Nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, de minden bizonnyal hiánypotló szerepet fog betölteni ez a topik. Célom, hogy a szakmáját nem kellő elhivatottsággal űző orvosoktól kedvenceinket megkíméljük. Tehát: hulljon a férgese!
közeleg boszika nőgyógyászati műtétjének ideje. már tiszta aggodalom vagyok. nagyon hálás lennék, ha tudnátok ajánlani valakit, aki TUTIRA nagyon jó, és biztosan nem szúrja el.
Mint leírtam, nem hétvégén, nem este, hanem munkanapon, munkaidőben keresem őket folyton.
Borsod megyei vagyok, és most hétvégén egy ismeretlen (én nem ismerem őt, Ő nem ismer engem) váci orvos adott nekem tanácsot telefonon!!!!!
A nagyobbik kutyámnak valószínűleg kötőhártyagyulladása van (ez az én diagnózisom csak, mert orvos nincs aki megnézze), mosogattam kamillával, körömvirággal. A fentebb említett orvos adta meg egy szemcseppnek a nevét, ami nem árthat neki, és "emberorvos" is felírhatja. Ma azt váltottam ki, azt használom. Sajnos mást az a kedves doktor úr sem tehet, mert több 100 kmre lakik.
Szerintem a történetem igen is, hogy egy ilyen szégyentáblára való.
Mi hetedik éve járunk egy dokihoz. Miután kiköltöztünk a fővárosból, nagyon fontos volt, hogy a környéken nekünk megfelelő állatorvost és jól felszerelt rendelőt találjunk. A sors kegyeibe fogadott minket. Némi keresgélés után megtaláltuk az a dokit, aki minden sezmpontból megfelel nekünk: vevő minden olyanra, amit a tenyésztés szempontjából kiemelkedőnek találtunk (már abbahagytuk a tenyésztést, de természetsen továbbra is hozzá járunk) - tesztek, szűrések, új vívmányok alkalmazása, minden kérdést egyenragngú partnerként beszélünk meg (kezelés, betegségek), nem kezel le minket, magyaráz, mit, miért és hogyan, számít a tapasztalatainkra és megfigyeléseinkre és nem utolsó sorban mobil.
Ha keleltt hajnalban jött, ha kellett éjjel, mert szült egy macsek vagy mert egy kinti macsekunkat meg kellett műteni, dolgozott, mikor éppen szabin volt.
Nyilván nem tette volna meg ő sem akárkivel, de régóta járunk hozzá, tudja, ha nem muszáj, nem zaklatjuk.
Viszont ő is mesélte, hogy hívták már fel hajnal kettőkor azért, hogy azonnal adjon be egy állatkának ismétlő oltást, mert a gazdi rendelési időben elfelejtette....
Nem akarom a kollégáimat védeni, de a tény az, hogy a sürgősségi ellátás kivételével minden állatorvos saját maga dönti el, hogy egy állatot ellát-e, vagy sem. Viszont az is tény, hogy ha nem akarja ellátni, akkor köteles megadni az ügyeletes állatorvos számát, aki majd ellátja (hogy milyen színvonalon, az persze változó). Sajnos az eset leírása alapján valószínű, hogy ambuláns ellátással nem lehetett volna segíteni a kutyán. Ilyen gyors halál vagy mérgezéstől, vagy valamilyen heveny sebészeti dolog (pl. gyomorcsavar) miatt következhet be. Ezeket viszont csak egy jól felszerelt rendelőben, vagy kórházban lehet megfelelően ellátni.
Kicsit tágabban is értelmezve a problémát, szerintem épp ezért fontos az, hogy minden állattartónak legyen saját állatovosa, akiben megbízik. Én lassan 20 éve praktizálok, a mobilszámom mindenhol megjelenik a rendelői szám mellett, így hétvégén is rengeteg hívást kapok. Természetesen telefonon mindenkinek megpróbálok segíteni, viszont a hétvégéimet, éjszakáimat csak azok kedvéért szakítom meg, hogy bemenjek dolgozni, akiket ismerek, akikről tudom, hogy évek óta hozzám jönnek, ha valami baj van az állatukkal. Persze itt Bp-en, ahol több 24 órás ügyelet is van, könnyű a dolgom, mert mindig van, aki ellássa a betegeket. Tudom, hogy vidéken, egy kis faluban, autó nélkül már messze nem ilyen rózsás a helyzet, de ott sajnos azt is el kell fogadni, hogy rengeteg olyan eset van, amit egy jól felkészüt állatorvos sem tud megoldani 1-2 szurival.
