Az a fura, hogy azt érzem hogy viszonylag jól ettem és ittam.
Egy-egy zselé 6, 15, 25 és 35 km-nél, 10 korty izotóniás minden 2. kilométernél a hátizsákomból (kb 1,5 l; 0,4 l/h), zselék után víz a frissítőpontoknál és ezen kívül 3 alkalommal rendkívüli vízfogyasztás is.
Az volt a tervem, hogy a 30. kilométertől 165 környéki pulzussal megyek, de erre egyszerűen képtelen voltam, inkább a 154-156 közti tempót tudtam magamból kihajtani.
Itt a gömöri dombvidéken (Tompa Mihály emléktúra, 34 km) vasárnap olyan nyirkos, ködös idő volt, hogy szakadt rólam a víz, vagy inkább a rajtam lecsapódó pára miatt áztam át teljesen, mert ettől a kocogós tempótól nem kellett volna megizzadnom. Szerencsére nagy sár nem volt, inkább csak a fű volt több helyen nedves. Kb. 70 percnél értem el az első frissítőállomást, ahol vételeztem pár mg C vitamint, óriási kökénybogyókba csomagolva. (Ide még visszamegyek valamikor, és lesz egy kis lekvárfőzés.) Kelemérbe beérve le akartam öblíteni a torkomra tapadt héjat a nyomóskútnál, de épp rá volt szerelve egy tömlő, annak a másik végén meg egy köbméteres tartály..... Szerencsére arrébb még volt két másik, így tudtam egy kis vizet vételezni. Még Gömörszőlősön is volt egy kút, de a táv további majdnem 2/3-án a hozott anyagból kellett gazdálkodni. (Igazából Szuhán még megittam a kocsmában egy kis doboz kólát, de attól meg csak a büfögés jött rám.)
A "célidőm" vágyaim szerint a hivatalos turistaszintidő (9 óra) fele lett volna, de tavaly, mikor csúcsformában voltam, akkor is alig lett meg, most meg egész nyár kimaradt, ősz elején volt kb. 4 egyórás edzésem, de aztán mégis pár perccel hamarabb beértem, talán annak köszönhetően, hogy most egyszer sem kellett elővenni az itinert, tavaly meg elég sokszor meg kellett nézni, hogy akkor most a tehéncsorda után kell lefordulni, a kék jelről, vagy el kell menni a szénakazalig. (Természetesen voltak megadva ilyen gpx bigyók is de az én ötezer forintos Casio órám nem tudja ezeket értelmezni.)
Én is úgy tudom az IM frissítés okosságokból, hogy amikor nem tudja az ember a tempót és a pulzust emelni az már az izomzat lemerült szénhidrát raktárait jelzi.
Hogy nálad ilyen hiány okozott-e lassulást nem lehet biztosra tudni.
Ha akkor ott bekaptál volna néhány szőlőcukor tablettát elég hamar kiderült volna, mert annak 1-2 percen belül érezni a hatását. Igaz amit egyszerre bevesz az ember azt egy komolyabb tempó váltással pár perc alatt el is égeti és akkor ha nincs további utánpótlás még rosszabb lesz a helyzet mint előtte. Ezért a szőlőcukrot csak gyors segélyek javasolták nekünk és azonnal egyéb lassabban felszívódó komplex szénhidrátot érdemes fogyasztani és a tempót csak akkor növelni amikor érzi az ember hogy kezd visszatérni az ereje :-)
A mostani Spar-nak, az azonos időben rendezett Berlin maraton lehet hogy eléggé nagy konkurencia volt, legalábbis a gyorsak és a külföldiek valószínűleg nem ide jöttek kirándulni.
A 2017-eshez képest ennyivel nem lehet lassabb a pálya. Akkor 2:55-tel ugyanúgy a 45. lettem, mint most a 3:01-gyel. Ha jól néztem, akkor 2017-ban 32%-al több külföldi és 11%-al több magyar volt az eredménylistában. Más éveket nem volt türelmem megnézni.
erre szokta mondani Csempa, ha jól emlékszem, h szénhidrát kifogyás. ebben a felmelegedő időben a második felét gyorsabbra futni elég nagy kihívás, ha mondjuk 5, sőt 10-el alacsonyabb az elős fele, akkor kivitelezhető.
Az tudtad, hogy a Strava már nem az SRTM adatbázisból dolgozik a nem barometrikus eszközöknél? Hanem a barometrikus kütyük által felhalmozott magasságadatokat használja fel. Szerintem ha már akár 20 ilyen eszköz adatait átlagolják egy adott útvonalra, már az is brutál pontosságot ad az esetek nagy részében, viszont nekik több száz meg ezer átvonulásuk lehet egy-egy útszakaszra.
Gratulálok, amúgy hogy hol hibáztál, azt lehet hogy még fél évtized után is kutatni fogod, már ha rendszeresen futogatsz maratonokat. :) Tiszta lutri, annyira sok mindennek kell összejönnie, hogy egy valóban szép teljesítmény lehessen.
