Hááát... nem tudom, de azt személyes ismerettségi körben megfigyeltem, hogy bizonyos rétegek esetében határozottan terjed a gyűlölködô zsidózás az utóbbi pár évben. Divat lett szinte...
Most nemrég költöztem Telkibe, és beszélgettem néhány "ôslakossal", akik szidták a falu túlvégén, az új lakóparkba - többnyire Budapestrôl kiköltözô - anyagilag felsôközép és afölötti kategóriába tartozó népeket, többek között azzal, hogy "idejön mind a sok zsidó...". Ez talán nem antiszemitizmus, még ha a hétköznapi változatból is?
Nekem is vannak zsidó barátaim. Nem vallásosak, de olyan származásúak. Viszont a melldöngető és az üldözési mániás zsidókat nem bírom. Pl. az olyat, aki folyton felemlegeti, hogy ő bizony zsidó. Ilyen pl. a Verebes István. Meg az olyat, aki hisztizik, hogy mekkora "fasiszta veszély", antiszemitizmus van ebben az országban. És ezt külföldön is terjeszti.
BUCK! oh.
Lassabb vagyok mert kb. 12 éves koromban olvastam a"Vadon szava"-t. Aztán zsinórban a fellelhető összest!
Ismered a "Méhek dala" c. értekezését?
Nos, nekem is van pár zsidó ismerősöm. Van olyan osztálytársam aki válallja zsidó származását (egyébként ateista) egy házibulin a kezembe került az öccse I love Israel-es radírja is, mégis szent a béke, egyszerüen kerüljük a vitát okozó dolgokat. Őt nagyon szeretem . Van viszont zsidó ismerősöm, akivel állandóan gúnyos megjegyzésekkel boldogítjuk egymást, ő nem vezeti nálam a népszerüségi toplistát. Szoval kb. ugyanúgy állok "velük", mint a nem zsidókkal, alapvetően a viselkedésük dönti el számomra, hogy szeretem-e , vagy nem.
Ja és szerintem az a zsidó, aki annak tartja magát. Ha valaki a tel-avivi főrabbi lányának és Meir Kahanénak a gyereke, de magát nem vallja zsidónak, akkor számomra nem zsidó.
Nekem szlengem? Ráadásul rutén? Nem is tudtam róla... :)
Az összes tudásom az ôseimrôl, hogy apai ágon Harkány környéki sváb családból, anyain meg ki tudja milyen ôsöktôl származom, így még akár rutén is lehet... :)
Kanizsa környékén élt a nagymama családja... ott lennének ruténok? Mindenesetre a déli határkörnyék miatt a szláv jellegű befolyás nem kizárt...
Jack London? Csak nem a 'Buck'? Bár mintha ez állat egy kutya lett volna, de sűrűn fordulnak benne elő farkasok is. Kb. nyolc éves koromban olvastam. Elnézést az érelmeszesedésért.
Ki a francot érdekel milyen neved van!
Nekem délalföldi tájszólású / Imádom a tájszólást! bocs! /
Volt elég bajom vele! ( mármint az enyémmel! Tudom, nem Neked!)
Eggyik kedvenc Íróm Jack L. Ő a farkasokat jobban szerette!!!!??
Zsebpénz. Emlékek és kifosztások!
Na, ez a problémám nekem is, mert mint említettem az anyai nagyapám mohamedán családból származó bosnyák volt, mint a a Magyar Királyi Hovédsét tisztje, kapott yos névvel, az anyai nagyanyámnál történt valami sikálás a férje (vagyis az y-os bosnyák) révén, az édesapám meg székely ősmagyar (akik nem is vallják magyarnak, mint ahogy ő sem), valamitn a feleségem apai felmenői franciák és németek (Mária Terézia okán, szintén Erdélyből), míg az ő édesanyja teljesen úgy néz ki mint egy török.
És akkor tessék elképzelni az én koromfekete hajó gondörhajú bosnyák-zsidó-sváb-székely-francia-magyar fiamat.
Hát akkor én most mit mondjak neki, ha kérdezi: Idesapám, magyar vagyok-é?
(Nem kérdezi, hanem nyihog....)
Másfelől nagyon kedvelem azokat, akik a felmenőikről semmit nem tudnak pár száz évre visszamenőleg, és zsidóznak, tótoznak, sváboznak, mint az én szegény székely édesapám.
