Elbukott a teszten az Aldi fekete dobozos gyros pizzája, pedig az ötlet kiváló. Hús csak jelképesen, a feltétet valami enyhén csípős paprika dominálja, a szélek olyan üresek, hogy el kellett tennem uzsonnára kenyérnek. Inkább veszek máskor két négysajtost abból a pénzből, az jó volt.
Ja, közben rájöttem, te feltehetőleg abban a tévhitben éltél, hogy ezt én főztem. :) Á, én ilyen rendelős dolgozó nő vagyok. Aki időnként meg hobbiból főz. De most rengeteg más hobbija is van. :) Szóval a kiszállító levese, a szokatlan nevéhez képest egyszerű, brá nagyjából tényleg erre számítottam. Van még a hűtőben pestos tökfőzelék meg vöröslencsés csicseriborsó-főzelék. Ez most egy ilyen fura hét. :)
60 dkg tetszés szerinti halfilé, egy köteg leveszöldség, fél fej vöröshagyma, egy tojás, egy teáskanál liszt, 10 dkg gomba, só, pirospaprika, citromlé, 3-4 evőkanál olaj, petrezselyem.
Elkészítése:
A megtisztított, földarabolt és megsózott hagymát és zöldséget néhány percig az olajon megpároljuk. Hozzátesszük a halat, 5 – 6 perc múlva megfordítjuk és még 5 – 6 percig pároljuk. Utána a halat kivesszük. A párolt zöldséget öt teáscsésze vízzel fölöntjük, fölforraljuk, majd az egészet átpasszírozzuk. Hozzátesszük a földarabolt gombát és lassú tűzön húsz percig főzzük. A lisztet hideg vízzel elkeverjük és hozzáadjuk a leveshez. 5- 6 perc múlva beletesszük a halat. A levest megsózzuk, levesszük a tűzről, belekeverjük a fölvert tojást és a citromlevet, megpaprikázzuk, petrezselyemmel meghintjük.
Megjegyzés: Párolt zöldségre ráhinthetjük a lisztet és utána engedjük föl a vízzel. A tojás hozzáadása előtt önthetünk bele egy fél teáscsésze illatos bort.
Apropó emésztés: bakonyi gombás halleves volt vacsorára. Nem halászlé, teljesen már stílus. Ahogy én szeretem. Bár egy kis savanyítás elfért volna még benne.
Ma Vácon a Barlang Étverem teraszán ebédeltünk, illetve vészeltük át az esőt.
Barlang raguleves; mexikói pizza (tisztességesen csilis); csirkemell fekete erdei sonkával, mozzarellával grillezve, kevert salátával és steak burgonyával.
Hazafelé még levettünk egy dunakeszi geoládát. A Rév Büfét vagy a Csurgó Éttermet majd legközelebb teszteljük (, de csak ha Oláh Tamás is ajánlja :).
Ha magamnak választom, akkor nem zavar. De erről nem kérdezték a véleményemet.
Igen, előtte-utána egyaránt kemény tél volt, akkor meg januárban ingujjban furikáztam a Csepel-platón. Persze azért nem volt végig egy kéjhömpöly, azért volt, hogy nem tudtuk kiásni a hó alól a szenet.
87-ben volt, aki síléccel jött a közértbe.
Én HÉV-vel és metróval simán eljutottam az egyetemre, akkor még jó helyen volt.
Hát, én valami nagyonnagy kalandot vizionáltam, a Föld megkerülése biciklivel, vagy valami hasonló SK-ság. :)
De persze nyilván ez is valamilyen mértékig kaland volt, bizonyos definíció szerint.
85/86 táján tényleg elég kegyes kedvében volt az időjárás, anyukámék például átépítették a házat, ami azzal járt, hogy március 15-én úgy döntöttek, itt már nem kell idén fűteni, és szétszedették a cserépkályhákat... Máskor meg ki kellett hordani az összes bútort a kertbe, és hetekig ott volt fotel, szekrény, minden, egész végig nem esett egy szem eső sem.
Igaz, hogy ha jól emlékszem, 86-87 telén volt az az országos nagy hóhelyzet, amikor bezárták az iskolákat.
Majdnem azt írtam, hogy "a vonatok sem jártak", de a MÁV-nak ehhez nem kell sok. :)
Állathangok nálunk is csak azért szerepelnek, mert az összes etetésnél (azaz kb. másfél óránként) sorbaállítjuk az állatkákat a kanapé karfáján, és végigetetjük (közben csak kerül kalória Szuszuba is).
Egyébként az elég durva, amikor ketten egyszerre karattyolnak reggeltől estig, és mind a kettő azt szeretné, hogy csakis rá figyeljek... (És ezért bármire hajlandó.)
Dzsidzsi elkezdett a semmiről beszélni, csak hogy túlbeszélje a húgát. Kb. "anyu, figyelj, ott egy szösz a padlón!" Egyik délutáni monológ:
-- Anyu, fáj a torkom... inkább csak suttogok... vagy jobb, ha nem is beszélek egyáltalán. (Erős szülői helyeslés.) Mert ha suttogok, az végül is olyan, mintha be lennék rekedve, úgyhogy ha úgyis be vagyok rekedve, akkor csak suttogni tudok, nem? (Ötperces monológ a suttogás és a rekedtség összehasonlításáról.) Jó, anyu, figyelj, most már egyáltalán nem szólalok meg... De azért te persze még beszélhetsz hozzám. Mondjuk, hogy ha azt akarom válaszolni, hogy "igen", akkor felemelem a jobb kezemet, mert a jobb kéz, az olyan igenszerű... (Ötperces monológ arról, melyik kéz mit jelentsen.) Na jó, akkor most már nem beszélek többet, jó? Anyu? Anyuuuuuuu...
Miközben a kicsi kitartóan: -- "Gatya! Gatya! GATYAAA!!!" --, amíg azt nem mondom, hogy "igen, kislányom, gatya", de a biztonság kedvéért még azután is: "Gatyaaa!"
