"Még nem nőtt fel ez a társadalom ahhoz, hogy egy ilyen értéket felvonultató rendezvényt tiltások, kordonok nélkül le lehessen bonyolítani károk nélkül."
Meglehet, hogy az öregség beszél belőlem. Szerintem inkább lezüllött ide a társadalom. Ki tanítja ma meg az embereket arra, hogyan viselkedjenek egy kiállításon, vagy egy múzeumban? Az a pedagóg, akit főiskolás korában (kb. 1980-ban) az autóbuszvezető oktatott ki a használt papírzsebkendő elhelyezésének mikéntjére, az ma kb 53-55 éves. Szerintetek ettől mit tanultak az elmúlt 30 évben a diákok?
Amikor gyerek voltam leharapták volna az utasok a fejemet, ha nem adom át az ülőhelyemet egy terhes nőnek, vagy egy idős embernek. Ma a szülő ülteti külön ülőhelyre az óvodáskorú gyerekét és természetesnek tartja, hogy a terhes nő, vagy az öreg ott ácsorog mellette. És ezen csak néhány őskövület botránykozik már meg.
Első sorban megtiszteltetés, hogy olyan modellezőkkel együtt szerepelhettem Gödöllőn, akiknek munkásságukat már hosszú ideje csodálom. Köszönöm nekik és a szervezőknek a lehetőséget!
A negatívumokról :
- Nagyon sok olyan korú gyerek érkezett szüleikkel, akiknek még nincs fogalmuk róla, hogy mit is látnak, hogy miért is különbözik Paksinuti terepasztala Szodor szigetétől. Sajnos, sokszor a szülőknek sem. Ők az egészet játszóháznak tekintették, így is viselkedtek szülők és gyermekeik egyaránt. Nem kérdeztek, nem olvasták el el a kitett információs táblákat. Csak kritizáltak.
Szerencsére ők voltak kisebbségben.
Volt olyan, aki a karjában ülő mésfél év körüli gyerekét folyamatosan belógatta a kordonon belül az asztalomtól pár centire, hogy tekintetünk többször összeakadt, és tudta is, hogy miért. De azért megvárta, amíg szólok is érte.
- Jó pár olyan modellező kollégával találkoztam személyesen, akiknek eddig csak nicknevével találkoztam. Vagy kérték, vagy én magam ajánlottam fel nekik a kordonon belüli fotózást. Talán ez lett volna a helyes út, nem azt hazudni, hogy sajtós vagy...
Azon is gondolkodjatok el, hogy ha bármelyikünk asztalában nagyobb kár keletkezett volna esetleg a kordonok hiánya vagy túlzott közelsége miatt, vajon mikor láthatnátok viszont bármelyik kiállításon is... Pontosan azért nem történt meg ilyen, mert a szervezők mindent megetettek ennek elkerülése érdekében. Beleértve a ruhatár használatát és a kordonokat is.
Nekik, és a kiállítók összetartásának és egymásra odafigyelésének köszönhetően lesz még kiállítás.
Sajnos ebben az országban még tiltani kell azt, ami máshol már rég természetes. Még nem nőtt fel ez a társadalom ahhoz, hogy egy ilyen értéket felvonultató rendezvényt tiltások, kordonok nélkül le lehessen bonyolítani károk nélkül.
A lezlinilzen@gmail.com címen elérhető vagyok bárkinek, itt nem szívesen vagyok.
Igen, én is erre az érvelésre jutottam, de lezlie-t nem ismerem semennyire így nem akartam megzavarni, mert nagyon koncentrált az irányítópultra. :-) Végül arra jutottam, hogy az MTTP Fotósuli alapján a szappantartót amint lehet lecserélem. :-D Mindenkinek jobb lesz.
Mondjuk nekem kabát problémám nem volt, de kordon azért engem is zavart. A diorámáknál, én csak egy "Ilyen közelről ne fotózzon kérem!" felszólítást kaptam, de arra hivatkoztam, hogy én sajtó vagyok, csak a nagy gépem elromlott. :-D, nem jött be :-D!
Azért azt ne felejtsd el hozzátenni , azok kedvéért akik nem voltak ott és csak a Te írásodból informálódnak, hogy az asztalok mellett a kordonok 60-70 cm távolságra voltak elhelyezve. Az általad említett asztalnál, mivel a kezelés előről történt sajnos a kezelő személyzetnek is kellett helyet hagyni. Ezen a részen volt a kordon kicsit messzebb az asztaltól.
Bocs kifejezetten a plexihez. Víztiszta, törésbiztos plexinek kell lennie, ha a balesetvédelmi elírást be akarom tartani. Ilyen magasságnál az már legalább 10 mm vastag. Az én asztalomhoz ez több százezer forint, nem beszélve a súlyról, mert akkor az asztalok lábszerkezetét át kellene jelentősen méretezni.
