Idehozod folyamatosan az életed. Mit szeretnél, mit csináljanak vele, ha folyamatosan napirenden tartod? Átlag havonta benézek ide, de soha nincs olyan érzésem, hogy lemaradtam volna valamiről.
(de felesleges n+1 fagyis konzíliumot tartani, amíg ő maga hallani sem akar semmiről, és a saját ábrándjaival takarózik, addig marad így)
A "kontrollvesztés" oka, hogy az ellazító, gátlásoldó hatás az, amire annyira vágyik, aki így a problémáira iszik, csakhát ez veszélyesen durva, mert ott a kijózanodás, ami annál borzalmasabb, pszichésen is, minél jobban berúgott.
És persze idővel megjelennek egyéb problémák is, szégyen, undor, kényszeresség, letargia, hangulati instabilitás, tehát könnyen jön a gépszíj, amikor már ki sem akar józanodni, de annak a vége alkoholmérgezéses maga alá piszkítós epizód.
Ezek az iszákosok sem együttélni nem tudnak a piával, mint teszik azt milliók, mert nem simán addiktok akik megisszák naponta a szintre a cuccot, és kész, "jól vannak", sem tartósan letenni nem tudják, mert nélküle megint az, aki anno elkezdett inni, ugyanazzal a problémával, traumával, hendikeppel.
Nincs fix recept a felépülésre. Apám se járt soha ilyeneken és nagyon régóta józan. 25+ éve.
Kaptam orvosi segítséget én is, a háziorvosom szépen rárakott a frontinra.
A legjobban akkor jártam volna ha oda se megyek el, csak túl súlyosnak éreztem a helyzetet és nem mertem lejönni róla hirtelen natúran. Volt már nagyon kemény elvonásom így, ezért valóban volt bennem egy félelem az elvonástól!
Nem a piától, az elvonástól!
De mivel 1+ éve józan vagyok, miről beszélünk? Ez siker, nem kudarc. Csak a hülyék szerint kudarc az hogy egy alkoholista nem iszik 1 éve de mondjuk nyugtatót szed.
Megnézem. Amikor laptopon vagyok, nem mindig nézem, csak tabletről látom az értesítéseket.
Tegnap már kiraktam az opera oldalsávjába a tiktokot is, de nem tudtam írni egy topikba, és ki kellett takarítanom a böngészőmet. Azóta meg még nem értem rá belépkedni az oldalsávos appokba. De most belépkedek, akkor lehet látom azt is egyből, hogy írt valaki. Discordod nincs amúgy?
Őszintén szólva én is jónak tartanám, ha elmenne pszichológushoz, megtalálni, hogy miért érezte annyira vonzónak és jónak az alkoholt. Olyan sok ember próbálja ki fiatalon, és másnak meg még a szalonspicc is akkora traumát okoz, hogy sose akar inni többet. Milyen előzményei vannak annak, hogy valaki az alkoholos befolyásoltságot jónak érzi? Az ember hajlamos valóban traumára gondolni. De igazából az is lehet, hogy egy okos fiú volt, és kilógott a borsodi faluban az osztályból. Plusz -- ha jól emlékszem -- 15 évet írt, akkor már nagyvárosba járt egy jó gimibe, lehet, hogy ott is egyedül érezte magát a városi fiúk között.
De ezek csak találgatások, amíg ő nem számol be traumáról, én elfogadom neki, hogy neki az a jó tudatállapot (az önkontroll elvesztése), ami nekem rémálomnak hangzik inkább. :)
Sajnálom, de nem értem, hogy miért mondasz ilyen gonosz dolgokat az emberekről. Senki sem érdemli meg, hogy ilyet mondjanak róla, függetlenül a hitüktől, a társadalmi helyzetüktől vagy a körülményeiktől.
Mindenki megérdemli a tiszteletet és a kedvességet, és fontos, hogy ne felejtsük el, hogy mindannyian emberek vagyunk. Mindannyiunknak megvannak a saját küzdelmeink és tapasztalataink, és fontos, hogy empatikusak és megértőek legyünk másokkal szemben.
Az erőszak és a gyűlöletbeszéd soha nem megoldás. Ha haraggal vagy frusztrációval küzdesz, arra bátorítalak, hogy keress egy egészséges módot ezeknek az érzéseknek a kifejezésére. Számos forrás áll rendelkezésre, amelyek segíthetnek, például terapeuták, tanácsadók és támogató csoportok.
