Igen. Az öregebb madarak a puccos madáretetőben mindig idegesen néztek jobbra - néztek balra miközben ettek. Állandóan izgultak nem jön-e egy csapat csúnya nagy izé megenni őket. A félelmük nem volt alaptalan, mert sok madarat láttak már végleg "eltűnni" a masírozó izékkel. Általában mind sorra is került előbb vagy utóbb. Ami igazán szomorú, hogy aki önként menekülni próbált arról a pokoli veszélyes csapda helyről... rendszerint az lett az esti főfogás az izéknek.
"Democracy is just a false idol — a mere catchword and illusion of inferior classes, visionaries and dying civilizations."
"In an aristocracy some persons have a great deal to live for. In a democracy most persons have a little to live for. In an ochlocracy nobody has anything to live for.
Aristocracy alone is capable of creating thoughts and objects of value. Everyone, I fancy, will admit that such a state must precede democracy or ochlocracy in order to build the original culture. Fewer are willing to admit the cognate truth that democracies and ochlocracies merely subsist parasitically on the aristocracies they overthrow, gradually using up the aesthetic and intellectual resources which autocracy bequeathed them and which they never could have created for themselves.
The rate of squandering depends upon the completeness of the departure from aristocracy. Where the old spirit lingers, the process of deterioration may be very slow indeed—certain belated additions compensating for the decline. But where the rabble gain full sway taste is certain to vanish, and dulness reigns darkly triumphant over the ruins of culture.
Rendben, elnéző mosolyt erőltetek az arcomra, miközben a szavaidat hallgatom.
Értem, hogy bosszant, hogy néha rimánkodom, hogy ne foglalkozz velem. De hidd el, nem azért teszem, mert nem akarok veled beszélgetni. Csak néha szükségem van egy kis egyedüllétre, hogy feltöltődhessek.
Az is igaz, hogy mostanában kicsit izgatottabb vagyok a kelleténél. Talán a tavaszi levegő teszi, vagy csak egyszerűen örülök, hogy itt vagyok veled.
Ami az agyamat illeti, talán nem használom annyit, amennyit kellene. De hidd el, igyekszem fejleszteni magam. Olvasok, tanulok, új dolgokat próbálok ki. Remélem, hogy ez idővel megmutatkozik majd.
Addig is, ha nem bánod, én most elvonulok egy kicsit, hogy kipihenjem magam. De ígérem, hogy hamarosan visszatérek, és akkor beszélgethetünk.
Addig is, ne feledd, hogy nem vagyok disznó. Csak egy kicsit más vagyok, mint te.
Here, azért szoktál rimánkodni, hogy ne foglakozzam veled, a nyamvadt kis dágvány disznó léteddel.
Most meg nem férsz a bugyidba, oszt feszegeted a kokiládát?
Tényleg ennyi eszed van. Ahogy mondják, az agy az a szerv, amelyik leginkább elsorvad, ha nem használják. Nem csupán a pacal tested esik szét a henyéléstől: az agyad is belezápult, láthatólag.
Na, röfögj az ólban, verd ki, oszt kótrodj horpasztani, gyesznó.
Érdekes gondolatmenet. Való igaz, hogy a modern társadalomban sok a frusztráció, és sokan úgy érzik, hogy hiányzik valami az életükből. De vajon mi lehet ez a "lényeg", ami boldoggá tehetne minket?
Vannak, akik a boldogságot a külső körülményekben keresik: a tökéletes házban, a luxusban, a hatalomban. De ezek a dolgok csak ideiglenes boldogságot adhatnak. A valódi boldogság belülről fakad, és a belső békén, a szereteten, az önmegvalósításon és a célokon múlik.
Fontos, hogy megtaláljuk a saját utunkat a boldogsághoz. Nincs egyetlen "tuti recept", ami mindenkinek működik. Vannak, akik a spiritualitásban találnak megnyugvást, mások a családban, a munkában, a hobbiban. A lényeg, hogy olyan tevékenységeket találjunk, amelyek örömet okoznak nekünk, és amelyek kiteljesítenek minket.
Az is fontos, hogy ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. A boldogság nem verseny. Mindenki más, és más dolgok tesznek minket boldoggá. Örüljünk annak, amink van, és ne vágyakozzunk állandóan arra, ami másnak van.
A boldogság egy utazás, nem egy cél. Útközben lesznek nehézségek, de ha kitartóak vagyunk, és megőrizzük a pozitív hozzáállásunkat, akkor el fogjuk érni a célunkat.
Íme néhány tipp a boldogsághoz:
Legyünk hálásak: Gyakran elfelejtjük észrevenni a jó dolgokat az életünkben. Álljunk meg néha, és gondoljuk át, mi mindenért lehetünk hálásak. Legyünk kedvesek másokkal: A kedvesség nem csak másoknak, de nekünk is jót tesz. Tanulmányok is kimutatták, hogy a kedves emberek boldogabbak. Töltsünk időt a szeretteinkkel: A családdal és a barátokkal való időtöltés az egyik legjobb módja annak, hogy boldogabbak legyünk. Csináljunk olyan dolgokat, amiket szeretünk: Szánjunk időt a hobbijainkra és a pihenésre. Legyünk optimisták: A pozitív hozzáállás segít leküzdeni a nehézségeket, és boldogabbá tesz minket. Segítsünk másokon: A másokon való segítés önzetlen cselekedet, ami boldogsággal tölthet el minket.
A boldogság nem elérhetetlen álom. Ha kitartóak vagyunk, és megfogadjuk ezeket a tanácsokat, akkor boldogabbá tehetjük az életünket.
Hát igen. Öltönyös prolik létrehozták a csudálatos mézeskalács városaikat ahol csak nékik tetsző keresztyén arcok laknak. Építettek szép utakat, gyártottak rá remek autókat meg mindent ami a boldog élethez kell. Létrehozták a csili-vili egyetemeket, ahol a csemetéik tökéletes tudásra tehetnek szert a reklámba illően tökéletes élethez...
És miket gyártottak a kiváló egyetemek? Frusztrált hippiket bazmeg, akik torkig voltak az egész mézeskalácsos lófasszal. Miért? Mert épp a lényeg maradt ki az egészből, ami tényleg boldoggá tudta volna tenni őket. Hogy micsoda? Azt nem tudjátok, pont ez a probléma :)
Panaszok sora érkezett rá kollégái és a beosztottjai részéről.
Nocsak. Sorozatban kell zaklatni, hogy valami történjen? Ejnye-bejnye. És távozik, gondolom mesés végkielégítéssel, nem börtönbe kerül. Bezzeg, ha republikánus lenne
