A mai napon a Corvinus Egyetemen volt egy kertészeti kiállítás, persze, hogy megnéztem! Ha már nem volt Hortus Hungaricus, ez mégis valami érdekesség. A kiállítás nem volt nagy, de annál szebb. Lévén, hogy szombat-vasárnap is nyitva lesz, könnyen lehet, hogy többen is lesznek. Csodaszép díszfákat állítottak ki, jó néhány szép külsejű bogyósgyümölcs csemetét is láttam, nehéz volt megállnom, hogy ne vegyek belőlük. De megálltam, mindössze két csinos kis cserepes növényt vettem, mert enélkül végleg nem bírtam volna ki!
Meglepődtem, mer egy fiatalember néhány rovart kínált eladásra. A botsáskákat felismertem, és érdeklődve nézegettem. Viszont egy orrszarvúbogarat is hozott, amiről sokáig azt hittem, műanyagból volt, mert meg sem moccant. Rákérdeztem, mire a tulajdonos szeretettel megsimogatta, és közölte, hogy nagyon is él! Kétségkívül dekoratív jószág, de valahogy nem rajongok érte. Azért nézni érdekes volt.
Az emeleten még gombakiállítás is volt, pirulva vallom be, hogy összesen is csak két fajtát ismertem föl, de nem is fogok gombászni!
A mai délelőttöt, illetve annak jó részét arra szántam, hogy behordjam a növényeket. Most szorgosan gyakorlom, hogyan kell ártatlan képet vágnom. Á, dehogy gondolok én arra, hogy galád merénnyel foglyul ejtsek ártatlan, naiv macskákat! Illetve egy macskát. Tartozom a históriai igazságnak azzal, hogy ez nem nagyon szokott sikerülni. Azért megpróbálom.
Nemrégiben tapasztaltam, hogy a csincsillám megint akciózik. a homokfürdőhöz való edény idáig egy olyan műanyag tálca volt, amibe a húst szokták csomagolni, persze csak alapos kimosás után léptettem elő. Aztán döbbentem vettem észre, hogy a csincsilla most meg ezt rágja! Gyorsan bebaktattam egy bóvliboltba, és vettem két jó kemény műanyag tálcát, most ezek vannak soron, váltják egymást a szolgálatban. Rágnivalónak pedig vágtam néhány mogyorófa vesszőt, remélem, tetszeni fog neki.
Hát ez igaz lehet, nagyon rafináltak, egy csomó dolgot eltitkolnak előlünk, amit meg tudnának csinálni, de úgy tesznek mintha nem. Közben meg röhögnek a markukba és megcsináltatják velünk, mert mi azt hisszük, hogy jaj szegényke, segítségre szorul. Csalafinta bestiák! (imádom őket!)
Olyan okos, hogy nem kell olvasnia! Elvégre az egykori görög dalnokok fejből tudták mind az Iliászt, mind az Odüsszeiát. lehet, hogy macskaviszonylatban ő is tudja, de mert okos, nem mondja el nekünk.
Az illő tapintat az feltétlenül szükséges! (más kérdés, hogy mennyire eredményes) Én félreértettem a helyzetet, ezek szerint a vezérképviselőnek kettővel több lába van, mint gondoltam, viszont olyan gazdag, hogy még nyáron is valódi szőrmebundát visel. Aki ilyen igényesen öltözködik az igazán megtanulhatna olvasni!
Töredelmesen bevallom, a vezérképviselő kifejezés alatt a terület négylábú urát (vagy úrnőjét) értettem. Nem biztos, hogy ő is olvassa Bálint gazda cikkeit. Viszont a kiszolgáló személyzet igen, és megpróbálhatja őfőbundaságát befolyásolni. Persze, illő tapintattal.
