A mostani Spar-nak, az azonos időben rendezett Berlin maraton lehet hogy eléggé nagy konkurencia volt, legalábbis a gyorsak és a külföldiek valószínűleg nem ide jöttek kirándulni.
A 2017-eshez képest ennyivel nem lehet lassabb a pálya. Akkor 2:55-tel ugyanúgy a 45. lettem, mint most a 3:01-gyel. Ha jól néztem, akkor 2017-ban 32%-al több külföldi és 11%-al több magyar volt az eredménylistában. Más éveket nem volt türelmem megnézni.
erre szokta mondani Csempa, ha jól emlékszem, h szénhidrát kifogyás. ebben a felmelegedő időben a második felét gyorsabbra futni elég nagy kihívás, ha mondjuk 5, sőt 10-el alacsonyabb az elős fele, akkor kivitelezhető.
Az tudtad, hogy a Strava már nem az SRTM adatbázisból dolgozik a nem barometrikus eszközöknél? Hanem a barometrikus kütyük által felhalmozott magasságadatokat használja fel. Szerintem ha már akár 20 ilyen eszköz adatait átlagolják egy adott útvonalra, már az is brutál pontosságot ad az esetek nagy részében, viszont nekik több száz meg ezer átvonulásuk lehet egy-egy útszakaszra.
Gratulálok, amúgy hogy hol hibáztál, azt lehet hogy még fél évtized után is kutatni fogod, már ha rendszeresen futogatsz maratonokat. :) Tiszta lutri, annyira sok mindennek kell összejönnie, hogy egy valóban szép teljesítmény lehessen.
Sikerült a mai kocogást Csécsei Zolival megtenni. Lehet, hogy holnap Brian May-el gitározom? :-)
Összefutottam még Korányi Balázzsal, mielőtt az ünnepségre indultak és vele beszélgetve jöttem rá, hogy miért volt nekem akkora élmény ez a Spartathlon így kívülállóként, akit bevettek a buliba.
Egy szemernyi irigység sincs bennem. Teljesen kizárt, hogy én erre valaha is képes leszek vagy bármi hasonló teljesítményre, így a legapróbb rossz érzés sincs bennem. Tisztán csodálat és öröm volt az egész.
Már csak a hazarepülés maradt hátra.
Itt is szeretném megköszönni Gurtnisnak a lehetőséget! Csodálatos élmény volt. Még az unokáimnak is erről fogok beszélni.
Nekem ez volt az utóbbi időkben az egyetlen olyan futásom, ahol szigorúan betartottam a pulzus tervemet és a frissítést is csak kicsit szúrtam el. Nem voltam nagyon gyors, de ilyen szintes terepen ennyit tudok.
Az első pontig nagyon alattomosan emelkedik, ráadásul 3. km után egy patakvölgyben sok helyen 1 ember széles az ösvény több kilométeren keresztül, nem egyszerű előzni és sok a kő. Ha jól emlékszem ketten is segítségre szorultak rossz lépés miatt, szóval ott figyelni kell.
Én a tervezetthez képest 10 perccel lassabban értem fel, részben mert nem melegítettem be és a rajt utáni hullámokon is gyalogoltam sokat, hogy a bemelegítés intenzitását tartsam, de megérte óvatosnak lenni. A többi szakaszon sokkal közelebb voltam a tervezett időkhöz.
Első fele jó volt, 1:44:12-es félmaraton, óvatosan adagolt pulzussal. Azt hittem, hogy meglesz a 3:30 alatti idő!
Onnan akartam emelni a pulzusomon és tartani a tempót, ami úgy a 26. km környékéig sikerült is, majd megmakacsolta magát a lábam, innen szépen lassan lassultam, a 30. km után inkább az 5:10-5:20 tartomány volt az én tempóm, a korábbi 4:50-5:00 helyett.
Érdekes jelenség volt, hogy nem a pulzusom szállt el és amiatt kellett lassítanom, hogy zónán belül maradjak, hanem egyszerűen a lábam nem vitt előre. Ahelyett, hogy a végén a félmaratoni pulzusommal kínoztam volna magam (165-168 között) inkább azért küzdöttem, hogy az első felében kényelmes pulzus (156-158) meglegyen.
