"A HUNOK TÖRTÉNELMI SZEREPE ( kínai források nyomán !!!) című munkáját itt: http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0407.pdf
Érdekes lehet hogy a Bamiján-i óriás-Buddha szobrok -amelyek nincsenek (S ez jó kis buddhista tetralemma ez), - építésének idején a keleti hunok a Bamiján -t is magábafoglaló területen is éltek s alkottak - "birodalomban" ,
és Attila testvérét mi kései leszármazottak Budának ismerjük.
"Méltóságnév" lehetett és analógiaként hoznék egyet, amire gondolok itten még:
Kundun - Kende/Kündü
(A dalai láma (aki reinkarnálódott buddha, ha nem tévedek hitviláguk ismeretében) életét bemutató Scorsese-filmben sokszor Kundun-nak szólítják.)
Merthogy az egy dolog, hogy valami széles körben ISMERT, és egy másik dolog, hogy SZÜK (akár elit réteg, aki megengedheti magának) réteg alkalmazza, vagy éppen széles körben /=ÁLTALÁNOSAN/ (a lovasharcosok mindegyike által) alkalmazott ---akár ---- TERMÉKről van szó....
A magyarok esetén például följegyezték, hogy KIJEV bizony annakidején fontos KOVÁCSközpont volt, ahová még a vikingek is eljártak fegyverekért...
Mint az OBRUSÁNSZKY BORBÁLA által jelzett a HUNokról szóló és főként kínai forrásokra támaszkodó anyag is bemutatja, igenis bizonyos távolságokra --- nyilván a lovasnépek által szükséges távolságokról van szó ---- voltak műhelyek, mint ahogy a selyemút mentén elhelyezkedő települések zömében is. És minthogy a selyemút ellenőrzése és "vámszedése" már a szkíták korában is létezett, nem kérdéses, hogy a nyersanyagok környékére települtek az azokat feldolgozó családok, közösségek is....
Ez a megállapítás már csak azért is megállja a helyét, mert az északi hsziung-nu törzsek nyugatra vándorlása közben nem hiszem hogy volt valami genetikai kataszt-
rófa ami megfosztotta a törzseket a kengyel használatának ismeretétől. Az ismeret nem olyan valami amit megtagadhatnak a nyugatra elvonuló törzsektől a helyben maradó törzsek.
Szvsz valami olyan dolog történhetett hogy a vándorlás közben szelektálni kell mi a fontos és mi az amit ki lehet más valamivel váltani. A kovács és fémöntő megmunkáló nehézségekre gondolok menet vándorlás közben. ( a rezet pl.legalább 1000 C kell olvasztani) Fegyverre nyílhegyre mindenképp szükség volt, a fémkengyel olyasmi amit fa és marhabőr ki tud váltani. Azok pedig nem nagyon maradnak meg a sírokban értékelhető formában. Legalább is nem nagyon.
Ez vezethetett oda hogy az európai hunok temetkezése közt nem találtak értékelhe-
ebben a kengyel kialakulásának időpontját nem nevezi meg pontosan a szerző, de koreából került elő isz. 4. századra keltezett vassal erősített fakengyel...
a kialakulást a 2-4. századra teszik, a hun uralom vége felé, vagy a szienpi birodalom idején, esetleg az ázsiai avarok feltűnése előtt.
126.o.
Kőhalmi Katalin szerint az isz. kezdetén alakulhatott ki, valószínű először kötél, fonott szőrkötél lehetett ami nem maradt fent.
A Szabadság téri szovjet emlékműre is ráférne már egy kis renoválás... Mondjuk, egy kiterjesztett szárnyú turulhoz mit szólnál? :D
Más. Erről jutott eszembe, még mindig a tágabb értelemben vett szkítákhoz kapcsolódóan, hogy nemrég érdekességként hívtam fel egy szép régész hölgyismerősöm figyelmét a következőre. A Boráros téren látható a nagyszentmiklósi aranykincs bikafejes ivócsanakjának szobormásolata, amely nyilvánvalóan abból az apropóból került oda, hogy az 1799-ben kiásott értékek egy bécsi görög gyapjúkereskedő útján Boráros János pesti városbíró kezére jutottak, akiről a teret elnevezték. Ugyanakkor a lépcsők aljánál áll egy szoborcsoport, amely vélhetően piaci kereskedők egy csoportját ábrázolja, boroshordók társaságában. Az utóbbi együttes azt sugallja, hogy a teret ilyen célokra használták egykoron, azaz bort árultak rajta... No most, vagy mindkettő, azaz Boráros Jánosról neveztek el egy hajdani borpiaci területet, vagy fatális félreértés történt az utóbbi szoborcsoport felállításakor, s az illetékes engedélyező hatóságok vagy a szakértők nem álltak a helyzet magaslatán. (Sajnos már nincs kéznél a Budapest Lexikonom, hogy az ilyesmiknek hitelt érdemlően utána tudnék nézni.)
