Kivétel a szilvalekvár, az egész éjszakás a sütőben.
Kivétel a ribizlik, az főzés, passzírozás, főzés, cukor, üveg, fejreállítás vagy szárazdunszt. Elég a pektintartalma, nem kell plusz.
Kivétel a sárgabarack: forró víz, hámozás (ez elmarad, aha túl sok van), főzés, kis botmixer, de csak éppenhogy, főzés, cukor, üveg, szárazdunszt. Az összes főzés 10-15 perc.
Kivétel az áfonya: főzés, feketeribizlilekvár hozzáadása a pektin miatt, (kb egy 3 decis üveg 5 liter áfonyához), cukor, főzés, üveg, fejreállítás.
Igazából ami pektint igényel az az eper, a meggy és a málna, szeder. Lehetne operálni alma hozzáadásával - az áfonyalekvár receptek kifejezetten írják - de nekem nem nagyon van fölös almám egyelőre.
Ezen kívül néha szoktam őszibarackdzsemet is főzni - senki se szereti - az kap bagy almát vagy egy kis pektint.
Csipkebogyó, kökény, birsalma pektin nélkül készül.
És így igazi gyümölcsízű-illatú dzsemed lesz. Én is így csinálom. NEm tudom megérteni azokat, akik szerint az órákig főzött lekvár a jó, van egy szomszédasszonyom is, aki csak arra esküszik. Arra gondolok, hogy azt az ízt szokták meg gyerekkorukban, és azért ízlik nekik. Szerintem nem lehet őket meggyőzni arról, hogy nem az az igazi.
Én gyerekkoromban utáltam a baracklekvárt, addig főzték míg barnára karamellizálódott benne a cukor, már semmi barack íze nem maradt. Szerencsére ma már rájöttünk, hogy másként is lehet.
Továbbra sem értem, miért kéne kivonni a vizet belőle....
Én megtisztítom az epret, a nagyobbakat félbe-negyedbe vágom, a kisebbeket egészben hagyom. Kb. egyharmadát összeturmixolom. Összekverem a darabost a turmixolttal, elkverem benne az almapektint + pici citromsavat (vagy ezzel egyenértékűen a Quittint) , felforralom, megy bele a cukor, 5 perc után üvegekbe töltöm. Színültig. 10 percig fejre állítva tartom, majd megy a kamrapolcra. Semmiféle dunsztolás és egyéb kunszt :) nem szükséges.
Nem emlékszel Fábry jelenetére a nagyanyja lekvárjairól...? :-DDDDD
Csak főbb vonalaiban tudom felidézni: talált a kamrában "száraz teveszar" töménységű baracklekvárt, rajta a cetli: 1938 - újrafőzve 1944. Kommentárja: mások az ostrom alatt a pincében visszahúzódva próbálták átvészelni a bombázást - nagymama meg újrarottyantotta az ERdélyből magukkal hozott baracklekvárt.
Igen, a levét eltehettem volna szörpnek, és úgy jóval kevesebb ideig kellett volna főzni, de én csak a vizet akartam kivonni belőle, ehhez viszont sokáig kellett főzni.
Nincs ezzel semmi baj, hidd el, én szívesen csinálom.
Tényleg nagyon finom lett és az állaga is olyan, amilyennek egy lekvárnak lennie kell. :)
Elsőre...akarom mondani másodikra szerintem nem lett rossz. :)
Eláll akár évtizedekig. Amikor vagy 4 éve anyósom (most 91) ellátása ránk maradt, nekem voltak 5-6 éves lekvárjaim is. Egy év alatt elfogyott, azóta se győzök annyi baracklekvárt főzni, hogy neki elég legyen.
De azért őrzök egy 1995-ös banánlekvárt:) Abban az évben alig termett gyümölcs, szinte drágább volt ami mégis megtermett, mint most. Úgyhogy főztem abból, ami volt, pl akciós banánból (az akkor emlékeim szerint 50 Ft körül volt).
