http://www.csodaidok.hu/
Nagyszerű, fordulatos, izgalmas történet a távoli jövőben egy családról, egy társadalomról. Az emberiség számos bolygót benépesített, de a jó és rossz, a magány és a szeretet továbbra is jelen van. Judy egy árvaotthon lakója, aki családra vágyik, Yaan egy nagy család tagja, de apja gyűlölete miatt rosszul érzi ott magát, és Giin, aki egy egész bolygót irányít, és sok ellenséget szerzett magának. Róluk szól a regény.
Egyszerűen nem éri meg semmiből 3000-nél kevesebbet nyomni. a nyomólemezek legyártása, meg az ehhez hasonló egyszeri költségek csak úgy érik meg, ha legalább ennyi van. ha 1500-at nyomnak elsőre belőle, akkor nem 4000 Ft, hanem 5500, vagy 6000, akkor pedig ennyi sem megy el belőle, és még nagyobb a veszteség rajta.
Azért annyit ehhez hadd tegyek hozzá, hogy a magyar SF-könyvek, antológiák átlag 1500-as példányszámban jelennek meg - és megjelennek, mégpedig relatíve olcsóbban, mint a CSI.
egyszerűen nem éri meg semmiből 3000-nél kevesebbet nyomni. a nyomólemezek legyártása, meg az ehhez hasonló egyszeri költségek csak úgy érik meg, ha legalább ennyi van. ha 1500-at nyomnak elsőre belőle, akkor nem 4000 Ft, hanem 5500, vagy 6000, akkor pedig ennyi sem megy el belőle, és még nagyobb a veszteség rajta.
az animusosok vagy húsz éve foglalkoznak könyvkiadással, és tudják, mit csinálnak, ha ők úgy döntöttek, hogy 3000 példányban eladását tűzik ki feltételül a folytatásokhoz, akkor minden bizonnyal okkal tettek így. én is sajnálom, hogy így állunk, és én is kíváncsi vagyok a további történetre, de ettől függetlenül meg kell (próbálni) érteni a kiadó szempontjait is.
beszélgettem Balázs Istvánnal én is róla, és igen, persze, hogy szeretik (nem is adták volna ki, ha nem szeretik), de egy dolog szeretni egy könyvet, és egy másik az, hogy mekkorát buknak vele anyagilag. sajnos.
persze azért lobbizhatunk náluk folyamatosan, de nyilván kiadják a folytatást, ha megéri nekik. és ha nem éri meg, akkor meg hiába koptatjuk a lepénylesőinket.
Az nagyon szomorú lenne... Persze te jobban belelátsz, de azért én még reménykedem, hátha csak éppen pesszimista hangulatban vagy... Még így is nagyon jók az eladási számok, és szerintem szerették is az animusosok a könyvet...
A nagycsaládban hogyan működnek az anyagiak? Egyfajta 'minikommunizmus', ahol minden bejövő keresetet/pénzt bedobnak a közösbe és utána mindenki szükség szerint részesül belőle? Avagy?
A nagycsalád egésze dönt a pénz felhasználásának módjáról, de valamennyit mindenkinek be kell adnia a szállás/kaja kiadásaira. Amelyik család úgy dönt, az teljesen "kommunista", azaz vagyonközösség, amelyik nem, az nem.
Ha egy többedszülött beházasodik egy másik blatkinba, visz magával 'hozományt', vagy egy szál ruhában állít be az új nagycsaládjába?
A más blatkinba házasodók nem visznek hozományt, mivel az sem visz hozományt, aki az ő volt családjába házasodik be. Őket a család teljes jogú családtagként kezeli és látja el. Nyilván a személyes holmijait hozza magával. Egyébként pedig ezt is a nagycsalád maga döntheti el.
Egy könyv kiadása, kiadási folyamata mennyi ideig szokott tartani? Azaz, ahhoz, hogy még az idén megjelenjen a második rész, mikor kell legkésőbb elkezdeni a kiadónak ezt a dolgot?
Hát, igazából már el kellett volna mennie a szerkesztőhöz a kötetnek, és még nem ment, de kb. szeptember közepéig még meg lehet csinálni. De tartok tőle, hogy az Animus nem akarja kihozni a második kötetet, mert az első nem "vált be" úgy, ahogy szerették volna. Nemsokára kiderül, a Nők Lapja mennyit lendített az eladáson, de nem hiszem, bárhogy is lesz, hogy majd ez meggyőzi őket. Szóval: én pesszimista vagyok. Viszont, ha nem jelennek meg a köv. kötetek, kiteszem őket nyilvánosra a honlapomra, és akkor már csak egy nyomtatót kell venni...
Csak hogy egy részletet kiragadjak a beszélgetésből (kiemelés tőlem): "Akik tényleg nem szeretik – és sokszor nem is ismerik – a sci-fit, a fantasyt és a könnyű műfajt sőt, nem szeretik a cselekményt sem, azok kint nem adnak el könyvet."
Nagyon sokszor érzem a modern szépirodalomnál, hogy a cselekmény valamilyen tiltott, de legjobb esetben is csak megtűrt elem, így mindenki, aki valamilyen cselekményszálat (külső történések, nem belső, lelki folyamatok) bevesz az írásába, már-már a ponyva szintjére csúszik le... Vagy, ha mégis becsúszik az a fránya cselekmény, az író megpróbál úgy tenni, mintha nem lenne ott. El egészen addig, hogy néha az olvasó is elhiszi, hogy nincs ott (mármint a cselekmény), olyannyira eljelentéktelenedik az irodalmi brillírozás mögött.
különösen ez után a kérdés után érdekes "Itthon elég nagy szakadék van a szépirodalom és minden más fikció – ponyva, sci-fi, fantasy – között. Mi a helyzet Angiában vagy Amerikában?"
OFF: a barátnője előfizető, de csak akkor férhet hozzá a saját újságjához, ha a főnököm már elolvasta :) (nagy Lolababa-rajongó egyébként, jókat szoktunk Loláról beszélgetni...)
Egyébként meglepően sok férfi olvassa. Igaz, a főnökömön én is meglepődtem, pont belőle nem néztem volna ki...
A Nők Lapja főszerkesztője kapott sajtópéldányt, aztán elolvasta, tetszett neki, és kiadta Vig Györgynek, hogy csináljon velem egy interjút, és ő csinált. Egyébként roppant kedves ember! :-)
Egyébként a Nők Lapja heti 300 ezer példányban fogy, és a felmérés szerint kerek 1 millió olvasója van. Ha a másfél oldalas cikkért ki kellett volna fizetni azt az összeget, amennyibe egy ugyanakkora hirdetés kerül, az kb. 5 millió Forint lett volna. 3000 példány eladásából a kiadónak ennél jóval kevesebb bevétele származik. http://www.sanomabp.hu/main.php?temp=H_online_page.pge&id=6