Tájékoztatom a nagyérdemű szkíta-hívő olvtársakat, hogy esemény van.
AZ Astoriával szemben 1991-ben felépített irodaház Múzeum-körúti homlokzatának eredeti "1991" feliratát mai észlelésem szerint letakarták.
Helyére a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas több méteres ábrázolása került. Kétoldalt egy-egy aranyszínő és kör alakú valamit is láttam, de az autóból már nem tudtam megállapítani, mi is lenne az.
Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 1997. március A hatalmas eurázsiai steppeövezet a Kr. e. VIII. századtól Belsõ-Ázsiától a Kárpátokig iráni nyelvû nomád állattartó közösségek népesítették be: a Fekete-tenger északi partvidékén a Hérodotosz mûvébõl ismert szkíták, a Volga és Dél-Urál vidékén a szarmaták, a mai Kazahsztán és az Altáj vidékén pedig a szakák éltek. Ekkor alakultak ki az elsõ nagy nmád birodalmak Európa és Ázsia pusztáin. Az egykori nomád fejedelmek hatalmát és gazdagságát jól szemléltetik az óriási méretû földhalmok, amelyek sírjaikat rejtik, s ahol a kincskeresõk és régészek a pompás kivitelû arany és ezüst tárgyak százait találták. A nagy orosz múzeumok legféltettebb kincseiként számon tartott fejedelmi leletek korábban a Fekete tenger mellékén (Csertomlik, Kul- Oba, Tolsztaja Mogila, stb) és az Altáj vidékén kerültek elõ (Pazirik, Arzsán). A Dél-Urál vidéki szarmaták egykori szálláshelyein a legutóbbi évekig ismeretlenek voltak e fejedelmi temetkezések. A. H. Psenyicsnjuk ufai régész 1988-ban Európa és Ázsia határán, Orenburg városától mintegy 100 km-re, Filippovka falu mellett olyan halomsírt tárt fel, amewly ámulatba ejtette a leleteket ismerõ szakértõket. A korábbi idõben már négy alkalommal is kirabolt, egykor fából épült hatalmas sírkamra még így is hatalmas kincseket rejtett: több. mint ezer, fõként aranyból és ezüstbõl készült tárgyat lltek a régészek. Nem csupán a sírmellékletek nagy száma, hanem mûvészi kivitelük is merõben szokatlan: 26 db, 50-55 cm magas, fából faragott és aranylemezekkel borított szarvasalak, arany- és ezüst korsó, faedények ezüst és aranyborításai, ruhadíszek, aranyberakásos kardok, lószerszámok, bronzüstök, ékkõberakásos aranydíszek - mind-mind olyan páratlan emlékei az egykori steppei mûvészetnek, amelyeket csak a British Múzeumban õrzött oxusi kincshez mérhetünk. A tárgyak a korban széltében elterjedt un. állatstílust képviselik, de annak egy olyan sajátos, helyi mûhelyekben készült válfaját, amely mind az eddig ismert európai, mind pedig az altáji leletektõl különböznek. Ez kétségtelenné teszi, hogy az Ural-vidéki szarmaták egykori mesterei sajátos mûvészi stílust alakítottak ki, s e mûvészet gondolati hátterét az itteni népesség hitvilágában kereshetjük. A filippovkai lelet eléggé megbízhatóan keltezhetõ a Kr. e. IV. század elsõ felére. Egyébként e leletenek érintõlegesen magyar vonatkozása is van. A filppovkai szarvasok ugyanis eltérnek az eddig ismert szkíta aranyszarvasoktól: jóval nagyobbak azoknál, s egy részük agancsa félreérthetelenül életfát jelenít meg, amelyek ágai sasfejben végzõdnek. az egykori hiedelem szerint égi eredetû szarvas pedig kapcsolatba hozható a magyarság õsi eredetmondájával, az un. csodaszarvas-mondával, amely nagyjából ebben az idõben terjedhetett el a steppe számos népénél, többek között az ekkor még a Dél-Urál körzetében élt õsmagyarságnál is. A Nemzeti Galériában tervezett kiállításon a lelet legszebb tárgyait - mintegy 250 ötvösremeket - mutatjuk be, elhagyva az apró töredékeket és a még restaurálatlan leleteket.
