Nyugodtan tőccsed le. Attól még a rendelésed leszállítják, kárt nem okozol vele. A mai albumkiadási határidőknek már semmi értelme nincs. Csak magadat kínzod ezzel a régimódi hozzáállással. Vegyed "előzetesnek", "kicsit hosszú" "promo"-nak egy hétre :-)
Főleg thrash metalt (Megadeth mellett 'Talicsa, Slayer, Testament, Kreator, Memorain, stb.), és hasonszőrűek pl. Pantera. Szóval thrash-t és hasonlóakat főleg.
Sorolhatnék még emellett több mindent (nem metál műfajokat), de az nem tartozna ide és sokat nem szűrnél le belőlük. Alapvetően mindent hallgatok, amiben gitár van és húrok szólnak.
Inkább amit nem hallgatok: a heavy metal nekem általában túl virnyákolós. Inkább az instrumentális zenét szeretem, a vokált megtűröm, de NAGYON háklis vagyok rá! Metál új, kevert irányzatai sem jönnek be (death, black, nu, skandináv, szimfónikus, stb). Nem szeretem ugyanis, ha idétlenségét (mindenféle egzotikus hangszer) és hörgést (szerintem egyáltalán nem kemény, csak nevetséges), egyéb oda nem való dolgot kevernek a zenéhez, csak hogy többnek látszódjon. A populáris zene meg általában untat.
egyébként az UA-n kb. 3-4 szám ami nagyon tetszik, a többi számomra is ilyen töltelék, és igazából soha nem is tudtam ezt az albumot úgy megszeretni, mint akár az egyel korábbit, a TSHF-et. bíztam abban, h az UA hullámvölgye után felfelé ível az út, de az elég szomorú, ha megrekedt a "szekér" ott a völgyben. legalább is ahogy kiveszem, az elmondottak alapján.
Azóta újra 3x meghallgatva tök ugyanez a véleményem. Találtam még rá jelzőket: - üres, lapos, mondanivaló nélküli: hiába a jó riffek és szólók. A nótákban nincs tanulság, csak úgy vannak és elfolynak az ember mellett. Olyan, mint egy film, vagy történet, amiben vannak szép szavak/jó színészek/jelenetek, de mégse szól az egész semmiről. Csak hangok, szavak, jelenetek egymásutánja, amelyek egymagukban nem is lennének rosszak, mégse állnak össze egésszé. Mikor hallgatja az ember, várná, hogy akkor ebben a nótában mi is lesz a poén/cél, ahová tart. Aztán a nóta végén észreveszi, hogy nem volt benne semmi lényeg, csak úgy volt egy nóta és vége lett, annyi. Malmsteen zenéje is ilyen. Profi, jó, de mégis unalmas, üres. - se füle-se farka: elkezdődnek a nóták valahol és végződnek, a kettő közötti idő csak ki van töltve, hogy meglegyen a 3-4 perc. Nekem nagyon ez az érzésem.
Ez vonatkozik az UA-ra is. Akinek az UA tetszett, annak ez is tetszeni fog, sőt, lehet jobban. És fordítva. A különbség annyi, hogy az Endgame-ben jobb a hangzás (nem olyan tompán kásás), jobbak a szólók, de gyengébb a vokál (talán csak 1-2 nótában nyújtogatja Mustaine a hangszálait, pl. Head Crusher meg talán a How the Story Ends-ben). Meg üresebbek a nóták az UA-hoz képest.
Szóval nem tudom azt írni róla, hogy rossz album. Azt se, hogy jó. Az UA sorsára fog jutni ez is.
