Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
Mondjuk az kétségtelen előny a gyalogság számára, hogy gyalogosból mindig több van. Tehát míg egy gyalogsági roham lassabban ér át a tűz alatt tartott senki földjén, mint a lovassági, viszont a gyalogság mindig nagyobb tömegben képes támadni, ergo jobban viseli a géppuskák által okozott veszteségeket. Így ha áttör az ellenség vonalán, még marad annyi ereje, hogy kivédjen egy ellentámadást. Egy megfogyatkozott lovasegységnek viszont, lóról leszállva nem sok esélye marad pozíciója megtartására, ha a gyalogság nem zárkózik fel időben.
Egyébként a gyalogság azért kért segítséget, mert kozákokat látott maga előtt, vagy azért, mert elakadt az orosz gyalogság géppuska és ágyútűzében? Mert ha az előbbi az igaz, akkor a gyalogság mégis csak tartott a lovassági rohamoktól.
Nincs olyan gyors ló, amely a géppuska tűzgyorsaságával versenyezni tudna.
Gorodoknál ( 1914. ugusztus 16.) A gyalogság segítséget kért, mert elakadt, a huszárok előre húzodtak, megláttak egy dandárnyi kozákot, ráakartak tönri, de kitértek az oroszok, s a gyalogság elé kerültek a magyarok. Mintegy 2000 huszár indult rohamra, de féltávnál a tisztek lefújták, mivel a géppuska és srapnel tűzben semmi esélyük nem volt, hogy elérjék az orosz gyalogságot. Éjjel még rájuk is csaptak az oroszok Satanowban - két nap alatt vesztettek 24 tisztet és 450 huszárt, 650 lovat, a trén egy részét, miközben az oroszban alig tettek kárt. Az orosz parancsnok állítólag személyesen kezet fogott az elfogott huszárokkal, kiemelve, hogy nagyon bátrak voltak...
Egy lovas viszont szerintem legalább háromszor akkora célpont, mint egy futva közeledő gyalogos, és a gyalogos bármikor lehasalhat, a lovas meg erre képtelen...
Nekem az a bajom ezzel a logikával, hogy a sorozatlövő fegyverek terjedésre a gyalogságra ugyanolyan nagy (ha nem nagyobb) veszélyt jelentett. A lovasság gyorsabban át tudott vágtázni a tűz alatt álló térségen és gyorsabban is vonult vissza. A lovasok fegyverzetét (dragonyos módra) vállra vetett puskával, lóvontatta géppuskával és ágyúkkal lehetett feljavítani (kiegészítve a kardot és a pisztolyt)Továbbra is úgy vélem, hogy a lovasság támadó szerepének a beásott, szögesdróttal védett gyalogság megjelenése vetett véget. Majd a tankok megjelenése váltotta ki teljesen a lovasroham jelenségét, mint az áttörés eszköze.
Igen, a lovasságból az "elit szellem" maradt meg. ld. azt, hogy sok páncélos és légi alakulat a lovassági utódának tartja magát.á Példák ezrei a 2. vh-ból és akár napjainkból
Bruszilov egy (több) páncélozott, belsőégésű motoros harcjárművet alkalmazott. (Tényleg, hányat? És ki gyártotta?) Ha így nézzük, nyertél/vesztettem, nem tankot. :) (harckocsi helyett harci kocsit...)
Bár a kategóriák elhatárolása nem kéne, hogy éles legyen, mégha a történettudomány adott esetben így7 is csinálja. A tank a "levegőben" volt.
off A WWII-re a sorozatlövő fegyverek elterjedése miatt már a felderítés is kockázatossá vált a lovasok számára. Mondok egy történetet, apám mesélte, aki 13 éves gyerekként élte át a "felszabadulást" a ÉMO-on, a szlovák határ menti egyik faluban, a főtéren laktak, saját szemével látta. A németek visszavonultak, egy 2 fős utóvéd maradt, felállították a villámgéppuskájukat a főtér egyik házának a gangján, s vártak. Megjött az orosz előörs, egy kozák szakasz. A németek beengedték őket a térre (üres placc, a közepe felé egy bolt és a kocsma egy épületben, persze úgy foglaltak lőállást, hogy ne képezzen holt teret az országút felől), majd 40-50 méterről tüzet nyitottak. Leszedtek 8-9 oroszt, aki túlélte lóháton, vagy lóról leesve gyalog pucolt, ahogy bírt. A két német szépen összecsomagolta a géppuskát, majd a kertek alatt elmentek a dombon át... az oroszok mire visszamerészkedtek hűlt helyüket se találták.
Off: Azért én egy kicsit megkérdőjelezem a pontosságukat. Ugyanis hatalmas K.U.K.erőkről beszéltek. Utána meg mutattak egy bunkert, amelyikről azt állították, hogy arábiai Lawrence testvére abban a bunkerban harcolt. Erre megkérdezte az egyikünk, hogy akkor miért a város felé néznek a lőrések? Az idegenvezető csak hápogott.
