Igen, jól olvassák, ellenszenves EMBEREK. Nem állatok, növények, szögek és egyebek, de most már így maradtunk.
A topik 2001 óta üzemel, csak a számláló hülyült meg.
Az olaszban tuti, hogy megmaradt o-nak. Inkább az volt jellemző, hogy az u-ból is o lett.
A spanyolban átalakulhatott u-vá. (Spanyolórákra csak kedvtelésből jártam be időnként).
A félműveltet bevállalom, a többi nem minden esetben fedi a valóságot (sztereotapiák inkább).
Döntsd már el aranyom: Most lila, vagy kék harisnyák vagyunk???
Az utálatost is bevállalom. Azért vagyok itt. Vagy nem?
Mit gúnyolsz? Tudod te jól, milyen kis álszent vagyok. Még a végén meghasonulok önmagammal, aztán nem győzöm mondogatni az üdvözlégyeket minden egyes hozzászólásom után...
;-))
Mi bajod van velünk?
Nekünk különben is kimaradt Dante... (másodévben úgy gondolták, majd harmadévben tanuljuk, harmadévben azt hitték, már másodévben tanultuk). Leegyszerűsített tételsorunk volt a második irodalmi szigorlaton... :-)
Akkor már tudom, ki vagy. Tavaly, amikor mentem leadni a jelentkezési lapot, megkérdeztem egy gyanús arctól, miután leszálltam a hévről, hogy merre is van ez az izé iskola. Erre az valami ilyesmit adott elő, hogy (idézek): bassza meg, ezt is lekésem - majd, hátott előre, oszt' jobbra be - ekkor egy nagy taccs a fa mellé, azt' akkor már ott is az a nagy kórház. Na ott - sakkor jött a hév, úgyhogy elrohant.
Az olaszosok és a spanyolosok nem igazán kannásboroztak. Elsőévben csoporttársaimmal az egyetemi büfében rendszeresen olyan feltűnően viselkedtünk, hogy egy idő után mindenki minket nézett. Kis hülye exhibicionisták voltunk még, azt élveztük, hogy mindenkit megbotránkoztatunk. :-) Majd kicsit megszelídültünk, kivéve két nagydarab srácot, akiknek még az utcán is kedvenc szokásaik közé tartozott, hogy vállukra kapkodtak és dobáltak bennünket...
Azon kevés bölcsész közé tartoztunk, akik discóba is elmentek és ott Take That számokra ropták a helyi menő csávókkal... Egyik barátnőmmel egy Karaokét is megnyertünk egyszer (a jutalomsöröket pedig szétosztottuk, mert akkor még nem szerettük a sört). Azok a régi szép idők...
Borzalmasak vagytok... Valamikor (5-6 éve) én is jelentkeztem a lightos nemzetközi kommunikációra (gondoltam, majd a bölcsészkar mellett elvégzem...). Nem vettek fel (még szerencse), mert angolból nem voltam olyan jó.
Kiderült, hogy ha felvettek volna, félbe kellett volna hagynom eddigi tanulmányaimat. Pókerarccal mondta egy adminisztrátor, mi ennek a módja (kérvény leadás, stb.). Én majdnem a képébe röhögtem: Csak nem képzeli, hogy egy Bölcsészkart egy külkerlight-ért. A bölcsészek legalább tudják, mi az az igazi buli...
Talált, süllyedt, te piszok!
Azért előtte csak megnéztem a MIchelle Pfeifferes filmet a tévében, és még egy győri Balaton szeletet is befaltam (holnap már nem tehetek ilyesmit...).