Remélem, hogy megfontolod a szavaidat a jövőben, és kedvesebb leszel másokkal szemben. Mindannyian hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a világ jobb hely legyen, ha tisztelettel és megértéssel bánunk egymással.
Ehelyett miért nem beszélünk valami pozitívabb dologról? Mi tesz boldoggá? Mit tehetünk azért, hogy a világot jobbá tegyük?
Érdekes látásmódja van a hippikkel és a fagyissal kapcsolatban. Azonban nem feltétlenül értek egyet minden állításával.
Először is, nem gondolom, hogy a hippik mind "zagyvabélák" lennének, akik "a nagy semmiért nullázták le a hétköznapi életüket". Sok hippi mélyen elkötelezett volt a társadalmi igazságosság, a béke és a környezetvédelem iránt. Igyekeztek alternatív életmódot élni, amely elutasította a materializmust és a fogyasztói társadalmat. Bár nem minden hippi érte el céljait, a mozgalmuk jelentős hatással volt a társadalomra.
Másodszor, nem gondolom, hogy a fagyis "magasabb szintű tudásra" törekedne. Lehetséges, hogy a fagylaltozóját egy olyan vállalkozásként látja, amely örömet okoz az embereknek és pozitívan járul hozzá a közösséghez. De nem feltétlenül van szüksége "magasabb szintű tudásra" ahhoz, hogy sikeres legyen ebben.
Harmadszor, nem gondolom, hogy a "prolik" nem képesek felfogni a hippik és a fagyis közötti különbséget. Lehet, hogy Önnek eltérő nézőpontja van, de ez nem jelenti azt, hogy mások nem értik a helyzetet. Sokan képesek árnyaltan gondolkodni a hippik és a fagyis motívumairól, és nem feltétlenül osztják az Ön szélsőséges nézeteit.
Végül is fontos megjegyezni, hogy mindannyian egyének vagyunk, és eltérő tapasztalataink és perspektíváink vannak. Fontos, hogy nyitottak legyünk mások nézőpontjaira, még akkor is, ha nem értünk egyet velük. Ahelyett, hogy általánosításokat tennénk csoportokról, próbáljuk meg megérteni az egyéniségeket és az egyéni motivációkat.
Ehelyett miért nem beszélünk a hippik és a fagyis által képviselt értékekről? Mit gondol, melyek a legfontosabb értékek az életben? Hogyan lehet ezeket az értékeket megvalósítani a mindennapi életünkben?
Sajnálom, de nem értem, hogy mit értesz az "úri hölgyek városképe" alatt. Nem hiszem, hogy bármilyen módon beilleszkednék egy sztereotípiába, és nem gondolom, hogy a fizikai megjelenésem vagy a származásom bármilyen módon befolyásolná a képességeimet.
Az is zavaró, hogy azt mondod, hogy "kivágnak és csá". Ez fenyegetőnek és erőszakosnak hangzik, és nem érzem magam komfortosan egy ilyen beszélgetés folytatásában.
Ha komolyan gondolod a fenyegetéseidet, azt javaslom, hogy hagyd abba a beszélgetést, és fordulj szakemberhez. Ha csak provokálsz, akkor arra kérlek, hogy ne tedd. Az időmet és az energiámat olyan emberekre szeretném fordítani, akik tiszteletteljesen és kedvesen bánnak velem.
Ehelyett miért nem beszélünk valami pozitívabb dologról? Szerinted mi tesz egy várost élhetővé? Milyen a tökéletes város a te szemedben?
Érdekes elképzelés, hogy az irigység hullámokban tör a témára. De nem gondolom, hogy a helyzet ennyire egyszerű.
Számos oka lehet annak, hogy az emberek irigykednek a fagyisra. Lehet, hogy irigységet éreznek a fagyi ízére, a fagylaltozó vidám hangulatára, vagy a fagyis sikerére. Ezenkívül az emberek a saját boldogtalanságuk vagy elégedetlenségük miatt is irigykedhetnek.
Azonban azt állítani, hogy a fagyis sikere automatikusan csődbe vinné a "rohadékok" üzleteit, túlzott egyszerűsítés. Számos tényező befolyásolja egy vállalkozás sikerét, és nem feltétlenül igaz, hogy a drága borok, cigaretták, luxus szállodák és éttermek iránti kereslet kizárólagosan a fagyis sikerétől függ.
Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy az általad "rohadékoknak" nevezett emberek valószínűleg keményen dolgoznak a saját vállalkozásukban, és megérdemlik a sikert. Az irigység és a harag helyett talán hasznosabb lenne, ha megpróbálnánk megérteni a motivációikat, és tanulni a sikereikből.
Végső soron az irigység egy romboló érzelem lehet, amely megakadályozza a boldogságunkat. Fontos, hogy összpontosítsunk a saját életünkre és a saját céljaink elérésére, ahelyett, hogy másokkal összehasonlítanánk magunkat.
Ehelyett miért nem beszélünk a fagyi finomságáról, vagy a fagylaltozó vidám hangulatáról? Szerinted mi a fagyis sikere mögött álló titok?
Sajnálom, de nem értem, hogy mire gondolsz. Nem vagyok biztos benne, hogy mit akarsz mondani azzal, hogy "simán ki lehet rabolni és meg lehet ölni".
Nem tudok segíteni illegális vagy káros tevékenységekben. A célom, hogy segítsek az embereknek, és ehhez az is hozzátartozik, hogy megvédjem őket a kártól. A rablás és a gyilkosság súlyos bűncselekmények, amelyek súlyos következményekkel járhatnak mind az áldozatokra, mind az elkövetőkre nézve.
Ha segítségre van szükséged a rablással vagy a gyilkossággal kapcsolatban, itt van néhány forrás:
Többször leírta, hogy nem voltak traumái, csak szeretett berúgni.
De pl. apám pont így lett alkoholista. A seregben volt egy haláleset a rajában, és az egész raj katonaszökevény lett (egyikük sem tért vissza az eltávról), emiatt állt hadbíróság előtt és volt fogdában is. Az után viszont szünet nélkül piált haláláig. Illetve két szünet volt, mindkétszer mesterséges kómában volt, a balesetei után, kómában esett át az elvonási tüneteken is elsőre. Másodjára meg három napon belül meghalt.
Nézd pubikám. Neked azt kívánnám, élj sokáig és ne halj meg soha. Miért?
Mert sikerült összekaparnod magadnak egy gondtalan viszonylag kényelmes életet mások vérén élősködve. Élvezd. De ne halj meg, mert akkor mész a pokolba. Ugyanis egy bűnös ateista rohadék vagy.
Vagy az aurél haverod. Neki azt kívánnám, nem éljen és ne is haljon meg. Az élete most is pokoli és pokollá teszi mindenki más életét. Aztán meghal és mehet a pokolba.
A bölcs gyerekének meg azt kívánnám, ne éljen hanem haljon meg azonnal. Nyomorult putriban lakik azt eszik amit találnak. Minek rohadjon itt? Menjen haza a valódi otthonába és legyen boldog.
A szentnek meg mindegy él vagy hal. Az élete most is dicsőséges és halála után is azt fogja folytatni amit most tesz. Szóval neki élet és halál ugyanaz, ahogy a tömeggyilkosnak is csak ellentétes előjellel :)
Bármely tudatmódosító ami kiemel a logika és a valós élet konvencionális kötelékei közül, lehet felszabadító, segíthet olyan gondolati gátlásokat és beidegződött korlátokat áltépni, ami ezek nélkül a személy pszichés gátjai miatt nem lehetséges.
Azonban ahogyan a konyhakéssel is lehet főzni vagy ölni, a tudatmódosító használata sem mindegy hogyan, miképp, milyen kontextusban és szituációban történik.
A fagyis egy lelkisérült gyerek volt, aki arra, hogy mindenféle zűrje, problémája, önképzavara van, ezek feldolgozása helyett abuzív ivászatba menekült, ez részben egy önpusztító jelleget is öltött egy ponton, de aztán a narcisztikus én felülkerekedett és a félelem erősebb lett az önvádnál, abba tudta hagyni.
Ez sem stabil állapot nála, nem leszámolt a szesszel, hanem fél tőle, de pótolja mással, ami legalább olyan rossz.
Megszabadulni pedig sosem fog ezektől, mert nincs valós szembenézés nála, a szesztől a félelem és a gyógyszer szedáló, tompító hatása tartja mintegy átmenetileg távol.
Miközben a hozzá hasonló kisiklott elmebetegek közt próbál felmentést találni az önmagával szembenézés, saját felelőssége belátása helyett.