Nem hozza vissza az állataid, az tény. Viszont segíthet abban, hogy esetleg a kedves doktoraitokat rászorítsák a rendes munkavégzésre, és legközelebb talán csináljanak is valamit. Arról nem is beszélve, hogy esetleg más emberek állatikáinak ezzel még igen sokat segíthetsz. Nem kell itt pereskedni, csak tenni néhány megjegyzést, esetleg bejelentést, természetesen a nevüket sem hagyva ki. Ha megrabolnak, akkor is teszel feljelentést.
Én, miután leírtam az esetet az állatorvosi Kamarának, megkérném őket, hogy a körülményiemre tekintettel legyenek kedvesek ajánlani valakit, aki abban a térségben ellátná az állataimat, mert jelenleg egyetlen használható segítőt sem tudtam elérni, az ötletekből meg kifogytam, de nekik biztos van még :)
Amúgy meg telefonálgass, egyszer csak felveszik a telefont.
Elolvastam és egyik jelző sem illet rám a megtagadható és a köteles megtagadniból...
Igen, elkezdhetnék perlekedni, panaszt tenni, feljelenteni, de ez mind nem hozná vissza a kutyáimat sajnos... És én ezek után is ezeknek az embereknek a segítségére lennék rászorulva... Vagy költözzek el? Vagy ne tartsak állatot? Ez az egész egy csikicsuki... Megoldás?
Magyar Állatorvosi Kamara 1078 Budapest, István út 2. Tel./Fax: 478-4272 http://www.maok.hu/ E-mail: maok@t-online.hu A magyar Állatorvosi Kamara honlapja. Szerintem itt tegyél már valami megjegyzést... Illetve kérj segítséget.
Találtam egy ilyet: "Ha munkámmal kapcsolatosan etikai kifogása merülne fel, a fenti szervezet Etikai Bizottságához fordulhat panasszal. Az Etikai Bizottság címe: 1149 Budapest, Bartl János u. 11. fsz. 3." Ez egyébként innen van: http://www.allatelsosegely.hu/index.php?f=15
Ez nem tudom mi, de jól hangzik: Magyar Állatorvosi Kamara Állatvédelmi Bizottság 1078 Budapest István u. 2. +36-1-478-4100 info@mail.dokisoft.com Dr. Lorászkó Gábor, dr. Gerencsér Ferenc, dr. Gráf Zoltán. Szakértői, szaktanácsadói tevékenység állatvédelmi kérdésekben.
"X. Állatorvosi beavatkozás megtagadása
A.) Az állatorvos köteles a beavatkozást megtagadni:
1.) ha a kért/megrendelt beavatkozás elvégzése jogszabályba és/vagy állatorvosi szakmai és/vagy etikai szabályba ütközik; 2.) az állat életének kioltása kérelmezésekor, ha a beavatkozást kérelmező személy az állat feletti rendelkezési jogosultságát hitelt érdemlően nem igazolta, vagy arról saját kezűleg írt írásbeli nyilatkozatot nem tett; 3.) ha a beavatkozás elvégzése maradandó és/vagy helyreállíthatatlan elváltozással járna, ugyanakkor a beavatkozást kérelmező személy az állat feletti rendelkezési jogosultságát hitelt érdemlően nem igazolta, vagy arról saját kezűleg írt írásbeli nyilatkozatot nem tett (pl. állat ivartalanítása, vasectomizálása); 4.) ha az állattartó tenyészértékkel bíró állaton, a szaporító képesség meghagyása mellett olyan beavatkozást kér, amely az állaton fennálló genetikai terheltség és/vagy fejlődési rendellenesség kedvezőtlen tulajdonságait elrejtené vagy mérsékelné; 5.) ha a beavatkozás elvégzésének nem állnak fenn a személyi (pl. az állatorvos egészségi állapota, ítélőképességének befolyásoltsága, az eset ellátásához szükséges szaktudásának hiánya) és/vagy tárgyi (pl. a beavatkozás elvégzéséhez szükséges felszerelés hiánya, vagy rendeltetésszerű munkavégzésre való alkalmatlansága) feltételei.
