A FNESz. tévedhet, természetesen, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy itt azt teszi. A cikk, amire gondolsz ez lehetett. (Az az érzésem, hogy a Hárs-levél utáni hallgatás nem egyetértő, hanem inkább tartózkodó hallgatás a szakirodalom részéről. Felhívnám a figyelmet a cikkben foglalt állításra, mely szerint épp a helyesírási tűzhöz legközelebb eső Fábián Pál is azok között volt, akik nem tartották közlésre alkalmasnak az írást.) Sokkal mélyrehatóbb cikkében Melich (MNy. 22 [1926]: 130–1) oda-vissza kontaktust feltételez. De a helyesírás (minthogy nem tudomány, hanem kodifikáció) nem követi, nem is követheti az etimológia aktuális állását. Jó példa erre a talpalatnyi szó írása, amelyről manapság inkább azt gondolják, hogy a talp alatt névutós szerkezetből származik, nem pedig denominális verbumképzős származéka a talpal igének.
A hivatalos nevek (bár nem találtam meg Sopron hivatalos nevezéktanát, tehát még azt se tudom, mi a hivatalos névforma, az, hogy bizonyos jogszabályokban hogyan használják, csak közvetett adat) gyakran mondanak ellen a helyesírási kodifikációnak, ez nem ráz meg engem. Ettől még a helyesírási szótárak egyöntetűen a Lövér írásmódot támogatják. S amíg ez így van, a Lővér helyesírási hiba.
Végül, hogy ne maradjak szégyenben, mondok példát VvV → V´vV ingadozásra, pl. fövő → fővő. Pont a v-s tövű igékben elég jellegzetes ez az ingadozás (de az igeragozásban egyébként is elég erőteljes a kvantitatív variabilitás).
A FNESz is tévedhet, ahogy teszi is pl. itt is. Nem tudok idézni, de annak idején, amikor olvastam, meggyőzött, hogy a Lövér erőltetett etimológia, mesterséges magyarosítás, és hogy német az eredete.
Mindenesetre az, hogy a városrész Lőverek, hogy a körút neve is Lővér körút, azt mutatja, hogy ez a hely *hivatalos* neve, még akkor is, ha etimológiailag a lövér 'lövész'-ből ered. Ez olyan, mint hogy Szécheny [szécsényi] sem helyesírási hiba, és mindenki hülyének nézne engem, hogy ha az etimológiára hivatkozva kötném az ebet a karóhoz, hogy bizony az a bizonyos István Szécsényi István helyesen. Ahogyan Zamárdira sem fognád rá, hogy "helyesírási *hiba*", mert hogy < szamár + di.
A neveknek saját életük van.
Mindenesetre a *hivatalos* dokumentumokban kivétel nélkül (!) Lőverek áll (tehát nem lehet helyesírási hibának nézni), és ez minden felett bizonyító erejû, de legalább is mindent szentesít. Csak pl. gyanánt
„Mármint te nyilván abból indultál ki, hogy a Szállót a lövészekről nevezték el, de nem, hanem a Lővér(ek) településrészről/földrajzi névből.”
Nem. Én (nem csak én, hanem a helyesírással, illetve a földrajzi nevekkel foglalkozók általában) abból indultam ki, hogy a szállót a Lövérekről nevezték el, amely terület neve viszont „a m. lő ige v-s tövéből (vö. löv-ő) képzett m. R. *lövér ~ *lëvér ’lövész’ fn. vált hn.-vé” (FNESz. 2/51). A Lővér (a helyi ejtéstől függetlenül) pont olyan helyesírási hiba, mint az Öszöd (Őszöd helyett). A mértékadó források teljesen egybehangzanak.
Egyetértek, hogy a Lővér szót Ő-vel kell. 1988-ban költöztem Sopronba, azóta tudom, hogy Lőverek, illetve Lővérek a helyes. Csak hát, egyre többen hibásan használják már.
Úgyhogy ebben a névben a Lővér mindenképpen helyes [címe is: Lővér körút]. Bár a nemzetközi vendégekre való tekintettel egyre több helyen (internet, nyomdatermékek) Hotel Löver-ként szerepel.
Mint sopronilag illetékes, rumci, azt kell mondjam, hogy a Lővér kritikája nem alapos.
Az igazság az, hogy több alakban aktívan él Sopronban, írásban is:
Lövérek,
Lővérek,
Lőverek.
Egyébként egyesek azt állítják, hogy a Lőverek az eredeti (< n. Löbern), és hogy a Lövérek (*< lövér 'lövő, lövész') értelmezése magyarosítási kísérlet volt (19. sz. második fele, még inkább 20. sz. eleje. Pont Sopronban az igény az megvolt).
Egyébként míg írásban mindhárom fent idézett alak fennáll, szóban csak [lővérek] és [lőverek] járja, úgyhogy az [ő] itt eredetibbnek tűnik (merthogy semmi sem indokolja a nyúlást).
A hivatalos megnevezése a városrésznek is Ő-vel van, ha jól emlékszem.
