Akkor az alemann vallásról, a 7.században kezdtek áttérni a kereszténységre. A régi vallás istenei voltak Wotan és Donar. Tisztelték a folyókat, hegyeket, völgyeket és egyes fákat. Az ír szerzetesek kezdték téríteni őket: Fridolin, Kolumbán és ezek követői. Ekkor alapították Säckingen, St Gallen 614, St Trudpert és Reichenau 724. A püspökségek a korban: Basel, Konstanz, Stassburg, Augsburg.
Komolyra fordítva a szót, odafele Károly katonái kirabolták a baszk Pamplonát és elpusztították, de nem ez volt a hadjárat célja, hanem terjeszkedés az arabok rovására.
"A félig-meddig mítikus, sűrű, sötét, zárt, alig lakott erdővilág, az ún. Hercyniai Erdő volt sokáig a kelta és a germán világ határa.
A modern kutatások kimutatták, hogy a római kor előtt a mai Közép-Németország területén tényleg egy viszonylag zárt, sűrű lomboserdő-zóna húzódott, egy kelet-nyugati irányban hatalmas kiterjedésű erdőség"
ami a korabbi dillemadhoz (miert van annyira fönnt az un Öshaza) -amint latszik- egy megfelelö valasz lehet, figyelembe veve itt (az en latoszögem szerint) Spengler teziset (erdö az eerdö es nem mar lakott terület). Tehat egy termeszetes hatar volt az akadaly, es egyben talan az ok a "zöld"/Öshaza olyan amilyen területi elhelyezkedesenek.
Nyitott kerdes, hogy ezt hogy latod Te.
De olvasok tovabb, majd a hetvege utan csoportositom a dolgokat, ha meg valamit talalok a komplett atolvasas utan, azonkivül amit -meg egy dolgot talaltam az "Öshaza"-n kivül- majd beteszem, es hagyj nyugodtan idöt magadnak.
A masodik dolog, amin itt morfondiroztam nagy hirtelen, olvasas közben, hogy itt >
"A tölcsérdeényesek azért is fontosak, mert a következő korszakban beáramló indoeurópaiak, a zsinegdíszesek vagy csatabárdosok a tölcsérdeényesekre települtek rá.
A tölcséredényes kultúra elterjedési területe és alcsoportjai a Kr.e. III. évezred elején:..
Ez a népesség főként félnomád állattartó volt, főleg szarvasmarhát és juhot tartottak, de már ismerték a háziasított lovat is.
Lovaglásra utaló nyomokat ebben a kultúrában még nem igazán találtak a régészek, valószínű tehát hogy a lovakat főként málhás-, esetleg igásállatként használták teherhordásra és kordék vontatására.
Nem voltak tehát a klasszikus értelemben vett lovasnép."
talan a hiany a lovaglashoz szükseges targyak stb regeszeti leletek, talan nem biztos hogy azt jelentik, hogy csak hasznos hasznalata a lonak volt, mint lovaglas -tehat a lo mint pl a tavolsag legyözesenek egyik eszköze- meg nem.
(A "lovasnep"-et most kihagyom, mert ha felnomadokrol volt szo, akkor ..hm.. most nagyhirtelen ebbe most nem menyeg bele, mert ha nincs pl olyan locsontvaz stb amiben pl valami nyilhegy a csontozatban maradt, akkor tenyleg -talan- a "lovasnep"-et ki lehet itt zarni.)
Ha marhatenyesztessel foglalkoztak, akkor az allatot-csordat egybe kellett tartani, tehat inkabb a lo hatarol mint a tehen hatarol ment a dolog.
Lehettek növenyi rostbol -is- a lonak valo felszerszamozasahoz akarmik, vagy ... (bört nem akarok itt irni, mert ..hm...)
Ha a felnomad qualifikation passzol, akkor a lo lovaglasra is lett hasznalva, nem elhanyagolhato mertekben.
Nem tudom, ... itt meg utanna kell a dolgoknak neznem.
Jo hetveget, akkor jövö heten jelentkezem majd en is. Üdv
Remelem addig a komplett olvasassal keszen leszek.
Nagyon magas szinten megy a tema itt, örülök neki.