Ha az állatorvos a beavatkozást - a X. A.) 1-4. pontokban meghatározottak kivételével - bármely okból megtagadja, köteles tájékoztatni az állattartót a kért szolgáltatás nyújtására feltehetően képes magán-állatorvos vagy állategészségügyi szolgáltató intézmény elérhetőségi adatairól.
B) Az állatorvosi beavatkozás megtagadható, vagy a már megkezdett beavatkozás megszakítható 1.) ha az állattartó nem tartja be az állatorvos utasításait; 2.) ha az állattartó egyidejűleg más állatorvossal is kezelteti a betegét és az előző kezelésről az újonnan felkért állatorvos megfelelő tájékoztatást nem kapott; 3.) ha az indokolt kockázatnál a várható eredmény kisebb; 4.) ha a beavatkozás biztonságos elvégzésének feltételei nem állnak fenn; 5.) ha az állatorvosi munkadíj és költségek megfizetését a magán-állatorvos nem látja biztosítottnak; 6.) ha az állattartó az állatorvost becsmérli, súlyosan megsérti, vagy ezt korábban megtette, illetve ha az állattartó az állatorvost bántalmazza, vagy bántalmazással fenyegeti, vagy azt korábban megtette; 7.) telefonon történő sürgősségi betegellátás-kérés esetén (különösen akkor, ha közterületen balesetet szenvedett állat tulajdonosa nem azonosítható) a segélykérő személy a nevét, lakcímét vagy más elérhetőségi adatát kérésre nem közli, és nem vállalja, hogy az állatorvos megérkezéséig a helyszínen marad."
Nem hinném, hogy ez a topik kimondottan az állatorvosok összességének lejáratására jött volna létre! Sőt! Szerintem éppenhogy arra, hogy kiszűrje azokat, akik tényleg ÁLLATORVOSOKNAK VALÓAK! Most szörnyen szomorú vagyok. Vidéki lány létemre egész életemben féltem az állatoktól. Szó szerint rettegtem. Pl. úgy nem tudtam bemenni más udvarába, hogy a gazdi lefogta a kutyát… annak nem hittem. Látnom kellett, hogy jó nagy kerítés választ el tőle. Még egy pincsitől is irtóztam. Decemberben meghalt a pulim, aki nálunk is egy hátsó nagy udvarban volt. Tőle nem rettegtem annyira, de az tény, hogy a frász jött rám, ha elkezdett ugrálni. Az ő haláláról nem állatdoki tehet, 13 éves volt, ami elég idős kor náluk. Egyszerűen elaludt. Márciusban kaptam egy keverék kutyust, de már beteg lehetett szegényke, 3 hónapos sem volt. Felhívtam az állatorvost, hétköznap, „munkaidőben”, tehát nem hétvégén, vagy este. Válasza: vigyem el hozzá (kb. 15 kmre lakik), ő most építkezik, nem ér rá ennyit utazni egy kutyáért!!!!! Rendben, mit volt mit nem tenni, megkértem egy ismerősömet vigyen el hozzá. Vizsgálat nélkül adott neki egy valamilyen oltást (ki sem lett véve az autó csomagtartójából a dobozból. Már eleve az orvossággal együtt jött ki a doki, mikor csengettünk!!!), amiről úgy nyilatkozott: féreg ellen van… A tünetei: végtagrángás, hasmenés, öklendezés, gyengeség. Miután kifizettünk neki ezért az oltásért 4500Ftot, hazajöttünk és egy napon belül szörnyű kínok között meg is halt a kutyus.
