Keresés

néha elég, hogy csak láthatlak, de néha többet szeretnék, szemedbe nézni mélyen s hosszan, elveszni benne és nem gondolni semmire, egy pillanat, mely jó lenne, ha örökké tartana, egy csók, mely feledteti a mindennapokat.

ezt valamikor régen nekem írta egy kedves valaki.

Amikor először láttalak téged

Csillag-szemed ragyogva éget

Pedig csak kép volt de maga a gyönyör

Mi minden férfit elfog és gyötör

Egy kicsiny lányka nézet a szemembe

Kiben egy nő volt mélyen elrejtve

Egy félénk lányka ki szólni sem mert

S tüzes nő ki vonz és elrettent

Ártatlan szemek ártatlan lányka

Ki gyönyört adna, gyönyörre vágyna

Aztán először láttalak téged

Csillag-szemed ragyogva éget

Maga voltál a tiszta gyönyör

Mi minden férfit elfog és gyötör

Másnak talán lányka de nekem az élet

Ha elkap a sodra, felgyújt és éget

Perzselő szemed táncoló tested

Mind azt ígéri ez csak a kezdet

Behunyom a szemem akkor is látlak

Fénylő csillaga vagy a világnak

Simító kezem szemed kereste

Tenyerem kicsi arcod ölelte

Szerettem volna csókolni a szádat

Szavak nélkül mondtam a vágyat

Féltem tőled vagy tán magamtól

A ben ébredő férfi-alaktól

Csak a szívem tombol ég szakadatlan

Azóta lesem merre is lehetsz

Sorsom talán majd hozzád vezet

Nem tudok, akkor féljek, vagy szeresselek

Szemedbe nézve mit is keressek

Azt a kislányt, kit először láttam

Vagy a nőt, kit benne találtam

Vagy csak a szívemből fakadó álmot

Miért

Miért cserébe adnám a világot.

Fájdalom mit miattad csak én érzek.

Mondd neked tényleg csak ennyit érek?!

Csak játszottál velem,

Az érzéseim nem érdekeltek.

De tud,hogy én soha sem felejtelek.

Nem feledem azt a napot,

Mikor először hallottam hangod.

Nem feledem hányszor átvertél engem,

Hányszor kellett csalódnom miattad az életben.

Neked nem fáj semmi sem,

Neked nem kellet csalódnod az életben.

Nem mondtál le semmiről,

Nem kellet félned semmitől.

Nekem kellet: a félelemtől.

Retegtem az elhagyástól,

Retegtem a hiányodtól.

Attól,hogy egyedül maradok,

Hogy benned is majd egyszer csalódom.

Félelmeim pedig valóra váltak,

Építenem kell egy új várat

Szerettelek, és tudtam hogy Te is Szerettél

Te sehol de nekem ő kell...de nekem ő kell!!!

Hányszor haza vittelek?

A te SZERETETED végtelen!

Van az a szó, hogy barátok

Mert mindenki látja: nem megy ez nekem egyedül

Ezt a verset neked írtam

bombó?

Barbara W Kollins

         Hol jársz te nagy szerelem

Szerelem hol vagy merre jársz?

Jöj szívemben már várok rád.

A szerelem rózsája már itt virít

De magányos a bombó mely benne nyíllik.

Kedves pvcpadlo!

Gondolom Te írtad ezt a verset,mert szép és őszinte :-))

muallim

Ha azt mondom legszebb, az kevés

mikor egy világot teszek le eléd

máskép mesélni meg nem is tudom

zenélek, táncolok, festek, rajzolok

kevés vagyok ehhez, úgy érzem

egyszerűen kimondom: szeretlek!

 már ragályos lett a helyesírásom :-(( bocs.

Bezárva

Soha nem vártam senkitől

hogy úgy szeressen

nem akartam ellopni semmit

inkább csak adni

nem mentem föl, mert féltem

leszakad a szívem

de csak téged féltettelek

meg ne láss engem

ah a város tele van mindenkivel

útálom a tömeget

te kert vagy, agas kőfallal

kopott lábazattal

áthághatatlan bokrokkal

gaz meg minden

cirádás kovácsoltvas kapuval

roszdamarta

ezüst holdfénnyel  és bezárva

örökre

Alázattal

Haja csak egy homályos képen

lobogott a szélben

nem több egy szines emlékem

egy gyűrött képen

ott megy előttem nem fordult meg

ringott előttem

bokáját finom lánc ölelte körbe

egy szívecske verdeste

a sok fehér köpenyes utánanézett

csak én követtem

ha e szellő elsuhant mellettük

chanel öttel

csak arra emlékszem, képzeltem

minden izgatót

egy terebélyes fűzt, sok lehajló

derekat ölelő

libbenő, frisszöld simogató ággal

kétszemélyes paddal

alatta gondolatban eljátszottam

nemcsak magammal

ez egy kis szoba, csend, alázattal.

