Szerintem a Kézai változatlan formába vette át az ősgeszták anyagát, és hál Istennek úgy maradt.
Kézai, a Üngürüsz és más krónikákba a későbbi másolók megváltoztatták a dátumelnevezést Anno Domini-ről (Úrnak éve) ab incarnatione Domini-re Urunk megtestesülésére, és itt egyúttal átírták a évszámot.
dE bizonítható hogy onnan erednek.
Elég bonyi a magyarázata, mert az indictio-ciklusokban számoltak.
"Elméletemben abból indultam ki, hogy Kézai krónikájának évszámai pontosak"
Akkor el kell fogadnunk, hogy Balambir hunjai 373 táján érték el a Kárpát-medencét, ami lényegileg egyezik a modern történetírás által képviselt időponttal. (Kézai: „Az Úr megtestesülésétől számított háromszázhetvenharmadik évben, Valens császárnak és I. Coelestinusnak, a római egyház pápájának idejében, a világ hatodik korszakában a Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak … kivonultak Szittyaországból, benyomultak a besenyők, fehér kunok, majd a szuzdaliak, ruténok és a fekete kunok földjére. Továbbhaladva, eljutottak egészen a Tiszáig”.)
Ma az Úr 2008-as évének, szeptember hónap 8. napját írjuk, de a pártus-arszakida időszámításban (indult Krisztus előtt 247-ben), amit a magyarok hoztak magukkal a Kárpát-medencébe, és úgy nevezték hogy a Úr időszámítása. (Úr-uradalom-úrság-ország-Arszak) Elméletemben abból indultam ki, hogy Kézai krónikájának évszámai pontosak. Csak 700-ban nem a hunok jöttek be, hanem Attila halt meg. (700-247=453) Az úr (latinul: domini) elnevezés miatt azt hitték Krisztus időszámítása és e FÉLREÉRTÉS MIATT terjed el. Nincs összeesküvés. A neve és egyszerűsége miatt elterjedt, háttérbe szorította a többit. Később a megszakadt római időskálán megkeresték Krisztus születését, de tévedésből 247 évvel hátrébb helyezték. Egyúttal ugyanennyi fantomkor bekerült a kora középkor helyére. Körülbelül 100 év történelem 350-re húzódott szét. A helyes skálán nem mi megyünk vissza, hanem a római kor csúszik előre 247 évet. Attila meghal 700-ban, a római kor vége 723-ban, magyarok 896-ban jöttek be. Az ezután következő évszámok rendben vannak. Csak azokba a időszámításokba kerül be a fantomkor, amelyikkel a magyarokéval egyidejűsítették. Iszlám marad 622-n. Igy például halála előtt két évvel, a nyugati hadjárat során 698-ban Attila kiüldözi őket Hispániából, de halála után, 711-ben visszatérnek és leigázzák a nyugati gótokat. A László Gyula kettős honfoglalásának évszámai itt tökéletesen takarják hunok korát. 670-ben jönnek be a griffes-indás kései avarok, azaz a hunok, és itt vannak a 425 utáni hiányzó hun közemberek sírleletei, stb. stb. A csillagászati jelenségek szintén pontosan a helyükön vannak, talán pontosabban, mint a régi skálában. (pl. 247 osztható 19-el)
Az egész bizonyítás áttekintése elég bonyolult a sok számítás miatt. Kálti évszámai bizonyítják hogy valakik (gondolom Gergely pápa idején), észrevették, hogy ez nem a Krisztusi éra és megpróbálták visszadátumozni az évszámokat.
Tény: a számítások pontos követése nélkül, nem érezhető az elmélet igaza.
Nem képezi közöttünk vita tárgyát, hogy az eredeti értelemben vett hungarusok a Kárpát-medencét még jóval a médek előtt birtokba vették... (Illetve jártak már a Kr. e. századokban és a római időkben is méd telepesek errefelé, de azokkal itt most nem foglalkozunk, csak az Árpád fémjelezte tömbjükkel.)
Nemcsak hogy hajadzik, de másodlagos értelmében azt is jelenti. "
Ha ezt érted akkor nincs mit beszélni holmi hetumogerekről onogurokról meg onogurondokról. Hungár csak a a hunból tud keletkezni, és még a magyarok bejövetele előtt.)