Úgy hozta a sors, hogy egyszerre 2 kutyus is került hozzánk. Egy kisebb és egy nagyobb. Életerős, izmos, vidám kutyulik. Ők tanítottak meg pár nap leforgása alatt szeretni, szó szerint. Nem lettek a hátsó udvarba rakva, hanem a két tér egybe lett nyitva, így folyton köztük voltam. Ugráltak rajtam, játszottak, stb. Hetente hívtam állatorvost, de sosem jött ki, hogy az alapoltásokat beadja. Elszállítani nem tudtam őket. Nagytestűek és ultravirgoncok. Vidéki kinti kutyus lévén nem nagyon lehet őket csak úgy szállítani. Plusz Apukám csak esténként van itthon, akkor már nincs is orvos, mást meg nem tudtam megkérni, aki tönkretenné az autóját a két kutyulimmal. Egyik nap a kisebbik (4 és fél hónapos, kan) nem akart vacsizni (tudni kell róla, hogy ha egy soha ki nem fogyó tálkája lett volna, akkor halálra eszi magát), de gondoltuk, hogy hátha csak teleette magát (mivel a reggelinél megette a nagy adagját is). Másnapra nagyon rosszul nézett ki. Reggel nyolctól nem tudtam elérni egy állatorvost sem. Illetve helyesbítek:
1. orvos: Otthon van, de nem érdekli, mert szabin van, hívjak mást. 2. orvos: Egész álló nap nem vette fel a telefont (még a mai nap sem, pedig ez az eset 3 napja történt) 3. orvos: Mobiltelefon 3 napja kikapcsolva, vezetékest nem veszi fel (ráadásul ő volt az aki az előző kutyánkkal úgy elbánt) 4. orvos: Felvette a telefont ugyan, de nem jön ki, mert 15kmre lakunk tőle és neki az már messze van.
Szóval 4 orvos közül egy sem volt hajlandó jönni, vagy egyszerűen nem lehet elérni. Meghalt a kicsi kutyus, ő is iszonyú kínok közt.
Most itt vagyok a nagyobbikkal (6 hónapos nagytestű szuka), látom, hogy ő is beteg (tünetek: levertség és iszonyat mennyiségű csipa termelődése a szemében, amit kamillával mosogatok naponta többször is), és tehetetlenül nézem. Kérdem én itt? Akkor hogy is van ezzel a hivatásosdival???? Egy kutyáért nem éri meg kijönni? Hiszen attól nem kap a doki 100ezreket? Pár ezerért meg meg sem mozdul?
Elnézést a hosszú beírásért, de szomorú vagyok, tehetetlen és kétségbe is vagyok esve. Végig kell néznem ahogy a másik kutyusom is meghal, csak mert vidéki vagyok és úgy hozta a sors, hogy pont ilyen orvosokkal vagyok körbevéve…
Kivételek természetesen mindig vannak, csak az, aki nem találkozik velük, ezt néha nehezen hiszi el. 4ből 1sem volt az.
Köszönöm kérdésed, javultan :) Boszi szeme nagyjából teljesen rendbejött, bár nagyon utálja ezt a csepentgetést, nem is csodálom. Egyelőre pozitív eredményről tudok beszámolni.
Egyébként a XIII. kerületben a Tátra utc 16 talán, kék keresztes. Mondjuk erről a dokiról hallottam már rosszat is, nekem most jó tapasztalatom volt vele.
Nos, eljött az első baj. Boszinak csipásodik (durván és zöldesen) a szeme egy jó ideje. Előbb bórvizesel tisztogatással próbálkoztam. Elmúlt tőle, majd kiújult. Oké, doki. Az adott Tiacil vagy milyen cseppet. Javult, majd megint kiújult. Akkor gondoltam, hogy biztos a vonaton a huzat, megint bórvizes takarítás. Nem javult, egyre rosszabb. Oké, doki. Megnézte, elmondta, hogy eléggé be van gyulladva a kutya szeme, próbáljunk ki egy másik cseppet, amiben másféle antibiotikum van, és ha ez sem segít, akkor elirányít egy szemész szakorvoshoz. Lehet, hogy semmi komoly, lehet, hogy allergiás hátterű, de ha nem javul, jobb ha ezt megnézi egy szemész is. Elégedett vagyok :) Ja, és egy fillért sem kért. Pedig ezért szívesen fizettem volna. Az emberséges, korrekt hozzáállásért.
Így van, skinnetic kiragadta a lényeget. A dokid teljesen nyíltan megmondta hogy áll a helyzet. Minden dokinak csak ennyit kellene megtennie, ha nem biztos a dolgában.