Hát ha neki már megbocsájtottam, minden hasonszőrű tájékozatlan embernek is elnézem azt, hogy román létére leszőröstalpuzza a románokat, zsidó létére zsidózik, sváb létére svábozik stb.
Egyébiránt én az édesapám részéről olyan antiszemita neveltetésben részesültem, hogy megkérdeztem hatévesen némely pórázon vezetett kutyáról, hogy zsidó kutya-e.
Ez így történt.
Különben neked nagyon rutén szlengjeid vannak, gyanús vagy nekem. Nem csördögél benned szláv vér?
Nekem két remek barátom is van, akik zsidók. Tulajdonképpen semmit nem jelent a dolog a kapcsolatunkban, talán amióta ők vannak kissé harcosabban reagálok az antiszemita kijelentésekre. Egyikőjük családja teljesen asszimilálódott, ismerik ugyan a hagyományaikat, de egyáltalán nem különbözik az életük a - nem is tudom - nem zsidó emberekétől. A másik család meg a nagyobb ünnepeken eljár a zsinagógába, de semmi egyébb. Kábé, ahogy a keresztények elmennek a karácsonyi éjféli misére. Kultúrkonfliktus ? Akiket én ismerek maximálisan a magyar kultúrkörbe tartoznak. Egyébként is azt hiszem, hogy a mai magyar zsidóság nagy része már annyira asszimilálódott, hogy nincs meg az a különbség, ami mondjuk a háború előtt olyan zárttá tette a zsidó közösséget. Jobban belegondolva egyetlen érdekes dolog van, de ez sem biztos, hogy általános, de a zsidó származású ismerőseim többsége értelmiségi. Lehet, hogy ez véletlen ?
Ne is mond kedves wizes. Az édesapámat, aki ezerkétszázvalahányig kutyabőrrel bírt, mindig azzal húztuk, hogy román hangzású neve van (tényleg!), és szőröstalpú, hegyek ösvényén beólálkodó középkori oláh-ivadék. Ilyenkor legkevesebb két hétig nem kaptunk zsebpénzt.
Szegény édesapám vígkedélyű ember volt, egyedül ezzel lehetett kihozni a sodrából.
jól tudom, hogy zsidó származtatás anyai ágon érvényes, nem apain?
Amúgy szerintem az zsidó, aki annak vallja magát. :))
De tényleg, ezt is le lehet bontani, mert ugye lehet származásában, identitástudatában és vallásában zsidó valaki, és ezek nem feltétlenül egyszerre jelentkezhet:
- lehet származásában zsidó, de sem identitásában, sem vallásában nem az
- lehet származásában nem az, de identitásában és vallásban igen
és ezek további permutációi... szóval akkor tényleg, ki is a zsidó igazán? :))
Elnézést kérek, hogy belekotnyeleskedek ebbe a topicba, de mit jelent az, hogy zsidó?
Nem definiálná valaki?
Kérek mindenkit, mert ez nekem nagyon fontos, ugyanis amikor a bosnyák nagypapám, aki a Magyar Királyi Honvédseregben ypszilonos nevet kapott, mint utásztiszt, akkor valahogy eliminálta a nagymamám zsidó származását, és totál keresztény lett vagy párszáz évre, minek folytán a délerdélyi édesapám - aki antiszemita volt - mit sem sejtve feleségül vette édesanyámat, és ebből lettem én.
Szóval ez nekem nem mindegy, remélem megértik a kedves Tasztaltársak.
A válaszokat a ZSIDÓ A BARATOM/UZLETPARTNEREM/PAROM postafiók számra kérem.
MuzX: szerintem ezt senki nem tudja megmondani, én sem tudom ki az ki nem. de van ismerősom aki kapásból tudja, és nem azért mert antiszemita, csak azt szoktam mondnai "hát, látom". most ezzel mit lehet kezni ugye?
szerintem az a probléma ezzel az egésszel, legyen szó bármilyen nemzetiségről vagy vallási vagy nép csoportról, hogy mi (magyarok/magyarországon élők) még nem nőttünk fel igazán kultúrálisan. ugyanakkor mindig mindenhol vannak olyanok akik gyűlölködni fognak. az emberek márcsak ilyenek.
csakhogy egy dolog van amit sokszor elfelejtenek azok, akik maguktól nem szítanak/éreznek gyűlöletet, hogy a gyűlöletre nam jó válasz a gyűlölet, mert hát csak még rosszab lesz.