A Közel-Keleten és a Kaukázusban alkalmazták nagyjából eredeti feladatának megfelelően a lovasságot a WWI-ben, nagy távolság, gyér utak, nehéz terep... (lásd Arábiai Lawrence filmek).
Nyugati fronton nem tudom milyen szinten próbálkoztak vele. Nem valószínű, hogy jelentősebb méretben, mert a kor legmodernebb hadseregei voltak amelyek összecsaptak, ráadásul nem hagyományos lovas nemzetek, mint a magyar vagy orosz, török, arab... Angoloknál egyébként is nagyobb volt a legendája a lovasságnak, mint a valóság ( lásd, Krim, a könnyűlovasság rohama, magyar szempontból nézve semmi különös). Németeknél is voltak lovas csapatok még, de nem meghatározó mennyiségben.
Keleten a K. und K. hadsereg rendelkezett nagy számú lovas alakulattal és természetesen a cári hadsereg ( mint lejjebb már érintettük). A nagy veszteségek miatt a császári hadvezetés gyorsan rájött, hogy a huszárok kora végetért (belelovagoltak egy-két géppuskatűzbe, gyalogsagi zárótűzbe, még az is előfordult sikerült a roham, de nagy volt a veszteség) ezért kivonták őket a hadrendből, amint tudták még 1914-ben.
Az utolsó jelentős huszárbravúrt, Limanowánál (Galícia, a Kárpátok másik oldala) már lóról szállva, éjszakai rohamban hajtották végre, s kézitusában verték ki a domb tetejéről az oroszokat a Nádasdy-huszárok. A harcban az ezredparancsnok is életét vesztette. A helyzetet a közben beérkező miskolci 10-es gyalogezred stabilizálta.
A lóról szállították a huszárezredek gyalogsági felszerelést kaptak és gyalogságként használták őket a továbbiakban. Kis számú lovas huszárt tartottak meg felderítőként, futárként. Molnár Ferenc szerint ránézésre észre lehetett venni a lövészárokban kik az igazi gyalogosok, s kik a volt huszárok - utóbbiak állandóan csinosítgatták a körletet, pótcselekvés a lóval foglalkozás hiánya miatt...
Az oroszok is hasonlóan jártak el - bár sokkal több lovast, kozákot tartottak meg, de áttörés ( lovasroham ) helyett már csak az üldözésre használták őket. Menekülő, szétszórt gyalogság ellen még jól jött a hirtelen lecsapó lovas csoport. "Petőfi effektus", rendezetlen visszavonulásban lévő, gyalogos csoportokat, szerekes trént, fogatolt löveget meg lehetett lepni. Géppisztoly akkor még nem volt, a puskával meg egyet, kettőt tudtak csak lőni, s már nyakukon volt a kozák...
A lovasság, mint egykori elit fegyvernem I. vh-s szerepéről tudtok-e valami érdekességet?
Én azt olvastam egy könyvben, hogy a háború előtt az orosz hadvezetés óriási összegeket feccölt bele lovashadosztályok felállításába és kiképzésébe.
Ezek a lovashadosztályok aztán a fronton mélyen a várakozás alatt szerepeltek: nyílt roham esetén óriási vérveszteségeket szenvedtek, felderítésre és portyázásra meg nem kellettek ilyen nagy létszámú csapatok.
Ami a nyugati frontot illeti, ott az angolok kísérleteztek néhány alkalommal lovassági bevetéssel, teljes kudarccal.
A gyengén gépesített közel-keleti front volt az egyetlen, ahol a brit (angol- ausztrál-új-zélandi-indiai) lovasság viszonylag jól teljesített.
Úgy tudom, hogy a magyar huszárság is belerohant egy-két nagy kudarcba az I. vh-ban.
Az első működőképes harckocsit, a Big Willie-t 1916 januárjában mutatták be, s fejlesztéseket követően elóször 1916. szeptemberében vetették be az angolok a fronton, de a beszámolók szerint a 36 páncélosnak inkább csak erkölcsi hatása volt. Az igazi bemutatkozása, mint új fegyvernem a már említett Cambrai-i csata volt.
Annyival elintézhettem volna a felvetést: ha Bruszilovnak tankjai lettek volna, akkor nem az angolok, hanem az oroszok lennének a fegyvernem atyjai:) - lévén a Bruszilov offenzíva 1916 június 4-én idult, a tankok első igazi bevetése pedig 1916 nov. 20. Cambrai térségében volt. Nos, akkor Bruszilov mit alkalmazott?:)
Ezzel nem indokolható a korai változatok megkülönböztetése. Ott és akkor ezek mennyiségi különbségek voltak (páncél, tűzerő, mozgékonyság/terepképesség).
