Mennyire bölcsen beszél Spiró, és -ha valaki megfigyeli-, szinte ugyanezeket mondtam én is el ezzel a pszihológiából bagóért kiköncsölzöt, és politikai bunkosbottá züllesztett -mindig ocsmány módon használt - szóval, kapcsolatban, hogy "identitás".
- Beszéljünk most talán az identitás problémájáról. A kárpótlásról szól Szappanopera című darabja, amelynek főszereplője azt mondja, hogy "aki bárhol, bármikor identitásra hivatkozik, az náci". Miért ennyire identitásellenes? És miért is ne lehetne valakinek egynél több identitása? Akár mint embernek, akár mint írónak? Miért ne lehetne valaki, példának okáért, magyar zsidó?
- Mindenkinek annyi identitása lehet, amennyit érez, ez nem elhatározás kérdése. Noha vannak, akik tudatosan eljutnak egyik identitástól a másikig, akármilyen is ez. Lehet ez nemzeti, vallási, lehet filozófiai, lehet nemi identitásváltás, sok minden létezik a mai világban. Az embernek nincs az identitásával gondja addig, amíg ideológiai, politikai okból erre nem kényszerítik. Miután ez a kényszerítés a 19. és 20. században gyakran előfordult, Kelet-Európában pedig folyamatosan, ezt a szót utálatosnak tartom. Ez nem azt jelenti, hogy nekem ne lenne identitásom, magyar író vagyok, kész. Miután nem vagyok vallásos, nem lehetek zsidó. Ha valaki nem vallásos, akkor zsidónak a náci törvények alapján minősíti magát, vagy minősítik őt zsidónak mások. Aki ma bármiféle identitást követel, egyeseket kizár belőle, másokat belezár, az tisztátalan és förtelmes dolgot művel.
"Spirót értem, de aki így fogalmaz, annak valóban semmi köze a dologhoz"
Már hogy nem lenne.
Kétféle értelmeben is:
Egyrészt mint magyar állampolgárnak, akinek köze van saját államához és annak társadalmához, másrászt mint a kezdeményezés perspektívikus sértettjének is, aki számára nem öröm, az antiszemitizmis felgrejedése, pláne akkor, ha az azzal jár, hogy ezek után számosabban lehetnek, akik az ő magyarságát is elmerészlik vitatni.
Pontosan így van: a magyar nemzettudat tartalma jelentős részben a zsidóktól meg a cigányoktól való megkülönböztetésben merül ki. A zsidó nemzetiségi kezdeményezés a maga részéről jelentős lépésnek tekinti a zsidó nemzeti kisebbség létének kinyilvánítását a tekintetben is, hogy a magyar nemzettudat e kórsága orvosoltassék."
Pontosan nincs igy: Már a "jelelntös részben" kitétellel gyengített helyeztkép rögzítés is vitatható alap. A következtetés pedig katasztrófális: Ugyanis pontosan azoktól, akikre a "jelentős részben" igaz, nem várható más el, minthogy a "zsidó nemzeti kisebbség létének kinyilvánítására" bundás előitéleteik diadalmas igazságként való pretzentálhatóságaként nagy gaudiummal ráharapjanak.
És igen hatékonyan használható fel a kezdeményezés arra, hogy a társadalom azon része, amelyikre idáig nem hatottak a "jelentős rész" érvei, most elkezdjék elbizonytalnodni, és nagyobb befogadókészséget tanusítson ezen nézetek plauzibilis voltának megitélésében:
"Tehát nemzetiséget akarnak. Azok, akik előlem idáig titkolták, hogy külön nyelvük lenne, azok akik a legnagyobb mértékben felháborodva cáfolták, hogy titkos közös szövetség, külön érdek kötné öket össze, tehát VAN valami közös titkuk, ami nem az ENYÉM, amit idáig nem látam, látok, ami emiatt szorongással és veszélyérzettel tölt el, hiszen itt ki tudja, hogy milyen hálozatok működhetnek, milyen koncokon osztoznak, és ráadásul nyilvánvalóan az én kontómra, hiszen különben miért keverték volna bela a magyar államot."
>>...például én is azt gondolom és szorgalmazom, lényegében ma már elkésve, hogy az ellenérveket és ellenérzéseket és ellenérdekeket felmérve eszmei hátteret kellett volna teremteni, vitákat generálni, majd célcsoportokra lebontva megfogalmazni a kommunikációt.
