Mindenesetre a gazdája úgy "mutatta be" Palacsintát mint aki tibet terrier :)
Itt van egy kép, amire rápillantva először olyan volt mintha Zebut látnám, száguldozás közben. Még színben is egyeznek. Sztem simán lehet tibetke, csak a rövid bunda megtévesztő ;) De majd közelebbről is megszemlélem vmikor, ha majd mi is megyünk terelni és akkor minden kiderül :-D
Zebunak egy kicsit hosszabb most a szőre, és a fejből bizony én egy TT-re ismerek :)
Megnéztem még egyszer, most már a kutyát is megnéztem jól. Eddig csak azt láttam, hogy milyen ügyes. Lehet, igazad van. Próbáltam nagyítani egy képet róla, de nem nagyon látszik.
Múlt hét szombaton Ópusztaszeren Trianoni Emléknap volt, melyen -mint már annyi egyéb korábbi ópusztaszeri rendezvényen- a magyaros terelési stílussal is megismerkedhettek az érdeklődők. A pulik és a sinka mellett egy rackák közelében eleddig nemigen látott kutya is kipróbálhatta magát, ő Palacsinta, a tibeti terrier :)
Józsit is nagyon meglepte, ahogy a társasági kutyák közé sorolt tibeti terrierből előtört az ösztön a juhokat meglátva.
Idézet Duci blogjából.
"A nap legnagyobb meglepetése Palacsinta volt. Életemben nem láttam még Tibeti Terriert terelni. A Hortobágyon volt szerencsém egy hasonló próbálkozáshoz ebből a fajtából, de ott annak a kutyának nem sikerült az ösztönpróba. Palacsinta viszont terelt és ösztönerősen dolgozott. Valóban lehet valami távoli rokonság a Puli és a Tibeti között, mert a stílusa, a munkája abszolút magyaros volt" ;)
Íme a videó, az ösztönerős, energikus, ugyanakkor a juhokról lehívható, jól nevelt Palacsinta munkájáról:
Pandus tényleg révbe ért, egyre édesebb és okosabb - és egyre csintalanabb. De egyáltalán nem tudok rá igazán haragudni, ránézek arra a kerek pofijára, a két gomb szemére, és elolvadok.
Kár, hogy nem tudtok menni a talira, Tas is élvezné biztosan,annyira jó a hely.
A toklásztól én is nagyon félek, a kertben állandóan sasolom, hogy van-e valahol, és irtom minden erőmmel.
De aranyos vagy, köszi, de Pandussal a második felére már nem járunk. Titivel voltam néhány kiállításon, akkor nem tudtunk menni. És az az igazság, hogy a foglalkozások végére midnig nagyon elkezdett bicegni a jobb első lábára. Ez a probléma azóta van, mióta ismét az enyém. Már voltunk orvosnál vele, nem látott semmit. A héten elviszem egy szakorvoshoz, mert a végére kell járnunk. Vagy megütötte valamiben, vagy kéne plusz kalciumot kapnia. Nem tudom, hogy amikor nem nálam volt, mivel etették, mit kapott. Az biztos, hogy amikor kihoztam a menhelyről, a száraz tápot egyáltalán nem ismerte. A szájába vette, mert kiváncsi, aztán kiköpte. 2-3 napba került, hogy megegye. Szóval inkább nem akartam terhelni tovább a sok rohangálással - mert azért rohan ezerrel, még ha fáj is a lába. Talán ősszel nekifutunk újra, bár nincsenek hosszabb távú vizsga- és suliterveim vele, sajnos erre nem marad elég időm. Megtanulta az alapdolgokat, már szépen jön pórázon, behívható (illetve nem tudom magamról lekaparni :-), persze nem is akarom.