Hadd járuljak hozzá a topichoz az én tapasztalataimmal. Kb. 6-7 éve egy ausztrál cégnél dolgoztam, ahol az izraeli leányvállalatot szemelték ki arra, hogy "betanítsák" az újonnan vásárolt/alapított leányvállalatokat a céges szabványokra. Hamarosan meg is értettem, hogy miért: az izraeliek halálosan perfekcionisták, elképesztő teljesítményt sajtolnak ki magukból és a környezetükből. Azt mondták, ha nem lennének ilyenek, nem maradtak volna fenn. Ha megbocsájtod nekik a büszkeségüket, talán nem is olyan nagy butaság.
Először rüheltem a rámenős, agresszív stílusukat, de amint sikerült felvennem a ritmusukat (ebbe az is beletartozott, hogy átvettem "üvöltöző" beszédmodorukat - aki volt már Izraelben, tudja miről beszélek - de komolyan, időnként nem ismertem magamra, de nagyon élveztem, hogy itt nincs kertelés és ködösítés) és rájöttek, milyen zseni vagyok (:-)), elkezdtek tisztelni és nagyon jó barátok lettünk. Nagyon jó volt velük dolgozni. Egy példa: végigültem egy értekezletet, ahol az értékesítési vezető és a kinnlevőségekért felelős vezető (világos az ellenérdekeltség, ugye?) végigvették, melyik ügyfélnek milyen hitelkeretet adjanak. Többször az ügyvezetőnek kellett közbeavatkoznia, mert szó szerint ölre mentek. A végén meg egymást átkarolva mentek ki a teremből és elárulták, hogy kvázi rokonok, mert az egyikük fia udvarol a másikuk lányának. Mindez azért, mert halálosan komolyan veszik a munkájukat.
Jó a felvetés, ezeken már én is sokat gondolkodtam...
Néhányan a zsidó ismerôsök közt valóban észrevehetôen rendelkeztek olyan külsô jegyekkel, melyeket a zsidóknak tulajdonítunk. (Az ex-kedvesem ettôl is volt olyan egzotikus és szép lány)
De mindig csodálkoztam, mikor valaki egy ismerôsrôl beszélve azt mondta róla, hogy zsidó... megkérdeztem, honnan veszi, de erre többnyire csak ködös és eléggé valós alap nélküli bizonykodást kaptam válaszul...
És bennem is gyakran megfogalmazódik, egyáltalán, mit számít ez? Fôleg azért, mert a származásáról senki se tehet...
Szinte hihetelen, hogy egy ilyen témájú topic megéri a 36. hozzászólását úgy, hogy nem jelent meg benne egy szál anyázó antiszemita sem! Bezzeg, ha a politikában nyílt volna meg! :))) vagy inkább: :(((
No, szóval, persze nekem is vannak barátaim, akik zsidók. Magam ezzel nagyon nem foglalkoznék, ha ők nem mondták volna meg.
Ma napig emléxem arra a döbbenetre, ami 14 éves koromban ért, midőn legjobb barátnőm azt találta mondani, hogy "tudod, ha egy fiúnak megmondom, hogy zsidó vagyok, akkor már nem akar járni velem". Én meg csak néztem nagy, kerek szemekkel, hogy mivan??? Hogy jön ez ide??? Miért téma ez????
Nálunk a családban fel sem merült soha ilyen jellegű kérdés vagy probléma. Azóta persze eltelt néhány száz év és sok mindent láttam, hallottam. Hallottam a sógoromat, aki zsidózik rendesen, hallottam csurkáékat, akik mindenféle tengelyeket meg karvalytőkét emlegetnek. Szvsz egyszerűen bűnbakra mindig szüksége van a magyar társadalomnak és - mivel nincs új a nap alatt - a zsidókat mindig elő lehet ráncigálni a naftalinból.
A zsidó barátaim, ismerőseim körében viszont érzékelek egyfajta - szvsz már genetikusan kódolt - üldözéstudatot. Ami persze nem csoda, hiszen az üldözési mánia kialakulásának legkézenfekvőbb módja, ha télleg üldöznek valakit... :(
Kinél erőteljesebben, kinél halványabban, ki kompenzálja ezt, ki nem. De ettől függetlenül, nem azért lettek a barátaim, mert zsidók, de nem is azért, mert zsidók.