Ehelyett virtigli huszáros rohammal fejjel vennétek be a falat.
Neked címzem, kedves ÁJ, de nem igazából neked írom...
Deák Gabinak üzenem, legalább azokat keresse meg, akik közölték vele, hogy hajlandók aláírni (gondolom, nem én vagyok az egyetlen). Hák'Istennek bokros teendőim miatt nincs időm rohangászni semmi és senki után, és a dolognak nincs semmiféle sürgőssége a szememben...
Pokoli nagy az értetlenség, és ezt tökéletesen megértem. Nem érintettként valószínűleg én sem érteném. A zsidók azt hiszik, hogy egy ilyen lépéssel valami irreverzibilis dolog történik, valamilyen hidak felégetődnek, valami végzetes elhatározás ez, amelyet már nem lehet megbánni, nem lehet visszacsinálni. Igazuk van. A mimikri - amelyet a történelem és ez a "befogadó nemzet kényszerített ránk - így vagy úgy, de működik. Nagyon sok ember érzi azt, hogy egyrészt van mi elől elbújni (hiszen különben nem bújdokolna), másrészt a bújkálás sikeres (pedig ne legyenek senkinek sem illúziói; egy gonosz, rossz indulatú állam elől nem lehet elbújni, legfeljebb emigrálni).
Ezt a kérdéskört kellene kicsit jobban körbejárni, mert ez az értetlenség, és a (nagyon is aktív) passzivitás oka.
Szép és tartalmas beszéd, Zoltai beszédíró teamje kifogástalanul működik. Szól a kezdeményezésünkről is, természetesen nem értek vele egyett és meg is tudom indokolni, hogy miért, de ennek ellenére és ettől függetlenül, ha valaki nemcsak repetitíve és kínosan váladékozn jár ide, érdemes elolvasnia:
Hölgyeim és Uraim!
Magyarországon választások voltak. Most a munka, az építkezés ideje következik. Európa kinyílott hazánk előtt, de a harmonikus illeszkedés rengeteg gonddal, tengernyi feladattal jár együtt. A siker záloga alighanem a kompromisszumok folyamatos megtalálása, s persze a honi közmegegyezés az együttműködésben, de leginkább a közös érdek felismerése a nyugalomban. Ami pedig ettől elválaszthatatlan: a társadalmi fejlődés érdeke.
Talán a vad mondatok ideje véget ért. Nem volna jó Újra értesülni a bankárról, akinek "csak" a pénze büdös, ismételten nem volna felemelő érzés áttételes neveket hallani a "büdös zsidó" költőtől, aki "csak" beigazolódó gettó-félelmét Írta szomorú soraiba, mint ahogy ma "SA" és "SD" alakulatokkal se szívesen találkoznánk a magyar közélet védútjain.
Béke kell és kézfogás, értő figyelem és elegancia, barátság a jövőért, hogy kölcsönös előnyére legyünk egymásnak, hazánknak. Ez a felekezeti élet alapja is. A jog, a szabadság foka, az egyenlőség mértékben és rangban azonos, demokráciában nem is lehet másként.
Bízunk abban, gondjaink leküzdésével mielőbb gazdagodó korszak áll előttünk. Örülnék, ha mindenki tudná, tapasztalná: mi, zsidó emberek, közösségünk keretén belül és azon kívül, egyénekként is, készséggel és fáradhatatlanul segítjük a magyar nép és társadalom, a magyar gazdaság, a tudomány és a művészet szárnyalását. Erőnkkel, tanultságunkkal, kapcsolatainkkal minden szinten hozzájárulunk szomszédaink és egyben az országunkkal érintkező régiók előrehaladásához.
Mindent megteszünk az Európai Unió kiteljesedéséért, az ENSZ-család méltóságáért.
Tisztelt Tanácskozás!
És most a magyarországi zsidóság néhány fontos kérdéséről. Ezekről most és mindig beszélnünk kell.
Szociológiai felmérések készültek a hazai zsidó népesség zsidó tudati elkötelezettségéről, vallásságáról, a holokauszthoz való viszonyáról. Tapasztaljuk a meg-megjelenő törekvéseket átalakulásról, megújulásról. Hála az Égnek, élő zsidóságról van szó, tehát természetes közegünkben a mozgás, Új ötletek, megoldási javaslatok születése.
