Furcsisztán ezt olvasni, amikor a négy év előtti időszakban népszavazáson megkérdezték tőlem, minek vagy még itt (?), ha szarul érzed magyarnak magad, hiszen soha nem voltál az. No, akkor igen szarul éreztem magam.
Felhívom figyelmedet az út szélén álldogáló, a tájat és a városképet teljesen eltakaró, góliát hírdető táblákra. Nem tudom honnan jöttél, de ezeket a táblákat saját gazdagságuk növelésére bérelő cégek és multik is általában onnan jöttek vendégségbe hozzánk. Talán kivételt képeznek a szintén óriásplakát bérlő politikusaink, bár néha felmerülnek hovatartozási kételyek, de én tudom, hogy Ők a mieink, és így szeretjük Őket. Hallottál már a táj szépségét szintén erősen megrontó, út szélén álldogáló, csarnokszerű létesítményekről, azok tulajdonosairól, meg a rengeteg, rajtunk átdöcögő kamion kerekekről, amk a tenderen megnyert, igen szép áron megvalósított auópályáinkat megfurdalják, és ezáltal a kátyuk önálló életre kelve, mindenütt szaporodni kezdenek?
Köszegnél léptem át a határt. Még áll a gáppuska torony. Nem tudom, hogy memento-e, vagy figyelmeztetés... Ausztria után nagy a változás. Bár a táj szintén szép, nyilik az orgona, virágoznak a fák, folyik az élet... de az út jelöletlen, elhanyagolt, kátyus. Egyszer télen jártam - friss hóesés után - Köszegen, akkor olyan volt mint egy ékszeres doboz. Most más a helyzet. Ha nem ismered a belvárost és nem csörög apró a zsebedben, lehetetlen parkolni. Mindenütt a P tábla, mintha abból akarna a város megélni. A vendégök, szállók, üzletek meg majd…Engem hamar el is ilyesztett. Elhúztam a csíkot Szombathely felé. Nem mindennapi, ahogy a 87-es megkerülöd a várost. Eltévedtem, de megúsztam. Gyönyörúen sütött a nap, valahogy elértem a 8-ast, majd a 84-en Sümeg mellett le a Balatonhoz. Sümeg nagyon szép látvány, de ott sem álltam meg. Éhes lettem.
Badacsony. Még messze a szezon, csak néhány borozó “üzemel”. Parkolok, nézem a kaja kínálatot. Csodálatos. Sült csülök, hurka, kolbász, szendvicsek, lángos…halpaprikás nokedlivel, halpaprikás türósuszával. Megállapodok egy cigánypecenyénél. Friss, íllatos és nem is drága. Vissza a parkolóba, sürget a természet. Találok egy illemhelyet. De a hugyyantót javítják. “Müszaki hiba” mondja a pasas. Kínomban mosolygok. ö is. Irány Füred.
Nem sok idöm van, néhány nap. Sok mindent akarok látni, tapasztalni.
4 éve már töltöttem néhány éjszakát a füredi Pelikánban. Akkor nagyon tetszett. Új volt, s jók voltak a reggelik, kellemesek a vacsorák, szép a kilátás, tiszták újak a szobák. Akkor 2 före 26 ezer volt egy éjszaka. Most egy oldalra nézö szoba 36 ezer. A szoba nagy, furcsán berebdezve, ez egyik sarka teljesen üres. Az ágyakban habszivacs a matrac. Bejelentkezénél a beléptetö kártya mellé adják a tv remote-ját, amit “távozáskor a portán sziveskedjenek leadni”. Furcsa, vagy szokatlan. Ilyet én másutt sosem tapasztaltam. Az erkély nagy de üres, az ablakokon nincs szunyogháló, s az egykor kellemes élményfürdóben a víz szintjén barna koszcsík, A vacsora majdnem szegényes, aszalt rántrotthús, pörkölt…az egykori Opera étterem közétkeztetése. Egyedül a késö délutáni, áprilisi, csendes Balaton part érte meg az árát. Ja kérem az ambiance-t fizeti meg az meber. A reggeli is unalmas... Nem is maradok soká. 90% csalódás....Folyt köv.