Nemcsak hogy hajadzik, de másodlagos értelmében azt is jelenti.
Pardesz c. könyvében például Slomo ben Jichák rabbi (ismertebb nevén Rási) egy művelt Hágár-országbeli kereskedőről ad hírt, akivel hihetőleg a Rajna mentében találkozott valahol. Egy másik régi kézirat ugyanezt a vagyonos embert mint ungáriai jövevényt említi.
Vö. Kohn i. m. VI. közl., Tört. Tár 1881, 21–2.
Primer jelentése a szónak természetesen más, ahogy Carfáth sem Franciaországot és Tógármáh sem Törökországot jelenti a Bibliában.
Ha figyelmesen végigolvasod a topikot, láthatod, hogy a parthust az obornak, avarnak, agarenusnak stb. feleltettük meg, az onogurt meg a hungarusnak, hunugurusnak, var-khunnak, kangarnak, stb. A Hágár valóban emlékeztet az Agarenusra is, nemcsak a Hungarusra, de nyilvánvalóan az utóbbinak feleltették meg a héber nyelvben.
Kohn Sámuel írja: „A zsidóknál ... régi szokás a különféle nemzeteket vagy országokat oly bibliai néven elnevezni, mely az illető nemzetnek vagy országnak nevéhez némiképp hasonlít, mely alkalommal főképp a betű-áttétel nagy szerepet visz.” Ehhez lábjegyzetben hozzáteszi: „L. Magyarország héber elnevezését: Hagar”.
Forrás: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez; I. közlemény, in: Történelmi Tár 1879, 634.
Gyöngyössy Márton: „A periodikus pénzújítás (renovatio monete) rendszerét Salamon király idejében, német mintára vezették be. A reform a királyné személyéhez, Judithoz köthető, aki a magyar pénzverést Rajna-vidéki zsidóknak adta bérbe. Erről Jehuda-ha-Kohen mainzi rabbi döntvénytárából értesülünk (1060-as évek, Ruben és Simon jogesete). Az ifjú király pénzei súlyban és ezüsttartalomban is alatta maradtak elődei érméinek, sőt a korábban megszokott éremképet is megváltoztatták: német mintára koronás királyfő látszik pénzein, apró pénzverési jegyekkel. A rossz pénzekkel együtt járó, kincstár által gerjesztett infláció fontos állami bevételi forrás lett: a régi pénzeket a központi vásárhelyeken árfolyamon alul váltották be, az újak használatát pedig kötelezővé tették. A periodikus pénzújítás rendszerét Judit királyné vezette be, aki fia nevében kétévente bocsátott ki új pénzt.”
"Érdekes viszont, hogy az orrhangzós alak a legrégibb szláv nyelvemlékekben nem fordul elő". (Király P. id. tan. 59. old.) Ennek bizony nem lehetett más oka, minthogy sohasem létezett, hiszen az a bizonyos "ongre" egy képzett csillagos alkotás! "A szlavisták közül is csak kevesen idézik az "ongr" - emeleti orrhangzós alakját." (Az eredeti csak egy priori feltételezés, csillagos alak! H. Z) "Az orrhangzós alakok csak néhány fiatalabb egyházi szláv nyelvű emlékben tűnnek fel, de az adatok száma igen csekély." (60. old.) E probléma viszont gyorsan megmagyarázható azzal, hogy e késői szláv alakok a bizánci "ungri"-ra mennek vissza. A későbbi orosz nyelvtől egyáltalán nem idegen ennek a formának az átvétele, pl. a "vengr" szó késői átvétele is igazolja.
A bizánci források Bajánnak a népét felváltva hol abarnak, illetve avarnak, hol pedig varkhonitának hívják. Menander Protéktór a Valentinosz-féle követségjárással kapcsolatban említi, hogy a török kagán a varkhonitákról szólva "az avarokat értette ezen az elnevezésen" (Szádeczky-Kardoss i. m. 45.). Valójában a török uralkodó szóhasználata és a bizánci varkhonita forma volt a pontosabb.
