Nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, de minden bizonnyal hiánypotló szerepet fog betölteni ez a topik. Célom, hogy a szakmáját nem kellő elhivatottsággal űző orvosoktól kedvenceinket megkíméljük. Tehát: hulljon a férgese!
Látom Te szépen pálcát törsz más felett, pedig semmit nem tudsz a körülményekről! Nyilván Te egy városi emberke vagy, aki búra alatt tartja az állatkáját (ha van egyáltalán), csak hogy közölném Veled, NEM mindenki így él... Vannak kertes, családi házak is, ahol egymásba érnek a porták. Jobbról, balról, hátulról, stb. Nem mindenki válogathatja meg a szomszédait sem, de NEM fogok Neked magyarázkodni. Kíváncsi lennék, hogy ugyan hogyan lehetne megelőzni a kórokozók megkapását az oltáson kívül? Sajnálom, de nem értek egyet abban, hogy ketrecbe kellene tartani a kutyákat (bár szerintem az sem védellene igazán)! Képzeld el, hogy a puli elaludt, nem kórokozók végeztek vele! Te is utánaolvashatnál néha valaminek, mielőtt leszólod a másikat!
Mindíg voltak állataink és állatorvosunk is. Meghalt. Erről is én tehetek? Talán nekem kellett volna őt is meggyógyítani? biztosan... ez is az én felelősségem. Akkor viszont áruld el nekem, hogy minek kell orvos egyáltalán? Könyvekből úgyis minden megtanulható! Ezentúl javasold, hogy csak sebészeket képezzenek, mást pedig mindenki oldjon meg maga. Nem tudom mi a Te foglalkozásod, de hagyd a csudába szerintem. Azt is mindenki tanulja meg könyvből.
Bár egyáltalán miből gondolod, hogy nem kutattam a probléma után?? Akkor mégis hogyan kötöttem ki itt is és máshol is? Csak leszólni a másikat nem szép dolog!
Kedves cavecat!
Az, hogy a szállítását nem mindíg tudom megoldani az is az én bűnöm. Bocsánat, hogy nincs minden családtag feneke alatt autó, aki alatt pedig van, az nem mindíg tartózkodik otthon Ettől is már állatkínzó lettem. De jó nekem... Többet inkább nem fűznék az írásodhoz...
A többiektől elnézést, hogy néha kicsit túl nyers voltam, de abszurdum, hogy nem ismernek körülményeket és úgy bírálják a másikat. Én nem bíráltam az állatorvosokat, neveket sem említettem, településeket sem, CSAK tényeket írtam le! Lehet van, aki magára vette...
én csak azt nem értem, hogyan-miért nem tudja megoldani valaki a kutyája szállítását. Ha rosszul van a kutya és sos kell vinni dokihoz, elképzelhető h pont akkor pont ott nincs senki aki segíthetne. de hogy egy előre megszervezett, megtervezett kutyaszállítást ne lehetne megoldani?
persze sokba kerül, nagyon sokba, de hát az állattartás pénzbe kerül. pl lehet venni kocsiba való szállítóboxot, pár tízezer forint, valóban drága, de egyszeri beruházás, és innentől nem kell félteni az ismerősök kocsiját, bele lehet tenni a kutyát. vagy akár taxit is lehet hívni.
és ha a doki nem jön házhoz, bizony a kutyát kell odavinni. (bár sztem pár ezer ft jattért a doki is kimegy, csak hangsúlyosan közölni kell vele, hogy a pénz nem számít)
Természetesen jól jönne a segítség, nem vitás részemről sem. De miután tapasztalta, hogy nem túl könnyen jut hozzá és tapasztalta, hogy egy súlyos probléma újabb kedvenc életébe került, tán csak tesz annyit az ember, hogy elkezdi kutatni, hogyan oldhatja/előzheti meg legalább részben a problémáját ill. annak ismétlődését. (vagy bennem a hiba, azaz természetellenes volna, hogy ha valamely téren alulinformált vagyok, akkor a tényt felismerve azonnal igyekszem változtatni a helyzeten?!) Lehet, hogy kell --pontosabban jár-- kezelés és nem kapom, de akkor meg annak nézek utána, hogy jogorvoslatra van-e mód, azaz a mulasztás miatti számonkérésre?