Azt azért én sem úgy gondoltam, hogy egyetemről rendelőbe. Hanem úgy hogy gyakorlat, stb, ahogy azt rendesen kell. De hogy ezt megszüntették........ csodálatos.... :(
Hát az ilyen kötelező pontrendszeres továbbképzéseket pedagógia témakörből is ismerem. Tudom hogy két teljesen más terület, de mint továbbképzés hasonló a szitu. El lehet menni a pontokért a továbbképzésekre, meg azért mert tényleg képezni akarja magát az ember. De ez meg nem állatorvosi probléma, hanem emberi. Csak a pedagógus nem okozhat akkora problémát, ha nem képzi magát "szakmailag".
Meg az itt említett állatorvosi problémákat, szépen sorban el lehet mondani az emberorvosokról is, sőt néha ott még rosszabb a helyzet.
no igen... az a kedvencem, mikor egy-két doki úgy tesz, mintha az állatorvoslás valami "varázslat" lenne. Holott ez is "csak" egy szakma, mint az összes többi - ha a gazdi értelmes, felfogja ám amit a doki magyaráz. Ha magyaráz. (Mondjuk van aki igen: latin szavakkal tűzdelve, az ilyet fel tudnám rugni, az ilyen ember felvágós és empátiamentes, alkalmatlan sztem állatorvosnak. Én azokat a dokikat szeretem, akik érthetően elmondják, mi baja az állatnak.)
a másik érdekes jelenség, mikor derogál bevallani, hogy egy állatfajtához nem ért. pedig nem szégyen, senki nem lehet gyakorlott és naprakész mindig minden állatfajtából. (amúgy ezért érdemes kisállattal a Klubok által ajánlott dokikhoz menni ;)) ha egy orvos azt mondja: vigye XY kollégához, ő erre szakosodott - hatalmasat nő a szememben.
az állatka véleménye sem egy utolsó szempont, a blökink úgy imádja a dokit, hogy mikor herélni vittük, akkor is tepert (pedig megmondtam neki, h golyótlanítva lesz :oP) és azóta is imád odamenni, a kellemetlen élmény ellenére. persze van kutyi, akinek régebbi emlékek fájnak annyira, hogy már a szagtól megijed, és a doki hiába jó, a régi emlékek erősebbek :(
Szerintem nem is azt várja senki, hogy mindent tudjanak. De ez a doki Téged tájékoztatott arról, hogy nem penge a témában, volt választási lehetőséged, hogy "megpróbáljátok", vagy elmész máshoz, mert tisztában voltál a körülményekkel. És a leírásod alapján elég óvatosan nyúlt a témához. A baj azzal van, amikor nemtörődömségből, önhittségből, felelőtlenségből, stb. elkúr dolgokat a mélyen tisztelt doktor úr, aztán meg kb. nem érti mi a bajod, csak egy kutya/macska/patkány/görény... volt.
Hello! Lenne pár gondolatom. Ebben én is biztos voltam, hogy aki állatorvosként végez, az bizonyára érti a dolgát.És ez a szakma még nehezebb, mint az emberorvos, mert az ember megmondja, hol fáj, az állat viszont gyakran a végsőkig titkolja. Tehát ha egy állatorvos mindenre ugyanazt az antibiotikumot adja, az nem biztos, hogy rossz, főleg, ha a betegségről nem lehet pontosan megmondani, honnan is ered. Az én dokimhoz például patkányt vittem, ő meg is mondta, hogy kb az egyetemen látott patkányt utoljára, de megpróbálhatjuk... Rühes volt a patkány, de ez nem volt egyértelmű, találomra adott neki elsőre rühatka elleni szurit, amitől helyre is jött.Máskor fekélyt kellett rajta kezelni, együtt néztük ki könyvből, hogy mennyi altató is kell ilyen kicsi állathoz :) De ha véletlenül félrekezelte volna, nem hibáztatnám érte, mindent ő se tudhat. Az ilyen dokira nem tudok rosszat mondani, mert mindent megtett az ügy érdekében.És végülis én vittem oda hozzá az állatot, mikor választhattam volna mást is.Sőt, előzetesen felhívhattam volna, hogy ért-e a patkányokhoz. Elítélendőnek tehát én csak azt a dokit tartom, aki durván beszél a gazdával, vagy durván bánik az állattal.Mi, halandó emberek szerintem egyszerűen nem tudjuk megmondani, hogy az adott kezelés jó-e vagy nem. Ha pedig biztosra akarunk menni, akkor tényleg lehet kérdezősködni a doki felől akár ismerősök között, akár a fórumokon.
