Pontosan ezért kellenek tagok, akik fizetik a tagdíjat, illetve admonyáznak az egyesületnek a célkitűzések érdekében, ami elsősorban azért szükséges, hogy az oldal havi szerverdíját legyen miből finanszírozni. Másrészt ha összegyűlik több pénz, esetleg lesznek támogatók is, akkor ezt a pénzt oda lehetne adni a szinkronstúdióknak annak érdekében hogy minőségi szinkron tudjon készülni. A készítőknek ez (lenne) az egyik fő feladatuk.
Azt azért én sem értem (és ebben egyetértek Zitike30-cal), hogy azt nem mondják el, hogy ugyan milyen eszközökkel kívánnak segíteni a problémán. Össze lesz gyűjtve a sok ember egy zászló alá, és utána? Ott toporognak majd, és - gondolom - nem fog történni semmi.
Sztem csak két dologgal lehetne javítani a dolgon, az egyik részvétel a szinkron elkészítésében (hogyan? segítenek a fordítónak? beleszólnak a felvételbe? ki fogja azt hagyni/engedni? mennyit fog az segíteni? a végrehajtók maradnak ugyanazok a színészek, ugyanolyan rövid idő alatt, ugyanazért a pénzért...), a másik pedig a pénz. A készítők lelkére beszélés nem fog menni.
Amit mondasz, az az angol nyelvű alkotásokra akár még igaz is lehetne (majd egyszer, talán, se), de mi van a sok más nyelven megszólaló filmekre vevő - ám az adott nyelvet nem beszélő - nézőkkel?
Úgy tűnt nekem, hogy A. C. Ashfield nehezen fogadja a tényt, hogy itt sem vettük komolyan (rajtad kívül) a kiáltványát. Csak szerettem volna rávilágítani, hogy miért lehet ez így: azt elfelejtettem írni, hogy nyelvtanárnak képeztek, ráadásul még kultúr-antropológusnak is -- tehát nekem szakmai okokból is amellett illene érvelnem, hogy az ifjúság igen is minden kulturális produktumot az adott produkció eredeti nyelvén ismerjen meg, egyszerűen a kulturális beágyazottság miatt.
Már pedig ebből a szempontból a szinkronizálás csak szükséges rossz, melyre nem lesz szükség, amikor a lakosság nagy részét teszik majd ki azok a generációk, melyek az oktatáspolitika megújulásának köszönhetően megnövelt óraszámban, korszerű módszerekkel tanultak idegen nyelvet. Tehát eleve a cél, amit kitűztek, nevetséges, hiszen egy ideiglenes, a közeljövőben szükségtelenné váló intézmény éltetésére szerveződött.
Ismerem természetesen az ezzel kapcsolatos ellenérvet is: kisgyerekek és a 40+ korosztály igényli a szinkront a műsorok alatt. Ezért is vetettem föl, hogy talán nem a megfelelő fórumokon próbálja népszerűsíteni az Egyesület ezt a kezdeményezést: lehet, hogy inkább az említett célcsoportokat kellene megszólítania valahogyan...
Ami pedig a magyar produkciókat illeti: azzal a véleménnyel talán nem vagyok egyedül, hogy nagyon gagyi külföldi filmek kerülnek forgalomba -- nagyon jó marketinggel. Talán ez az "iparág" még nem nőtt föl kis hazánkban, vagy ha igen, akkor a művészeti alkotások esetében nem jut megfelelő szerephez. Ezért is utaltam arra, hogy ha már ilyen ifjonti hévvel ki szeretnének állni valami mellett, akkor talán valami előremutatóbb célt kellene kitűzniük: mert lehet, hogy kevesebb csalódás lenne belőle. :-S Tisztelem az igyekezetüket, de szerintem ezzel az erővel népszerűsíthetnék azokat a produkciókat IS, amelyekben szintén kedvenc szinkronhangjaink működnek közre, de nem csak hangjukkal, hanem teljes művészetükkel. Én legalább is úgy gondolom, hogy ezen alkotások tartósabban lennének jelen a hazai köztudatban, mint a mindennapi külföldi bóvli, amit nem is a sztárok művészete, hanem soxor inkább az ügyes PR-ral beharangozott hírnevük alapján nézünk meg.
Miért nem tetszett? Olvastam másg fórumokon is, hogy a "szabósitáknak" nem jött be a csere. Pedig szerintem jól hozta azt a hanglejtést. És nem is erőltetetten.
Ez kicsit olyan, mintha azt mondanád, nem támogatod a vasutas szakszervezetet, mert nem áll ki az autósokért. Ha egy csoportosulás a magyar szinkronért jön létre, akkor nyilván ezzel foglalkozik, és nem a magyar produkciókkal. Ha téged az jobban zavar, hozz létre egy "több magyar produkciót" mozgalmat.
Konkrétan tenni pedig egyet lehet: minél több embert összegyűjteni egy zászló alá, létrehozni egy olyan társadalmi szerveződést, aminek együttesen nagyobb a szava, az érdekérvényesítő képessége, mint néhány egymástól független rajongónak.
A külföldi produkciók pedig mindig túlsúlyban lesznek a hazai produkciókkal szemben. Az okok: a konzerv olcsóbb, mint a friss hús, ráadásul lássuk be, egy-két kivétellel sokkal nagyobb az érdeklődés is a legújabb amerikai "hit" iránt, mint bármely magyar alkotással kapcoslatban. Miért költene egy csatorna milliókat egy magyra vígjtáékra, amikor ugyanazért a pénzért tizesével veheti a külföldit, ráadásul világsztárokkal?
Nekem, gyermeklelkű öregasszonynak, szimpatikus minden lelkes kezdeményezés, de ebben az esetben mégis kiforratlanságot érzek: mintha nem tudnátok még pontosan, hogy mit is szeretnétek... Ilyen bizonytalanul tartott zászló alá nincs kedvem beállni, mert a végén még rám dől. :-)
Ezzel nem gúnyolódni akartam, csak felhívni a figyelmet arra, amit a leginkább szűklátókörűségnek tudnék nevezni: nem értem, miért arra törekedtek, hogy a sok külföldi gagyi magyarításának száma gyarapodjon. Én balga vénasszony, ennél sokkal nagyobbat szeretnék álmodni: ha már egyszer harcolnék valamiért, akkor legalább is azért, hogy a magyar gyártású produkciók száma gyarapodjon. Kapjanak csak olyan PR-t a magyar produkciók, hogy kiszoríthassák a sok amcsi gagyit a képernyőkről! De úgy látom, hogy nektek ez nem célotok, csak siránkozol a kiáltványban a magyar produkciók elenyésző száma miatt, de ez ellen látszólag nem akartok tenni semmit -- erre mondom én, hogy nekem ez így kevés, szegényes cél, uram bocsá' érdemtelen cél.
Nem tudom, MamaSaid honnan ismeri a lelkes tagokat személyesen, de szerintem a fönt említett hiányosság az elképzelések kiforratlanságára, fiatalosan fellobbanó hevületre utal. Ezért kérlek, nekem is majd inkább akkor szóljatok, ha már elég öregek lesztek ahhoz, hogy a magyar nyelven kívül a magyar kultúra egészének terjesztésére és befogadására legyen igényetek! (Nem tudom, mikor lesztek ehhez elég korosak: talán, majd ha gyermekeitek lesznek, akik közérthető mesékre áhítoznak, akkor fölfedezitek, mit is hiányolok én itt az elképzelésekből).
Tudom, hogy ez itt a "szinkronhangok" fóruma, de kérdem én: miért ne lehetne arra is igényem, hogy ne csak a "szinkronhangjukat" hallhassam, hanem láthassam is őket hazai produkciókban (melyeknek lehetőség szerint hazai történetek szolgálnának alapjául)?
Egyébként lehet, hogy csak a médium nem megfelelő, ahol a kiáltványt terjesztitek. Hiszen ha valaki beéri a napi külhoni dömpinggel, az nem fogja a neten kutatni kedvenc szinkronhangjai teljesítményeit, hanem magukat a műsorokat igyekszik élvezni egy kevésbé interaktív elektronikai eszközön. Mi, akik vesszük a fáradságot a netes utánanézésre, talán tudatosabban viszonyulunk a látottakhoz/hallottakhoz, mintha csak passzív befogadók lennénk. Csak ismételni tudom tehát, hogy nekem az általad leírt törekvés meglehetősen sekélyes, de legalább is nem olyasmi, amiről elhiszem, hogy érdemes érte síkra szállni.
Meg lehet, hogy azért is veheti magának a bátorságot valamely fórumtárs a résztvevők "legyerekezéséhez", mert a fölhívásban egy szó sem esik arról, hogy milyen gyakorlati utat-módot képzeltetek el az elképzelések megvalósításához. Legalább valami referenciát hozhatnátok arról, hogy legutóbb hol szélmalomharcoltatok, és milyen sikerrel. :-))) Ezt most csak azért mertem ilyen személyeskedőn megjegyezni, mert én speciel már tanárként szélmalomharcoltam fiatalon, teljesen sikertelenül, tehát ennyiben személyesen is érdekelt lennék abban, hogy lássam, konkrétan hogyan veszik föl mások a harcot az igénytelenséggel szemben. De a lelkesítő levélben erről eddig semmi tanulságosat nem olvastam, csak a nagy üres szavakat. Ez szintén kevés nekem...
Lehet, ezek után majd lesz alkalmam megbánni, hogy egyedüliként igyekeztem arról is részletesen írni, hogy milyen irányt tartanék érdekesnek / üdvözlendőnek, mert így bőven lesz rajtam "fogás", lehet majd engem is fikázni, éretlen rajongónak stb. nevezni... Azért örülnék, ha nem maradnál adós a válasszal -- legalább a konkrét kérdésekre vonatkozóan.
Éjjel belefutottam a Város karácsony nélkül c. könnyed amerikai családi filmbe. Tudom, hogy Szabó Gyula egy ideje már visszavonult, ezért kiváncsian figyeltem a szinkront. Szerintem Szersén Gyula korrekt választás lett Peter Falk szabógyulás magyarításához. Mindamellett, hogy természetesen Szabó marad számomra is az "igazi Peter Falk".
Én írtam ezt a bizonyos tájékoztatót. Köszönöm a kritikát, jogosnak érzem a pofont. Csúnyán elszúrtam pár dolgot az írásban, nyílván lehetne mentegetőzni, hogy miért, de nem volna értelme. A qtari által használt "vérbeli tollnok" kifejezést magam is meglehetősen túlzónak érzem, helyesebb volna az "önkéntes tollnok". A szinkronhangok.hu oldalon elemző jellegű véleményeket írok néha szinkronizált filmekről, így esett rám a választás. Miként az oldal, úgy az egyesület is laikus kezdeményezés, tehát nincsenek köreinkben szakmabeliek, még csak szorosabb értelemben vett írástudók sem. Hangsúlyozom azonban, hogy az írás hibái így is elfogadhatatlanok, különös tekintettel arra a bizarr ellentmondásra, amire Yogi is rávilágított. Hogyan vehető komolyan egy kezdeményezés, ha tárgyának egyik alapvető elemével kapcsolatban hibázik? Az egyetlen enyhítő körülmény a kezdeményezés őszintesége, és szándékaink tisztasága, ami remélem érezhető a tájékoztatóból. Szerintem jó, hogy mi legalább megpróbálunk valamit. Ezért nem is Yogi építő véleménye bánt, hanem MamaSaid hozzászólása. Első tagmondata ("a szakmát sem veszi komolyan senki") már önmagában lesújtó, második tagmondatának cinizmusa ("legalább a gyerekeket hagyd játszani") viszont egyenesen bántó. A gyerekek lelkesedése szerintem csodánivaló, és ha ez a gyermeki ambíció kell ahhoz, hogy felülemelkedjünk MamaSaid szavaiból áradó reményvesztettségen, akkor dicsérő pártolásként fogható fel második tagmondata.
Igen, ez a helyzet minket is rettenetesen zavar. Ezért összeültünk gondolkodni, hogy mit lehetne tenni, és arra jutottunk, hogy ha a változás "belülről" nem vívható ki (látva ezt a kilátástalan mókuskereket, az eredménytelen és értelmetlen szinkronsztrájkot, meg egyéb meddő kísérleteket), próbáljunk tenni valamit "kívülről". Lehet, hogy ezt te hülyeségnek tartod, lehet, hogy az is, majd az idő eldönti. Mi hiszünk benne, okosabbat nem tudtunk kitalálni. Ha van jobb ötleted, szólj! Az is igaz, hogy fiatalok (gyerekek?) vagyunk, de nem hiszem, hogy csak 40 évesen lehet épkézláb célokat kitűzni. Ha ez nem is jön össze azonnal, tapasztalatot szerzünk, és később már eredményesebbek leszünk, mint azok, akik sosem próbáltak tenni semmit. Azért is zavar, amit írsz, mert három éve még reménytelibb volt a hangvételed:
Kérünk minden a magyar nyelv ügyét a szívén viselő kedves olvasót Namost én nem szoktam ilyenbe belekötni, de ha a „magyar nyelv ügyét” akarjátok a zászlótokra tűzni, akkor nem ártana valaki a szervezetben, aki ért is ahhoz. Most komolyan, ha a cég írástudója ennyi helyesírási és stílushibával dolgozik, akkor ki fog titeket komolyan venni?
Megosztanánk veletek az Egyesület a Magyar Szinkronért hivatalos tájékoztatóját, ismertetőjét, mely fel fog kerülni az egyesület oldalára is. A tájékoztatót a szinkronhangok.hu Magazinjának vérbeli tollnoka, az Egyesület a Magyar Szinkronért jogi felelőse, Kelemen Zoltán (A.C. Ashfield) írta. Íme:
"Lectori Salutem, avagy köszöntünk kedves olvasó!
Az Egyesület a Magyar Szinkronért nevű társadalmi szervezet tájékoztatóját olvasod.
Úgy gondoljuk fontos tisztáznunk az Egyesületnek a magyar szinkron szakma és a közönség viszonylatában elfoglalt helyét. Szervezetünk egyesület, tehát egy non-profit társadalmi szervezet. Ennek a jelentősége annyiban áll, amennyiben nem azért jött létre, hogy a magyar filmszinkronizálással összefüggő bármilyen tevékenységgel gazdasági nyereségre tegyen szert. Közvetlen célja a magyar nyelven filmet néző közönség tömörítése és tudatra ébresztése. Úgy véljük, csakis így érhető el valódi, közvetett célunk: a magyar szinkronizálás kultúrájának ápolása. Tudjuk, nagy fába vágtuk a fejszét. Nehéz komoly eredmények eléréséhez szükséges tömegeket nyeregbe szólítani ennyire általános célok zászlaja alatt. Meggyőződésünk azonban, hogy a mai kilátástalan munkakörülmények között időről időre teret nyerő nem kívánatos minőségű szinkronmunkák visszaszorítása csakis gazdasági kényszer útján érhető el. A stúdiók dolgozóinak taposómalma azonban lehetetlenné teszi a szakszervezeti érdekérvényesítést, a szakmai tömörülést és így a nyomásgyakorlást. A szinkronizáló színművészek, ha tömörülnek is néhányan, elsősorban a magyar színházi élet javításán fáradoznak, ha fáradoznak. A szinkronizálás minőségromlása elleni egyetlen kényszerítőerő így a tudatosan választó közönség lehet.
Nyilvánvaló, hogy a magyar néző érintett a szinkron minőségében, mutatja ezt az a néhány példa, amikor sikerrel vívják ki egy-egy alkotás minőségi szinkronizálásának folytatását, igényes újraszinkronizálását. Ezek az egyelőre elszigetelt követelések a kérdéses műsorok iránti rajongásból sisteregtek fel rőzselánggal. Közönségünk az őket valamiért tömegesen megfogó alkotások hibás szinkronizálása esetén már néha nem lát más utat csak a közös fellépést. Az említett alkotások azonban rendszerint a sorozatok kategóriájából kerülnek ki, hiszen időben elnyúló jellegük miatt ezek képesek számottevő lelkes néző verbuválására. Ezek sem mind. Filmek esetében ilyen kezdeményezésről pedig egyáltalán nem vagy csak elvétve beszélhetünk. A magyar közönség tehát érdekelt a minőségi szinkronizálásban, érdekeltségére azonban csak egyes meghatározott produkciók kapcsán ébred rá, és így azt csak részlegesen érvényesíti. Ezekben az esetekben világos, hogy mit kell tennie: melyik székháznak milyen tartalmú leveleket kell tömegesen küldenie. Egyesületünk absztrakt célja ennyire kézzelfoghatóan lehatárolt tevékenység kifejtésével nem érhető el. Mi nem tehetünk minden szinkronért ezzel a módszerrel egyszerre. Átfogóbb, mélyebbről indított, szervezettebb intézkedésekkel érhetünk csak célt. Ez azonban olyan szellemi munka, melyet nem várhatunk el joggal a szinkronizálásért szabadidejében tenni akaró műkedvelőktől. Ezért igyekszünk egy konstruktív terveket alkotó vezetőséget létrehozni az Egyesületen belül, ami a tagok kezébe jól körülhatárolt, kevés áldozattal járó tennivalót ad.
A tagság bővítése nagyon fontos feladatunk. Az Egyesület kiemelt célja ugyanis a www.szinkronhangok.hu nevű internetes oldalnak és adatbázisának fejlesztése, ami a befizetett tagdíjak arányában válik egyre inkább lehetővé. Több stúdió jelezte, hogy az adatbázist – mint az egyetlen magyar szinkronadatbázist – rendszeresen használja munkája során, és nagy segítséget jelent számára. Ennek finanszírozása tehát az olyan általános célok egyike, amelyek közvetve a minőségi szinkronizálást szolgálják. A kiterjedt tagság és a közöttük való kommunikációs csatorna kiépítése nagy szerepet játszhat a filmek eredeti szinkronjának DVD-n való megjelenésében is. Többször akad példa arra, hogy a forgalmazó cég megkeresésére válaszoló vagy önként jelentkező magánember birtokában levő, egyébként nehezen fellelhető magyar változat kerüljön egy korongra. Míg az Egyesület szinkronarchiválási funkciója komoly méretekben nem indul meg, a tagok közötti kapcsolat révén magángyűjtemények szolgálhatnak ilyen célokat. Hosszú távon pedig egy minőség- és értékarányosan vásárló, a rossz kiadványokat mellőző, tehát tudatosan választó közönség kiművelését szeretnénk elérni.
Végül vázolnunk kell tágabb kontextusban a magyar szinkronizálás jelentőségét. Miért kell ezzel foglalkozó Egyesületet létrehozni? A XXI. század globalizált világában az angolszász nyelvi kultúra térnyerése különösen fenyegető az olyan kis nyelvekre, mint a magyar. Erről bárki megbizonyosodhat, ha végigsétál valamelyik magyar város fontosabb utcáján. Abszolút kisebbségben vannak a magyar feliratok, cégérek. A tendencia egyelőre nem annyira a magyar nyelv létét, mint inkább báját és helyes használatát fenyegeti. Évtizedünk multimédiás robbanása a könyvolvasók arányát jelentősen csökkenti. A könyveket pár évtizede még tömegesen forgató generációkat is gyakran hallhatjuk panaszkodni, hogy nincs idejük eleget olvasni, mert különben teljesen lemaradnak a digitális világtól. A mai virtuális élet az olvasás ellen dolgozik. A pedagógusok is szélmalomharcot vívnak az olvasásért a gyermekek egyéb irányú érdeklődése miatt. A gyerekeket érthetően jobban vonzza a tévé és számítógép csalogató mozgóképi világa, mint a betűk. A magyar nyelvnek készség szinten való helyes (ne adj’ isten irodalmi) használatát így a multimédiának sokkal inkább kellene tanítania, mint a megelőző években. A magyar gyártású produkciók elenyésző hányada miatt azonban ezért elsősorban a szinkronizálásnak kellene felelnie. Jó dramaturgok és helyesen beszélő szinkronizáló színművészek munkájára van szükség. Ehhez természetesen kellene a televíziók gondos műsorpolitikája is, hogy a szinkronmunkának megfelelő alapanyagot biztosítson. A multimédia hódítása és az olvasás visszaszorulása felől szemlélve tehát a szinkronizálás küldetése mélyebb kulturális értelmet nyer. Mécs Károly a Szinkronika című folyóirat hasábjain nyilatkozta 1989-ben: „Jól tudjuk, hogy, ami a televízióban lemegy, az majdnem olyan, mintha beírták volna a katekizmusba annak idején, a felelősség tehát nem kicsi. A szinkronizálásnak klasszikus népnevelő hatása is van, itt a legnagyobb feladat és felelősség elsősorban a dramaturgokra hárul, hogy ne menjen feledésbe a mívesség. Persze felelős mindenki, aki az élőbeszéddel foglalkozik.” A szinkronizálás tehát arra érdemesek által művelhető felelős (!) hivatás.
Kérünk minden a magyar nyelv ügyét a szívén viselő kedves olvasót, hogy tegyen e népnevelő művészeti forma ápolásáért, megváltásáért. Ha valaki felérzi ügyünk közösségi, kulturális jelentőségét, egyelőre a legtöbb, amit tehet, hogy belép vagy támogatja egyesületünket. Az eredmény nem lesz azonnali és látványos, de csakis általatok, közösségi ügyekért síkra szállók által érhető el. Közönségtalálkozóinkon és közgyűléseinken szeretettel várunk benneteket! További információk a www.egyesulet.szinkronhangok.hu oldalon.
Gyakorlatilag évekig nem tudtam rájönni, ki a hang és csak most ugrott be, mert pont láttam nemrég valami filmet Balázsovits-csal. Azért sem tippeltem rá soha, mert őt gyakorlatilag semmilyen más filmben nem hallottam.
Mondjuk az nem világos, miért cserélték le az akkoriban és most is igen sokat szinkronizáló Rátótit.
A Batman2-nek nem volt Hirtlinges változata? Én biztos voltam benne, hogy az is Hirtling. Ráadásul egyáltalán nem rémlik, hogy Sztankay lett volna DeVito hangja, pedig arra csak emlékeznék... Vagy lehet, hogy én feliratosna láttam? Olyan rég volt...
