Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
nagyik nálunk sincsenek közelben, mondjuk negyedévente 1-1 nap megoldható, vagy évente egyszer kétszer 1-1 hét (persze csak a nagyoknak - 2 és 3.5 évesek-, a pici még marad).
Karrier? Őszintén szólva nem vágyom rá. Két évem van kitalálni, hogy lehetne fenntartani a mostani szintet (legalább) itthonról.
hogy csinálom? nincs válaztásom, az a fordítva bekötött család vagyunk, ahol az én jövedelmem a jelentősen nagyobb. tgyás után már bejárok majd, a szabjiam törve kivéve, bébisziter jön majd.
De így 3 év óta is még keresem az utam, hogy mi mást szeretnék csinálni. :-) Egyenlőre jól érzem így magam, csak már szűk másfél évem van csak hátra. :-) Ha a kormány is így akarja még...
Dolgoztam a 3 után fél évet, utána jól kirúgtak, nem bántam meg,(nem család mellett végezhető munkahelyem volt, 1 gyerek után még ment...) azóta főállású anyuka vagyok, oviba-suliba besegítek, de sajnos dolgozni egyebet - fizetésért nem fér bele az időmbe, főleg, hogy a lányom versenysportol a fiúkat is hordom mostmár heti 2-3x sportolni...
- részmunkaidőt kicsikarni, otthoni munkát vállalni
- bébiszitter, vagy bármilyen fizetett segítség kötelező
- maximalizmust, és lelkiismeretfurdalást el kell engedni
Még így is nehéz, nagyon elszántnak kell lenni,ésakinembírjaanagyterhelést,azszerintemnevágjonbele!
Sajnos nekem csak teljes munkaidőben lehetett visszajönni. Mondjuk, örülhetek, hogy van, nyilván. De még csak 2 gyerekem van, és egy a hasban:),
Pont ez a része izgat, hogy ha 3 lesz, hogy lesz... 2-2,5 éves korukig maradtam itthon eddig, de van egy gyanúm, hogy ez már 3 éves menet lesz, minimum. És hogy lehet így anyaként megfelelni???
Hat, nem tudom, hany olyan van itt, aki alkalmazottkent, teljes munkaidoben dolgozik 3 gyerek mellett (vagy te is reszmunkaidoben vagy?) En csak arrol tudok beszamolni, milyen 3 gyerekkel allast keresni: eddig eredmenytelen.
És azt hogy lehet megoldani, hogy a gyerekek mindenhova eljussanak időben, különórára, stb, és még az ember dolgozzon is mellette? Nekem a terhestornát tartó gyógytornász már a 2. vállallásánál is azt mondta, hogy akkor felejtsem el a karriert. És tényleg mindíg van valami, hol hány az egyik, azért hívnak a bölcsiből, és mennem kell szabadságra, hol a néptáncbemutató miatt kéreckedem el:). Ezeket pont nem lehet szitterrel megoldani. Az más tészta, hogy minden nap szitter megy a gyerekekért az oviba-bölcsibe, mert a munkaidőm miatt nem érnék oda.
Csak reménykedni tudok, hogy a felettesem ezt eltűri.
A régi munkahelyemen, mikor szingli voltam, csak az tűnt fel, hogy a 2 gyerekes anyuka sosincs bent, és mikor bent van, akkor is fülmelegítővel közlekedik, mert a gyerekeketől elkapott valamit:).
Azon nem gondolkodtam, hogy ezt vajon hogy tolerálják neki bent...
Nekem is 3 van nagyik nélkül, a legkisebbem most megy suliba (te jó isten, ezt leírni...), de minket már nagyon bedarált az élet, egész nap jövök-megyek hol egyikért hol másikért, viszem ide-viszem oda, stb...nekem a legnagyobb a lány, de mivel lány ezért nem engedem sehova itt Bp-en egyedül, ezért is nehéz, folyton húzgálom magammal a két kicsit is, most már talán annyival könnyebb lesz, hogy egy helyre fognak járni jövő héttől. :-)
Valójában az mozgat engem, azért keresek netes 3 gyerekes társaságot, mert nagyon szeretnék aktív maradni a 3 gyerek mellett is, és kíváncsi vagyok, kinek hogy sikerül ezt megoldani ép ésszel, nagyik nélkül.
Most várom a harmadik gyerekemet, és logisztikailag el vagyok veszve a nagyimesszeség, a munka, a 2 gyerek, háztartás és a 3. terhesség labirintusában.
Olyan jó látni, hogy működhet a dolog mégis, a sok nehézség ellenére.