Először is, tapasztalatom szerint nem jellemző az, hogy valaki a diploma megszerzése után rögtön saját rendelőt nyitna. Ez inkább a hőskorban, a 90-es évek első felében volt jellemző (persze nyilván vannak kivételek). Egyrészt meglehetősen sokáig a diploma után kötelező volt a gyakornoki év, ami pont a szükséges gyakorlat megszerzésére irányult. Sajnos ezt pár éve pártunk és kormányunk "sikeresen" megszüntette. Hiába, a költségcsökkentés nagy úr...
Másrészt általános gyakorlat az, hogy a már működő rendelőkben töltenek el a frissen végzett kollégák pár évet, hogy testközelből kitanulhassák a szakmát. Én is így kezdtem, nem is nagyon mertem volna egy tapasztalt kolléga támogatása nélkül a rendelői asztal mellé állni.
Másrészt a továbbképzés minden kamarai tag (enélkül egyetlen állatorvos sem praktizálhat) számára kötelező. Ennek igazolására meglehetősen komoly pontrendszert állítottak össze, amit 3 évenként ellenőriznek. Nemegy kollégának vonták már vissza a működési engedélyét a pontok hiánya miatt. Nyilván az, hogy valaki eltölt 15-20 órát egy két napos konferencián, még önmagában nem garancia semmire, de talán nem véletlen, hogy az érdekesebb témákat felvonultató konferenciákon szinte mindig telt ház van.
Amúgy a másik... a kutya mindenkinél jobban tudja hogy milyen emberrel kerül szembe.
Ez néha kellemetlen, pl az 1 éves spánielünk fél éves kora óta következetesen megugatja a zöldséges házaspárt ha azok hozzászólnak:D Ők meg nem értik, mert kölyökkorában hagyta magát simogatni.
De pl amikor az előbb említett vasárnap estén a Dokira vártunk a rendelő előtt, akkoriban Blake-em csak ült a fűben és hiába noszogattam nem állt fel, nem óhajtott sétálni. A Doki megérkezett, ismét próbáltam noszogatni, hogy menjünk be a rendelőbe, Doki szólt, hogy hagyjam. Bement, lepakolt, kijött. Leguggolt a kutya elé a fűbe...Blake felállt, odament és odabújt hozzá...
Meg persze másik irányból az orvos-kutya kapcsolat is árulkodó. 4ből az egyik orvos hátratett kézzel lehajolva nézegette a kutyát, mint aki nem mer hozzányúlni. Egy légynek sem ártó beagle-ről van szó...és a szeme volt akkor csipás... na mind1.
Figyelni kell. Ha megkérdezed a környékbelieket alaposan kérdezz. Tudd meg hogy csak oltani járnak-e, volt-e már nagyobb baj, a kutya "örömmel" megy-e, vagy be kell rángatni, stb.
Az a legjobb, ha sose kell orvoshoz menni, csak évente az oltásért :)
lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam... úgy gondolom, hogy állatot alapvetően csak megtervezetten lenne szabad az embereknek magukhoz venni, ebbe persze nem csak az állatorvos tartozik bele. senki nem úgy születik, hogy tud állatot tartani.meg kell azt tanulni.
ha mégis hirtelen jön az állat, pl befogadott kóborállatka, akkor a befogadást követően azonnal neki kell látni az elmaradt tennivalóknak: megtanulni hogyan is kell az adott fajt tartani. olvasni, olvasni, és olvasni (meg fórumokon kérdezősködni), és állatorvost keresni.
az állatorvos szakértelmét sem az újdonsült gazdinak kell felmérni, hogyan is lenne rá képes, hisz semmi tapasztalata - másokat kell megkérdezni, és a mások által ajánlott dokik közül kiválasztani amelyik szimpatikus. pl az esti sétánál, amikor összeverődnek egy parkban a környék kutyásai, ki lehet faggatni őket, a környéken melyik doki milyen, kihez érdemes menni. Cicánál ez nehezebb, cicát ugye nem sétáltat az ember, de még mindig ottvannak a netes fórumok. A különböző kisemlősök esetében szinte minden fajnak van klubja (nyúl, tegerimalac, csincsilla, degu, kisrágcsáló), a klubnak honlapja, kilométeres listával az ajánlott dokikról. A hüllősök elég "belterjes" társaság, ott kb mindenki tudja, h Sátorhelyihez kell menni.
