Az első félidőben jól tartottuk magunkat, a másodikről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert Zoltánnal beszélgettünk. :-)
Pásztornyi differencia
Végre (majdnem) teltház! Már-már a „régi” idők kézilabdameccseinek hangulata köszönt vissza, midőn a szerdai bajnoki előtt az ember a lelátóra pillantott.
A fokozott érdeklődés nyilvánvalóan a bajnok Veszprém csapatának szólt (volt itt sikongatás a vendégek bemutatása alatt és góljai után), amelynek népszerűsége a BL-kudarc (kudarc?) után sem kopik.
A vendégek mind a tizennégy játékosa magára öltötte már hazája címeres mezét (ezt a luxust, a világbajnok Goluza keretbe sem került...), és összesen 1250 (!) magyar, kubai, horvát, macedón és jugoszláv válogatottságot „hoztak” magukkal. Ezzel szemben a másik oldalon az egy szem Bécsi mondhatja el magáról, hogy pályán hallgathatta végig a himnuszt, és az sem manapság történt.
Ezzel együtt a különbség az elején egyáltalán nem érződött, mialatt Lencsés ziccereket, Nagy Levente pedig hetest védett, az NYKC Tombor találataival többször is kétgólos hátrányt dolgozott le, mi több, Medve ravasz lövésével egyszer a vezetést is átvette (9-8). Érezve a bajt, Zovko edző beküldte Pásztort, akit előszeretettel játszottak meg a társak, és a szélső rendre meg is zörgette a hálót. Buday bal kézzel is betalált, de a szünetre kialakult különbség kicsit túlzottnak tűnt.
A második játékrészre szinte sort cseréltek a vendégek, Fazekas a kapuban nem tűnt olyan álmosnak, mint Sterbik, Dzomba is jobban csípkedte magát, Perez játékán viszont még érződött a hosszú kihagyás. Ekkor már fáradtabbnak tűnt a házigazda, gyakrabban fordultak elő a szünet előtt még nem tapasztalt technikai hibák, így Pásztor többször is egyedül nyargalhatott a kapu felé. Apró örömök persze a piros-kékeket is érték, Tarnavölgyi tetszetős gólokat szerzett (egyet leindításból), míg a hajrában beálló Nagy Zoltán is bátran harcolt. A végén egy pillanatra éppen azok a számok álltak a táblán, mint a Tatabánya ellen végeredményként (23-33), és bár Iváncsik még dobott egyet, ezt a vereséget mégis könnyebben emészthetőnek érezzük, mint a legutóbbit.
A Nyíregyházi AB-Vill KC férfi élvonalbeli kézilabdacsapata a bajnoki baki után Orosházán orvosolhatja a fellépő problémákat.
Tetszik nem tetszik, mindenkiben élénken él a Tatabánya elleni malőr - a hazai pályán tíz góllal elbukott rangadó továbbra is téma...
- A jelek szerint nem vagyunk olyan kvalitású csapat, amely egy hét alatt három tétmeccsen tud tökéletesen teljesíteni - elmélkedett Bécsi János, az NYKC nehéztűzére. - Ebből kettő, a Szigetvár és a Pécs elleni győzelem kötelezőnek számított, ennek az elvárásnak megfeleltünk. Eközben arról nem vagy alig esett szó, hogy sok játékos bajlódik sérüléssel, ettől függetlenül sorozatban vállaljuk a szereplést, higgyék el, ez is befolyásoló tényező. Az is igaz, ha egy kulcsember hibázik, nincs aki a helyére lépjen. Ehhez még annyit: be kell látni, azok az idők elmúltak, amikor a Nyíregyháza partiban volt a magyar sztárcsapatokkal! Megváltoztak a körülmények, jelenleg nekünk küszködnünk kell valamennyi sikerért, bravúrokra képesek vagyunk, de illúzió abban reménykedni, hogy folyamatosan hozzuk a eredményeket.
Megjegyzendő: az újoncként bemutatkozó, momentán az ötödik helyen posztoló egyletnek a rajt előtt a biztos bentmaradás számított a legfőbb követelménynek. Azaz, egyáltalán nem áll rosszul a társulat szénája, sőt...