A laikus álattartásnak pedig cseppet sem vagyok híve, ez szvsz nem elfogadható érv: az, aki pl. egy ebet úgy vesz a családjához, hogy annak megfelelő körülményeket, napi időráfordítást, stb stb biztosítani nem tud (1) mert nincs ezekkel tisztában, vagy (2) mert nem engedheti meg magának, valamilyen szinten állatkínzást követ el.
Igen, pl az én kutyámnak is ételallergiája van, láttam rajta, hogy folyton vakarózik, de azt hittem, hogy a por miatt van. Aztán a doki megmondta a frankót. Most egy ideig borjúhúsos tápot eszik, bár utálja.
Kicsit régi beírásra válaszolok, közöm nincs az állatorvosokhoz:
Leírtad, hogy nem foglalkoznak a problémáddal az állatorvosok. Leírtad, hogy a puli tisztes öregségben kimúlását követően betegségtől (vagy esetleg vakcinózistól?!) pusztult el a kutyád. Ezt követően egy másik kutyád szintén így pusztult el..
1. Az esetleges problémák kialakulásért elsősorban a gazda a felelős, ő biztosítja --vagy nem-- a körülményeket, egyoldalú volna csakis az állatorvosokat hibáztatni (ezzel ugye _nem azt mondtam_, hogy a hozzáállásuk 100%-ban elfogadható), hanem két eset után illene a saját háztájon is körülnézni, honnan kaphatták a kutyáid a kórokozókat. Lényeg: ha nálad alakult ki a probléma, akkor miért csak az a hibás, aki ott se volt (állatorvos), de akitől feltétlenül elvárnád a megoldást?
2. Miután látod, hogy az állatorvosokkal nem jutsz dűlőre, miért nem keresel magad megoldást pl. a tartási körülmények tüzetes átvizsgálásával (szakirodalom, stb. segédletével) ? Vagy úgy gondolod, hogy a mai világban az a természetes, hogy egy idegen legalább annyira hajlandó más(ok) baját a szívén viselni, mintha az övé volna (hát még ha mint mindenkinek, neki is megvan a 'keresztje'/kibúvója) ? Meg kell tanulni: önképzés mellett magunknál jobban senki nem fogja/tudja jobban képviselni az ügyünk, tehát törekedni kell arra, hogy megálljunk a saját lábunkon. Én ebben hiszek.
közeleg boszika nőgyógyászati műtétjének ideje. már tiszta aggodalom vagyok. nagyon hálás lennék, ha tudnátok ajánlani valakit, aki TUTIRA nagyon jó, és biztosan nem szúrja el.
Mint leírtam, nem hétvégén, nem este, hanem munkanapon, munkaidőben keresem őket folyton.
Borsod megyei vagyok, és most hétvégén egy ismeretlen (én nem ismerem őt, Ő nem ismer engem) váci orvos adott nekem tanácsot telefonon!!!!!
A nagyobbik kutyámnak valószínűleg kötőhártyagyulladása van (ez az én diagnózisom csak, mert orvos nincs aki megnézze), mosogattam kamillával, körömvirággal. A fentebb említett orvos adta meg egy szemcseppnek a nevét, ami nem árthat neki, és "emberorvos" is felírhatja. Ma azt váltottam ki, azt használom. Sajnos mást az a kedves doktor úr sem tehet, mert több 100 kmre lakik.
Szerintem a történetem igen is, hogy egy ilyen szégyentáblára való.
