A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Hawking "határ nélküli kezdet" modelljében például azt kellene megértened, hogy ott az időszerű trajektóriákon visszafelé menve, egy pont után újra előrefelé telik az idő, csak a tér egy másik helyén. Mert a kezdet körül minden trajektória térszerűvé válik.
Meg azt kellene megértened, hogy ezt a spekulációt jelenleg semmi se támasztja alá, nincs rá se megfigyelési adat, se elméleti dinamikai magyarázat. Hogy, a téridő +,-,-,- szignatúrája a nagy bumm környékén miért alakulna át +,+,+,+ szignatúrává, és ha átalakul, akkor miért épp abban az időpontban? Csak az látszik, hogy Hawkingnak ezzel az ügyes trükkel sikerült a szőnyeg alá söpörnie a kezdeti szingularitást. De ez csak egy hasonló színpadi mutatvány, mint a nyúl eltüntetése és elővarázsolása az üres kalapból.
Tudnék neked linkelni erről anyagokat, de nem érdemled meg, mert az eddigieket se olvastad el.
Univerzális méretekben semmilyen energia nem marad meg, mert a rendezetlenség folytonos növekedése elszívja. A mozgástól a súrlódás, a súrlódástól a hő, a hőtől, pedig a mozgás hiánya. Ami megmaradó, az a töltésekben lévő kifogyhatatlan „erő”, amit az elemi részecskék a vákuumenergiából pótolnak. Minél ritkábban vannak elemi részecskék a vákuumban, annál kisebb az energiaveszteség. Amikor sűrűen találhatók, nagy a mozgási, súrlódási, hőmérsékleti energiák kisugárzódása, vesztesége, a ritka közeg felé ahol a nulla kelvines téridőben elenyészik.
Egy 3 dimenziós görbült tér egyáltalán nem csak egy 4 dimenziós térbe ágyazottan létezhet. Tehát mondjuk egy gömbszerűen görbült háromdimenziós tér nem csak úgy létezhet, mint egy 4 dimenziós tér valamely 3 dimenziós altere. Egy kétdimenziós gömbfelület se csak egy 3 dimenziós térbe ágyazva létezhet. Ez csak egy lehetőség, de nem szükségszerűség. Egy görbült felületet tökéletesen le lehet írni csupán a felületen belüli mérések alapján, egyáltalán nincs szükség semmiféle külső dimenzió, "a harmadik dimenzió" szerinti mérésekre. Ilyen külső beágyazó tér elképzelése csak a szemléltetést segíti. Ugyanez igaz a görbült 3 dimenziós terekre is, egyáltalán nincs ott körülöttük egy 4 dimenziós beágyazó tér. Ezt a belső leírási módot Riemann már 150 éve felismerte tetszőleges dimenziószámú és tetszőlegesen görbült terekre.
Tehát még ha követnénk is a te mániádat, vagyis az Univerzum terét valami gömbszerűen görbült 3 dimenziós térnek képzelnénk, akkor se lenne értelme keresni azt a táguló üres 4 dimenziós tartományt, ami ennek a táguló 3 dimenziós gömb(hiper)felületnek a belsejében van. Mert egyszerűen nincs semmiféle 4 dimenziós tér, amibe bele lenne ágyazva ez a 3 dimenziós altér, így aztán nem létezik ennek a 4 dimenziós térne olyan tartománya se, ami benne lenne a 3 dimenziós hiperfelület belsejében.
Nem, ez csak egy idealizált szóhasználat. Amit tudunk, hogy a mai horizontunkon belüli tartománya, az infláció kezdetén még csak kb. 10-33 sugarú volt. Ezt látjuk magunk körül mindenfelé a 13,8 milliárd éves fénysugarakban.
A Föld közeledett eddig is, még ha te nem is tudsz róla.
A Nap felfúvódása pedig változtat ugyan némileg a bespirálozás ütemén, de a lényegen nem.
Az 1.5 milliárd év nem mond ellent annak, hogy a korábbi 4 milliárd évben az élhető sávban tartózkodott a Föld, hiszen a bespirálozás egy gyorsuló folyamat. Két okból is: Egyrészt távolság négyzetével fordítottan arányosan nő a gravitációs vonzás. Másrészt egyre nő a porral való ütközés miatt keletkező fékezőerő is, hisz az a Föld kerületi sebességének négyzetével arányos, ami pedig egyre nő az egyre kisebb sugarú pályákon, s ettől növekszik az időegység alatt bekövetkező mozgási energiavesztés.
De ezek annyira igazán alapvető ismeretek, amiről nem fogok veled vitatkozni.