Erről ennyit. A nyírségieknek szerdára is jutott feladat: a legjobb nyolc közé jutásért, Magyar Kupa találkozót vívnak az elmúlt évadban még az NB I-ben jegyzett, pillanatnyilag a másodosztályban szereplő Orosháza katlanjában.
- Győzni kell, nincs mese - vágta ki Bécsi János. - Csupán egy meccs dönt, ráadásul ismert, hogy a kupa az a mindig más, ilyenkor a kiscsapatok rettentően „bekeményítenek”, erre most is számítani lehet. Az Orosháza játékosai közül jó néhányan rendelkeznek élvonalbeli múlttal, így képesek meglepetést szerezni, persze azon leszünk, hogy ez ne történjen meg.
Végül is sok igazság van abban, amit Jani mond, tényleg magasra tették a mércét, és a közönséggel is elszaladt a ló. A győzelemek és a 4. hely miatt megnőtt az étvágy, és egy újonctól talán kissé erős elvárás volt, hogy legyőzze a jobb játékerőt képviselő Tatabányát.
De a meccsen mutatott hozzáállás akkor is elfogadhatatlan.
Akkor nem is bánom,hogy nem tudtam elmenni a Tatabánya elleni meccsre (nem voltam Nyh-n).
Megdöbbenve olvastam az eredményt másnap a Sportban...Azért erre senki sem számított.
Akkor nem is bánom,hogy nem tudtam elmenni a Tatabánya elleni meccsre (nem voltam Nyh-n).
Megdöbbenve olvastam az eredményt másnap a Sportban...Azért erre senki sem számított.
Csalódott és dühös voltam/vagyok a ma mutatott "játék" miatt. Ilyen szétesően és enerváltan kézilabdázó nyíregyházi csapatot még nem láttam. Van olyan, hogy tényleg semmi nem sikerül, azt el lehet fogadni, de hogy a néhányan a maihoz hasonló alibizést mutassanak be, olyan nincs! Régóta Bécsi a kedvenc játékosom, eddig mindig kiálltam mellette, akárhányszor vitába keveredtem valakivel vele kapcsolatban. A Tatabánya elleni produkcióját látva azonban kénytelen vagyok levenni a szemellenzőt, s elismerni, hogy ő az egyik kerékkötője a csapatnak. Nem értem: ilyen fizikai adottságokkal, és technikával miért nem vállalkozik többet? Illetve mégis értem: mert alibizik...
Medve és Fekete fölött eljárni látszik az idő, lassúak, lövőerejük nincs. Jano olyan elemi hibákat követett el, hogy azért megye II-ben is leb@ssza az edzője, nem hogy az első osztályban. Kapusaink sem remekeltek - különösen Levente -, bár az is igaz, hogy szinte valamennyi gólnál kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Nem is tudtam megszámolni, hányszor adtuk el a labdát, és abból mennyi indításgólt kaptunk.
A támadójátékban az elképzelés legminimálisabb szikráját sem lehetett felfedezni, borzasztó volt nézni, hogy tanácstalanul passzol egymásnak a belső hármas, nagyon kevés tiszta helyzetet tudtunk teremteni a szélsőknek, és a beállósnak. Egyedül Pappot lehet kiemelni, aki ahányszor labdát kapott, legalább befordult és bedobta.
Pedig a meccs előtt mindenki reménykedett, hogy meg lehet csípni a Tatabányát, de ilyen hozzáállás után elgondolkodik a szurkoló, és remegő gyomorral várja a Fotex február 25-i fellépését...
Ha a következő 2 meccset hozzuk, amire azért van nem is kevés esély, elég jól állunk majd a tabellán.
Az 5. hely, szinte már a kezünkben lenne.
Hányan jutnak kia nemzetközi kupába? Meg kellne előzni a Tatabányát is?
Azért az elég nehéznek tűnik, mert igen jó a csapatuk...
Talán nem kapcsolódik szorosan ide, de a mai Fotex-Dunaferr meccsen a vendégeknél pályára lépett és gólt is dobott Rácz Róbert, aki nemrég még Nyíregyházán volt gimnazista (zrínyis).
Kár,hogy olyan rohadt messze van.Egyre nagyobb érdeklődéssel figyelem a fiúkat.Tatabányát kéne megverni,de szerintem ez kissé túl nagy kérés,mondhatni nagy bravúr lenne.De azért mindent bele!