Mi hetedik éve járunk egy dokihoz. Miután kiköltöztünk a fővárosból, nagyon fontos volt, hogy a környéken nekünk megfelelő állatorvost és jól felszerelt rendelőt találjunk. A sors kegyeibe fogadott minket. Némi keresgélés után megtaláltuk az a dokit, aki minden sezmpontból megfelel nekünk: vevő minden olyanra, amit a tenyésztés szempontjából kiemelkedőnek találtunk (már abbahagytuk a tenyésztést, de természetsen továbbra is hozzá járunk) - tesztek, szűrések, új vívmányok alkalmazása, minden kérdést egyenragngú partnerként beszélünk meg (kezelés, betegségek), nem kezel le minket, magyaráz, mit, miért és hogyan, számít a tapasztalatainkra és megfigyeléseinkre és nem utolsó sorban mobil.
Ha keleltt hajnalban jött, ha kellett éjjel, mert szült egy macsek vagy mert egy kinti macsekunkat meg kellett műteni, dolgozott, mikor éppen szabin volt.
Nyilván nem tette volna meg ő sem akárkivel, de régóta járunk hozzá, tudja, ha nem muszáj, nem zaklatjuk.
Viszont ő is mesélte, hogy hívták már fel hajnal kettőkor azért, hogy azonnal adjon be egy állatkának ismétlő oltást, mert a gazdi rendelési időben elfelejtette....
Nem akarom a kollégáimat védeni, de a tény az, hogy a sürgősségi ellátás kivételével minden állatorvos saját maga dönti el, hogy egy állatot ellát-e, vagy sem. Viszont az is tény, hogy ha nem akarja ellátni, akkor köteles megadni az ügyeletes állatorvos számát, aki majd ellátja (hogy milyen színvonalon, az persze változó). Sajnos az eset leírása alapján valószínű, hogy ambuláns ellátással nem lehetett volna segíteni a kutyán. Ilyen gyors halál vagy mérgezéstől, vagy valamilyen heveny sebészeti dolog (pl. gyomorcsavar) miatt következhet be. Ezeket viszont csak egy jól felszerelt rendelőben, vagy kórházban lehet megfelelően ellátni.
Kicsit tágabban is értelmezve a problémát, szerintem épp ezért fontos az, hogy minden állattartónak legyen saját állatovosa, akiben megbízik. Én lassan 20 éve praktizálok, a mobilszámom mindenhol megjelenik a rendelői szám mellett, így hétvégén is rengeteg hívást kapok. Természetesen telefonon mindenkinek megpróbálok segíteni, viszont a hétvégéimet, éjszakáimat csak azok kedvéért szakítom meg, hogy bemenjek dolgozni, akiket ismerek, akikről tudom, hogy évek óta hozzám jönnek, ha valami baj van az állatukkal. Persze itt Bp-en, ahol több 24 órás ügyelet is van, könnyű a dolgom, mert mindig van, aki ellássa a betegeket. Tudom, hogy vidéken, egy kis faluban, autó nélkül már messze nem ilyen rózsás a helyzet, de ott sajnos azt is el kell fogadni, hogy rengeteg olyan eset van, amit egy jól felkészüt állatorvos sem tud megoldani 1-2 szurival.
Nem hozza vissza az állataid, az tény. Viszont segíthet abban, hogy esetleg a kedves doktoraitokat rászorítsák a rendes munkavégzésre, és legközelebb talán csináljanak is valamit. Arról nem is beszélve, hogy esetleg más emberek állatikáinak ezzel még igen sokat segíthetsz. Nem kell itt pereskedni, csak tenni néhány megjegyzést, esetleg bejelentést, természetesen a nevüket sem hagyva ki. Ha megrabolnak, akkor is teszel feljelentést.
Én, miután leírtam az esetet az állatorvosi Kamarának, megkérném őket, hogy a körülményiemre tekintettel legyenek kedvesek ajánlani valakit, aki abban a térségben ellátná az állataimat, mert jelenleg egyetlen használható segítőt sem tudtam elérni, az ötletekből meg kifogytam, de nekik biztos van még :)
Amúgy meg telefonálgass, egyszer csak felveszik a telefont.
Elolvastam és egyik jelző sem illet rám a megtagadható és a köteles megtagadniból...