Ez lesz az elsõ bemutató, amely teljes áttekintést ad majd e régészeti szenzációról, hiszen a leletegyüttest még sehol nem közölték, s csupán egy tucatnyi tárgy szerepelt belõle egy alkalommal egy gyûjteményes kiállításon. A magyar és angol nyelvû katalógus tehát - amely a megnyitóra jelenik meg - elõször tárja a világ elé e pompás kincsleleteket Fodor István Mindkét kiállítás március 14.-én nyílik, a Tavaszi Fesztivál nyitórendezvényeként.
Ebben teljes mértékben igazad van, én nem igazitottam ki a dolgokat. Csak előtte már értekeztünk az íjakról és nem akartam ismételni önmagamat. Továbbra is várom hozzászólásaidat...
Direkt nem kacsának válaszoltam, mert ezt a hozzászólást neked javítanod kellett volna, és leírnod normálisan, miből készül. Valahol kötelességed a "nyeregalattpuhítotthústettek" típusú dezinformációkat kiűzni a világból, annyiszor, ahányszor felüti a fejét; úgy, mint a gyomlálást. Nem megsérteni akartalak.
(Egyébként gondolom a csontok nemezelése helyett a csontenyv készítése lehetett a homályos alapgondolat)
U.i.: Egyébként nem vagyok olyan rövid eszű, hogy ne emlékezzek Rád, a "mongol hódítások" és "Magyar Hagyományőrző" topikban is talákoztunk...
Bocs hogy eloszlatok egy félreértést... de az írásod amiben feltételezed hogy nem tudom hogyan miként gyártották le, milyen anyagszerkezetü egy nomád " visszacsapó reflex íj",... egy olyan fegyverről amit rendszeresen használok ( a mai változatát amit topictársam nemes egyszerűséggel müanyag íjnak titulált ) szükség van kioktató írásra.. nos ez számomra egy kicsit sértő... már megbocsáss... Írásomban csupán a gyártás idejéhez szóltam hozzá, és nem az íj szerkezetéhez...
a rétegelésre, szaru nemezelésre vonatkozó tévedést már elöttem megválaszolták... ez lehet neked meglepetés, de tudom mi a szerepe az anyagoknakPl. in-nyúlik, szaru-tömörödik, fa mag- semleges hordozó anyag.... bár az hogy a reflexkarokon kívül még mi volt szaru,arról lehetne beszélni mert ha a szaru rugalmas akkor mi szerepe van a rugalmasságnak a markolatnál és merev szarvaknál... épp ebben van a különbség a szkita és a hun íjak közt,a szkitán nincs merev szarv azt a hunok fejlesztették ki....
de ettől függetlenül érdeklődve várom további hozzászólásaidat.... -------------------------------------------------------------------------------------------
A világon egyedülálló magyar íjjak kulcsfontosságú visszacsapó részlét (amit ma üvegszállal helyettesítenek) a Szürkemarha csontjainak nemezelésével állították elő, egy íj készítéséhez több, mint egy emberöltő idő szükségeltetett!!! ***************************************************
Csontból a markolat és a szarvak voltak (vagy fából), a reflexkarok: famag, húzó oldalon ín, nyomó oldaln "szelelelt" szaru, befedve bőrrel vagy hánccsal, ragasztva enyvvel, a darabok pedig átfedver és bandázsolva.
Onnantól kezdve pedig érdemes volt örökíteni a fegyvert az utódokra; éppen ezen okból hiányoznak sok sírból az íjmaradványok, már ha feltesszük, hogy kötelezően hordandó fegyver volt. Ha mégis előfordulnak, vélhető, hogy emberünk többel is rendelkezett, közülük pedig egyet vitt át magával a túlvilágra.
Elmondaná nekem valaki, hogyan lehet a csontot nemezelni?
(Nemez : vert gyapjú, nem szőtt)
Csontból a markolat és a szarvak voltak (vagy fából), a reflexkarok: famag, húzó oldalon ín, nyomó oldaln "szelelelt" szaru, befedve bőrrel vagy hánccsal, ragasztva enyvvel, a darabok pedig átfedver és bandázsolva.
azért az idő szükséglethez, tegyél hozzá annyit, hogy ebben munka az íjjal kevés volt. A fa megmunkálása nem ennyi időt igényel. De ha onnan számítod, hogy a szükséges formára növő faágat kiválasztod, és kikötéssel megvárod amig a megfelelő formát, méretet vesz fel, azután le kell vágni, és vagy 10 évig szárítani.
