Érzékelés: ez alatt kizárólag azt értem, amit az érzékszervek tesznek. Tehát ha csak a szemem működne: belebámulnék a világba, de nem tudnám, hogy mit látok? Sőt azt sem tudnám, hogy van világ, hogy én létezem. A kólás példádnál semmi gond az annak az érzékelő képességével, aki nem tudja, hogy kólás dobozt lát, tapint.
Tehát arra akarok kilyukadni, hogy minden ismeretünk alapvetően két képességből származik: az érzékelésből, észlelésből és a gondolkodásból, értelmezésből, fogalomalkotásból. Ha ez utóbbi nekem hiányzik a kólás doboz esetében, akkor nem az érzékelésemmel van gond, hanem azzal, hogy nem tudom, a gondolkodásom még nem tudott felvilágosítani arról, hogy ez mire való.
Nem értelmetlenül szeretnék vitázni, hanem vitatkozni szeretnék, ezekről a témákról. S örülök, hogy te is így látod.
Az érzékelésról
Az érzékeléseink nagyon befolyásolhatóak. Egy afrikai gyereknek egy kólás dobboz egy csoda, s egy fantasztikus játék. Ki az aki megmondja neki, hogy ez másképpen van.
Nemrég volt egy tudományos dokumentum film (vmi olyasmi volt a címe, hogy what the fuck do we know..). Abban (de ez egyébkét is viszonlyag köztudott) szerepelt, hogy a Kubai őslakósok (a kedves Indiának, szó szerint) nem látták a hajókat, mert nem érzékelték, mert nem tudták felgodni/ megérteni / elképzelni, hogy ilyen van.
Erre sok példa van. Sajnos sokszor a tudományos emberek (hangsúlyoom emberek) kiinduló pontja az, hogy amit ő )ők) nem érzékelnek az nem is létezhet, noha sok esetben a tudomány, a mérések ennek ellentmondanak.
Mai értelmezésünk szerint univerzumunkba csillagok vannak, régen istenek voltak.
Egyetértek veled, minden rnedszer tökéletlen. Ha a tökéletes rendszer birtokába kerülnénk, hát akkor az egyenlő azzal, hogy kimondtok JHVE nevét.
Minden rendszer megfog bukni, s jönn majd egy másik (nem feltétlen jobb). Ettől meg a rendszer lehet jó/rossz, vagyik kiszolgálhatja azt amit elvárnak tőle, legyen az akármennyire tudománytalan, vagy nem bízonyított.
De viszatérve az érzékelésre. Ez szerintem talána legrelativbb dolgok. Persze fel lehet állítani egy axioma rendszert, s ha azon belül dolgozik az ember, akkor az eredményeknek megismételhetőnek kell lenni (ha lehetnek), de már az alap axióma is mindig érzékelés kérdése, s a tudomány logikájából adódik, hogy nem lehet igaz, mármint nem lehet a végső igazság.
Ma is vannak hasonlóan téves állítások, csak ezekről még nem derült ki, hogy nem igazak.
Egyébként szerintem a legtöbb mai elméletről ez majd egyszer ki fog derülni.
De azért tartsuk szem előtt azt is, hogy sok-sok fáradtságos munka áll bizonyos tények kikutatása, felfedezése, feltalálása mögött. Tehát ne bántsuk általában a tudományt.
Pontosan nem tudom, de azt hiszem az 1800-as évek végén az első német vasútvonal építése idején a tudomány akkori orvosképviselői azt feltételezték, hogy a várható rázkódások majd agyrázkódást fognak okozni az embereknek.
Olyan nincs, hogy puha tudomány. Ezt csak azok találták ki, akiknek túlságosan egyoldalú elképzeléseik vannak a tudományos módzserekről és kritériumokról.
Érzékeink természetesen befolyásolhatóak, azért érzékelünk velük. Nem tévednek, ha rendeltetésszerűen használod őket. Ha pl. nagyobbnak látod a lemenő Napot, mint a delelőt, akkor érzékeid rosszul közvetítenek? Nyilván nem. De ha azt hiszed, hogy a látottaknak a Nap tényleges méreti változásai az okai, akkor tévedsz. A gondolkodásod téved. Mindig.
Miből gondolod, hogy az érzékeid tévednek?
Máig is - részben már a középkortól - kiható nagy tévedések:
- Nominalizmus érvényesülése a mai tudományokban a realizmus helyett.
- A tudományos kutatásból az érzések száműzése. Az érzéstől elvitatnak minden objektivitást.
- Ez azzal függ össze, hogy a tudományos megismerés köréből száműztek minden hitkérdést, mintha azokat nem lehetne soha megismeréssel, csupán hittel megközelíteni.
- Mindent az anyagi világra akarnak visszavezetni.
- A tudomány egyes képviselői és területei az emberi erkölcstelenség, önzés szolgálójává, sőt igazolójává is vált.
- A tudomány a maga kutatásaival az emberi életet is veszélyezteti felelőtlen képviselőinek és megbízóinak jóvoltából.
Konkrét válaszaim:
1, A tévedés akkor hazugság, ha az ember tud róla, hogy nem az igazság oldalát képviseli, mégis azt hírdeti magáról.
1a, Ha tudták, hogy nem az igazat képviselik, akkor hazudtak.
1b, Szűklátókörűségből fakadó tévedés, bár ha néhányan tisztában voltak a tényekkel, de féltékenységből vagy bármiből fakadóan mégis az elismerés ellen voltak, akkor ők hazudtak.