Igen, elkezdhetnék perlekedni, panaszt tenni, feljelenteni, de ez mind nem hozná vissza a kutyáimat sajnos... És én ezek után is ezeknek az embereknek a segítségére lennék rászorulva... Vagy költözzek el? Vagy ne tartsak állatot? Ez az egész egy csikicsuki... Megoldás?
Magyar Állatorvosi Kamara 1078 Budapest, István út 2. Tel./Fax: 478-4272 http://www.maok.hu/ E-mail: maok@t-online.hu A magyar Állatorvosi Kamara honlapja. Szerintem itt tegyél már valami megjegyzést... Illetve kérj segítséget.
Találtam egy ilyet: "Ha munkámmal kapcsolatosan etikai kifogása merülne fel, a fenti szervezet Etikai Bizottságához fordulhat panasszal. Az Etikai Bizottság címe: 1149 Budapest, Bartl János u. 11. fsz. 3." Ez egyébként innen van: http://www.allatelsosegely.hu/index.php?f=15
Ez nem tudom mi, de jól hangzik: Magyar Állatorvosi Kamara Állatvédelmi Bizottság 1078 Budapest István u. 2. +36-1-478-4100 info@mail.dokisoft.com Dr. Lorászkó Gábor, dr. Gerencsér Ferenc, dr. Gráf Zoltán. Szakértői, szaktanácsadói tevékenység állatvédelmi kérdésekben.
"X. Állatorvosi beavatkozás megtagadása
A.) Az állatorvos köteles a beavatkozást megtagadni:
1.) ha a kért/megrendelt beavatkozás elvégzése jogszabályba és/vagy állatorvosi szakmai és/vagy etikai szabályba ütközik; 2.) az állat életének kioltása kérelmezésekor, ha a beavatkozást kérelmező személy az állat feletti rendelkezési jogosultságát hitelt érdemlően nem igazolta, vagy arról saját kezűleg írt írásbeli nyilatkozatot nem tett; 3.) ha a beavatkozás elvégzése maradandó és/vagy helyreállíthatatlan elváltozással járna, ugyanakkor a beavatkozást kérelmező személy az állat feletti rendelkezési jogosultságát hitelt érdemlően nem igazolta, vagy arról saját kezűleg írt írásbeli nyilatkozatot nem tett (pl. állat ivartalanítása, vasectomizálása); 4.) ha az állattartó tenyészértékkel bíró állaton, a szaporító képesség meghagyása mellett olyan beavatkozást kér, amely az állaton fennálló genetikai terheltség és/vagy fejlődési rendellenesség kedvezőtlen tulajdonságait elrejtené vagy mérsékelné; 5.) ha a beavatkozás elvégzésének nem állnak fenn a személyi (pl. az állatorvos egészségi állapota, ítélőképességének befolyásoltsága, az eset ellátásához szükséges szaktudásának hiánya) és/vagy tárgyi (pl. a beavatkozás elvégzéséhez szükséges felszerelés hiánya, vagy rendeltetésszerű munkavégzésre való alkalmatlansága) feltételei.
Ha az állatorvos a beavatkozást - a X. A.) 1-4. pontokban meghatározottak kivételével - bármely okból megtagadja, köteles tájékoztatni az állattartót a kért szolgáltatás nyújtására feltehetően képes magán-állatorvos vagy állategészségügyi szolgáltató intézmény elérhetőségi adatairól.
B) Az állatorvosi beavatkozás megtagadható, vagy a már megkezdett beavatkozás megszakítható 1.) ha az állattartó nem tartja be az állatorvos utasításait; 2.) ha az állattartó egyidejűleg más állatorvossal is kezelteti a betegét és az előző kezelésről az újonnan felkért állatorvos megfelelő tájékoztatást nem kapott; 3.) ha az indokolt kockázatnál a várható eredmény kisebb; 4.) ha a beavatkozás biztonságos elvégzésének feltételei nem állnak fenn; 5.) ha az állatorvosi munkadíj és költségek megfizetését a magán-állatorvos nem látja biztosítottnak; 6.) ha az állattartó az állatorvost becsmérli, súlyosan megsérti, vagy ezt korábban megtette, illetve ha az állattartó az állatorvost bántalmazza, vagy bántalmazással fenyegeti, vagy azt korábban megtette; 7.) telefonon történő sürgősségi betegellátás-kérés esetén (különösen akkor, ha közterületen balesetet szenvedett állat tulajdonosa nem azonosítható) a segélykérő személy a nevét, lakcímét vagy más elérhetőségi adatát kérésre nem közli, és nem vállalja, hogy az állatorvos megérkezéséig a helyszínen marad."