A BTR/BMP csak példa volt arra, hogy mennyire rossz megközelítés a lánctalp/kerék mentén megkülönböztetni a p.gk-t a hk-tól. A kiegészítés is igazolta ezt (a lényegében AZONOS feladatkört). Vegyük észre, hogy csak azért (és akkor) nem mozoghatnak az ilyenek MA az első vonalban, mert kilövik őket az (harckocsi)ágyúk. Géppuska ellen ma is védenek, úgyanúgy, mint a páncélgk. az 1. vh.- előrenyomulásokkor (az akkori ágyús harckocsik is kilőtték volna őket).
Ami a terepet illeti: félreértettelek; a műútas megjegyzésed a túl nagy talajnyomású (tehát rosszul tervezett) lánctalpra vonatkozott - a kerekes "könnyű terepen" mozoghat aszerint a hsz. szerint is - így Bruszilov/műutas kérdés törölve...
Értelemszerűen, mivel gyengén volt páncélozva (kézifegyver, repesz elleni védelem) páncélkocsinak sokkal kisebb volt a súlya, mint a tanknak. Ezért mehetett száraz terepen. Sőt gyorsabban haladt, s bizonyos értelemben jobb volt a terepjáró képessége - később a WWII-ben előszeretettel építették terepjáró alvázra. A BMP, BTR kérdést pedig sajtoskenyér már megválaszolta.
A BTR-eket és a BMP-ket nem az első vonalban alkalmazzák, hanem a gyalogságot támogatják és szállítják az előretörő tankok után. Kézifegyverek és repeszek ellen kiválóan véd, nem arra tervezték őket, hogy tankok ellen megállják a helyüket. Az első világháború páncélautóit és tankjait ugyanarra használták, a gyalogság támogatására, vagyis akkor még elvileg valóban nem lehetett elhatárolni a páncélkocsit a tanktól. Miután viszont elérkezett a gépesített gyalogság és az önálló páncéloserők kora, már igen (pl. német Skdfz).
Ezek szerint a Bruszilov offenzíva műúton történt, ott mentek előre?
Láttam már kerekes terepjárót (pl. az útfenntartók unimog-jai) - bár a lánctalp kétségtelenül jobb. :)
Egyébként én nem venném ilyen merevre a tank/páncélgk. elhatárolást. Eszerint a BTR80 páncélgk, a BMP meg tank lenne. Miközben mindkettő középsúlyú, géppuskával-gépágyúval, de NEM löveggel ellátott harcjármű. Páncélzata ált. nem bír ki egy lövést (találatot) sem a vele egyidőben rendszerbeállított lövegekből. Én inkább a fenti feltételek szerint vonnék határvonalat.
Arról nem beszélve, hogy a fejlesztés korai fázisában még "nem szaporodtak osztódással" a fajták (hasonlóan a repülőgéphez).
Teljesen más a páncélkocsi és a tank - még, ha a fegyverzete esetleg megegyezik is, vagyis nehézgéppuska. A páncélkocsi páncéllemezekkel megerősített kocsi, kerekeken gurult, a tank formája is eltérő és ami nagyon lényeges - lánctalpas - ami a vastagabb páncélzatból eredő jelentős súly terepnyomását a keréknél nagyobb felületen osztja el. Egyébként le se jöhetett volna a kiépített műútról.
Bruszilov: legyen. Bár ez inkább lövészpáncélos szerűség. Ill. az akkori szóhasználat szerint "nőstény harckocsi". A nőstények voltak a géppuskások, a hímek a lövegesek, ha jól tudom. Ez persze annyiban furcsa, hogy nyugodtan tehettek a "hím"-re is géppuskát.
Lejjebb írtam, a Bruszilov offenzíva egyik eleme is a páncélautó volt, amely a gyalogság arcvonalával együtt tört elere, s lefogta géppuskáival az ellenfelet - s nem városban :) A korabeli páncélosokhoz képest több előnye is volt, gyorsabb, mozgékonyabb, gyengébb talajon is alkalmazható, hátránya: kisebb tűzerő (nincs löveg) gyengébb páncélvédettség.
Villamosított páncélvonatról nem hallottam:)
Villamosított vasútvonalon viszont minden további nélkül használhatták - legfeljebb arra kellett vigyázni, hogy a tartó konzolokat ne lőjje szét saját ágyújával. A WWII-ben is használtak páncélvonatokat, amikor az európai fővonalak egy része villamosított volt, de nem tudok arról, hogy ez gondot okozott volna ( nyilván egyébként se volt áram a vezetékekben).
Mackensen-hds: nem tudtam, hogy a gorliceiben is benne volt. Bennem Bukareset elfoglalása maradt meg. És a balkáni német erők.
De voltak német csapatok a déli (olasz) fronton is. A Rommel-emlékiratokból idéztek egy helyen olasz egységekkel történő harcot. Akkor Rommel még főhadnagy, hegyivadász századparancsnok volt.
