Te magad is írod, hogy távolság számításban szerepel.
A távolságon már a spec. rel. matematikájában is négyestávolságot értünk. Ezt nem lenne olyan ördöngös dolog megismerni, (kb. nyolcadik osztályos matematika-tananyag elég hozzá) mindenesetre hatékonyabb, mit megpróbálni kitalálni, hogy mit jelenthet.
Bázisfüggetlen, koordinátarendszer-független. Ugyanis a koordináta-rendszer nincs berajzolva a papírba, két pont távolsága mégis valahogy ettől függetlenül létezik.
A távolságból csak a szót látod, anélkül hogy ennek a speciális módon számított dolognak az értelmét megértenéd. Felcsillan a szemed: a távolság az nem idő, igazam van!!! :-)
Ez így nem megy.
Az a távolság amiről itt szó van, egy nagyon érdekes mennyiség. Ha más rendszerben értékeled ki két téridő pont eltérését, megváltozhat a delta_x, delta_y, delta_z, delta_t, vagyis egy másik megfigyelő teljesen máshogy értékeli ki a térbeli és időbeli távolságot a két pont között - de ezt a távolságot nem. Az minden megfigyelőnek ugyanaz.
Vagyis ez egy nagyon érdekes kombinációja a térbeli és időbeli adatoknak, ami megfigyelő független.
Tuarego saját állítása szerint nem tagadja sem a specrelt sem az áltrelt, sem a kvantummechanikát, csak továbbgondolja. A "dolgok" "mibenlétének mélyebb tisztázását" tűzte ki célul. Ehhez nyilván először megérti az elődei munkáit, aztán továbbviszi. Most éppen az óra valódi mibenlétén gondolkodik.
Nincs egybemosva. Az hogy a (ct)^2 negatív előjellel szerepel a távolság számításban, egy teljesen más világot jelent.
Te magad is írod, hogy távolság számításban szerepel.
Végezzünk el egy gyakorlati feladatot. Egy egymásra merőleges falú, ill. padlójú szobában az előzetes terv alapján helyezzünk el egy testet x1, y1, z1 koordinátákkal t=0 mp időpontban. Ezután 5 mp múlva helyezzük át a testet x2, y2, z2 koordinátájú helyre.
A térbeli elhelyezéseket praktikusan és könnyedén meg tudjuk oldani a falsíkokra merőleges bemérésekkel, egy bizonyos hibahatáron belül. De hova mérjük fel a valóságban (nem grafikonon) az 5 másodpercet, ill. az ennek megfelelő távolságot?...
Lehet a térben távolságokat pontokat felvenni és ezekhez lehet objektumokat, esetleg eseményeket rendelni. Ezután lehet vizsgálni, hogy egy térpontban bekövetkezett esemény hogyan zajlik a téridőben, az idővonalon haladva, a téridő modelljében.
A gond az, hogy a felvett események egyidejűek-e. Ez ugyanis rendszerfüggő. Akkor viszont szembesülsz azzal a kellemetlen problémával, hogy ha az eseményeid egyik rendszerben egyidejűek akkor egy másikban nem lesznek azok. Emiatt nem tudod _egyértelműen_ felbontani az eseményeket térbeli pontokra és azok időrendjére.
Természetesen megteheted, de vedd észre hogy ez egy önkényes, egy bizonyos rendszerre jellemző felbontás.
Elárulod, hogy abban az ábrában amit beszúrtál, abban hol találjuk az időt? Hol van a jövő és hol a múlt? Mi köze ehhez annak a fénykúpnak? A jövő az egy egyenes-e, vagy esetleg az egész felső kúp?
A réten egy elhagyott kútgyűrű egyik oldalán belenéz egy tarka macska, a másik oldalán egy fehér macska. Nem látják egymást. Vajon miért? Pedig a megoldás az, hogy az egyik kedden délben, a másik meg szerdán. Azaz az eseméneknek igen is van időbeli (nem virtuális) távolsága. Bér mennyire is furcsa ez neked de eddig is az időről is folyt a diskurzus, csak hogy idézzem Bign kevenc hasonlatát: az arc nélkül nehéz beszélni külön a mosolyról. Hogy ez nem passzol a nyomógravitációs képzetedhez, meg az időről alkotott fogalmaidhoz, az meg nem a relelm hibája.
A tér ugyan lehet egyben 3D sokaság, de a téridő semmiképp. Az idő kitüntetett dimenzió, megkülönböztethető a térdimenzióktól.
Ha pedig az, akkor lehet térről beszélni önmagában (modellezni), ha ezt a kitüntetett dimenziót nem tekintem.
Lehet a térben távolságokat pontokat felvenni és ezekhez lehet objektumokat, esetleg eseményeket rendelni. Ezután lehet vizsgálni, hogy egy térpontban bekövetkezett esemény hogyan zajlik a téridőben, az idővonalon haladva, a téridő modelljében. Mert gondolom ez sem maga a valóság. Úgy gondolom az időt sem csak egy vonalnak tekinthetem, hanem kijelölhetek rajta pontokat, pillanatokat és ezekben a pontokban vizsgálhatom a tér pontjait.