Nem hinném, hogy ez a topik kimondottan az állatorvosok összességének lejáratására jött volna létre! Sőt! Szerintem éppenhogy arra, hogy kiszűrje azokat, akik tényleg ÁLLATORVOSOKNAK VALÓAK! Most szörnyen szomorú vagyok. Vidéki lány létemre egész életemben féltem az állatoktól. Szó szerint rettegtem. Pl. úgy nem tudtam bemenni más udvarába, hogy a gazdi lefogta a kutyát… annak nem hittem. Látnom kellett, hogy jó nagy kerítés választ el tőle. Még egy pincsitől is irtóztam. Decemberben meghalt a pulim, aki nálunk is egy hátsó nagy udvarban volt. Tőle nem rettegtem annyira, de az tény, hogy a frász jött rám, ha elkezdett ugrálni. Az ő haláláról nem állatdoki tehet, 13 éves volt, ami elég idős kor náluk. Egyszerűen elaludt. Márciusban kaptam egy keverék kutyust, de már beteg lehetett szegényke, 3 hónapos sem volt. Felhívtam az állatorvost, hétköznap, „munkaidőben”, tehát nem hétvégén, vagy este. Válasza: vigyem el hozzá (kb. 15 kmre lakik), ő most építkezik, nem ér rá ennyit utazni egy kutyáért!!!!! Rendben, mit volt mit nem tenni, megkértem egy ismerősömet vigyen el hozzá. Vizsgálat nélkül adott neki egy valamilyen oltást (ki sem lett véve az autó csomagtartójából a dobozból. Már eleve az orvossággal együtt jött ki a doki, mikor csengettünk!!!), amiről úgy nyilatkozott: féreg ellen van… A tünetei: végtagrángás, hasmenés, öklendezés, gyengeség. Miután kifizettünk neki ezért az oltásért 4500Ftot, hazajöttünk és egy napon belül szörnyű kínok között meg is halt a kutyus.
Úgy hozta a sors, hogy egyszerre 2 kutyus is került hozzánk. Egy kisebb és egy nagyobb. Életerős, izmos, vidám kutyulik. Ők tanítottak meg pár nap leforgása alatt szeretni, szó szerint. Nem lettek a hátsó udvarba rakva, hanem a két tér egybe lett nyitva, így folyton köztük voltam. Ugráltak rajtam, játszottak, stb. Hetente hívtam állatorvost, de sosem jött ki, hogy az alapoltásokat beadja. Elszállítani nem tudtam őket. Nagytestűek és ultravirgoncok. Vidéki kinti kutyus lévén nem nagyon lehet őket csak úgy szállítani. Plusz Apukám csak esténként van itthon, akkor már nincs is orvos, mást meg nem tudtam megkérni, aki tönkretenné az autóját a két kutyulimmal. Egyik nap a kisebbik (4 és fél hónapos, kan) nem akart vacsizni (tudni kell róla, hogy ha egy soha ki nem fogyó tálkája lett volna, akkor halálra eszi magát), de gondoltuk, hogy hátha csak teleette magát (mivel a reggelinél megette a nagy adagját is). Másnapra nagyon rosszul nézett ki. Reggel nyolctól nem tudtam elérni egy állatorvost sem. Illetve helyesbítek:
1. orvos: Otthon van, de nem érdekli, mert szabin van, hívjak mást. 2. orvos: Egész álló nap nem vette fel a telefont (még a mai nap sem, pedig ez az eset 3 napja történt) 3. orvos: Mobiltelefon 3 napja kikapcsolva, vezetékest nem veszi fel (ráadásul ő volt az aki az előző kutyánkkal úgy elbánt) 4. orvos: Felvette a telefont ugyan, de nem jön ki, mert 15kmre lakunk tőle és neki az már messze van.