Nagyanyám mindig tett el befőttet - azt a hatalmas szemű cseresznyéből készültet szerettem is gyerekkoromban. Nálunk sült húsokhoz gyakran volt kompót (savanyúság helyett), úgyhogy sok fogyott.
Én nem teszek el kompótot - ha sütibe kell gyümölcs, akkor inkább mirelitet teszek.
Dzsemet én is szeretek eltenni, többet is, mint ami elfogy. :-D Nemrég használtam el egy 2005-ös baracklekvárt.... :)) És majdnem minden évben teszek el. Tavaly nem, mert egy szem sem termett a fánkon. Idén viszont rogyásig lesz. De mi lesz a 2011-es és 2012-es 20-30 üveg baracklekvárommal...? :-DDD
Most éppen fő egy pár üveg befőtt, de nem nagyon fogy nálunk a befőtt, meg nekem nincsenek is jó emlékeim a cseresznyebefőttről. Viszont a lekvár-dzsemfőzés az egyik hobbim - lányaim unokáim örömére.
Köszönöm a tippet, a repedt, madárcsípett példányok (a zöme) már az erre szolgáló edényben landoltak - indításnak egy kis cukorral, nehogy már álltában megpenészedjen - de mostmár van egy kis lé alatta, úgyhogy elindult az idei pálinka-akció. Ritkán van annyi gyümölcs nálunk, hogy gyümölcspálinka is legyen, de idén kinéz egy nagy adag vegyes.
Előre bocsátom, sosem próbáltam még, de ötletként felmerült bennem, hogy magozd ki, fagyaszd le, aztán majd mikor lessz meggyed, akkor egyharmad-fele arányban keverd hozzá, és úgy csinálj cseresznye-meggydzsemet.
Ha sikerül igazi aromás meggyet szerezned, akkor alig fog érződni rajta a "hamisítás"... :)
Persze, hogy jellegtelen ízű, de most itt arról van szó, hogy itt van a rengeteg cseresznye, és valamit kell belőle csinálni az evésen kívül. Sose legyen nagyobb gondom:)
Nem tudom neked jobban elmagyarázni - próbáld ki saját magad. Nem lesz zselés a Quittintől a lekvár, pont olyan sűrűn folyós lesz, mint az agyonfőzéssel.
Persze ha az a mániád, hogy négy órán keresztül fakanállal állsz a lekvárosfazék mellett- ám tedd. :-DDDDD
Pár hónap alatt szerintem bebarnul a lekvár - főleg, ha ilyen sokat főzted. És persze az se mindegy, hogy végig a cukorral együtt főzted, vagy a cukrot csak a vége felé tetted bele.. Ugyanis a cukor is karamellizálódik, az pedig bizony barna lesz...
Oké, de valahogy nekem nincs az az érzésem, hogy igazi lekvárt eszem, ha pektinnel sűrítem be azt a rengeteg levet, amit az eper a főzés elején kienged magából.
Annyi lé van alatta, hogy az már inkább eperleves. :)
Ha pektinnel megkötöm ezt a rengeteg vizet, nem lesz olyan az állaga, mint egy jó kis lekvárnak. :)
Amúgy mennyi idő után várható, hogy megbarnul, ha kifelejtettem belőle a citromot?
A korai cseresznye önmagában nagyon jellegtelen ízű, nem érdemes vele vesződni. Egy-két ízletes (nagyszemű), később érő fajta az, amiket hagyományos módon kompótnak szoktak eltenni.
A kevés almapektin pont annyira sűríti be, hogy még folyós marad, de nem szalad le a kenyérről. Dickflüssig - ahogy a német nagyon kifejezően mondja.
Teljesen nyugodtan használhatsz Quittint is. Abban sincs más, mint almapektin, picike citromsav (ez a szép szín megőrzése miatt is hasznos), és valami minimális tartósítószer.