Ami a mostanában szokásos, megjelenés előtti albumkiszivárogtatást illet: ezt a kiadó csinálja szerintem. Ha az emberek előre meghallgatják, és tetszik nekik, akkor hamarabb rohannak megvenni (aki egyénként is megvenné és gyűjti a lemezeket), gyorsabban a Billboard élére kerül az album, beszélnek róla, születnek róla időben kritikák. Aki meg a letöltés miatt nem veszi meg, az megjelenés után is csak letöltené és nem venné meg amúgy se.
hullámzó. az első instru nóta önmagában elég gyengécske, bár a két gitáros kardozik benne rendesen. utána jön egy, a lemezen jónak mondható szám. aztán a mélypont. 44 min. mondja már meg valaki, hogy mi a f*sznak kell minden újkori megadeth lemezre rádióbarát slágergyanús f*st írni?! szánalmas. a számcímekkel nem vagyok még tisztában, de vannak emlékezetes részek, meg dögunalmasak is. nagyon szeretném szeretni, de valahogy mégsem megy... valami hiányzik belőle. kb. 5x hallgattam meg eddig, nyilván fogom is még. az united a. után felüdülés, mert azt egyáltalán nem is hallgatom (a system-et sem). az első kettőt viszont szoktam tolni. samuelson/poland/jr. nekem ez a klasszikus/verhetetlen felállás. dehát ez már sosem lesz.
Másfél hallgatás után Nomaddal értek egyet inkább, jó a lemez, én mondjuk a korai albumok féktelen vadságát nem érzem annyira benne. A szólók viszont eszméletlenek.
hát, nagyon nem vitték túlzásba a "bónuszolást". :DDDD az UA-n legalább egy feldolgozás volt a japán extra, de egy live felvétel... így nekem inkább mókás, mint exklúzív.
oh, nem nagyon akarom már ennyivel előtte meghallgatni, mert:
1. utálom, hogy a mai világban már nem jelenhet meg semmi, anélkül, h előtte valaki(k) ne szivárogtatná(k) ki, ezáltal értelmét veszti a kitűzött megjelenési dátum, meg a varázsa is kopik annak a fajta várakozásnak, ami korábban volt egy lemez megjelenése körül.
2. szeretem, ha egy kedvenc zenekarom esetében nem csak médiafájlok vannak a birtokomban, hanem kézzel fogható formában a lemez, a borító, a benne lévő cd-könyvecske stb.
lehet ezt konzervatívizmusnak hívni, de ez van. mellesleg előrendeltem már belőle egy példányt, ami házhoz jön, ergo még az üzletig sem kell érte elmennem, jöni fog az szépen "magától". :)
igen. 44:55 a teljes albumhossz, 11 nóta (+1 japán nóta is hozzá jön). Nyugodtan töltsd le. Kiszivárgott a végleges album. Nem írhatom le honnan töltsd, de van elég seeder/leecher... (~ 107.572.392 Byte).
Nehogy már 1 hétig várakozzál/éhezzél itt feleslegesen.
Nekem pár nap ismerkedés után jó a véleményem. Nagyon megcsinálták a lemezt, a hangzás szerintem az eddigi összes lemezük közül a legjobb - 4umos: igen, hasonlít az United Abominationsére, de annál erőteljesebb meg sűrűbb -, Broderick bemutatkozása is meggyőző. A témák meg néhol már-már egyenesen a Killing lemezt idézik. Amit kicsit hiányolok, az egy-két slágeresebb téma. Nem rádióslágerekre gondolok, hanem olyan fogósabb dalokra, mint a Sleepwalker volt legutóbb, vagy a Kick The Chair azelőtt. Ilyet nem vélek felfedezni, de összességében bivaly a lemez.
hááát, ha az UA-val van kb. egy szinten, akkor nagyon szomorú leszek egy bő hét múlva. :) és egyébként hangzásban is az UA-ra hasonlít?
az igazság az, h az előzetes 2 nóta alapján már nincsenek nagy elvárásaim a lemezzel kapcsolatban, ezért inkább úgy is állok hozzá, h max. kellemes csalódásban legyen részem.
Közben megtaláltam az albumra a legmegfelelőbb jelzőket.
1. hangzásban átlagos: nem rossz, csak nem emelkedik ki. Lehetne jobb, ennyi. 2. kiszámítható: egyik nótában sincs olyan váltás, vagy váratlan fordulat, amitől letenné az ember a haját. Pont ez volt a baja nagyjából az UA-nak is. Az is elsőre unalmas volt, kicsit jobban elmélyedve egy ideig lelkesedtem is érte, annyira tetszett. Aztán újra beleuntam. Manapság alig hallgatom. Ezért bátorkodtam most első hallgatásra véleményt (nem kritikát) írni. Tapasztalatom szerint az első benyomás mérvadó hosszú távon is. Majd az idő eldönti. De most befejezem mára, nem akarom telefloodolni a fórumot. Átmegyek read only-ba, hagyok teret a többieknek. Kíváncsian várom azért az első benyomásokat azoktól, akik már legalább 1x végighallgatták a teljes albumot.