Sikerült a mai kocogást Csécsei Zolival megtenni. Lehet, hogy holnap Brian May-el gitározom? :-)
Összefutottam még Korányi Balázzsal, mielőtt az ünnepségre indultak és vele beszélgetve jöttem rá, hogy miért volt nekem akkora élmény ez a Spartathlon így kívülállóként, akit bevettek a buliba.
Egy szemernyi irigység sincs bennem. Teljesen kizárt, hogy én erre valaha is képes leszek vagy bármi hasonló teljesítményre, így a legapróbb rossz érzés sincs bennem. Tisztán csodálat és öröm volt az egész.
Már csak a hazarepülés maradt hátra.
Itt is szeretném megköszönni Gurtnisnak a lehetőséget! Csodálatos élmény volt. Még az unokáimnak is erről fogok beszélni.
Nekem ez volt az utóbbi időkben az egyetlen olyan futásom, ahol szigorúan betartottam a pulzus tervemet és a frissítést is csak kicsit szúrtam el. Nem voltam nagyon gyors, de ilyen szintes terepen ennyit tudok.
Az első pontig nagyon alattomosan emelkedik, ráadásul 3. km után egy patakvölgyben sok helyen 1 ember széles az ösvény több kilométeren keresztül, nem egyszerű előzni és sok a kő. Ha jól emlékszem ketten is segítségre szorultak rossz lépés miatt, szóval ott figyelni kell.
Én a tervezetthez képest 10 perccel lassabban értem fel, részben mert nem melegítettem be és a rajt utáni hullámokon is gyalogoltam sokat, hogy a bemelegítés intenzitását tartsam, de megérte óvatosnak lenni. A többi szakaszon sokkal közelebb voltam a tervezett időkhöz.
Első fele jó volt, 1:44:12-es félmaraton, óvatosan adagolt pulzussal. Azt hittem, hogy meglesz a 3:30 alatti idő!
Onnan akartam emelni a pulzusomon és tartani a tempót, ami úgy a 26. km környékéig sikerült is, majd megmakacsolta magát a lábam, innen szépen lassan lassultam, a 30. km után inkább az 5:10-5:20 tartomány volt az én tempóm, a korábbi 4:50-5:00 helyett.
Érdekes jelenség volt, hogy nem a pulzusom szállt el és amiatt kellett lassítanom, hogy zónán belül maradjak, hanem egyszerűen a lábam nem vitt előre. Ahelyett, hogy a végén a félmaratoni pulzusommal kínoztam volna magam (165-168 között) inkább azért küzdöttem, hogy az első felében kényelmes pulzus (156-158) meglegyen.
Félmaratonhoz képest 12 bpm-el alacsonyabb átlagpulzus, de legalább elsőre meglett sétálás, megállás és komolyabb megrogyás nélkül.
Most egy ideig nem fogok maratont futni. Azt viszont szeretném kideríteni, hogy mi történt a 26-30. km környékén, milyen hibát követtem el és hogyan lehet ezen átlendülni.
Jelentem, nekem is sikerült életem első maratonja. Köszönöm a segítségeteket a felkészülésben!
Korábban írtam, hogy a 1:52 félmaraton után a 4 órát céloztam meg, de júliusban egy 5 hetes betegség miatt vissza estem. Most úgy döntöttem, hogy nem érdekel az idő, a futás öröméért, a buliért futok. Ez sikerült is, 4:19:14 -s eredményem nem olyan nagy szám, viszont végig pacsiztam az egész versenyt, beszélgettem brazil, lengyel, kínai (vagy koreai vagy ki tudja milyen) futóval. élveztem a panorámát, a zenekarokat vezényeltem. A célba vigyorogva tudtam befutni. A feleségem szerint meg se látszott rajtam a korábbi hosszú futások utáni szürke arcszín meg a megnyúlt ábrázat.
Egy szóval jó verseny volt.
Futáshoz kicsit meleg volt nekem is, de kezdettől fogva pótoltam a folyadékot két banánt ettem és 3 gélt is ittam. Szerencsére nem volt maratoni falam - amitől féltem-, végig futni tudtam, nem kellett begyalogolnom a hidakra sem.
Két mentőt is láttam, földön fekvő eszméletlen futóval - remélem nem lett velük semmi komoly. Tudtok róluk valamit? Nagyon ijesztő volt számomra!
Gratulálok a spartatlonosoknak! Egy maraton után még nagyobb a tiszteletem feléjük!
én korábban indultam, szóval csak 3:47-em lett. :) kicsit elfáradtam/elkedvtelenedtem 20-28 között a hosszú rakparti emelkedőn, utána megint okés volt.
Így monitoron megnézve tényleg ott Telkibánya után "válik el a szar a májtul". :-) Érdemes 30-hoz még viszonylag frissen érni. Aztán Füzérbe már felcsúszik a taknyán is az ember. :-)
