látom sokan james bond filmeken nőttek fel :-) 1966-ban lehet hogy gőzösről léptek rá a szilire namost az veszettül gyorsul ahhoz képest. pánikban meg annyi kb a gondolat hogy kapaszkodom ahogy tudok remélem az alattam levő is tud és persze jól összesz@rom magam ijedtemben. (való igaz ha induláskor érzem hogy zárva az ajtó akkor leugrom amikor indul a gép, de sokan egy pillanatnyi kihagyásért az életükkel fizetnek mások meg burokban vannak. egyébként de sok helyen boldogok lennénk ha 110-el menne a vonat) sajnálom a fazont de le kellett volna az indulásnál ugrania, ezt innen a székből nagyon tudom utólag tanácsolni :-)
Nem hiszem, hogy nekik annyira ismeretlen lett volna a Szili (persze mihez képest), inkább csak gyorsult is, meg ketten is voltak...
Ja, és az ABa motorkocsin még mindig nincs tükör. Van egy merev kapcsolórúd kellően eldugott helyen, ami szépen meg van hajolva: vezér úr nem vette észre, hogy foglalt vágányon jár körül.
A régi lépcső a forgóvázhoz volt rögzítve. A kapaszkodó a kasztnihoz. 110-nél iszonyú a tánc (gumirúgó még a holban sem volt). Az csoda, hogy 3 percig bírta a szerencsétlen ember...
Egy esetleges ablaktisztításkor az mv-k is inkább a lehúzott oldalablak szélében,illetve a tükörben kapaszkodnak,míg kimásznak előre,mintsem abban...
Az ütközőn állva pont jó helyen van az a homlokkapaszkodó. Erősen befékezett, álló mozdony esetén. Persze csak elméletileg, mert biztonsági öv nélkül eszembe sem jutna oda kimenni, meg különben is, sosem mosok ablakot. ;-)
Nem tudom Te mennyit kapaszkodtál ott,illetve sétáltál a szili homlokán,de azok a korlátok a kb. hasmagasságban vannak.Abban kapaszkodva eljutni a mozdony elejére egy robogó gépen,hááát... Egy esetleges ablaktisztításkor az mv-k is inkább a lehúzott oldalablak szélében,illetve a tükörben kapaszkodnak,míg kimásznak előre,mintsem abban...
Ezt így elmondani könnyű, de egy 110 km/h sebességgel robogó mozdony oldalán lógva, két pánikban lévő ember nem biztos, hogy végre tudja hajtani. Ezen kívül a baleset az elindulástól számított 3,3 perccel következett be, ilyen rövid idő alatt feltehetően az érintetteknek eszükbe sem jutott ez a megoldás. Közben beleolvastam a Heves Megyei Ügyészség nyomozást megszüntető határozatába, amely szerint az áldozat a kimerültség következtében zuhant le a gépről. Vagyis az elhajlott "szintoszlop" már a zuhanó test számlájára írható, és nem az sodorta le a mozdonyról.
A szerelőnek, miután nem nyílt az ajtó, ki kellett volna másznia a mozdony elejére (pont erre vannak a kapaszkodók). A reszortos vszeg utána tudott volna menni. A mozdony elején lévő "járdán" át lehetett volna vészelni ezt az esetet.
De megvoltak, viszont ez mennyiben segíthetett volna az alsó lépcsőn állónak? El nem érhette azt, és feltehetően nem a kapaszkodási lehetőség hiánya, hanem karjának elfáradása miatt esett le a gépről illetve sodorhatta le a "szintoszlop".
Nemrég néztem meg, a tévében a mostanában ment "A Nyugati pályaudvar története" filmet. Volt valahány másodpercnyi rész benne, hogyan húzták vissza a 60-as években az üvegportált áttörő személykocsit. Több, mint a felével kiszaladt, mert a kocsin látszott a MÁV meg a többi felirat az üvegfalon túl. Egy öreg szaki (tán egykori állomásfónök-helyettes?) mondta, hogy a kocsikat nem akasztották össze a 2. után (gondolom, a vége felől számolva). Ez okozta a balesetet. Egy villanásban két régi festésű, sávos Bobó állt egy vágányon. A kocsit meg egy gőzdaru emelgette.
Jópofa volt, ahogy modellezték, hogy haladt a kocsi a bak felé. Csak nem a 10., hanem a (mai számmal) 11. vágányon csinálták :-)) Ha tudták volna...
Igen, feltehetőleg nehezebb volt megállni a forgóvázon, mivel az külön mozgott a járműszekrényre szerelt kapaszkodókhoz képest is. Ezen kívül mivel jóval alacsonyabban is volt társánál (kb. annak derekánál volt a feje) több esélye volt arra, hogy egy alulról felnyúló tárgy (itt a szintoszlop) elérje, főleg miután kapaszkodni sem nagyon tudott már a zsibbadás miatt. Végül, társa szorosan "rásimult" az ajtóra, így tudta csökkenteni a menetszél erejét, Neki pedig erre sem volt lehetősége.
Az sokat ronthatott a helyzeten, hogy a forgóvázra szerelt lépcsőn állt? Mivel akkor még nem volt gumirugó, és csillapítás, nehéz lehetett megállni rajta.