Félmaratonhoz képest 12 bpm-el alacsonyabb átlagpulzus, de legalább elsőre meglett sétálás, megállás és komolyabb megrogyás nélkül.
Most egy ideig nem fogok maratont futni. Azt viszont szeretném kideríteni, hogy mi történt a 26-30. km környékén, milyen hibát követtem el és hogyan lehet ezen átlendülni.
Jelentem, nekem is sikerült életem első maratonja. Köszönöm a segítségeteket a felkészülésben!
Korábban írtam, hogy a 1:52 félmaraton után a 4 órát céloztam meg, de júliusban egy 5 hetes betegség miatt vissza estem. Most úgy döntöttem, hogy nem érdekel az idő, a futás öröméért, a buliért futok. Ez sikerült is, 4:19:14 -s eredményem nem olyan nagy szám, viszont végig pacsiztam az egész versenyt, beszélgettem brazil, lengyel, kínai (vagy koreai vagy ki tudja milyen) futóval. élveztem a panorámát, a zenekarokat vezényeltem. A célba vigyorogva tudtam befutni. A feleségem szerint meg se látszott rajtam a korábbi hosszú futások utáni szürke arcszín meg a megnyúlt ábrázat.
Egy szóval jó verseny volt.
Futáshoz kicsit meleg volt nekem is, de kezdettől fogva pótoltam a folyadékot két banánt ettem és 3 gélt is ittam. Szerencsére nem volt maratoni falam - amitől féltem-, végig futni tudtam, nem kellett begyalogolnom a hidakra sem.
Két mentőt is láttam, földön fekvő eszméletlen futóval - remélem nem lett velük semmi komoly. Tudtok róluk valamit? Nagyon ijesztő volt számomra!
Gratulálok a spartatlonosoknak! Egy maraton után még nagyobb a tiszteletem feléjük!
én korábban indultam, szóval csak 3:47-em lett. :) kicsit elfáradtam/elkedvtelenedtem 20-28 között a hosszú rakparti emelkedőn, utána megint okés volt.
Így monitoron megnézve tényleg ott Telkibánya után "válik el a szar a májtul". :-) Érdemes 30-hoz még viszonylag frissen érni. Aztán Füzérbe már felcsúszik a taknyán is az ember. :-)
Igaz melegebb volt, de a fő gond abban volt, hogy nem volt ismerősöm aki visszafogjon az elején :-)
Ugyan tudtam a tesztfutások alapján hogy még a 5:25- 5:30 körüli átlag is necces lenne, de az elején 5:10 körüli tempóval futottam, mert a Hősök teréről a Dunáig a lejtőn a pulzusom a célzóna teteje közelében volt még, így reménykedtem hátha mégis végig bírom. Annak ellenére, kockáztattam, hogy a szeptember közepén futott 20 km-en kipróbáltam és ez a tempó az alacsony pulzus ellenére első 10 km után akkor is nagyon felnyomta a pulzusom a második 10km-re és belassultam miatta.
Ráadásul én is vittem a 0,5 l kulacsot, hogy majd frissítők között iszom, és töltögetem, de az első 20 km alatt olyan keveset ittam belőle, hogy egyszer sem fogyott ki. A 30. km körül már tervezett max körül járt a pulzusom, amit elvileg csak 40 km körül akartam elérni. A túl gyors kezdés és a kevés folyadék pótlás megbosszulta magát.
Köszönöm, Ati! Két éve, annak ellenére, hogy 16 nappal később volt a SPAR maraton, jóval melegebb és sokkal naposabb volt az idő. Ha tegnap olyan lett volna, és mégis a 3:45-ös célidőhöz tartozó 5:20 körüli tempóval kezdek, abból több mint valószínű, hogy összeomlás lett volna a végére, és akár a tegnapra abszolút minimumként kitűzött 4 órából is kicsúszhattam volna. Továbbá segítségemre volt egy ismerősöm is, akivel együtt futottuk a táv első kétharmadát, és ő mindig szólt, ha túl gyorsan próbáltam futni :)
Amúgy nem értem, miért teszik évről-évre 8-8 nappal korábbra ezt a maratont. Ehhez képest nagy szerencse, hogy még viszonylag hűvös idő volt most. Csak idő kérdése, hogy beüssön egy komolyabb kánikula. Akkor aztán lesz dolguk a pláyamentősöknek.