Szóval 4 orvos közül egy sem volt hajlandó jönni, vagy egyszerűen nem lehet elérni. Meghalt a kicsi kutyus, ő is iszonyú kínok közt.
Most itt vagyok a nagyobbikkal (6 hónapos nagytestű szuka), látom, hogy ő is beteg (tünetek: levertség és iszonyat mennyiségű csipa termelődése a szemében, amit kamillával mosogatok naponta többször is), és tehetetlenül nézem. Kérdem én itt? Akkor hogy is van ezzel a hivatásosdival???? Egy kutyáért nem éri meg kijönni? Hiszen attól nem kap a doki 100ezreket? Pár ezerért meg meg sem mozdul?
Elnézést a hosszú beírásért, de szomorú vagyok, tehetetlen és kétségbe is vagyok esve. Végig kell néznem ahogy a másik kutyusom is meghal, csak mert vidéki vagyok és úgy hozta a sors, hogy pont ilyen orvosokkal vagyok körbevéve…
Kivételek természetesen mindig vannak, csak az, aki nem találkozik velük, ezt néha nehezen hiszi el. 4ből 1sem volt az.
Köszönöm kérdésed, javultan :) Boszi szeme nagyjából teljesen rendbejött, bár nagyon utálja ezt a csepentgetést, nem is csodálom. Egyelőre pozitív eredményről tudok beszámolni.
Egyébként a XIII. kerületben a Tátra utc 16 talán, kék keresztes. Mondjuk erről a dokiról hallottam már rosszat is, nekem most jó tapasztalatom volt vele.
Nos, eljött az első baj. Boszinak csipásodik (durván és zöldesen) a szeme egy jó ideje. Előbb bórvizesel tisztogatással próbálkoztam. Elmúlt tőle, majd kiújult. Oké, doki. Az adott Tiacil vagy milyen cseppet. Javult, majd megint kiújult. Akkor gondoltam, hogy biztos a vonaton a huzat, megint bórvizes takarítás. Nem javult, egyre rosszabb. Oké, doki. Megnézte, elmondta, hogy eléggé be van gyulladva a kutya szeme, próbáljunk ki egy másik cseppet, amiben másféle antibiotikum van, és ha ez sem segít, akkor elirányít egy szemész szakorvoshoz. Lehet, hogy semmi komoly, lehet, hogy allergiás hátterű, de ha nem javul, jobb ha ezt megnézi egy szemész is. Elégedett vagyok :) Ja, és egy fillért sem kért. Pedig ezért szívesen fizettem volna. Az emberséges, korrekt hozzáállásért.
Így van, skinnetic kiragadta a lényeget. A dokid teljesen nyíltan megmondta hogy áll a helyzet. Minden dokinak csak ennyit kellene megtennie, ha nem biztos a dolgában.
Azt azért én sem úgy gondoltam, hogy egyetemről rendelőbe. Hanem úgy hogy gyakorlat, stb, ahogy azt rendesen kell. De hogy ezt megszüntették........ csodálatos.... :(
Hát az ilyen kötelező pontrendszeres továbbképzéseket pedagógia témakörből is ismerem. Tudom hogy két teljesen más terület, de mint továbbképzés hasonló a szitu. El lehet menni a pontokért a továbbképzésekre, meg azért mert tényleg képezni akarja magát az ember. De ez meg nem állatorvosi probléma, hanem emberi. Csak a pedagógus nem okozhat akkora problémát, ha nem képzi magát "szakmailag".
Meg az itt említett állatorvosi problémákat, szépen sorban el lehet mondani az emberorvosokról is, sőt néha ott még rosszabb a helyzet.