A gödöllői kiállításhoz. Mivel a Kastályban volt megrendezve - véleményem szerint a hely egyébként gyönyörű volt - így bizonyos rendszabályokat be kellett tartanunk. Ilyen a ruhatár, és a táska bevitele. Ezeket mi sem vihettük be, külön helyiség volt biztosítva, persze kivétel ami szükséges a kiállításon. Azt is egyeztetni kellett, hogy legalább ásványvizet vagy üdítőt vihessünk be magunkkal. Aki a kastély felől jött, ott ha valaki reklám táskával érkezik, külön szekrénybe kell elzárnia. A kordonok és egyebek ügyében. Egyrészt a kötelező védőtávolságot be kellett tartanunk, nekem se volt egyszerű, hogy nem akarok kordont. A kiállított asztalok nagyrésze gyakorlatilag otthoni asztal, mely más kiállításon nem látható. A plexivel kapcsolatban az enyémen van, de ha a szülő felemelei a gyereket, akkor lassan eljuthatnék az üvegfalhoz, nálam kordon nem volt és soha nem is lesz, de nem akarok üvegfalat se.
Tökéletesen igaza van minkettőtőknek! Gödöllőn is és az elmúlt TEMOFESZ kiállításon a hajam az égnek állt a látogatók fegyelmezettlensége láttán. Volt, hogy én vettem el a kis angyalka kezét a modulról, ne taperálja már végig az összes apró kis bigyót. Az is megtörtént, hogy a kedves anyuka csak azután oktatta ki a kisfiát, hogy ne nyúkáljon, miután rászóltam: Csak nézni, nem babrálni!!
Gödöllőn Bencs Zoli giga diorámájába tenyerelt bele a kis aranyos "jólnevelt" gyermek. Ha Zoli nem megy utánnuk, simán elsunnyogtak volna. Nyögve nyelőn rendezték a kárt.
Egyszó mint száz, sajnos kell a kordon. Van még hova fejlődnünk!!
Ahogy hallottam, nem csak car-system-es autó sérült a kiállítás alatt... Volt rá példa (most, vagy korábbi kiállítások alklamával), hogy a látogató kifizette az okozott kárt?
Talán az ilyen kalandok, meg persze a kevésbé látványos, de szekszerű forgalmazás miatt is, vonult a FREMO kissé hátrébb. Lett egy cseppet visszahúzódóbb a nagyközönségtől.
A hétvégén nagyon sokan voltak, tényleg nehezen lehetett látni.
A kordonra viszont szükség volt, ha nincs, még közelebb tódul a tömeg és annyit sem látsz mint így.
Volt olyan, hogy a kisgyerek beleturkált az asztalba, mire anyuka odaugrott a car-systemes autó már tocssant a földön, szana-szét esve. És ez csak egy nyulás volt a sok közül.
Nehéz megtalálni a határt, hogy mindenkinek megfeleljen.
Ezen ne csodálkozz. A hazai közönség tette ilyen bizalmatlanná a kiállítókat. Lopnak, tarolnak, nyulkálnak, egyszóval tetemes kárt tud okozni egy ilyen kiállítás, ha olyanok látogatják, akik pont azt nem tisztelik, amiért odamentek.
Nagyon sok ember nem értő. "Né má, kisvonat, azt a k..va". Kb ez a reakció és mivel sokuk abban az érában szocializálódott (vagy a szüleik éppenséggel), amikor is sikk volt mindent hazahordani, ami nem volt lebetonozva, így nekik természetes, hogy beújítanak némi szuvenírt a jegyárért cserébe.
Elég csak átlépnünk a lajtát, merőben megváltozik a helyzet. Ott csak annyiban védik a terepeket, hogy ne essen le róla semmi. Ott a szülő rászól a gyerekére, hogy ne nyűljon oda - igaz, ki is van írva, sőt piktogram is jelzi.
Volt olyan kiállításom, ahol rá kellett szólni a látogatóra, hogy ne a pálya fölött tolja be az arcába a bazi nagy mustáros zsömléjét.
No ezért kell a tisztes távolság.
TT méretben azért mindenki ismeri a másikat. Oda lehet menni hozzá, meg lehet beszélni a kiállítóval, hogy pár fotó erejéig, vagy csupán a tüzetes szemlélődésig belépnél a kordonon belülre.
Nekem személy szerint nem tetszett a gödöllői kiállítás. Ahhoz képest hogy 1200 forint volt a belépti, lópikulát nem lehetett látni. Úgy kezelték a látogatót, mint az izgő-mozgó sajtkukac bananászfiú ötéves gyerekeket, arra nem is gondolva, hogy esetleg szakmabéliek is elmehetnek a rendezvényre. A bejáratnál nem akarták beengedni a kabátot, táskát, mondván nehogy letaroljuk a terepasztalokat. Az egyik TT terepasztalt egyáltalán nem lehetett rendesen megnézni, mert a kordon 1,5 méterre volt az asztal szélétől és csak a távolból lehetett figyelni a tolatást és rendezgetést. Az emelvényen a diorámákat nem lehetett jobban szemügyre venni, mert ha közelebb hajolt az ember rögtön visítottak, hogy ne nyúljunk a diorámához.
Pozitívum volt, hogy Váltógyártó és Battka mesterek tevékenységét élőben is meglehetett nézni, miként készül egy forrasztott váltó, vagy egy modellfa.
Maga a szöveg tetszik, mert az előzményben említett könyvet juttatta eszembe. Annak egyes mondatain tudtam mosolyogni :D Szóval veheted pozitív kritikának.
:) csak beleszagoltam, majd később az egészet elolvasom. Az eleje olyan, mintha Károly Imre Vasútmodellezés című könyvecskéjét olvastam volna, csak 2013-as kiadásban :D