Szintoszlopra tipp: Nem lehetséges, hogy akkor még hatályban volt az emelkedést jelző tábla? Nem lehetséges, hogy a pálya mellett az ívekben elhelyezett fekete síndarabokról van szó, melyek az ív beállításához szükségesek? (pályások?)
A később szerencsétlenül járt vasutas a forgóvázra épített lépcsőn állt és az alsó kapaszkodókban próbálta tartani magát. A főkeretbe épített lépcsőfokon álló társa emlékei szerint felkiabált, hogy "a légáramlat le fog sodorni", majd később még annyit szólt, hogy "zsibbad, ernyed a keze." Ez után hallotta a fentebb álló az ágyazat zörgését és lepillantva látta, hogy társa gurul a töltésoldalban. Ő csak úgy tudott a gépen maradni, hogy jobb karját átfűzte a kapaszkodó és a mozdony oldala között (nem lehetett túl nagy helye!), majd bal kezével megfogta a jobb csuklóját és szorosan az ajtóhoz tapadt. A helyszínrajzból még annyi derül ki, hogy a leesés helye előtt lévő "szintoszlop" (ez nem tudom micsoda, sosem hallottam ezt a kifejezést ) meg volt hajolva, az áldozatot az ettől 9 méterre álló felsővezetéktartó oszlop tövében találták meg. Ezek alapján feltételezem, hogy mivel keze elzsibbadt nem nagyon bírta tartani már magát, így teste az űrszelvényen túl érve beleütközött a szintoszlopba, amely leránthatta a gépről és az tehetetlenségénél fogva a felsővezeték oszlop tövébe zuhant. Ez más okból is feltételezhető, amit - kegyeleti okokból - itt nem akarok részletezni.
Kösz a leírást, akkor lehet, hogy nekem az egyik szóbeszédet mondták, az igazság másnak elmesélve mindig torzul egy kicsit... (Azért kiváncsi lennék, hogy ha hozzáférhető, mi a hívatalos leírás, nincs kizárva, hogy kicsit más, mint a valóság.)
Ez a "összenyomjuk a fordító irányába" emlékeztet arra, amikor blokkolásgátlót úgy próbáltak, hogy bekenték folyékony szappannal a síneket, egészen egy kőfalig, ahol a vágánynak vége volt. A blokkolásgátló remekül működött, egész a falig forgott a kerék...
Annyira pattog a gép, vagy annyira nagy a menetszél, hogy nem lehet megmaradni a lépcsőn? Gondolom, nehezbítette a helyzetet, hogy ketten egymás hegyén-hátán kapaszkodtak, és az áldozat volt "alul"... Milyen felelőtlenek néha még a vasúti dolgozók is... :((
"Imre, olvasom itt a Miskolci fth. története c. könyvben, hogy "Csikós Jenő, a V43 sor. mozdonyok kijelölt reszortosa egy új V43 sor. mozdony átvételi próbáján 1966. október 28-án leesett a 110 km/h sebességgel haladó mozdonyról és életét vesztette."
Lehet erről valami bővebbet tudni?"
Még az év elején került szóba ez a baleset itt, Vendégsín olvtárs emlékezett homályosan rá, de ennyi idő távlatából természetesen nem mindenre. Ma viszont sikerült helyre tenni az ügyet.
1966. október 28-án a frissen elkészült V43 1040 psz. mozdony nagysebességű és egyben átadási próbáját tartották a Budapest Keleti pu. - Miskolc vonalon. A próbán - tanulási célzattal - részt vett Csikós Jenő is a Miskolcról, mivel az ezután szállításra kerülő V43-ok egy részének Miskolc fűtőházhoz való állomásítását tervezték. A 7 kocsiból álló próbavonat eredetileg Miskolc állomásig közlekedett volna, de mivel az aznapra szánt méréseket Mezőkövesdig végrehajtották, így onnan 407/p számban 14,20-kor haza indultak. Éppen csak elindultak az állomásról, mikor a Ganz gyár egyik szerelője - nyomában Csikós Jenővel, aki valamilyen szakmai kérdéssel fordult a Ganzos szakemberhez - a mozdony utáni első kocsi lépcsőjéről leugrott, előreszaladt a gép hátsó vezetőállásához, majd felmászva a lépcsőn megpróbálta kinyitni annak ajtaját, ami azonban belülről reteszelve volt, így nem járt sikerrel! A vonat egyre gyorsult, a mozdony jobb oldalán hátul logó két embert pedig csak az állomáson tartózkodó M44 096-os mozdonyvezetője vette észre, vészsípjelzéseket is adott, de ezt az elhaladó és egyre gyorsuló szerelvényen nem hallották meg. Körülbelül 3 perccel indulásuk után, Mezőkövesd-hőfürdő mh. közelében - a vonat ekkor 110 km/h sebességgel haladt - az első kocsi első peronján beszélgetők furcsa zajt, felcsapódó ágyazatkövek pattogását hallották. Egyikük a homlokajtón kinézve látta meg, hogy valaki a mozdony oldalába kapaszkodva próbálja tartani magát. Azonnal vészféket húztak, ezzel - mint az irat hangsúlyozza - megmentették a Ganzos szerelőt, ám Csikós Jenőt már élettelen állapotban találták meg a vonat megállási helyétől mintegy ezer méterre. A balesetért az elhunytat hibáztatták.