A SFSGSW az üt, eredeti (nem remasterelt) hangzásban is. Sajátos, élesen fémes hangzása van, ami azóta is egyedi. A nóták meg zseniálisak, felejthetetlenek. Még ha a dobsound elég amatőr azon az albumon. Eredeti album. Elemi erejű. Kitűnik valamivel.
Az Endgame meg "ilyet már hallottunk", "elmegy", "üssük el az időt valamivel" kategória. Hiába a húzós riffek, technikailag jó szólók (Broderick jobb gitáros, mint Glen Drover). Valahogy kevésnek érzem. Unalmas.
Ha most választani kéne melyiket hallgatnám szívesebben, egyértelműen a So Far-t választanám, pedig milliószor hallottam már, anno kazettán is ronggyá hallgattam. Mégse unom annyira, mint az Endgame-et egy hallgatás után (promó nótákat már csomószor hallgattam). Nem egy fajsúly a kettő.
Persze ez vagyok én. Nem akarok meggyőzni senkit. Majd ahogy hallgatja mindenki, kialakul a saját véleménye. De anno ezt írtam az UA-ról is. Akkor is egy csomóan nem értettek velem egyet. Az írták, hogy nagyon lehúzom az albumot. Mostanra, évek múltán meg már azt lehetett olvasni a topikban, hogy egyik itteni Megadeth rajongónak sem szíve csücske az UA, alig hallgatják. Pedig az se rossz album. Ugyanez lesz a helyzet az Endgame-mel is. Ez a jóslatom.
Igen, csak te érzed. Van rajta néhány nem rossz nóta, de azok sem hibátlanok. Laposak és nem mentik meg az albumot. "Legjobbak", de csak az albumhoz mérten, a többi nóta szintjéhez képest. Ettől függetlenül, összességében az album olyan, amilyen.
Örülnék, ha nem a szavakba kötnél bele, hanem meghallgatnád és írnál róla saját véleményt. Az nem baj, ha nem értünk egyet, csak ne szólovaglás vagy szájkarate legyen a vitaalap.
Még egy gondolat, ha már újra hozzászóltam: talán azért lapos, mert elég egyneműek a nóták (nincsenek nagy különbségek nóták között és nótán belül). A hangzás (keverés) is elég vérszegény. Épp hogy csak rá lehet fogni, hogy hangzásilag nem UA II. Hiányzik nagyon az a +15% munka/lelkesedés, amit írtam a megjelenés előtt.
"Összességében lapos, unalmas, könnyen unható ez is."
vs.
"Legjobb nóták eddig az albumon szerintem: Left Bodies, Endgame, Head Crusher, How the Story Ends. Végülis mindegyik jó. Kivéve a két legrosszabb nótát:..."
Nem bírtam ki, letöltöttem p2p. Fúrta az oldalam a kíváncsiság, meg féltem, hogy nehogy fake-et töltsek. De sikerült beszereznem az eredetit (320kbps CBR mp3).
Egyetértek a heavymetal.hu írásával, ami kritikának tényleg kevés, de igaz. Az Endgame így első hallgatás után az United Abominations-szal van egy szintben, talán csak hangyányit jobb. Összességében lapos, unalmas, könnyen unható ez is. Pedig vannak rajta jó megmozdulások, király riffek, szólók se rosszak itt-ott, valami mégis, mintha hiányozna. Üresnek tűnik.
Legjobb nóták eddig az albumon szerintem: Left Bodies, Endgame, Head Crusher, How the Story Ends. Végülis mindegyik jó. Kivéve a két legrosszabb nótát: Dialectic Chaos (instrumentális bevezető) elég gyenge, és a "The Hardest Part of Letting Go...Sealed With a Kiss" ballada eléggé nemistudomleírnimilyen.
