A zsernyák természetesen nem tájszó, nem régióra jellemző, hanem un. "argó" vagy "szleng": a zsaru-ból származik. A tájszó (tájnyelv) és a szleng, az egészen más.
Az üveget használjuk palack értelemben akkor is, ha műanyagból van.
Komárom környékén, ha valaki hajat mos, akkor kimossa a haját, mi megmossuk a hajunk vagy fejünk - hajmosás értelemben is. Kézben mosunk és nem kéz közt.
Nem ők tősgyökeres alföldiek.De csak ott hallottam így.De igazad van mert az erdélyi magyarok is így használják.De a barátnőmnek még vannak érdekes kifejezései:pl.:a tepszi,tuccolkodik.Ezt az utolsót szerinted mire mondja?
Amire én gondolok:a kecskeméti barátnőmék az édes sütikre értik a tésztát.Pl.:a krémes,a rigójancsi...stb.A leves betétet pedig laskának mondják. Nálunk viszont ezek a sütemények, a tészta pedig a cérnametélt,a csiga stb.Máshol hogy van ez?
A férjem nagymamájától hallottam utoljára, aki ´96-ban halt meg 94 éves korában Zsemléren, amikor valamit kerestünk, hogy "ott levét" = utoljára ott volt, ott szokott lenni. Szerintem gyönyörű és kifejező, kár hogy már nem használjuk.
A tőc (v. tőcik) a kemencepadka egy részének neve Palóctájon (vagy a kemenceszáj körüli részé, ahol főzni lehet, vagy azé a részé, ahol melegedve ücsörögtek). Innen használatos arra a kispadra (padkára) is, amin a ház előtt üldögéltek az emberek.
Ha ezt összerakom az ablak főnévvel, akkor abból az 'ablakkönyöklő', ill. az 'ablakpárkány' jön ki...
Nem néztem utána, volt-e már. A télen voltam a Zselicségben, és kiderült, hogy ott a hó nem olvad, hanem enged. Sőt ënged. Olvadoztam (engedeztem) a gyönyörűségtől, komolyan.