Némely elvek meghatározóak.
Egy: A zsinagóga Zsidóságunk a minján fundamentumára épül. A Tóraolvasás, a Szombat köszöntésére, a megannyi ünnepi és hétköznapi szertartásra. A britre. Tehát minden Út a templomba vezet.
Kettő: Ebből következik a Sulhan Áruk. Ha más princípiumot veszünk, és nem ezt, azt bárki nevezheti kulturális szerveződésnek lett légyen bármily igényes, fantáziadús, okos, irodalmi színvonalú, de az már nem zsidóság. Csak olyan. Innen a feloldódás, a párolgás kémiai, fizikai folyamat, a "Vége Csapó" időben, könnyen kiszámítható. Ez nem fundamentalizzmus. Ez a lényeg filozófiája. Valami vagy az, vagy nem az.
A "nemzetiségi zsidó" is kitérő zsákutca. Nincs történelmi hagyománya, struktúrája a magyar zsidó fejlődésben, s ma, amikor demokrácia és szabadság vesz körül bennünket, minden elérhető, amit a "nemzetiségi zsidó" fogalom elvben nyújtani tud. És nem ad nyelvtudást, vallást és hitet, históriai öntudatot, nemzetiségi hagyományt, ezáltal társadalmi értelemben céltalan. Lehetne persze nyelvtanfolyamokat szervezni, ám az még mindig nem volna zsidóság. Mert hogy iskola ma is van, számos helyen tanítanak történelemről, sőt hébert. De hadd említsek valami furcsát: ha valaki a gálutban kíván elkötelezett "nemzetiségi zsidó" lenni, Vajon miért nem települ át Izraelbe, ahol az alijások előtt nyitva a kapu, s az Országnak, Erecnek szüksége is van Új lelkes erőkre? Ilyet, persze, demokrata nem kérdez, mindenki Ott él, ahol kedve van, s ott valósítja meg Önmagát. A kezdeményezőknek sikert kívánok, de egyet mindenképpen, ami talán nem érdektelen: okos realitást.
Három: A szervezettség.
A mai megoldás magyar hagyomány, sok módosítással. Minden templomnak van elöljárósága, a templomok önként csatlakoznak az országos szervezethez, míg a regionális szervezetnek újabb tagjai lehetnek. Debrecen és többen így működnek.
Tehát még egyszer: több megoldás létezik, hiszen az elöljárók közgyűlési delegátusai szavatolják a demokráciát, az egészben képviselik a részt, a helyi érdeket.
Csakugyan bonyolult ez az építkezési forma. Hiszen a kapcsolattartás a haza kormányzati és önkormányzati szférával, a társ-egyházakkal, továbbá a felekezeti iskola-kérdés, az egészségügy, a szociálpolitika intézése olykor nagyon is centrális kötelem. Aztán jelen vannak a nemzetközi feladatok. A kifejezetten zsidó diplomácia és annak több szintje; a szomszédsággal, az Európai Unióval való együttműködés, s ezek nem intéződhetnek szétforgácsoltan, csakis áttekinthetően. Mindent összevéve: mi, akik hosszú ideje végezzük a magyar zsidóság ügyeinek intézését, igenis el tudjuk képzelni, az átalakulást, sőt ösztökélni is tudjuk azt, annak hangsúlyozásával, hogy sohase kerüljön veszélybe a zsinagóga, vele a zsidó szokásjog, s természetes az iskola, az egészségügy és a szociálpolitika.
Négy: A világi és a vallási vezetés. A magyar rabbikar kiválóan felkészült, szellemi ereje teljében van. Büszkék vagyunk rangjukra, tekintélyükre, igyekezetük révén körzetükben mind élénkebb zsidó élet tanúi vagyunk. Megnőtt vonzerejük. Részt vesznek a honi tudományos életben. A grémium emberi, szakmai, jogi, anyagi és kapcsolati helyzete szilárd és a felmerülő gondokat akár folyamatos párbeszéddel, ha kell, újra és újra kezdett kompromisszum-kereséssel oldjuk meg.