Akkor a végére Szent Korbinian ( 680 - 730 ) élete. Arpajonban született Párizs mellett, apja az ír Corbiniana volt, anyja a frank Waltekis. Fiatalon remetének állt, közel a születési helyéhez. 710-ben Rómába zarándokolt, útközben Tirolban Merán mellett megalapította Kuens kolostorát. A pápa Galliába küldte téríteni. 717-ben újra Rómába ment, mert remete akart újra lenni. A pápa Bajorországba küldte téríteni. 720-ban Grimoald bajor herceg Freising környékére küldte téríteni. Később konfliktusba került a herceggel, mert az elvette feleségül testvére özvegyét Plektrudist és ezt tiltotta a kánonjog, ezért Kuens kolostorába távozott. Grimoald halála után utóda Hugbert visszahívta téríteni Freisingbe.
A Bajor Hercegség (Herzogtum Bayern) a 10. sz. második felében érte el a legnagyobb kiterjedését:
952-től a veronai őrgrófság Bajorország uralma alá került, ezzel jelentős északolasz területek is bajor fennhatóság alá kerültek.
Az ún. Marcha Orientalist a magyarok 907-ben elfoglalták, de a 955-ös lechfeldi csatában aratott elsöprő német győzelem után ismét bajor fennhatóság alá került.
Akkor az utolsó bajor herceg az Agilofinger családból III. Tassilo ( 748 - 788 ) herceg . 748-ban Grifo elrabolta, így 749-ben kezdett uralkodni miután Pippin frank majordomus legyőzte Grifot és kinevezte hercegnek, eleinte anyja Hiltrud volt a gyámja, majd annak halála után 754-től Pippin. 757-től kezdett ténylegesen uralkodni. Több kolostort alapított. Utána maradt fent a Tassilo kehely. 772-ben leigázta a karantán államot keleten, ekkor állt hatalma csúcsán. A 760-as évektől szövetségben állt a langobard királysággal, elvette feleségül az utolsó langobard király Desiderius lányát Liutbergát. 774-ben elvesztette szövetségesét, Nagy Károly elfoglalta a langobard királyságot. 787-ben Nagy Károly leváltotta a hercegségből, 788-ban bíróság elé állították és azzal a váddal hogy 763-ban megszegve hűbéri esküjét nem vonult háborúba a frankok oldalán halálra ítélték, azután kegyelmet kapott és kolostorba zárták, 796-ban halt meg.
A bajuvár etnogenezis legvalószínűbb színtere Bajorországnak a Duna és az Alpok közötti területe volt, tehát lényegében a mai Oberbayern és Niederbayern régiók területe.
Grifo ( 748 ) herceg. Ő Martell Károly és második felesége Swanahild fia volt, Swanahild az Agilofinger családból származott. Martell 741-es halála után testvérei Pippin és Karlmann, nem ismerték el törvényes gyereknek és nem kapott örökséget. Volt egy lázadása, amiben támogatta Odilo bajor herceg, de legyőzték és kolostorba zárták. 747-ben Pippin szabadon engedte és Odilo bajor herceg halála után Bajorországba szökött, itt anyjára hivatkozva megszerezte a hercegséget és önálló lett Bajorország. 749-ben Pippin legyőzte és Tassilo lett az új herceg. 753-ban halt meg, amikor a langobard királyságba akart szökni, lelőtték a határőrök.
Nyelvészeti oldalról nézve a korabeli ófelnémet nyelvjárásokkal foglalkozó nyelvészek szerint az óalemann, az óbajor és a langobard nagyon közel állt egymáshoz, ugyanakkor a frankok nyelvjárásai egy kissé távolabb álltak ezektől.
Van olyan feltételezés is, hogy az óalemann - óbajor - langobard csoporton belül az óbajor és a langobard álltak a legközelebb egymáshoz, de ez az állítás a langobard nyelv gyöngén adatolt volta miatt nehezen alátámasztható.
Én alapvetően 2 nézetet tartok valószínűnek a bajuvárok etnogenezisét illetően:
mindenképpen egy kései, 6. századi népképződést tartok valószínűnek, a források is ezt valószínűsítik, hiszen a bajuvár népnév első írásos említése is 6. sz. közepi.
Kérdés, hogy ebben az etnogenezisben, ami Altbayern (Ó-Bajorország) területén zajlott le, kívülről érkező népelemek mennyire játszottak jelentős szerepet.