A reflexíjunkkal kapcsolatban annyit tudni kell, hogy az összetettségnek megvolt az az előnye, hogy kisebb darab szaruk, fák is elengendőek voltak. Pont ez volt a jó, hogy sokkal kisebb nyersanyagfüggőséggel is lehetett ipari méretekben gyártani. A koreai íj pl. egybeszaruból van, mert ott a vízibivaly szarva erre lehetőséget ad. Az angol hosszúíjhoz pedig sok és szép tiszafa illetve kőris kellett. No ez sem volt a pusztán, mindig alkalmazkodni kellett a talált faanyaghoz.
Sőt azt is meg kell említeni, hogy réntartást nem úgy kell felfogni, hogy van egy gulya, oszt esténként hazaterelem. A rénszarvasok mind vadak, a hantik csak mennek utánuk. Azaz vad csordák, nem nagyon hiányolnák, ha nem kísérgetnék őket a hantik.
"Nincs okunk feltételezni hogy a honfoglalók marhái nem a mai szürkemarhák ősei voltak."
A múltkor olvastam a témátokat, most meg egy más kérdésben (marhahajtás) találtam ezt a szakdolgozatot (kiemelések tőlem)
(1.oldal alja, 2. teteje)
"Az elméletek nagy része megegyezik abban, hogy a szürkemarha valamelyik népcsoporttal került a Kárpát-medencébe az 5.- 16. század között [...] a magyar szürkemarha nem őshonos háziállatunk és nem a honfoglaló magyarok hozták magukkal a Kárpát-medencébe. Másik téves elképzelés, hogy az őstulok helyi „domesztikációja” révén alakult ki a 13. században. Ez az elképzelés sem helyt álló, mivel az őstulok a Kárpát-medencében már a 10. században kihalt. Eredetére a legvalószínűbb magyarázat az archeozoológiai leletek, különféle illusztrációk és a gazdaságtörténeti szakirodalom alapján, hogy a 16-18. század során K-DK-i irányból szerezték be őket. Eleinte csak Moldvából, később, a 18. században már Podóliából (Vörös 2004) hozták be a marhát és hajtották tovább Nyugat felé. „Az Alföldre behajtott podóliai marha számára ideális ökológiai környezetbe került, ahol fajtájának legkiválóbb képviselőjévé fejlődött. (…) Ennek a podóliai, korábban „darvasnak”, majd a 20. században „szürkének” elnevezett – fej-, és testalkata alapján egyértelműen primigenius típusú – szarvasmarha fajtacsoportnak a tagjai tekinthetők a magyarországi „szürkemarha”- állomány 18. századi elődjének és alaptípusának.”írja Vörös István (Vörös 2004)."
(ill 4. oldal alja)
"A magyar szürkemarha elnevezés csak a 20. század 40-es éveiben alakult ki. Addig a legkülönfélébb elnevezéseket használták. Eredetére utal általános elnevezése: podóliai marha. A XIX. század második felében és a XX. század első felében gyakori elnevezés volt a magyar alföldi marha, alföldi-erdélyi marha, hazai marhánk, fehér marha, hazai fehér marha, fehér magyar marha, magyarfajta marha, daruszőrű marha, szőke marha vagy csak egyszerűen magyar marha megnevezés. A XX. század elején gyakran használták a darvas marha, ritkán a címeres marha megnevezést is."
Nemcsak a hikszoszokról tüntettek el mindent. Hatsepszut királynő vagy fáraónő is igy járt. Leverte az utódja a nevét még a templomok sztélék faláról is.
Félreértés ne essék nem tudni hogy a hükszoszok nomád nép volt e vagy sem. Egyiptomba hódítóként érkeztek. A sztyeppei népeknek sem volt "harci" szekere. Négy kerekű szekereik voltak amin időnként laktak és amivel szállították a sátraikat eszközeiket. Nem volt nekik klasszikus harci szekerük.
Mindegy az én véleményem az hogy nincs elégséges információ arra hogy eldöntsük a hükszoszok kilétét.
"Erősen kételkedek abban, hogy eurázsiában lennének vad rénszarvasok!"
Tény hogy vannak. Európában Norvégiában a Hardangervidda, Forelhogna, Oppland területeken él kb 40000 vad résznszarvas. Egész észak szibériában rengeteg vad rénszarvas él. Észak Amerikában pedig sohasem volt háziasítva. (Persze ez nem jelenti azt hogy helikopterekkel nem terelik időnként karámba őket)
hsziung-nu vaskengyel a II. századból....