Már Bálint gazda is megmondta, hogy örüljön a gazdi az ilyen földalatti dolgozónak, mert az csak olyan helyre megy, ahol a földben mindenféle kártevők vannak, és ezek számára finom falatokat jelentenek. Majd ha a kártevőket kipusztította akkor odébbáll, új terített "asztalt keres". Ha a gazda mégsem akarja, hogy ő ott legyen, akkor fogja meg és tegye át a harmadik szomszéd kertjébe, az majd azt csinál, amit akar.
Megölni nem szabad, mert szigorúan védett, hasznos kis állatka, de az embernek a sok gyomirtóval már sikerült majdnem kipusztítania.
A bérlőtárs a földalatti mozgalom jeles képviselője. Viszont ha összetalálkozik a föld fölöttiek vezérképviselőjével, az nem biztos, hogy szerencsés találkozás lesz. Már az új bérlőre nézvést.
Újabb bérlőtárssal gazdagodtam, bár gyanítom, hogy ő csak látogatóban van, esetleg volt. Kávét főztem, és amíg kicsöpögött, a konyhaablakban lévő kaktuszaimban gyönyörködtem. Aztán felfedeztem egy csinos kis faligyíkot, amint fejjel lefelé napozott, nevéhez méltóan a falon. Megörültem neki, és igyekeztem óvatosan mozogni, hogy meg ne riasszam. Egy darabig ott volt, aztán mire visszanéztem, már eltűnt. Nem hinném, hogy sokat fogom látni, de szerzett pár derűs pillanatot.
Van még pár darab lila babom,azt a héten még leszedem, és annyi. Már a mogyorókeresést is befejezem, nem nagoyn van. Azért csendes derűvel nyugtázom, hogy azokon a helyeken, ahol a kerítéshez közel van a mogyoróbokor, nem csak én járok szendén lesütött szemmel.
Úgy veszem észre, az erkélyem megint népszerű madárkörökben, vagy legalábbis egy cinke ezen a véleményen van. A galambok csak inni járnak ide, ő viszont iszik, majd csipeget egy kis földet, megszemléli az elhagyott légykapó fészket, majd távozik. Nem tudom, mit akar, de a földet szorgosan töltöm utána.
Az összes leszedett zöldbabon nyüzsögtek a poloskák. Nem a szokvány mezei poloska, valami csinosabb színű, de ez sem tetszett! Az előbbi fajtából is sok van, alig győzöm kidobálni őket. CSöppet sem hiányoznának, ha nem lennének.
Megint szedtem egy adag lila babot. Meglep, hogy mennyi termett. A zacskó elültetett babból talán 10 szem maradt, de azon elképesztően sok a termés, és még mindig van virág is rajta.Nem nagyon bízom benne, hogy ebből termés is fejlődik, de szépnek szép.
Ez a mai nem az én napom, az már kétségtelen! Hogy csak a legszebbet mondjam: azt hittem, ma lesz a kaktuszkiállítás, holott egy hét múlva esedékes. Viszont ha már ott voltam, be is mentem, és lassacskán rájöttem, hogy rosszabb is lehetne, mint hogy egy szép kertben sétálgatok és nézelődöm. Úgyhogy végül nem bántam, de azt még eldöntöm, megyek-e egy hét múlva.
A Fehérvári úti piacon egy 1/2 literes üveg paradicsomlé 420 forint (az üveget nem veszik vissza). Úgy gondolom, hogy aki teheti, annak megéri a fáradságot, hogy saját maga állítsa elő. Nekem sajnos csak egy erkélyem van, ahol virágládában termelem a paprikát, paradicsomot. Ha eltenni való mennyiség nem is jön össze, de már cca. 3 hete a saját paradicsomomat eszem.
Jobb későn, mint soha: Most jöttem rá, hogy már el is múltunk tízévesek! Hajrá, topic! Ez egyúttal a megfelelő alkalom arra, hogy magamban megemlékezzek az indítóról, aki figyelemre méltó egyéniség volt, és mindig szívesen gondolok rá.