És ebben van a két elmélet közötti fő különbség:
1) Az egyik szerint a bajuvár etnogenezis lényegében az Altbayern területén élő különféle néptöredékek (különféle germán, romano-kelta és római elemek) összeolvadása révén ment végbe, a kívülről történő bevándorlás jelentősége csekély vagy elenyésző volt.
2) A kívülről történő bevándorlás, a Baja (Bójföld) területéről érkezett népcsoport ebben fontos szerepet játszott. E szerint a Bójföldről érkezettek adták a bajuvár etnogenezis magját és végső soron az új népcsoportot is róluk nevezték el.
Az általad felsorolt 4 lokalizáció közül az elsőt tartom a legvalószínűbbnek, de a másodikat és a harmadikat sem vetném el.
A negyediket kevésbé tartom valószínűnek, bár tény, hogy a bajuvár etnogenezisben keleti germán (elsősorban valószínűleg keleti gót) elemek is részt vehettek, erre utalnak nyelvi nyomok is, a bajor dialektusokban van néhány (nem túl sok) olyan szó, amely valószínűleg keleti germán eredetű lehet.
Odilo ( 736 - 748 ) herceg. Az Agilofinger családból származott. Az ő idején 739-ben alakult ki a bajor egyházszervezet végleg: Regensburg, Passau, Freising, Salzburg püspökségei. 742-ben feleségül vette Martell Károly lányát Hiltrudot. 743-ban Martell fiai Pippin és Karlmann megtámadták, legyőzték seregét, 744-ben békeszerződésben ismerte el a frank uralmat. 748-as halála után Grifo herceg, - Pippin és Karlmann testvére - megpróbálta önállósítani Bajorországot, szövetkezve Swidger gróffal elrabolta Odilo özvegyét és fiát Tassilot. 749-ben Pippin serege legyőzte Grifot és a gyerek III. Tassilo lett az új herceg, anyja Hiltrud gyámsága alatt.
A Handbuch der Bayerische Geschichte első kötete a Das alte Bayern alaposan foglalkozik a korai történelem kérdéseivel. Ez egy alapmű. A politikatörténeti részt jegyző Kurt Reindel valóban azt a konszenzusosnak tekinthető álláspontot ismerteti, hogy a bajorok egy viszonylag kései (6. sz.) szervez(őd)és nyomán jöttek létre számos noricumi és szomszédos terület néptöredékeiből. Azonban a folyamat nagyon homályos, mert a segédtudományok sem képesek, a sok értékes eredmény fölmutatása ellenére sem, világos történeti rekonstrukcióhoz segédkezni.
A bajor név eredete ugyancsak vitatott. A bojokhoz kötés sem kizárólagos, és 'Baja' területének a meghatározása sem egyöntetű. Tulajdonképpen négy lokalizáció van:
1., Markommanteória szerint vagy a mai Csehország (Boehemaeum) vagy a Kisalföld (Deserta Boiorum)
2., langobardhipotézis
3., szvév-quad
4., gót--fekete-tengeri
A bajorok állama periférikus helyzetben kezdett formálódni és én valószínűnek tartom, hogy a korai avar korban egy időre hun uralom alá is kerültek, ami a saját fejlődésüket, vagyis hogy törzsi hercegségként fejlődhettek tulajdonképpen 'szavatolta'.
Hugbert ( 724 - 736 ) bajor herceg. Erős frank fennhatóság alatt állt, megpróbált egy önálló bajor egyházat kiépíteni. Akkoriban Szent Bonifác és Szent Korbinián püspök térített arra.
II. Grimoald ( 702 - 725 ) bajor herceg, már 702-től társuralkodó apja mellett. Testvérei halála után egyedül uralkodott Bajorország felett. Elvette Theudebald testvére özvegyét, így megszerezte fennhatóságát állama felett. Ezért konfliktusba került Szent Korbinián hittérítővel, aki jogtalanak nyilvánította a házasságot a kánonjog miatt, Korbiniának menekülnie kellett Tirolba. 724-ben meghalt utolsó testvére Theudebert, elfoglalta területét és elűzte annak fiát Hugbertet. Hugbert a frankokhoz menekült Martell Károly majordomustól kért segítséget. Aki 725-ben legyőzte Grimoald seregét, Grimoald is meghalt a csatában.