Ugyanilyen precíznek minősíthetjük az orrhangzós szláv węgier névalakot is, függetlenül attól, hogy a szláv forrásokban – a bizánciakhoz hasonlóan – kezdetben nem ez volt túlsúlyban, hanem az ugor elnevezés, amely viszont Baján örököseire nézve nem hordozza a teljes igazságot.
Talán kezdeném magával a szóval, "Ougri", amely magán viseli a bizánci átvétel (hatás)jellegzetességeit és ahhoz képest denazalizálódott (119) forma. Nem akarunk itt görög nyelvleckét tartani, csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a görög nyelvben használatos egy kettős "ou" betű, amelyet "u"-nak szoktak ejteni. Ez a kettős betű köszön vissza még 1469-ból is ószláv átiratban, amelynek hangértéke ugyanúgy "u".
118. Ismeretlen eredetű ősi közmondás az ugor korból.
Ez valahogy elkerülte a kutatók figyelmét, pedig közismert, hogy nem a szláv forrásokat szokták bizánci görögre fordítani, hanem fordítva. A 10. századi hittérítők között a görög nyelv irodalmi szintű ismerete egyszerűen nélkülözhetetlen. Mindent görögből fordítanak ószlávra/óbolgárra. Mint ahogy görög volt Konstantin a filozófus és Metód is a testvére. Király Péter 111-es lábjegyzetben említett tanulmánya nem osztja azon véleményünket, hogy tulajdonképpen ez a bizonyos "ougri" nem más mint egy bizánci görög "(o)ung(o)ur", "ung(o)ur vagy "ung(a)r', pedig az ószláv alak egyes száma is egy ehhez hasonló "ougour/ug(u)r" esetleg "og(o)r" lehetett. Sehogy nem fér a fejünkbe, az írásbeliséget, és területi egységet nélkülöző szlávok szóhasználatának elsőbbsége a bizánci göröggel szemben, akik ráadásul folyamatosan foglalkoztak történetírással,, függetlenül attól, hogy mi maradt fenn a mai utókorra. Így kronológiai alapon megpróbáljuk ellenőrizni azt az általánosan eluralkodott nézetet, hogy valóban az onogurok nevéből eredeztethető-e "ungr" nevünk. Király Péter tanulmányában a kérdést a következőképpen vezeti be: "A szakemberek egyrészt általánosan elismerik, hogy az onoguroknak a magyarság kialakításában jelentős szerepük volt, másrészt vannak olyanok, akik az onogurok és a magyarok között egyenlőség jelet tesznek, vagyis azonosnak tartják őket" személy szerint úgy gondolja, hogy a magyaroknak lehetett valami közük az onogurokhoz. (120) Muszáj neki így gondolnia, hiszen munkájának 58. oldalán, minden különösebb előzmény nélkül megtudhatjuk, hogy "a magyarok nevének a szlávok között elterjedt változata az ongrin és ongre alakokból eredeztethető, amely viszont a török onogur 'tíz ogur' névből származik. Mivel azonban a törökben az o hang rendesen csak az első szótagban fordul elő, ezért a szó fejlődése a törökben ez volt: onogur > onugur. E török eredetű népnévvel a szlávok - természetesen elsősorban a keletebbre élő szláv törzsek - először magukat a török onogurokat jelölték, de később, amikor az onogurok elhagyták eredeti lakóterületüket, a Fekete-tenger fölötti térségben élő keleti szlávok a magyarokat is ezzel a névvel kezdték jelölni -a lakóterület azonossága alapján, illetőleg az onogur törzsszövetséghez való tartozásuk miatt, esetleg az onogurok és a magyarok egy részének azonossága következtében. (121)
E török eredetű népnevet a szlávok a magyarok elődeire vonatkoztatva már a VI. század előtti időben is, tehát a szláv törzseknek az őshazából való kivándorlásuk előtti időben is használniuk kellett. Ennek feltevése azért indokolt, mivel e népnév on hangcsoportja az egyes szláv nyelvekben ugyanolyan fejlődésen ment keresztül, mint az ősszláv "on" hang. Az onogur (ongur) > ongrin, ongre 'magyar' névazonosítás azonban a keleti szlávoktól származhat, akik ezt továbbadhatták a többi szláv törzsnek és a bizánciaknak is." (122)