Együttműködésünkben mindenki szuverenitását kölcsönösen tiszteletben tartjuk, s kialakult gyakorlatunk, hogy addig nem állunk fel az asztaltól, amíg megértéssel kezet nem fogunk.
Ha ma, az Isten által megadott időnkben próféta lépne fel közöttünk, magunk is azok volnánk, akik ajtót tárnak előtte. Vágyunk arra, hogy valaki nagy erővel, látnoki hittel fölvázolja teendőinket, kijelölje hitcselekvésünk határát, Új lélekkel töltse meg odaadásunkat. Szava eljutna minden zsidóhoz, reménnyel töltené meg a testet, erővel a karokat, s új lángot gyújtana gyertyáinkba.
De addig minden egyes zsidó embernek, akinek fontos a közösségünk, a zsinagóga, a hagyomány, neki magának, személy szerint kell vállalni a "magid" szerepét. Ki-ki önmaga prófétájaként tegye szellemét fogékonnyá az Ősi parancsolat megvalósítására, Szívét készítse fel a közös dobbanásra, a harmóniára.
Mert én hiszek abban, hogy ez a magyar zsidóság — múltja tetteivel — kivételes adottságokat hordoz. Sok tekintetben példát adott az emberiségnek — gondoljunk csak rabbijainkra tudósainkra, művészeinkre, közgazdászainkra —‚ jelen vagyunk mi is Európa cselekvő közösségei között, s rokonaink nem hiányoznak Izrael építői közül. És innen már csak egy lépés, hogy kihasználjuk meglevő lehetőségeinket, a jövőben is kezdeményezői, ösztönzői, s cselekvői legyünk a sokrétű uniós kooperációnak.
Ehhez azonban valóban az szükséges, hogy idehaza felgyorsítsuk és be fejezzük szervezeteink átalakítását, hatékonyabbá tegyük a közösségi munkát, Új térhez segítsük a jó kezdeményezéseket. A fiatalok, a zsidóságuk iránt új vonzalmat érzők pedig fedezzék fel vallásunk szépségeit, találják meg benne a tanélmények szépségét, s színesítsék 21. századi modern emberi tartalommal az éppen velük kiteljesedő egyre egységesebb programunkat.
Tisztelt Tanácskozás!
Ez a zsidóság az Örökkévaló választottja, hitében elkötelezett a testvéri béke iránt. Minden erőnkkel, odaadással vállalunk közösséget a magyar nép teremtő törekvéseivel, s azon vagyunk, hogy országunk Európai Uniós céljai maradéktalanul megvalósuljanak. Kettős identitásunk a lélek, a szellem, a morál jegyében töretlen. Állampolgárként példamutató tudatossággal, felelősségteljesen, cselekvő energiákkal telten élünk.
Amiként a világ arculatát gyökeresen megváltoztató komputer-korszak megálmodója és megteremtője, a magyar-zsidó Neumann János — Einstein, Fermi, Oppenheimer és Teller Ede barátja — Los Alamosban és máshol, élete végéig büszke Volt magyarságára, őrizte Arany Jánosi anyanyelvét, miközben átérezte zsidósága minden terhét és kötelezettségét, mi sem mondunk mást. Szeretjük tehetséges, befogadó magyar nép toleranciáját, együtt lélegzünk az országgal, boldogulása a miénk, a sajátunk.
És jól esik; hogy társaink — a jelen és a holnap küzdelmeiben — bíznak az itt élő zsidók szorgalmában, kisugárzásában s velünk mondják:
"Barátaim, együtt gyorsabban haladunk és messzebbre jutunk!"
Spirót értem, de aki így fogalmaz, annak valóban semmi köze a dologhoz. Itt pindiy-nek és ÁJ-nak kell igazat adni. Aki nulla közösséget érez a zsidóságával, annak semmi köze ehhez a vitához, legfeljebb mint kivülálló szólalhat meg. Egyáltalán miért nyilatkozik az ügyben? A végén még begorombulok...:-)
vegul is a kezdemenyezesnek semmi koze nem kell hogy legyen a zsidosaghoz. a neven kivul. az jelentkezhet be oda aki akar, es kituno alkalom az antiszemitaknak hogy MEGTEREMTSEK az utalatos, gyulolt es gyulolkodo zsido sztereotipiajat. egy pict reszt vesznek benne de csak annyira amennyire a kovasz megkeleszti a kenyeret.
mit tud barki tenni ha fasiszta antiszemitak (es irhatom azt is hogy fasiszta szemitak) elfoglaljak a kezdemenyezest es probaljak fasiszta eszmeiket igy vagy ugy ervenyesiteni.
ki/akarki/barki tudna ez ellen barmit tenni. persze jon majd a langoszlop hogy hova gondolok es hogyan keverhetem a rasszizmus/fasizmus szot a MINDENRE KEPES antiszemitakhoz es a mindenre kepesnek latszani tuno 'szemitakhoz'?
ki fogja kivagna az ocsut a tiszta buza kozul es milyen alapon? ki fogja eloszor ramondani valakire hogy te nem vagy (igazi) zsido? mi lesz az igazi zsidosag feltetelrendszere? majd fel kell mondani a luzsenszky talmudot?
spiro gyorgy nagyon jol beszelt. kivancsi lennek kertesz imre velemenyere? tehat megkrealt zsidosag spiro/kertesz/radnoti/mazsihisz ELLEN.
Deák Gábor akkor is, most is a nemzetiségi kezdeményezés mellett állt és állt. Akkor zsidó szervezetek megbízotjaként tárgyalt, ezért kellett felállnia a kereksztaltól.
Seres Attila szintén a kezdeményezét szervező társaság tagja, igen sok tekintetben egy platformon vagyunk mi ketten, például én is azt gondolom és szorgalmazom, lényegében ma már elkésve, hogy az ellenérveket és ellenérzéseket és ellenérdekeket felmérve eszmei hátteret kellett volna teremteni, vitákat generálni, majd célcsoportokra lebontva megfogalmazni a kommunikációt. Ez akár egy-két év mindenképpen tanulságos és termékeny munkáját is jelenthette volna.
Abban nem értünk egyet, hogy a jelentős szervezetek álláspontja ebben az esetben lényegesen megváltozott volna, mivel szinte valamennyien a Mazsihisz éves hárommilliárdos keretén csüngenek, annak meg az ellenérdekeltsége egyértelmű.
Meg abban sem, hogy ha a kezdeményezés végül is sikerrel jár, minden pancserség és színvonaltalanság és amatőrizmus ellenére, az valamilyen relevánsan negatív értelemben a XXI. szd első zsidótörvényének megszületésével járna. Nem így van: törvényes és kitölthető kereteket teremtene a kialakítandó szekuláris zsidó képviseleti rendszernek és jól érthető, pontosan megnevezhető és előzetes (vallásos, nem vallásos, cionista, anticionista, konzervatív, progresszív) részelkötelezettséget vagy mozgalmi életet nem igénylő, akárcsak elvi alternatívát jelenthet az asszimilációnak.
"Nem asszimiláns vagyok, hanem magyar" 2006, Máj 18 - 17:12 Kisebbség dosszié | Móricz Zsigmond | Sófár tallózó | Szombat
Forrás: Szombat
Spiró Györggyel beszélget Várnai Pál
2006. május
- Semmi közöm a zsidósághoz, attól függetlenül, hogy a náci fajtörvények értelmében százszázalékos zsidónak minősülök, apai ágon is, anyain is. Apai ágon távoli unokabátyám a híres munkácsi csodarabbi, anyai ágon távoli rokonom egy katolikus szent, Edit Stein, de semmi közöm hozzájuk, nem ismertem őket, az én kultúrám nem az ő kultúrájuk. Én nem asszimiláns vagyok, hogy egy másik "förtelmes" szót használjak, hanem magyar. Időnként az embert lezsidózzák és kizárják a magyar irodalom köréből, de ez nem az én identitásom kérdése, ez a nácik identitásának a kérdése, ez az ő problémájuk. Meg is ölhetnek, és akkor mi van? Egyetértek Radnótival, aki nemcsak azt mondta, hogy ő magyar költő, azt is mondta, hogy ő magyar katolikus költő. Én vallástalan vagyok, annyira, hogy még ateista sem vagyok.
Seres Attila: A zsidó kerekasztal lovagjai Sofar, 2006, június 4 - 01:25 Hyde Park | Sófár | Sófár dosszié | Sófár tallózó
- Márpedig a hídon átmegyek, ha addig élek is! - Márpedig csak addig élsz... (Gyalog Galopp)
Tavaly nyári helyzetelemzésem óta a zsidó közélet rég nem tapasztalt pezsgésnek indult. Színre lépett a Zsidó Közösségi Fórum, az egész zsidó értelmiséget lázba hozta a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért aláírásgyűjtése, és a legutóbbi újhold egyszerre ültette klaviatúra elé a zsidó közélet négy tótumfaktumát.
A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, elkezdődött végre a Mazsihiszt elkerülő Burma-út építése. Valójában csupán a régi motorosok nyergeltek korszerűbb járgányra, sebeiket leragasztották, kicsit átfestették a sisakjukat. Mindez a kibontakozás, a sokszínűség illúzióját keltheti. De nézzünk egy kicsit alaposabban a képzeletbeli zsidó kerekasztal körül bóklászó lovagok sisakrostélya mögé. ...
“Ez a mozgalom ugyanúgy az asszimiláció ellen küzd, mint ahogy teszi azt a hitközség is”
Deák Gábor a kisebbségi önkormányzatokban látja a kiutat. A Mazsike egyik alapítója tavaly - negyedmagával - aláírásgyűjtést kezdeményezett a zsidó nemzeti kisebbség parlamenti elismertetésére. Kétség nem férhet hozzá, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között ez a legdemokratikusabb formája a korszerű, liberális önmeghatározási elveknek. Deák a kilencvenes évek elején zsidó részről tagja volt a kisebbségi kerekasztalnak, melynek feladata az új kisebbségi törvény megalkotása volt. Akkor - demokratikus intézmények híján - a zsidó közélet meghatározó figurái döntötték el, hogy a továbbiakban nem kérnek a kisebbségi státuszból, így a zsidóság elhagyta a kerekasztalt, és kimaradt az „etnobizniszből”. Lovagunk tavaly úgy érezte, hogy „az akkori érvek már nem érvényesek vagy jelentősen tompultak”, így elérkezett az idő a revansra. Társaival együtt minden teketória nélkül belenyúlt a darázsfészekbe. Az aláírásgyűjtés - a kezdeményezők számára váratlanul - totális egységbe kovácsolta a zsidó közéletet. A teljes zsidó intézményrendszer, valamint az összes zsidó és nemzsidó írástudó fullánkja is a kezükbe fúródott. Deák (megint) elszámította magát, fordítva ült a nyeregbe. Ha az aláírásgyűjtés megkezdése előtt indít mozgalmat a kisebbségi státusz megszerzéséért, talán felpezsdítette volna a petyhüdt zsidó nyilvánosságot. Komoly, érdemi vitákban, valódi észérvekkel szövetségeseket, valós társadalmi bázist teremthetett volna a kezdeményezés mögé. Ezzel a huszárvágással azonban kész helyzetet teremtett (illetve próbál teremteni), ami felháborodással, rettegéssel vegyes, egyöntetűen hisztérikus ellenállásba ütközött. Az aláírásgyűjtés eredményessége ma még nem látható, az azonban igen, hogy bármi lesz is a kimenetele, abból nem lehet jól kijönni. Ha nem jön össze az a nyamvadt ezer aláírás, az elhitelteleníti, és évekre lehetetlenné teszi e kibeszéletlen, jobb sorsra érdemes téma kulturált megtárgyalását. Ha összejön, akkor meg a parlament nem fog tudni jó döntést hozni „a 21. század első zsidótörvénye” (1) ügyében. Talán kár volt elkapkodni…
Sok a duma. A kérdés, hogy ki, mekkora társadalmi támogatottságot tud felmutatni. Lovagjaink erre a kérdésre elbizonytalanodnának. A magyar zsidóság nagyjából egyöntetűen hátat fordít mindnyájuknak. Nem kérnek a belterjes, neológ képmutatásból, a pályázatorientált, seszínű “civil” szervezetekből, az ultraortodox haszid vircsaftból, sem a bizonytalan kimenetelű nemzetiségi státuszból. ...
Shalom.Nálatok,a zsidók között,a slomonak milyen egészségügyi vizsgája van?Vagy ő csak úgy szabadon csinálhat kisebb beavatkozásokat?Ántsz engedély??Hmm:)))