Volt már zsidó fônököm, munkatársam, de engem semennyiben nem befolyásolt ez, és nem éreztem sem emberileg, sem egyéb szempontból eltérést a nem zsidó kollégák és közöttük. Maximum azt nem értettem, miért hangsúlyozzák ki néhányan róluk beszélve, hogy zsidók.
Volt egy ex kedvesem is, aki zsidó... no, itt már más a helyzet, mert ôbenne ez számomra egy plusz, egy egzotikum is volt, amit vonzónak éreztem.
Más: egy német üzleti partner nem volt hajlandó "zsidó" (izraeli) berendezést vásárolni... ezt a hülyét! Megvette a németet, hiába volt az kevésbé alkalmas a feladatra, aztán egy éven belül kénytelen volt megvenni mégis az izraelit, hogy tudjon dolgozni...
De az araboknál is hasonló... hiába volt az adott kategóriában ez a legjobb berendezés, amint meghallották, milyen származású, azt mondták, többet szóba se kerüljön.
Nem értem, ilyen elborult érzelmi hülyeségek miért befolyásolhatják a józan és pragmatikus üzleti gondolkodást...
Mert hogy a sötétagyű aljanépet könnyen lehet hergelni ellenük, az sajnos érthetô, szegények ilyen könnyen befolyásolhatóak. Hogy a nyavalygó, önsajnáltató értelmiségi körökben is nagy divat zsidózni, még az is magyarázható, az értelmiségiek hajlamosak valami ideológiai maszlaggal leönteni a sikertelenségüket, vagy éppen a további sikerességük vélt akadályaivá tenni ôket egy már jól bevált ideológia jegyében.
Egyáltalán miből lehet tudni, hogy zsidó e a barátom, munkatársam, stb. Ha ő maga állitja, gyakorolja a vallását, akkor sima ügy. De ha nem?
Miről ismerni fel? Nagy az orra? Szódásüveg szemüvege van? És én? (Vagy te?) Honnan tudjam, hogy valamelyik ősömben nem csörgedezett zsidó vér? Érhetnek meglepetések. Bárkit. Fontos, hogy milyen a származásod? Származásunk? Olyan fontos ez a téma?
Mit csinálsz, ha kiderül valakiről, aki közel áll hozzád, kedveled, tiszteled, hogy zsidó? Változik valami? Változtat valamin? Csak én érzem butaságnak a téma felvetését?
Lehet erről beszélni, lehet erről beszélni...
Csak kivel?
Vagy normálisak vagyunk, mint eddig itt mindenki, és akkor nincs miről... Vagy félművelt rasszisták kerülnek elő, azokat meg a büdös életbe nem győzöd meg, mert zsigeri alapon működnek. A többség meg nem akar és nem tud a dologhoz hozzászólni; szép csöndben eldönti (ha egyáltalán!), hogy ki mellé áll. (Ált. a rasszistákhoz, sajna.)
Malyd ezé’ lyól lehordtok, de nekem Nagy Bandó András: Vers mindegy kinek címu versmontázsa jutott eszembe.
(Részlet)
Sokszor arra gondolok:
Valóban magyar vagyok?...
Nincsen apám, se anyám, se isetenem, se...
... Dózsa György unokája vagyok én!!!...
Hadd látom, úgymon mennyit ér
A pártos honfivér?...
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér!...
Anyám kun volt, apám félig székely,
Félig román, vagy egészen az...
Török, tatár, tót, román kavarog e szívben,
Egy nemzet sem került el nagy ívben!...
Száz nép vére csörgedezik bennem,
Egy kicsit parasztos, de én nem szégyellem.
Sem utóda, sem boldog ose, sem rokona,
Sem ismerose nem vagyok senkinek,
Legfeljebb néhány idegenbeszakadt yenkinek...
Hmm, hat vegulis errol lehet beszelni - neha szoktak is. Persze nem az esti iradoban, es nem Orban heti interjujaban :-).
Melysegesen egyetertek veled; szerintem is mas az indulatok forrasa - pl. az anyagi gondok. Es akkor elokerulnek a "hagyomanyosan szidnivalok". Szomoru dolog, szerintem csak a muveltseg, a kulturaltsag novelesevel csokkentheto. Teljesen eltunni sose fog, de azert kuzdeni kell ellene.