2-3 hét keresgélés és informálódás ált elég, annyi idő alatt ritkán szokott óriástragédia történni (hacsak nem beteg alapból a kutyi, olyankor sajnos a puding próbája az evés)
Az a baj ezzel, hogy hogy méred fel a doki szakértelmét? Nem tudsz objektív és megbízható információkat találni, még akkor sem, ha eltöltesz 1-1 napot a rendelőben. Nekünk is megvolt a dokint, soha nem volt semmi baj, szépen beadta az oltásokat, adott szemcseppet ha csipázás volt, stbstb. Aztán adott antibiotikumot mikor VALAMI baj volt, de nem tudta hogy mi lehet a sok közül...de végülis segített. Utólag már sejtem hogy már ez is rossz volt. Aztán egy év mulva megint adott, ugyanazt. Augmentint...mindig csak augmentin. Végülis egy éve segített, nemde? Csak az ember nem gondolja, hogy az orvos (aki olyat tud amit az sose fog aki nem orvos, és azt hiszed azért vagy nála mert segíteni tud) olyan felelőtlen, hogy nem mond annyit, hogy "elnézést, de nem vagyok biztos benne mi lehet a gond, menjenek ide-oda-amoda", van sok más orvos, kórház. És amikor a kis bajból nagy lesz, és végül az orvos már mondja amit sokkal korábban kéne, akkor már csak azért teszi, hogy ne ő legyen az, aki elveszíti az állatot. Mert a dolog terjed, és mi lesz a "hírnevével".
És még ekkor sem biztos hogy az orvosunk szakértelmével volt a baj (bár erősen megkérdőjelezem azt is), de hogy emberileg nagyot süllyedt, ahhoz nem fér kétség. Mert sajnos az orvosok többsége leteszi a diplomát, nyit egy rendelőt, és oltja az állatokat, kisebb-nagyobb panaszokat megold. De hiányzik a rendszeres továbbképzés! Sokszor nulla... Talán be kéne vezetni, hogy a rendelőkben a diploma mellett a továbbképzésekről kiállított oklevél is legyen ott? Ez pl egy egész objektív információ lehetne. Nade nem tűnik megoldásnak.
Utólag meg már csak saját magamat tudom emészteni azon, hogy 9 hónapja és 1 napja elveszítettem drága Blake kutyámat, akit úgy kaptam 14 éves koromban, hogy abszolut az én kutyám, én felelősségem, és mindig így is volt. És most olyan mintha az első gyerekem ment volna el :'(
Hiába találtuk meg a megfelelő orvost, miután a Rákos úti rendelőben olyan felháborítóan undorítóan viselkedett velünk a "doktorúr"....és teljesen kétségbeesve rájöttem, hogy ezek szart se tesznek értünk. Szó szerint. Úgyhogy részemről a 4 ismert orvosból 2 totál leírva, 1 csak félig szakmailag, a 4.-hez pedig még talán ma is elmennék. Ebbe a 4-esbe meg még csak messziről se merném belesorolni azt az orvost, akit kétségbeesésemben találtam, és vasárnap délután a legelső telefonomra ugrott a rendelőbe... azóta is ő a mi Dokink.
Ő adott nekünk még 1 hónapot, és mindent megtett(ünk), hogy Blake velünk maradhasson. Sokszor úgy tűnt, hogy sikerül is. Nagyon szép napokat kaptunk még.
Sem emberileg sem szakmailag nem csalódtam még benne, pedig azóta is volt velünk "baja" elég, a mai napig 2 kutyával járunk hozzá. És Milton kutyám mindig örömmel megy be a rendelőbe, körbeszaglászik, aztán puszi osztás a Dokinak, pedig lehetne 1-2 rossz emléke, már egy műtéten is túl van.
Sajnos nem vagyok elég balhés ahhoz, hogy aktívan rossz hírét keltsem egy orvosnak mondjuk a rendelőjében. De én sosem fogom elfelejteni azokat a mondatokat és pillantásokat...