De azt hiszem túl sok szó esett mellékkörülményekről és emiatt éppen a mondanivalóm lényege nem került szóba.
Ebben a modellben a newtoni "idő nyila" helyett sokkal bővebb, általánosabb fogalmak lépnek be, amik többet , érdekesebbet mondanak az időről. Térszerűen, fényszerűen, időszerűen elválasztott pontok.
A TÉRNEK nincsenek pontjai a téridőben. Se vonalai. A téridő az EGYBEN egy 4 dimenziós sokaság, nincs diszjunkt és abszolút tér és idő részhalmazokra bontva.
Ha az idő dimenziót teljesen egybemossuk a térdimenziókkal, akkor nem gondolnám, hogy közelebb kerülnénk az idő mibenlétének mélyebb tisztázásához, vagyis a topik témájának megoldandó kérdéséhez.
A térdimenziók távolság jellegűek, míg ugyanez az időre nem mondható el. Lehet persze grafikonon az egyik tengelyen az idő teltét (képzetesen) felrakni, s ekkor valamiféle távolság dimenzióként ábrázolni, ez azonban nem igazán felel meg az idő természetének, még azoknak a tulajdonságoknak sem, amit jelenleg tudunk róla. Például az ilyen grafikonon szabadon navigálhatunk oda vissza az idő tengelyen, a valóságban ezt nem tehetjük meg, mert az idő szigorúan egy irányban halad, s nem léphetünk vissza sem a múltba, sem előre a jövőbe. A téridő modell semmit sem mond az idő "nyiláról".
Továbbá az is ellenkezik a gyakorlattal, hogy míg a 3 térdimenziós adatokat a valóságban fel tudjuk méregetni (egy bizonyos pontossággal), addig az idő dimenziót (a fenti módon távolságként interpretálva) a valóságban sehová sem tudjuk felmérni.
Emiatt merül fel a gyanú, hogy az időt, ennek valódi mibenlétét valahol máshol kellene keresni, s nem csak egyszerűen berakni a távolság jellegű dimenziók mellé negyediknek.
Amúgy persze, egyrészt azonnal gondoltam, hogy komoly fogalmi és felfogási különbségek nem lesznek közöttünk, csak esetleg nem ismerted eddig a "modellfüggő realizmus" kifejezést, valamint a desztillált pálinkát. Pedig cefrét már sokat láttál, te is modellekkel és tudománnyal foglalkozol.
Azonkívül úgy indítottál: "...de meggyőzhető vagyok..." na ezt nem tudják a vadászok soha elsajátítani!
Na ennyit a magyarázkodásomról. Mégegyszer köszönöm a választ, sokat tanultam belőle. :o))
Nagyon szívesen. Örömmel próbáltam meg átadni azt, amit én gondolok ezekről a kérdésekről. De félreértés ne essék: az én aktivizálódásom (jelen esetben) annak köszönhető, hogy tudtam, hogy te nem vagy galamb, ezért jól fog esni a sakkozás. ;)
Egy kicsit emésztgetve a modellfüggő realizmus fogalmait azt gondolom, hogy egyszerűen csak az a különbség az általam megfogalmazottakhoz képest, hogy én olyan környezetben szocializálódtam ahol ezeknek a fogalmaknak a megnevezése más volt mint a manapság elfogadottak. Minden esetre jó volt beszélni róla, mert azok a fogalmi megközelítések, ami ellen ösztönösen berzenkedtem a helyükre kerültek. Végül is fontos, hogy lehetőleg azonos nyelven társalogjunk, hogy minimalizálható legyen a félreértések száma. A galambok meg időnként jól jönnek, mert ha kellően nagy hülyeséget turbékolnak, akkor aktivizálódik néhány hozzáértő is és a diskurzusból mindíg van mit tanulni, újragondolni. (Ettől lesz kicsit pörgősebb a topik, mint ott ahol többnyire szakemberek társalognak.)
Muszáj (átmenetileg) létezőnek tekinteni az átmenetileg érvényes és MŰKÖDŐ modell fogalmait, különben soha nem lenne semmink, pedig a valami (még a közelítő jellegű is) jobb, mint a semmi.
Ez úgy tűnik nálam szakmai ártalom. Villamosmérnökként különösebb gátlás nélkül vizsgálódok egy tíz dimenziós "krumpli" sajátosságaiban, ha adott esetben egy tíz független alkatrészből álló hálozat viselkedését szeretném modellezni, miközben világosan látszik, hogy az elkészült áramköröm három dimenziós. Az elektront mindenféle modell szerint vizsgálom, attól függően, hogy a sörétzaj, az alagút effektus vagy a mágneses hatás a fontos. Ettől mondok olyat, hogy azért nem szerencsés a modellemet a valósággal azonosítani, annak ellenére, hogy pontos leírását adják a tapasztalatnak. Mert valójában nem tudjuk mi is az elektron, vagy a foton, miközben sok tulajdonságát már pontosan ismerjük és sikerrel alkalmazzuk a számításainkban.
Na ennyit a magyarázkodásomról. Mégegyszer köszönöm a választ, sokat tanultam belőle. :o))
