arra gondolt, hogy az is elképzelhető, hogy egyszerűen ott van vagy ottmarad a szobában. Nyugat-Európában nem nagyon megyek szállodákba, így nem tudom, mi ott a szokás. Félek, hogy ugyanez, ha túl sok magyar jár arrafelé.
Igazad van, mert ilyet tenni senki nem akar. De akkor ki tartja el az itthoni, csak magyarul tudó nyugdíjasokat? Van olyan eu-s egyezmény, hogy a kinti bér utáni nyugdíjjárulék vissza kerül az országba?
Komolyra fordítva, a hatalom konkrét fegyveres erőt jelentett a "kádár" rendszerben, ez ugye közismert volt a társadalom minden tagjának.
Amikor te rászóltál mondjuk szemetelés miatt, tulajdonképpen utaltáltál neki arra, függetlenül hogy tudtál róla, vagy sem. Egyébként sz.tem - sokáig reméltem, bíztam h. nem így van - ezek csak az erőből értenek.
Az alkotmányban is deklarált volt, hogy az állam feladata a közrend védelme, ami meg is valósult. Itt meg a legrosszabb verzió jött be a "kapitalista" rendszerrel:
maradt a kommer szemlélet (ami működött is előtte), viszont a tulajdonod, életed, biztonságod védelmét nem engedte csak erősen korlátozva.( lehet valójában azt próbálta kivédeni, hogy a régi tulajdonosok az állam által régebben elvett tulajdont birtokba vegye )
Lehet, azért nem jön be a családomnak, mert mi nem vágytunk a gazdagságba. A párom az persze más, mert Ő szabad akaratból megálmodta és itthon megteremtette az álmait.
Maradjunk csak 23-ban. Nekem gyerekként még a fejembe verték, hogy ne szemeteljek. Lehet szídni a Kádár rendszert, mert van hibája, de ez pont nem az volt. Ma ha én rászólok valami kis szarosra, akkor előhúzza a zsebkést is.
Nálunk volt a gyerek barátja. Szóba jött a politika. Asszondta, milyen szemétség, hogy az izrael-magyar kettős állampolgárok is szavazhatnak majd a sorsunkról.
Azzal semmi bajom, ha kimegy szerencsét próbálni. Akár a népmesékben, megokosodva tér majd vissza. Nekünk is voltak rokonaink, akik fiatalon kimentek trógernek, mert ismerettségi támogatás nélkül igen sok szerencse kell a nívós elhelyezkedéshez. Tehát volt olyan, aki semmivel nem lett gazdagabb, és a családi élete is tönkrement. Volt olyan, amelyik kint maradt és szép családja van kint, és volt olyan, amelyik visszajött, bár házat nem tudott venni a megtakarított béréből, most az itthoni kisvállalkozói munkájából megél, oszt szép családja is van. Igaz, sokat trógeról a megélhetéséért. Tehát, családi tapasztalatok alapján én nem tudom eldönteni, ma a jobb.
Furcsisztán ezt olvasni, amikor a négy év előtti időszakban népszavazáson megkérdezték tőlem, minek vagy még itt (?), ha szarul érzed magyarnak magad, hiszen soha nem voltál az. No, akkor igen szarul éreztem magam.
Felhívom figyelmedet az út szélén álldogáló, a tájat és a városképet teljesen eltakaró, góliát hírdető táblákra. Nem tudom honnan jöttél, de ezeket a táblákat saját gazdagságuk növelésére bérelő cégek és multik is általában onnan jöttek vendégségbe hozzánk. Talán kivételt képeznek a szintén óriásplakát bérlő politikusaink, bár néha felmerülnek hovatartozási kételyek, de én tudom, hogy Ők a mieink, és így szeretjük Őket. Hallottál már a táj szépségét szintén erősen megrontó, út szélén álldogáló, csarnokszerű létesítményekről, azok tulajdonosairól, meg a rengeteg, rajtunk átdöcögő kamion kerekekről, amk a tenderen megnyert, igen szép áron megvalósított auópályáinkat megfurdalják, és ezáltal a kátyuk önálló életre kelve, mindenütt szaporodni kezdenek?
Köszegnél léptem át a határt. Még áll a gáppuska torony. Nem tudom, hogy memento-e, vagy figyelmeztetés... Ausztria után nagy a változás. Bár a táj szintén szép, nyilik az orgona, virágoznak a fák, folyik az élet... de az út jelöletlen, elhanyagolt, kátyus. Egyszer télen jártam - friss hóesés után - Köszegen, akkor olyan volt mint egy ékszeres doboz. Most más a helyzet. Ha nem ismered a belvárost és nem csörög apró a zsebedben, lehetetlen parkolni. Mindenütt a P tábla, mintha abból akarna a város megélni. A vendégök, szállók, üzletek meg majd…Engem hamar el is ilyesztett. Elhúztam a csíkot Szombathely felé. Nem mindennapi, ahogy a 87-es megkerülöd a várost. Eltévedtem, de megúsztam. Gyönyörúen sütött a nap, valahogy elértem a 8-ast, majd a 84-en Sümeg mellett le a Balatonhoz. Sümeg nagyon szép látvány, de ott sem álltam meg. Éhes lettem.
Badacsony. Még messze a szezon, csak néhány borozó “üzemel”. Parkolok, nézem a kaja kínálatot. Csodálatos. Sült csülök, hurka, kolbász, szendvicsek, lángos…halpaprikás nokedlivel, halpaprikás türósuszával. Megállapodok egy cigánypecenyénél. Friss, íllatos és nem is drága. Vissza a parkolóba, sürget a természet. Találok egy illemhelyet. De a hugyyantót javítják. “Müszaki hiba” mondja a pasas. Kínomban mosolygok. ö is. Irány Füred.
Nem sok idöm van, néhány nap. Sok mindent akarok látni, tapasztalni.
4 éve már töltöttem néhány éjszakát a füredi Pelikánban. Akkor nagyon tetszett. Új volt, s jók voltak a reggelik, kellemesek a vacsorák, szép a kilátás, tiszták újak a szobák. Akkor 2 före 26 ezer volt egy éjszaka. Most egy oldalra nézö szoba 36 ezer. A szoba nagy, furcsán berebdezve, ez egyik sarka teljesen üres. Az ágyakban habszivacs a matrac. Bejelentkezénél a beléptetö kártya mellé adják a tv remote-ját, amit “távozáskor a portán sziveskedjenek leadni”. Furcsa, vagy szokatlan. Ilyet én másutt sosem tapasztaltam. Az erkély nagy de üres, az ablakokon nincs szunyogháló, s az egykor kellemes élményfürdóben a víz szintjén barna koszcsík, A vacsora majdnem szegényes, aszalt rántrotthús, pörkölt…az egykori Opera étterem közétkeztetése. Egyedül a késö délutáni, áprilisi, csendes Balaton part érte meg az árát. Ja kérem az ambiance-t fizeti meg az meber. A reggeli is unalmas... Nem is maradok soká. 90% csalódás....Folyt köv.