érzékeink nem tévednek? érzékeink minden szempontból igen korlátozottak, s a mai világban ez 100szorosan igaz. s érzekeink igen könnyen befolyásolhatóak.
1. ha a tudományban tévedések vannak, s azok elfogadásra kerülnek, az ugyanolyan mint ha hazugság lenne benne.
mivel nincs igazság, ezért kicsit több szereénységet és alázatott várnék el a tudománytól. tudni kellenne, hogy amit a tudomány kutatt, az csak egy porszeme az egésznek, ami, bármennyire is tökéletes, lehet, hogy selejt eleve.
1a. Mikor a faj elméleteket gyártották a nácik, az tévedés volt vagy hazugság? Ennek másik oldala: Ha vki...
1b.Mikor semmelweis teljesen s 100%osan bizonyított felfedezéseot. jó 40 évig le se sz... az hazugság volt, vagy tévedés.
2. a mai tudományos fejlődés olyan mértékben beépilt a a társadalomba, a mai világba, olyan mértékben technokratizálódott, hogy ha a szonszédomnak lenne egy zseniális ötlete, ami sok dolgot megoldana, hangját meg sem hallaná senki.
A tudományos módszertan döntő. Legalábbis a természettudományokban, (de minden bizonnyal transzponálhatók valahogy a puha tudományokra is). Egyetlen kritériuma van csak: hogy ismételhető legyen.
Egy zseniálisról tudok. Arra épül a genetika. Nevezetesen a Mendel törvényekről van szó. Mendelnek ugyanis helyes elképzelései voltak a genetikai törvényszerűségekről, de kevés ismeretei a matematikai statisztikáról (mivel akkoriban még az sem létezett). Így aztán tartott attól, hogy a kísérleti eredményei nem lesznek elég meggyőzőek. Ezért aztán megkozmetikázta őket.
Hab a tortán, hogy könnyen lehetséges, hogy az elmélete a magyar Festetics Imre megállapításai alapján alakult ki.
Azt hiszem, inkább tévedések vannak a tudományban, mint hazugságok.
A tévedések főként két dologból adódnak, egyrészt hogy az alkalmazott módszerek határait nem ismerik vagy nem akarják elismerni, mivel "olyannyira" szeretik saját szakágaikat a tudósok. Másrészt abból erednek, hogy a világnézetek (ami ma főként anyagközpontú) károsan nyomja rá bélyegét a kutatásokra, de legfőképpen a kikutatott tények értelmezésére.
Tévedni csak a gondolkodással lehet. Érzékeink nem tévednek, csak gondolatmenetünk, következtetésünk lehet a hibás.
HELLO, MILYEN HAZUGSÁGOKRÓL TUDTUK A TUDOMÁNYBAN? Mennyire megbízható a tudomány? Vagy inkább eszköz? Milyen mai teoriák nem érik meg a holnapot? Van egy egyáltakan igazság a tudományban? S ha nincs, az miért baj? Egyáltalán érvényes a tudományos módszertan...Mi a helyzet a puha tudományokkkal, s tudtátok, hogy a modern pszihológia megalapítója a "négerséget" bőrbetegségnek tartotta? Ezt sokáig igazságnak is tartoták. MILYENM IDIÓTASÁGOT TALÁLTÁL MA A TUDOMÁNYBAN?
Te festő vagy, vagyis művészember. Miből gondolod, hogy ilyen magabiztossággal megítélheted egy nagyon más jellegű területen dolgozó gyakorlatilag összes embert? Nem tartod elképzelhetőnek, hogy az egész fizikát, annak céljait és a világbeli szerepét érted félre? Gondolj arra, hogy a kortárs művészetet hányan értik valójában, és hányan állnak előtte értetlenül (mert azt sem tudják, hogyan kellene hozzá viszonyulni), ill. hányan tartják öncélú, értelmetlen marháskodásnak?
Ami a hétköznapi élethez képest nagyon elvont (és ez közös a modern művészetben és a modern fizikában), azt kevesen értik valójában. Aki nem érti, annak persze nem kötelessége vakon tisztelni, elég, ha nem alkot véleményt, amíg nincs mi alapján.
Mindkettőt lehet értelmetlenségnek, kamuzásnak, fölöslegesnek érezni, de akik benne vannak, azok tudják (nem csak a saját anyagi érdekeltségük miatt), hogy az az élvonal, ott születnek a nagy dolgok, csak kell még párszáz év, amíg mindezt a többség is megérti :)
Ha egy ilyen egyszerű viccet se értesz, akkor valóban pallérozni kell még az elmédet: "fizikusból humorista" megfordítva "humoristából fizikus", ez a poén formalizált változata.
Honnan tudod, hogy alkoholista vagyok? Csak nem te is ugyanbban mazaszaszvar-alsoi kocsmában szoktál lerészegedni?
Nem csodálkoznék, mert ilyen zavaros dumát józanul nem produkál senki rajtad kívül. Próbálj meg nem inni néhány napig és akkor szólj bele a vitába, jó?
Más kategória valóban, de az én esetemben speciel magába foglalja. Amúgy még nagyjából 3 éved van az elméleted elfogadtatására, ha jól rémlik, 5 évet említettél 2003ban.
Tényleg? Egyébként nem kell bizonyítanod, elhiszem..