Simítson

Kiülök a napra

legyen fagy

ragadjak oda

csak egyszer szólj

hogy halljam

tapadjak oda

érhessek hozzád

meleg csókod

alva simítson...

Csend

Üres egy papír előtt

Tollamat forgatom

Leírom az első szót:

Csend

Aztán jön a többi is:

Ajándékod ízlelem

Minden alkalommal

Százszor lelkesen

Valami lassan emel

Olyan ez a jó, valami

Nem akarom leírni

Hiszen aki érzi,átéli

Egyszer talán elérem

Fátylas, blúzod redőit

Melegét testnek, kéznek

Felkérhetlek forgó szélre

Táncos csipkés felhőkre

Mezők selymes szőnyegére..

Kaptam tőled , belőled

hogy éljek, megőrizzem

ha még tart rejtélyünk

végtelen kék világunk

adj még lelket, csendet

e világ előbújhasson

lássa milyen tarka mezők

eleven hűs források

boldogító mosolygók

vannak még köröttünk

fogjuk ujjaink táncát

tenyerünk forgását

őrjítően szoros ölelét

hadd nézhessek előre

szelhessem a szelet

szabadon szárnyam

kitárva fel és lefele

összeérhessünk ott

zuhanásunk végéig...

Begyűjteném minden

cseppjét harmatnak,

tudnám éltető éhem

zöld mezők virágává

libbenő pillangók

tarka szivárványát,

mélyen beszívnám

friss üdét, páráját

szomorú, alig szád

ívének rezdülét,

bírnám kezed símát

hullámzó lelkünk

verselő csend igát...

Egyszer érinthetném arcod,
egyszer,érzrezhetném illatod,
egyszer ölelhetnélek,csak egyszer
egy kis időre,nem kérném még egyszer,
többet nem eresztelek el,
beágyznám,lelkembe ,szívembe
az angyali mosolyod,
csókod izét,kis kezed érintését.
szeretem kis kezed,csókolnám végtelen,
enyém is volt ,meg is kértem,
s elvesztetem szerelmedet,
s bánhatom tettemet,míg élek.
hogy elveszitettelek...

Sziasztok!

gyönyörű szívfacsaró verseket olvastam itt,nekem is van egy pár versem amnit megosztanék veletek,nem vagyok egy profi,csak szerelemes.

Remélem ez a forum nem szünik meg mert aki ide betéved,annak szíve bele remeg.

Köszönöm, nagyon szép vers!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

H. Heine:
IZLETT A TEA

Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a szerelem.
Az urak vadul esztetizáltak,
a nők finoman, kecsesen.

"Plátói legyen!" - követelte
a tanácsos úr, a szikár.
Nejének epe a lelke,
de nyögell, hogy: "Holdsugár!"

Kanonok-száj bömböli: "Nem kell
túlnyersnek lennie,
máskép belerokkan az ember."
"Hogyhogy?" - bámul Licike.

"Szeretni szomoru és szép" -
a hangja remeg belé:
grófnőnk épp nyújtja a csészét
a báró úr felé.

Lett volna még a szalonban
egy hely: a tiéd, szivem.
Pedig te tudtad volna,
hogy mi a szerelem!

(Szabó Lőrinc)

Ölelésedben

Ölelésedben, érzem

feloldódik a lelkem

köré fonódott köteléke

magánynak, egyedüllétnek.

Ölelésemben, érzem

magányod, csended

csendemmel egyesülve

beszédes csenddé

olvad össze.

Simogató kezeid

közt görcseim elengedem,

a félelmek tovatűnnek,

csak veled, melletted

lehet szabad a szellemem.

Csend magánya

Jehull sok levél

jöhet minden

ezt fújja szél

ezt hordja jég

csillogó fehér

csillagos mélyég

ezüst holdkaréj

minden hajnal

röpködő angyal

bíboros est

forgó mennyezet

halkuló gyertya

billentyű szonáta

kezed háta

csend magánya...

Kellemes estét, kedves Muallim!

Szívesen, ma, mikor  olvastam Zsuzska hsz-ét, eszembe jutott a dal:))

Kedves sorriso!

Köszönöm, hogy megtaláltad, tényleg nagyon szép a dallammal is, én is csatlakozom ....

Nagyon széép!!

:))

Gratulálok, kedves Zsuzska!

Feltennéd a video linkjét, hogy halljuk is ?

Forró szerelemmé

Azt mondod szeretsz

annyi minden van ebben

hozzám ölellek

szavakat mondok

lelkem valahon mélyről
tapad tűzedre

mennyi éjjelen

forrtak sejtjeink tömbbé

forró szerelemmé.

Pillanattá

Le kell térdelnem, felnéznem

szakadj rám mindenestül

letépem ingem, ó én esküm!

de kellesz száraz bőrömnek

szomjas, kitátott számnak

vércsefióka fészkében visít

évek, hónapok, esnek össze

így egy szerelmes pillanattá

villámlik. dörög, zuhog, sírok..