Sziasztok! Lenne olyan kérdésem, és szeretnék végére járni. Lővér Szállót hogy írjuk le helyesen? (Sopron) Tudtom szerint ez a helyes: Lővér Szálló. Tehát, a második szó első betűjét is nagybetűvel kell írni, jól tudom? Azért érdekelne is, mert ha mondjuk Xyzw Hotelről van szó, itt is nagybetűvel írjuk a második szó első betűjénél. Várom a válaszokat, kíváncsi leszek. :) Köszönöm szépen előre is.
Ez minimum két különböző dolog. A mondat értelme (vagy mellékértelme) lehet feltételes akkor is, ha formailag az igéje nem feltételes módú. Az utóbbinak van formai jele, az előbbinek meg van egy sor megoldása (pl. a ha + kijelentő mód).
A "megint beszólsz, megütlek" példádban viszont szerintem ott van ám a "ha", csak ún. ellipszisben, kihagyásosan. Ezt általában olyankor engedheti meg magának egy mondat, ha a kontextusból egyértelmű, hogy miről van szó. A "Péter és János megjöttek. Leültek." mondatpárban az utóbbinak is van alanya, azonos az előző mondatéval, Péter és János, csak nincsenek kitéve, mert odaértendők. Az ellipszistől nem lett alanytalanná a mondat, csak nincs kitéve. Ugyanígy viselkedik a példádban a "ha".
Ez már aligha nyelvtani kérdés, inkább talán jogi: 'amikor a jogalkotó ezt vagy azt írta, akkor ezt vagy azt akarta kifejezni' (csak sajnos nem tudott pecízen gondolkodni és fogalmazni, de ha tudott volna is, a számos módosítás után már az sem világos, hogy kit is tekintsünk a szöveg szerzőjének -- na, ez most nagyon off-topik volt)
Álljon meg a menet, feltételes értelme kijelentő igealakokat tartalmazó mondatnak is lehet.
Pl. "Ha elmegy a nap, hideg lesz." Kijelentő mód, feltételt tartalmaz. De nem is kell a "ha". Pl. egy kocsmai vita során a "Mégegyszer beszólsz, ütlek!" kijelentésből is érzi a publikum a feltételeket. Egy hosszasabb morfondírozás is elhangozhat végig kijelentő módban, de feltételes értelemben. Azt könnyen el tudom képzelni, hogy a lent idézett mondat valami ilyesmi kapcsán hangzott el.
Ez lehet éppen félreértés forrása, de hogy nem feltételes módú igealakokat használt az illető, az a felelősségrevonáshoz szerintem kevés.
Abban talán van valami, hogy az inkriminált mondat jelentése ilyesmi: ’ha fejlesztek, javítom’. Ez már egy feltételes mondat lenne. Ennek persze az igemódokhoz semmi köze, viszont azt mutatja, hogy a formailag kapcsolatos mellérendelő összetett mondat kifejezehet következtetést. Ennyiben tehát igaza van a vitapartnerednek. De ez logikai és nem nyelvi kérdés, pláne nem az ige módjával kapcsolatos.
De attól még helyesen beszél, csak rosszul ismeri a nyelvtani kategóriákat, nem? Az meg nem olyan nagy gond... Mint ahogy nagyon sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs a kis- és nagyvérkör mibenlétéről, de attól még jól működik a szívük...
Mint nem szakértő: a hozott példákban (azaz, ha emberről van szó), mindenképpen jobbnak tartom a -féle beiktatását, tehát Latinovits-féle Bozzi. De ez persze egy palotánál nem működik...
Hát ez birtokviszony, tehát alárendelő összetétel. Mivel tulajdonnévi tagok esetében ezt kiskötőjellel jelöljük, tehát a Farnese-Hercules szerintem tökéletes megoldás. Ilyenekkel egyébként rendszeresen én színházi írásokban találkozom, például: A Gábor-Hamlet, a Latinovits-Bozzi és a Darvas-Popriscsin a színháztörténet legnagyobb alakításai közé tartoznak.
Egy újabb delikát probléma, amit rég fel szerettem volna vetni: mi van akkor, ha két tulajdonnevet kellene azon a módon összekapcsolnunk, ahogy tulajdonnevet szoktunk köznévvel? Tehát például az Ady-vers analógiájánál maradva, miképpen kéne leírni a Farnese-palotában őrzött Hercules-szobrot? A Farnese-Hercules valahogy szörnyen néz ki, de nem tudom, miért. Ilyenkor inkább körülírunk? Farnese-féle Hercules? Vagy köznevesítjük (és magyarosítjuk a Herculest (ami végülis nem példátlan, bár nem tudom, kapott-e polgárjogot, ti. amikor mondjuk willendorfi vénuszt írunk, kicsivel, jelezve, hogy nem Venus istennő szobráról van szó, hanem egy szobortípusról), és lesz Farnese-herkules, és azt mondjuk, hogy innentől a herkules köznév kicsiben Héraklész szobrait fogja jelölni? Valahogy izé. :)