2 lányom van: 6 és 3 évesek, most várom a harmadik lányt.
Harmadéves pszichológus hallgató vagyok és a szakdolgozatomhoz szeretném kérni a segítségeteket!
Olyan anyukákat keresek, akiknek 6 hó és 4 év közötti a gyermekük és szívesen kitöltenének egy kérdőívet a várandósságukkal és babájukkal kapcsolatosan.
ez nálunk is így van. A legidősebb (5 éves) kérdezgeti hogy mikor lesz már kistesója. Mondjuk az ő fő motivációja, hogy 2 öccse van (4 és 2 évesek) és egy hugicát szeretne. Most kaptak egy kiskutyát aki lány, így kicsit megnyugodott hogy 3 fiú 3 lány van a családban :)
Azt nem mondom hogy sose lesz több gyerekem, de most egyenlőre elég. 6 éve vagyok itthon és úgy érzem teljesen beszűkültem, begyepesedtem. Elkezdtem angolozni, hogy ha visszajövök a világba ..., de elég keservesen megy nehezen marad meg a fejemben :) Hát lehet nem kellett volna idáig hagyni fajulni a dolgokat :) Nekem szerencsére megvan a helyem ahova visszamegyek, de a visszatéréses papírmunka már most kiakaszt. És még cégen belül haza is kell jönnöm, mert az ovi nyitva tartása nem a Pestre bejárásos munkarendhez van tervezve. Persze rögtön tanulással kezdek, mert 6 év alatt kb minden jogszabály és törvény megváltozott, úgyhogy gyakorlatilag 0ról kezdem :) De legalább van hol.
Az a gáz, hogy körülöttem is egyre több anyuka van, aki 6-7 éve otthon (2-3 gyerek) és fogalma sincsen hogy a legkisebb utáni gyes lejárta után mit fog csinálni hova megy vissza dolgozni. Mert mennének ugye...
A középső autista, a kicsi hiperaktív (fimota által diagnosztizálva, nem csak "rámondva").
Egyszerűen pontosan ennyi energiám van, most már nem is vágyom igazán újra babázni. De tudom, ha nem lennék ennyire leterhelve, simán már tervezgetném a negyediket. A férjem néha mondja, hogy de kár, hogy csak két lánya van (no meg három fia :-)))
Valószínűleg ezért szopizott a legkisebb több mint 3 éves koráig, valahogy én sem tudtam elengedni a "kisbabámat".
Azért most, ha meglátok egy kismamát, már inkább azt érzem, hogy de jó neki, de nem cserélnék vele :-)))
mitől számítanak problémásnak a gyerekeid? (bocs,ha többeknek ez ismert :) )
amúgy tőlünk mindig kérdezik mikor lesz 4.-viszont már néha így a 3-al is olyan megvető pillantásokat kapok,hogy nagyon rossz érzés...persze nem a vadidegenek véleménye számít,de akkor is-én picit ilyen vagyok,magamra tudok venni ilyeneket is,és pont elég,hogy pár óráig szar legyen tőle a kedvem :)
néha eszembe jut,mikor a legkisebbet fogom,babusgatom (9,5hós),hogy valban ő az utolsó kisbabám? Ez a gondolat/tudat rossz...én szerettem mind3al terhes lenni,szerettem érezni ahogy ficánkolnak pocakban,amikor először a kezembe foghattam-a kis újszülött illatukat-az első napokat-heteket amikor nem tudok betelni azzal,hogy néztem az arcukat...és,hogy ez akkor az utolsó? :)
Ugyan még csak a 31et fogom nyáron tölteni...de nem tudom...úgy érzem már tényleg a 4sok lenne,néha meg,hogy de jó lenne-ha anyagilag vhogy bele tudnánk préselni az életünkbe a lehetőséget akkor nem teketóriáznék sokat...dehát pont az anyagiak,meg a munka,meg a pénz...hát óriási visszatartóerő....
Nekem nem is az éjszakai kelés,fogzás,nyavajgás,cipelés...körülöttök lévő feladatok ami már megterhelő-hanem az a bizonytalanság ami körülvesz minket-meg ugye a társadalomban a családok kb 80%-át...
Az egyik legjobb barátnőm diplomás ápolónőként, többféle műtősnői vizsgával 3 műszakban dolgozik a szívsebészeten, ahol nem csak szívkatéterezés van ugye, vagyis piszok nehéz meló, és nem keres annyit mint én. Az egészségügy sosem a túlfizetéséről volt híres :-(
Honlap: bababirodalom.5mp.eu teszvesz csodadekor