"Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai." Énekek Éneke 8,6.
"Félek, elalszom egyszer, s te itthagysz, mint a busz. Pöfékelsz, elgurulsz, és többé sose látlak. Vagy kiröppensz a számon, mint halotból a szusz. Vigyázó lelke rebbenő madárnak."
"Mit ér a zokogás? Ugyis meghal a nyár. Ugyis meghal az év. Pár hétre még talán kijő a napsugár... Az is csak haladék. A legvirágosabb ősz is a télbe visz... Szép lejtő is leránt... Lesz még tavasz, de az más tavasz lesz, s nem is emlékezik miránk."
„… gyermekkoromban a vad élet hajnalán: ott fakadt ez a varázs –a jó s hamis mélyekből-, mely kötöz ma is: forrásból lett, gyors patakból, sziklahegyen rőt falakból, napból, mely lekörözött őszi aranyfény között, villámból az ég alatt, amint elszállt, elszaladt, dörejből, vihar, ha forrt, s fellegből, mely olyan volt (bár kéklettek az egek) szemre, mint egy szörnyeteg.”
"Elbújhatsz és elkeveredhetsz, sivatag nyelhet el, vagy ketrec a holdfény burnuszába bújva mint sakál szűkölhetsz az Úrra, lemondva ételről-italról, csak meg ne feledkezz a dalról."
Segítségre volna szükségem! Nemrég sms-ben kaptam egy szösszenetet. Nem tudom, versből való-e, vagy csak vki kitalálta, mindenesetre, ha versből való, szeretném elolvasni az egész művet, mert gyönyörű az idézet. Szóval ha vki tudja a vers címét és szerzőjét, lécci ossza meg velem! Köszi!