119. "Érdekes viszont, hogy az orrhangzós alak a legrégibb szláv nyelvemlékekben nem fordul elő". (Király P. id. tan. 59. old.) Ennek bizony nem lehetett más oka, minthogy sohasem létezett, hiszen az a bizonyos "ongre" egy képzett csillagos alkotás! "A szlavisták közül is csak kevesen idézik az "ongr" - emeleti orrhangzós alakját." (Az eredeti csak egy priori feltételezés, csillagos alak! H. Z) "Az orrhangzós alakok csak néhány fiatalabb egyházi szláv nyelvű emlékben tűnnek fel, de az adatok száma igen csekély." (60. old.) E probléma viszont gyorsan megmagyarázható azzal, hogy e késői szláv alakok a bizánci "ungri"-ra mennek vissza. A későbbi orosz nyelvtől egyáltalán nem idegen ennek a formának az átvétele, pl. a "vengr" szó késői átvétele is igazolja. 120. ld. tanulmány 22-23.1. 121. Ha figyelmesen elolvassuk ezeket a "vagyokat", sajnos egymást kizáró teóriák alapján lettek kigyűjtve, hiszen, ha az onogurok elvándorolnak, akkor nem lehetnek a magyarok törzsszövetségük tagjai, a részbeni azonosságuk is több magyarázatot igényelne, és persze a kronológiai behatárolás is kívánni valót hagy maga után... 122. A feltételes mód ne zavarja meg az olvasót, hiszen a mai napig nem létezik más, hivatalos, akadémiai magyarázatváltozat eleink "ungri" nevére.
Nagyon tanulságos gondolatokat tudhattunk meg a fentiekben a kiváló nyelvésztudóstól. Hiszen a szlávok szétköltözésének időpontját nem hisszük, hogy a szlavisták föláldoznák a magyar népnév magyarázatának kedvéért... Ez Kristó professzor teóriája szerint annyit jelent, hogy a szlávok szétvándorlása csak a 830-as éveket követően következhet be. (123)... Márpedig szlovének adatolhatók a 6. században az Avar Birodalom délnyugati vidékén. A bizánciak viszont nem szorulnak rá, hogy az onogurokat, vagy az azokhoz hasonlító magyarokat, ősszláv hangfejlődés segítségével azonosítsák! Látszik, hogy a nagyon alaposan kiképzett Kristó teóriájának véres a torka, ezért a hihetőbbnek tűnő tanulmány vizsgálatát folytassuk, hogy is keletkezhetett ez a bizonyos ougri forma.
Vizsgálatunkban kénytelenek leszünk, közhellyé vált soha semmivel alá nem támasztott feltételezések sorozatát bemutatni, és kiiktatni, hogy tiszta képet kaphassunk.
Egyáltalán nem mindegy, mert ha valakikre csak a hasonló hangzás miatt alkalmaznak egy megjelölést, akkor abból nem szabad messzebbmenő következtetést levonni például a kilétükre vonatkozólag. Ugyanez a helyzet például a toposzok esetében.
A 902. évnél szólnak a Nagyobb Sankt Gallen-i évkönyvek arról, hogy a bajorok lakomára hívtak egy Kusszol nevű agarénus (avar) királyt, és orvul meggyilkolták:
„902. Agareni a Baioariis ad brandium vocati, ubi Rex eorum Chussol occisus est, et alii quam plurimi cum eo.”
Ugyanez az esemény Alemann évkönyvekben a 904. évnél szerepel: „Ungari in dolo ad convivium a Bauvariis vocati, Chussol dux eorum, suique sequaces occisi sunt.”
Úgy tudom, Saroltnak hívták, és valamelyik gyulának (erdélyi királynak) a lánya volt. Máskülönben Einhard évkönyvei Omurtag kagánt is rexnek mondják a 824. évnél, lásd az MGM előbb idézett kiadásának 212. oldalát.
A 902. évnél szólnak a Nagyobb Sankt Gallen-i évkönyvek arról, hogy a bajorok lakomára hívtak egy Kusszol nevű agarénus (avar) királyt, és orvul meggyilkolták:
