Katona voltam, és történt egyszer hogy az Ikarus busz - ami a hadműveleti területre szállított minket minden nap - elromlott. A fegyverzettechnikai-helyettes - csoda hogy még emléxem erre a besozstásra - megkérdezte a szerelőket hogy mi a baj. Erre azt mondtaák neki: - Nincs benne kompresszió. - erre ő: - Hát hogy ezek a kiskatonák mindent kilopnak belőle! -
a másik:
Ugyan az az emberke ugyan ott. Az egyik asztali szovjet csodatechnika betojt. Mondták neki a katonák hogy kéne egy 50 kilóohm-os ellenálás. Erre mondta: - Jó ketten menjenek és hozzanak egyett! -
Nem is tudom hogy ennek mi köze a "Beégésem történetéhez" Hehe! Majd írok olyat is.
bemásolok ide egy e-mail-t, amit egy barátomtól kaptam. (címe: újabb urban legend)
Cikk az L.A. Timesbol
Visszanezve, nagy hibat kovettem el, amikor gyufat gyujtottam. De csak az egeret akartam kihuzni - mondta a megrokonyodott Salt Lake City Hospital orvosainak Eric Tomaszewski. Tomaszewski es homoszexualis partnere, Andrew "Kiki" Farnum surgos ellatasra szorult a korhazban miutan a szex mellekvaganyra szaladt.
Benyomtam egy papircsovet Kiki vegbelnyilasan keresztul es beengedtem Ragott-ot, az egerunket mint ahogy maskor is. Amikor Kiki elelvezett, megprobaltam kicsalni Ragott-ot, de most az egyszer nem akart kijonni. Akkor bekukucskaltam a csovon keresztul es gyufat gyujtottam, hatha a fenyre kijon.
A tovabbiakban a korhaz szovivoje vette at a szot: -A gyufa langja belobbantotta a belben megszorult levegot, a langcsova meggyujtotta Mr. Tomaszewski hajat es az arca sulyos egesi serulest szenvedett. Ragott bundaja is meggyulladt es egy, a belben melyebben megszorult levegot is belobbantott, aminek eredmenyekepp Ragott kirepult mint egy agyugolyo. Tomaszewski masodfoku egesi serulest szenvedett es eltort az orra amikor Ragott belecsapodott az arcaba. Mr. Farnum elso es masodfoku egesi seruleseket szenvedett a vegbelnyilasan es a vegbelen.
haverok mesélték a következő sztorit, szerintem nem igaz (őket ismerve), de nem is ez a lényeg.
villamoson utazik nyugdíjas nő, mellette katonatiszt, néhány méterrel odébb néhány rocker. az öreglány kotorászik a pénztárcájába, de elejti, az apró pedig szerte gurul. a lovagias katonatiszt a segítségére siet, elkezdi szedegetni a földről a pénzt. igen ám, de ahogy meghajlik derékban kicsúsztat egy fingot - elég hangosat. a villamoson hirtelen mindenki elcsendesedik. a rockerek eszmélnek elsőnek, és az egyik hangosan oda kiált a katonának: hé, fingilingi ott is gurul még egy kettes.
Nem adom, fel, ég 1 darabig bírom történetekkel...
Egy közelibb ismerősöm egy elég menő cégnél titkárnő, valami nagykutya mellett. Mivel nagyjából egy generációban vannak, meg amúgy is együtt töltik a fél napot, természetesen tegeződnek. Nos, az ürge épp jött be az irodába valami tárgyalás után, kezében egy darab sült tökkel, amit igen szeretett. Ám most mégsem kellett neki, ezért, amikor kilépett a liftből, fennhangon a lányhoz szólt: "Tiéd a tököm, ha akarod!"
Amit nem tudott a tag: a felesége a nyitott ajtajú irodában várt rá épp.
(Ez a történet állítólag a rádióban is elhangzott, lehet, de ennek a hitelességéért kezeskedem!)
Buli, a tetőponton az egyik gyerek azt kezte mesélni, hogy a normál méretű villanykörte pont akkora méretű, hogy egy átlagos felnőtt szájba még befér, de ki már - az állkapocsizom miatt - nem lehet húzni. Nem hitték el neki. Mentő, hitetlenkét be az ügyeletre, állkapcsot kiakasztani (hogy ezt a mentős mért nem tudta helyben produkálni, azt nem tudom), izzót ki, irány haza.
De a buli még tartott, nem lehetett lemaradni róla, úgyhogy a kórháznál beültek 1 taxiba, és elindultak vissza. A taxis egyre kíváncsibb lett, hogy ki ez a két tag, egyikük nehezen tud beszélni, kezében villanykörte, és mindketten fulladoznak a röhögástől. Megkérdezte, elmondták neki a villanykörtés poént.
Nem hitte el.
Állítólag baromira óvatosan vezetett vissza a kórházig...
kb. 10-11 éves lehettem, amikor a szüleimmel együtt nyaralni mentünk a balcsira. egyik nap sétahajókázni indultunk...
történt, hogy mikor a hajó kikötött én nagy lelkesen elindultam a szárazföld felé, de a hajó és a kikötő között lefektetett pallón teljesen váratlanul összeszartam magam. mivel én értem a partra legelsőként, a többi utas (jó sokan voltak) gyönyörködhetett bennem, amint a korlátot támasztom rövid gatyában, vastag barna csíkkal a lábamon olyan képet vágva, mint aki most piszkított maga alá. néhány tahó még meg is kérdezte, hogy: kisfiú, mi történt? persze a szüleim jöttek le a hajóról legutóljára.
másnap, az ebédlőben bemondták a hangosba, hogy aznap is lesz hajókázás, de csak az jőjjön, aki bírja, nehogy úgy járjon, mint az a fiú tegnap. a tömeg tombolt.
Kár, nekem vbannak még tartalékaim, csak nem akarom őket egyszerre ellőni.
Íme egy:
Volt egy ismerősöm, nagyon menő csávó volt az illető. Egyszer épp arról mesélt a társaságnak, hogy egyszerre két nővel volt, és (Ez most elég vulgáris lesz, de a hangulata miatt legjobb, ha csorbítatlanul adom közre) "az egyik szopta a f@szomat, a másikat meg dugtam!"
Kicsit figura?
Jövök újra (hamár úgyis csak én írok saját topikomba...)
Egyik haverommal esett meg a történet: villamoson utaztak, vicceket meséltek 1másnak. Épp egy rendőrvicc volt soron: "miért megy mindíg két rendőr igazoltatni? Mert az egyik írni tud, a másik olvasni" A gond az volt, hogy nem látták: pont akkor szállt fel mögöttük két rendőr, fullba hallották a viccet. Oda is mentek, személyi igazolványokat kérjük. Odaadták az egyiknek, az kinyitja, beleolvas, majd odaszól a másiknak: "na írd!"
ezt nehéz lesz szavakban visszaadni, de megpróbálom...
Depeche Mode klubban voltam épp, és a háttérhez tartozik, hogy volt ott egy lány, rendszeresen járt, asszem Icának hívták, és az egész klub - legalábbis a hímebbik fele - bele volt zúgva, mert istenien nézett ki. Namost, közös ismerőseink révén én ezzel a lánnyal köszönőviszonyban voltam, semmi több.
Későre járt már, úgy kábé másfél óra lehetett a klub végéig. Ica hazaindult, és épp belém botlott (sajna nem fizikailag...) a kijáratnál. Mindíg a klub legvégén mondták be, mikor lesz a következő. Ezt, ugyebár a távozó Icus már nem várta meg, de tudni akarta a dátumot, ezért megkérdezett, én tudom-e. Nem tudtam, de mindenképpen segíteni akartam, úgyhogy, mielőtt megszólaltam volna, a következő gondolatmenet pergett le agyamban pár ezredmásodperc alatt: csak a legvégén moondják be, hogy mikor lesz a következő, tehát, ha van Icának egy ismerőse, aki itt marad addig, és utána találkozik vele, akkor ő majd biztosan el tudja mondani. Logikus, nem? Tehát megszólaltam: "Van barátod?"
Nem írom le sem a döbbenetet az ő arcán ("hogy jön ez ide?), sem a színt az enyémen...
Igen, voltam már ott, az elején valóban nagyon élvezetes volt, kár, hogy aztán egyre többet offolnak benne.
1ébként nem tudom, miért baj azm hogy ide is járnak emberek. Miért nem lehet mindkét topicba? Szerintem nem igazán bravúros arra biztatni az embereket, hogy máshová menjenek... Nézzék meg, aztán, ha jobbnakl találják, úgyis inkább oda írnak, nem?
Én is írhatnám, hogy nézzétek inkább xy beírásait, mert az ő nickje jobb...
Nyári szünet volt, otthon tespedtem, meleg délelőtt, amúgy is idegesített a plusz 500 fok, csörög a telefon. Felveszem, de mégcsak hallózni sem volt időm, egy tinihang közli, hogy a kurva anyámat... De humoros, mondom magamnak. Kábé fél óra múlva megint csörög a telefon, felveszem, kurva anyád. Másodszor is, ugyanaz a hang. Na, moindegy, unatkozik szegénykém... Harmadik hívás kb egy óra múlva, kurva anyám megint. Na, ekkor már lila volt a fejem. Tíz perc múlva megint csörög a készülék, felrántom a kagylót, hogy meglepjem, én voltam a gyorsab: "A te kurva anyád kis fasz!" Nem voltam épp kultúrált, de ideges viszont annál inkább.
A vonal másik végén pár döbbent és csendes másodperc, majd barátnőm szeppent hangja: "Most azért vagy ilyen ideges, mert nem délelőtt hívtalak?"
Vagy egy órán át magyarázkodtam.
Ha mar telefon
Apm hivast vart, mondta, h xy kresni fogja, es h mondjam meg neki, h..
Ok, megertettem, apam elment otthonrol
Csong a telefon, felveszem, xy beszel
- Jo napot kivanok, xy vagyok
- Jo napot kivanok, az apam fia vagyok es azt uzeni, hogy...mondtam en
Kozben a hatterben a noverem nem birta visszatartani a rohoget en is elkezdtem rohogni, e vegul a 10 eves ocsem mondta el a telefona az uzenetet...
Barátom telefont kapott. Egyik első hívása nekem szólt, kérte, segítsek, hogyan tudná a számot megjegyezni. Az eleje könnyű, a vége pedig 1952, a Helsinki olimpia éve. Ezt mondtam is neki.
Aztán amikor egymással telefonáltunk, úgy jelentkeztünk be, hogy "helsinki", és finn halandzsát is mondtunk néha. Egyik nap hívott a barát, s mondta, hogy másodperceken belül újra hív.
Csöng a telefon, én bejelentkezem: Tessék, itt Helsinki! - erre egy vadidegen hang: -Bocsánat, akkor téves! - és leteszi. Máig se tudom, ki volt...
Hát még másfél hétig égett a pofája akárhányszor találkoztak a folyosón, ami kb napi 15-20 alkalmat jelentett...
Egyébként nem lett a dologból semmi...
Nem az én történetem, de az egyik barátommal történt meg pontosan az, amiről a Fábry is mesélt valamelyik műsorban, hogy kórházban, hashajtó után pont akkor nyitott rá a vécében az az ápolónő, akire gyúrt, amikor épp a seggét törölte...
színhely: osztálykirándulás, 8. osztály vége, nyár. Egyik osztálytársunk magával hozta több évvel fiatalabb haverját is - velem egyező nemű az illető, ez később fontos lesz - aki, mint az út során kiderült, félt a sötétben. nos, több se kellett, este, amikor már mindenki ágyban volt, de még nem aludtunk, és ez a gyerek kiment vécére, bebújtam az ágyába, a takaró alá, hogy amikor jön vissza, bazira megijesztem. Vártunk, nyílt is az ajtó és belépett - az ofőnk... Azért jött, hogy csendet teremtsen, merthogy már késő van, stb... Én egy darabig türelmesen bújtam a takaró alatt, majd rájöttem, hogy ő úgysem tudhatja, hogy az nem az én ágyam, ezért felkönyököltem, és úgy hallgattam tovább. Ő meg csak beszélt és beszélt, nyújtotta a szöveget, mígnem megjelent a srác is... Odalépett az ágyhoz, és mászott fölfelé - emeletes ágy volt -. Odaérve, hál istennek, még azelőtt sikerült halkan odaszólnom neki, mielőtt kiabálni kezdett volna. "Ne kérdezz semmit, csak feküdje elém, takarj ki, majd elmondom, mit keresek itt!" mondtam neki, ő pedig szerencsére vette a lapot, és tényleg elémfeküdt.
Ofőnkből eközben rendületlenül dőlt a szó, egyszercsak, hirtelen, mondat közepén felkiált: "Hát XY hol van?" - és, persze, XY az én nevem volt... mit lehet tenni??? Kijelentkeztem szépen a gyerek mögül. Ellfojtott kacajok... Ofőm arcán minden ott volt... "Na azonnal menj vissza a helyedre!!!"
Azóta hiszi - még tán ma is - az a kedves tanárnő, hogy buzi vagyok...
Széleskörű tapasztalat, hogy személytelenül az ember sokkal könnyebben beszél számára kellemetlen dolgokról is, sokkal hajlamosabb az öniróniára.
Nos, ez a témekör igazolhatja a fenti véleményt. arra kérek ugyanis minden ide látogatót, osszátok meg a többiekkel életetek legnagyobb leégéseinek történetét, amikor tényleg ott álltatok mexégyenülve, és mindenki rajtatok röhögött.
Minél nagyobb az égés, annál jobb a sztori!
Hajrá valljatok, tegyétek közszemlére bénázásotokat! Érezzétek, hogy megint mindenki rajtatok röhög!!!
Én, mintegy nyitásként a következő hozzászólásban osztom meg veletek az egyik méretes sztorimat.
