A 266. oldalon pedig megtudhatjuk, hogy a Wessobrunni glosszáknak a Müncheni latin kódexben (Codex Latinus Monacensis) olvasható változatában az avar, a hun, a vandál és a citta (szkütha) népnév egymás szinonimájaként szerepel
Vö. Erwin Herrmann: Slawisch-germanische Beziehungen im südostdeutschen Raum von der Spätantike bis zum Ungarnsturm – Ein Quellenbuch mit Erläuterungen; München, 1965, 117. (Veröffentlichungen des Collegium Carolinum 17.)
Forrásgyűjteményében (i. m. 296.) Szádeczky-Kardoss a 797. évnél közli az előbbi eseményt, és Bónára hivatkozva azzal magyarázza az Alemann Évkönyvek népnév-használatát, hogy a vandálok nevét elhallásból cserélték össze a hungarusok nevének szláv v-protézises változatával. A szerkesztő ugyanakkor megemlíti, hogy más vélemények is léteznek erre vonatkozólag. A magunk részéről az utóbbiakhoz csatlakoznánk.
"Sólymos Sándor: ... Frank évkönyvekben szerepelnekwandali, wangari, wangarnevek, amelyeket az avarkunnal, uarhonnal összecserelhetően szinonimakent használnak. Emögött az onogur népnév szláv közvetítéssel módosult alakja lehet. 860-ban egy, az Alpok keleti nyúlványainál levő hegyre »marcha uangariorum«, vagyis a »wangarok hatarai« nev szerepel. 731-től kb. 800-ig Hungarius, Hunger, Ungarus, Ungerus, Onger, Wanger nevek fordulnak elő német nyelvterületen"
A wandal népnév előtagja tehát a hunokat, második fele pedig az avarságot jelöli. Vö. lengyel węgier. A vandálok nyomait pont a mai lengyel területek környékén keresgélik az antik szerzők nyomán a régészek és a történészek.
Részlet a Wikipediából: "A középkorban sokan úgy gondolták, hogy a vandálok a lengyelek ősei voltak ... 796-ban, az Annales Alamannici című szövegben van egy rész: »Pipinus … perrexit in regionem Wandalorum, et ipsi Wandali venerunt obvium (Pippin a vandálok területére ment, de a vandálok megtámadták).« Az Annales Sangallenses ezt a rajtaütést 795-re teszi, és egyetlen rövid mondattal tudósít róla: »Wandali conquisiti sunt (A vandálokat legyőzték).« Ez azt jelenti, hogy a középkori történetírók az avarokat is vandáloknak nevezték."
Jav.: A méd dinasztia hatalmát 1041-ben mindezek ellenére egyikük rövid időre meg tudta törni. A khorezmi avar házból származó Aba Sámuelről van szó...
Az, hogy P. magister kunnak mondja Sámuelt, semmit se von le ezen kijelentésem értékéből, tekintettel arra, hogy gestáink, krónikáink hun története javarészt var-khun történet. Ily módon Kézai állítása az Abák khorezmi származásáról éppen a varkhonita származás gondolatát támogatja.
Másfelől pedig, hogy egy khorezmi eredetű uralkodó hatalma megmaradhatott a Kárpát-medencében 1038 után is, annak tudható be, hogy Szt. István nem kebelezte be az ő államukat a méd államtestbe, hanem csupán azáltal biztosította itt a befolyását, hogy feleségül adta Sámuelhez a húgát... Valószínű, hogy Sámuel hatalmi körzete István teljes országlása alatt megőrizte legalább névleges függetlenségét, a szent király halálával pedig a nép az Árpádok igazgatása alatt álló területeken örömmel fogadta a Mátra környékén nyíltan tovább élő nesztoriánus vallást...
Szent István édesapjának, Gézának a felesége valóban "szerfölött ivott" Thietmar szerint, ha ez az a méd király, akire gondoltál. Tudom, hogy egyesek még mindig nem ismerik el a királyságát, mint ahogy Bulcsúét, Lehelét, Surét, Ajtonyét vagy Dursacét sem. Nézetem szerint az utóbb felsoroltak között mindenesetre többségben lehettek a var-khun kiskirályok, akik közül a megmaradtaknak az uralmát éppen Vajk-István, Géza-Istvánnak a fia számolta fel. Ugyanilyen rex volt a középkori latin terminológia szerint Gyula is, helyesebben mondva ilyen királyok voltak a gyulák, vagy a kapkan, azaz Koppány. A méd dinasztia hatalmát 1041-ben egyikük a khorezmi avar házból rövid időre meg is törte. Őt Aba Sámuelnek hívták...
Annyit tudni, hogy az egyetlen fennmaradt kéziratot Poggio Braccolini szolgálója találta meg a hersfeldi apátságban, s azt 1455-ben Itáliába vitték. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs a Germaniában interpoláció; akár még a vandálok egyszeri említése is az lehet. Az ő nevük épphogy csak feltűnik a műben. De ahogy az alánok története is több ízben s különféle földrajzi színtereken összefonódott a var-khunokéval, úgy a hunoké is több ízben összefonódhatott az avarokével. Még a IV. századot megelőzően társulhattak akár. Ha a vandálok nevét utólag szúrták be a szövegbe, akkor nem szükséges az utóbbit feltételeznünk.
Leszögezhetjük tehát: 557-ben csupán a var-khunoknak egy jelentős, mintegy húszezer harcost magában foglaló köteléke jelent meg Európában, de elképzelhető, hogy nem a legnagyobb létszámú köteléke. Az pedig szinte bizonyosra vehető, hogy nem ez volt az első hunugur néphullám, amely a kontinenst elérte – és nem is az utolsó.
Németh András: "Az eltérő névalakok (pl. Vungorum) és az egy-egy évkönyvön belüli következetlen névhasználat megengedi azt a feltételezést, hogy még a magyarok avarokkal való azonosítása előtt a forrásokba került és terjedt."
---------------------------------------------
Megengedi továbbá azt a feltételezést is, hogy ezek a wandalok, wangarok, illetve vungorok, akik a nyugat-európai évkönyvekből a VIII. század vége felé lépnek elő a bizánci források varkhonitáinak megfelelőiként, származásukat tekintve lényegileg azonosak a 455-ben Róma városát kifosztó vandálokkal
Hogy eképpen hívták a tengert még 885-ben is, az a Szász krónikában világosan írva vagyon:
„Eodem anno, Carolus capessit Occidentale regnum; et totum illud ad Occidentem regnum citra Wendel-sae, et ultra hoc mare, sicut illud ejus proavus habuerat; praeter Armoricanos.”
Lásd az Edmund Gibson-féle kiadás 88. oldalán (Sheldonian Theater, Oxford, 1692)
Alfréd király Orosiusában ugyancsak több ízben szó esik arról, hogy a Földközi-tengert a vandálok térnyerését követően Wendel-tengernek hívták:
Daines Barrington szerk.: The Anglo-Saxon version from the historian Orosius – By Eilfred the Great; Bowyer–Nichols, London, 1773, 14., 16., 19.
A Hessen-Kassel-i Grófság egy VIII. századi kéziratában a következőket olvashatjuk:
„Hoc dixere mihi naufragi, in occidente in Wentil-seo, quod praelium susceptum sit.”
Vagyis a Baleári-szigeteknek, Korzikának, Szardíniának, Szicíliának és Afrika északi partvidékének a meghódítása után a Földközi-tengert a kortársak – egyébiránt teljesen jogosan – Vandál-tengernek, másként Hungár-tengernek nevezték.
Minderről lehet olvasni Johann Georg Eckhart Commentarii de rebus Franciae Orientalis et episcopatus Wirceburgensis c. munkájának I. kötetében: Würzburg, 1729, 865.
Ha humanista kitaláció lenne, nem hiszem, h például az angolszászokat vagy egyáltalán a szászokat ennyire jelentéktelennek tünteti fel, épphogy csak megemlítve őket.
"Az avarokat ugyanis a qunok már a IV. század első felében hódoltatták, és nem zárható ki, hogy a hunugur keveréknépnek a – későbbi lengyel-orosz forrásokhoz hasonló – megjelölése cseng vissza a vandálok wendel, wendil, wentil stb. nevében"
Hát valóban nem zárható ki. És ezek a wengerek még jó pár száz évig itt kavarogtak Európában, újabb és újabb var-khun csoportokkal gyarapodva. Közben még tengert is neveztek el róluk: a Földközi-tengert...
"895 előtt a szlávokon, avarokon, onogurokon kívül bolgárok, ill. bolgár-törökök (nándorok) éltek még a Kárpát-medencében"
Nem beszélve arról, hogy ezek az onogurok avar-hunok, a nándor pedig az onogundur (onogur) rövidült formája... Viszont néhány más népet fel lehetett volna még sorolni: például qunok, alánok, szarmaták, gepidák...
"Később érdemes lesz alaposabban szemügyre vennünk a wandal–wangar (hunogur) azonosság kérdését..."
Sólymos Sándor: „Az avarok mellett meg egy türk-onogur etnikumú nepesseg volt jelen a honfoglalás előtt. Frank évkönyvekben szerepelnekwandali, wangari, wangarnevek, amelyeket az avarkunnal, uarhonnal összecserelhetően szinonimakent használnak. Emögött az onogur népnév szláv közvetítéssel módosult alakja lehet. 860-ban egy, az Alpok keleti nyúlványainál levő hegyre »marcha uangariorum«, vagyis a »wangarok hatarai« nev szerepel. 731-től kb. 800-ig Hungarius, Hunger, Ungarus, Ungerus, Onger, Wanger nevek fordulnak elő német nyelvterületen mint birtok ül. személynevek. Viselőik vagy birtokosaik etnikailag onogurok lehettek, akik eljutottak karantán-szláv területekre. A hungarus név ennek a tovabbélése lett. 895 előtt a szlávokon, avarokon, onogurokon kívül bolgárok, ill. bolgár-törökök (nándorok) éltek meg a Karpat-medencében.
A Kárpát-medencében élő népességben sok túlélő népcsoport is jelen volt, a gepidák a III. század óta, az avarok a VI. század óta, az onogurok, wangarok a VII. század óta éltek itt. Ezek közül az avarok és az onogurok közeli rokonok, és nyelvileg is megérthették egymást.”
Baskíriában mindenekelőtt baskírok (al-Garnátinál a Kárpát-medencére vonatkoztatva: básgirdok) élhettek. Ezt a népnevet érdemes összevetni az ókori Elő-Ázsiában élt muškuk, no meg a hispán-félszigeti baszkok népnevével.
László Gyulát bizonyára érdekelte, mit is jelenthet a keresztneve. Meg aztán kiemelten foglalkozott "a honfoglalás" korával. Ezért elolvasta néhány turkológusnak (értsd: nyelvésznek) a hozzászólását, és a véleményüket beidézte a könyvébe. A nyelvészeti megállapítások nem tőle valók, ő csak továbbadta őket.
A 266. oldalon pedig megtudhatjuk, hogy a Wessobrunni glosszáknak a Müncheni latin kódexben (Codex Latinus Monacensis) olvasható változatában az avar, a hun, a vandál és a citta (szkütha) népnév egymás szinonimájaként szerepel
Forrásgyűjteményében (i. m. 296.) Szádeczky-Kardoss a 797. évnél közli az előbbi eseményt, és Bónára hivatkozva azzal magyarázza az Alemann Évkönyvek népnév-használatát, hogy a vandálok nevét elhallásból cserélték össze a hungarusok nevének szláv v-protézises változatával. A szerkesztő ugyanakkor megemlíti, hogy más vélemények is léteznek erre vonatkozólag. A magunk részéről az utóbbiakhoz csatlakoznánk.
Vandál (var-khun) földesúr római öltözékben
Hogy eképpen hívták a tengert még 885-ben is, az a Szász krónikában világosan írva vagyon:
A Hessen-Kassel-i Grófság egy VIII. századi kéziratában a következőket olvashatjuk: