Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
A tacsankáról jut eszembe, hogy Afrikában ma is szolálatban állnak a magyarul "iparos"-nak nevezett cuccok, azaz egy Toyota (vagy bármilyen más) kisteherautó (pick-up) hátuljára szerelt géppuska... Akkoriban Oroszország azon a szinten állt.
Nem hinném, hogy sok harckocsi lett volna az orosz polgárháborúban. És ha lett volna is: Ehhez infrastruktúra kell (benzin, finomítók, szervizek). Eke Ferkó ottani rokona, Szerjozsa szintén probléma. Aki nem látott gépet 30 éves koráig, azt eleve nehezebb kiképezni. Nem is voltak kiképezve se.
Úgyhogy maradt a géppuska, meg a loavsság. És az említett "harci szekerek" (könnyű lovaskocsi géppuskával): tudtommal 'tacsanka' a nevük
Igen, azokat, amelyeket Polan keresztül küldtek, azokat No-ban szétszedték, vasúton lehozták Polába, ott újra összeszerelték, majd a az osztrák-magyar flotta hajói (a NOVARA gyorscirkáló, illetve a TRIGLAV romboló) vontatták le az Otrantói-szorosig, ahonnan már önerőből eljutottak a török kikötőkbe.
Még a háború elején több 30,5-es nehézmozsaras üteget irányítottak Belgiumba a németek segítségére. 1918 elején szintén 46 nehézüteget adtak át a nyugati frontra a németek offenzívájához, majd 1918 júliusában újabb nehézütegeket, plusz az 1. és a 35. gyaloghadosztályt küldték a nyugati frontra, majd 1918. szept-októberben még két hadosztályt.
Ha emléktáblát állítottak biztos jól tudják. A szövetségesi szolidaritás jegyében néhány K. und K. alakulat is harcolt a nyugati fronton. Belgiumban is - a híres 30,5-es mozsarakat bevetették a belga erődök ellen. Flandria ugyan kicsit arrább van, de sosem lehet tudni, lehet oda is elvetődtek. Palesztínában is jártak magyar tüzérek:)
Belgiumban Ypernben láttam egy emléktáblát,amire azt írták, hogy ott harcoltak a német és a K.u.K. csapatok.Tudomásom szerint ott nem voltak a Monarchiának csapatai.Szóltam is a belgáknak, de azt állították, hogy voltak.
Igen, a németek a háború elején átadták a törököknek a Földközi-tengeren tartózkodó 8és ezért a hazatérésre a legcsekélyebb eséllyel sem rendelkező) GOEBEN csatacirkálót és a BRESLAU kiscikálót, amelyek török lobogó alatt, de továbbra is német személyzettel, és német legénységgel harcolták végig a háborút, főleg a Fekete-tengeren.
Mivel a cári rendszer egyik legfontosabb támasza a kozákság volt (doni, kaukázusi, szibériai, zaporozsjei), s lóról szállításuk nem csak komoly katonai reformot, rendfenntartási, hanem politikai megoldást is kívánt volna. Ez pedig a korlátolt képességű II. Miklósnál szóban sem jöhetett. A vörösök meg egyszerűen átvették, presztizs okokból, majd a félnótás Bugyonnij és az ugyancsak stratégiailag képzetlen Vorosilov miatt fenn is maradt.
Végül is mondhatjuk szerencsénkre, mert, ha a japán háború után végrehajtanak egy komoly haderőreformot, akkor sokkal erősebb ellenfél lett volna Oroszország már az IWW-ben.
Az oroszoknak egészen a második világháborúig mániájuk volt a lovasság... Az európai hatalmak többsége már a huszadik század elejére belátta, hogy a nagy lovasrohamok ideje lejárt. Az oroszok viszont komoly lovasságot fejlesztettek, amivel aztán nem mentek sokra. A polgárháborúban viszont kiélhették magukat, mindkétoldali parancsnokok a lovasságot favorizálták. Ettől függetlenül - ahogy írták már alant - a lovasság még a polgárháborúban sem volt valami különösen hatékony fegyvernem, bár a mozgékonysága és mindkét fél rossz felszereltsége, meg a közlekedés állapota miatt mégis használható volt. Kb. utoljára az európai hadtörténelemben.
Ps.
Szerintem a Plijev-féle lovas-gépesített csoport azért nem volt hagyományos lovasság. A Waffen-SS-nek is voltak lovashadosztályai, például a Florian Geyer, de azok inkább lovasított-gépesített gyalogos (gránátos) alakulatok voltak, bizonyos esetekben viszonylag magas szintű (kis jóindulattal elit) kiképzéssel.
Ok. Csak azt mondom, hogy ha a gyalogság nem volt beásva kellőképpen, a lövészárkok nem alkottak összefüggő vonalat és azokat nem védte elég szögesdrót, a lovasság áttörhetett. De persze a hatékonyságot növelte, ha lovassság gépfegyvereket és ágyúkat is fogatolt maga után, hiszen akkor meg is tarthatta az elfoglalt területeket.
Ami orosz-orosz viszonylatban működött ( a rendkívül nagy terület miatt néhány központi térséget (pl. Pétervár, Moszkva irány) leszámítva nagyon kicsi volt a csapatsűrűség, ezért tudta pl. a Csehszlovák légió elfoglalni pl. a transszibériai vasutat), az nem működött a németek vagy a K. und K. hadsereg ellen. Egyébként nem kell mindent bevenni a Bugyonnijt istenítő szovjet propagandának. Anno a viszonylag gyengén felszerelt lengyelek egy életre megtanították kesztyűbe dudálni híres lovashadseregével együtt.
Olvasd el a magyar huszárság történetét bemutató szakkönyvek vonatkozó fejezeteit, vagy Molnár Ferenc haditudósításító könyvét.
Egyébként a polgárháborús lovas csapatok sem voltak klasszikus kozák csapatok, mert valójában mozgó szekértábor volt, könnyű kocsikon maxim géppuskákat vittek magukkal és tábori tüzérséggel is rendelkeztek. Sőt a WWII-ben is voltak lovas-gépesített csapatok, pl. a Plijev nevével fémjelzett, amely a páncélosokat kísérő gépesített gyalogságot pótolta - Debrecen alatt bekerítették őket, s csak nagy nehezen tudtak kitörni, s elmenekülni...
Polában és Cattaróban a két legnagyobb osztrák-magyar hadikikötőben kb 30 német tengeralattjáró állomásozott, de leginkább Cattaróban, hiszen ez volt délen, közel a Földközi-tegerhez. Az egész földközi térségben működtek. Köztük volt pl. de la Periére sorhajóhadnagy, aki két tengeralattjárón szolgált mint parancsnok, és a Földközi-tengeren 194 kereskedelmi hajót süllyesztett el 454 ezer BRT-vel, ő volt az I. vh. legeredményesebb tengeralattjáró parancsnoka.
A Monarchia elleni tengeri háborúban angol-francia-olasz hadihajók vettek részt, de 1918-ra már megjelentek az amerikai, sőt japán hadihajók is a térségben. Ennek ellenére a háború teljes hosszában az osztrák-magyar flotta uralta az Adriát.
Igazán nagy tengeri csatákra nem került sor, miután a franciák, és az olaszok is elvesztettek egypár nagy hajót az Adrián 1914-15-ben, kivonták a nagy egységeiket a térségből, és a harc a könnyűegységek között folyt tovább. (könnyűcirkálók, rombolók, torpedónaszádok, tengeralattjárók)
A Monarchia tengeri kereskedelme, a tengeri behozatal gyakorlatilag megszűnt a háború kirobbanása után az antant blokád miatt, tengeri szállítások csak a Monarchia partvidékén pl az albán frontra történtek. Utánpótlást szállítottak.
Ezek szerint német tengeralattjárók állomásoztak a dalmát kikötőkben is. Gondolom a Szuez-Gibraltár vonalat akarták támadni. Egyébként a Monarchia nagy tengeri csatáiban angol és francia hajók is részt vettek? A blokádot nyilván ők is erősítették. Bár nem tudom, hogy egyáltalán honnan hozhattunk volna be gabonát és hadianyagokat, max. az USA-ból és a semleges Spanyolországból.
Az orosz polgárháború idején még hatalmas lovas-lovas elleni csatákat is vívtak, pedig volt már géppuska és tank is. A lovasságot a megnövekedett tűzerő mellett főképp a modern, gyorsabb és hatékonyabb tankok megjelenése taszította ki hagyományos szerepéből, persze miután magának a tanknak a megjelenése véget vetett az állóháború korszakának, a védelem abszolút fölényének. A tank képes volt helyettesíteni a lovasságot áttörési, bekerítési, üldözési feladataiban, és emellett jobban ellenállt a megnövekedett tűzerőnek.
Szerintem a lovasrohamok eredményesek lehettek a keleti fronton, ha a védekező gyalogságot nem védte szögesdrót vagy egyéb sáncakadály, hiszen a géppuskák ugyanúgy ritkították a rohamozó gyalogságot is. A lovasság hamarabb megtette, tűz alatt a távolságot maga és az ellenség között, vagyis kisebb veszteségeket szenvedett. Ha azonban a védekező gyalogság nem futamodott meg, lóról leszállva (dragonyos harcmodor), puskával, szuronnyal, kézigránátokkal vehették fel a harcot ellenük. A nyugat fronton is volt ha jól tudom több lovassági áttörés is, amíg nem szilárdult meg a lövészárok-front.
A páncélvonatok nem lehettek kifejezetten rugalmas felderítőeszközök, hiszen csak bizonyos területeken mozoghattak (ahol volt sín), ráadásul ha maradtak mögöttük ellenséges erők, egyszerűen felrobbanthatták a síneket, elvágva a vonatot a csapataitól. Én úgy tudom, a páncélvonatokat sikerrel alkalmazták pl. támadásban, mint a tank előfutárát.
1. Horthy egy nagyszabású akcióval akarta felrázni a flotta legénységét. Főleg a nagy hajókét hiszen azok alig-alig futottak ki, és Horthy szerint ez a tétlenség is az egyik okozója volt az 1918. febr-i cattarói matrózfelkelésnek
2. Az 1917. máj. 15-i otrantói csata után az antant hatalmak ismét lezárták az Otrantói- szorost a német és osztrák-magyar tengeralattjárók elől, őrhajókkal és elkezdtek kiépíteni egy olyan merev hálóból álló rendszert, amely 40-50 méter mélyre nyúlt a víz alá (akkoriban ez volt a tengeralattjárók erülési mélysége) és tele volt tűzdelve aknákkal és robbanóanyagokkal. Horthy ezt a zárat kívánta felszámolni, hogy a korlátlan tengeralattjáró háború a földközi-tengeren is folytatódhasson.
3. A nagy hajók bevetésével Horthy az antant nagy hajóegységeivel akarta kikényszerteni a harcot, hogy nagyszabású tengeri győzelmet arasson. Nyilván egy ilyen nagy tengeri győzelem nem fordította volna meg a háború menetét, de akkor a Monarchiának már minden győzelemre szükség volt. Hiszen nem mindegy milyen pozicióból tárgyal majd egy esteleges békéről.
KI kell ábrándítani, nem voltak nagy lovas rohamok. Nagyon gyorsan, a háború elejének találkozó harcaiban kiderült, hogy a huszárság kora elmúlt, a géppuskával nem voltak versenyben. Az utolsó híres csatájukat, a limanowait is lóról szállva, gyalog vívták meg (tavasszal jártam a csatatéren, szépen gondozzák a hősi temetőt a lengyelek). Ezt követően a lovasokat felderítőként, futárként alkalmazták. Felderítésre két modern eszközt is használtak, a páncélvonatokat, valamint a repülőket. Utóbbi vált a meghatározóvá a légi fényképezéssel, illetve már volt rádiólehallgató rendszer (!) és lehetőség szerint megcsapolták az ellenség telefon kapcsolatait is.
A mozgóháborút sem úgy kell elképzelni, mint a másodikban a páncélosok és gépesített gyalogság áttörését, amikor akár napi 40-50 km-t megtettek. Az elsőben a gyalogság szabta meg a haladási ütemet. Voltak megerősített támpontok, lövészárok, géppuskafészek, szögesdrót...s lehetőség szerint minden folyó mögött beásta magát az ellenség. Az erőszakos átkelés pedig nem egy leányálom volt. Ilyenkor be kellett várni a tüzérséget, másképpen a géppuskák, tábori tüzérség vérfürdővé változtatta volna. S akkor még nem beszéltünk az ellenlökésekről. Számos esetben az orosz ellenlökés egy-egy támadásban lévő hadosztályt, néha hadtestet is megakasztott, visszaszorított, s csak az oldalról besegítő szomszéd vagy beérkező tartalék mentette meg az előre szaladt éket.
A MAS 15 és a MAS 21 a SZENT ISTVÁN jobb oldalán haladó és biztosító 77 T és 76 T torpedónaszádok között törtek át, holott azok között a távolság alig volt 500 méter.
A távolabbi biztosítás azért nem működőtt, mert Horthy gyakorlatilag majdnem a teljes operatív flottát mozgósította erre a hadműveletre. Sőt valójában a TEGETHOFF osztály és az ERZHERZOG osztály csatahajói voltak a távolsági fedezet. A terv szerint 4 gyorscirkálónak a rombolóknak és a torpedónaszádoknak az Otrantói-szorosból az ellenséges flottaerőket a távolabb várakozó csatahajók elé kellett volna csalniuk. Horthy a SZENT ISTVÁN pusztulása után lefújta a hadműveletet, mert az így az ellenség tudomására jutott, és oda volt a meglepetés ereje.
Egyébként engem érdekelnének a keleti front mozgó harcainak jellege, taktikái. Támadás: gondolom lovassági felderítés, tüzérségi előkészítés után tömeges szurony és/vagy lovasroham. Védekezés: gondolom mivel ilyenkor a védőket nem védte lövészárok, sem szögesdrót, a géppuskaállásokat könnyen bekerítették. A nehéztüzérség ilyenkor nem sok szerepet játszhatott a védekezésben, mivel nem volt eléggé mobilizálható, áttörés esetén gyorsan vissza kellett vonni őket.
Érdekelné még a páncélvonatok offenzív alkalmazása is, mert erről csak hallottam, de bővebben nem olvastam. Úgy vetették be őket, mint a tankokat, vagy csak arra használták, hogy az ellenség által veszélyeztetett területen (főleg lovasság) utánpótlást szállíthassanak?
A Velebit romboló ment a hajóraj élén, mögötte a Szent István csatahajó. Oldalról torpedónaszádok biztosították. Utólag okos az ember alapon nem ártott volna a csatahajóknak nagyobb, távolabbi biztosítás. Horthy feltűnés nélkül akart lejutni délre, lévén ő akarta meglepni az ellenséget.
A hálót azért említettem, mert a vízalatti felvételeken nem látható. Ezek szerint az általad említett okból.
Az 1917-es orosz összeomlásig a keleti front a Lengyel Főkormányzóság, Galícia, Bukovina térségben mozgott első sorban - kisebb részben elérte Magyarországot ( Kárpátok, Mezőlaborc), Ukrajnát, Kelet-Poroszországot, Balti tartományokat. Persze nyugathoz képest ez is nagy területnek számít. A csapatsűrűség is kisebb volt, bár össz létszámban a keleti frontos hasonló katonatömeg fordulhatott meg, csak nagyobb térségben.
A mozgó háború veszteség szempontjából talán még rosszabb volt, mert óriási élőerőveszteséget jelentett ( sok fogoly). A monarchia gyakorlatilag nem tudta kiheverni a 14/15-ös mozgóháborúban elszenvedett veszteséget, s a front stabilitása érdekében német erősítést kértek. A gorlicei áttörésben is döntően Mackensen német csapatai vettek részt, a kassai hadtest is vitézül harcolt, de a főszerep nem az övék volt. Később a Szerbia leverésében, erdélyi harcokban és Románia legyőzősében is Mackensen hadserege vitte a prímet, majd Caporettonál nyugatról átdobott német csapatok törtek át.
Erődharcok: ne feledkezzünk Przemysl két ostromáról, ami Verdun után a legnagyobb erődharc volt a világháborúban, valamint Breszt is elég komoly erődítés volt. S az olasz frontot se számoljuk nyugathoz - Isonzo-csaták hasonlóak voltak a nyugatiakhoz, Dél-Tirolban pedig hegyi erődökkel megspékelve.
Bruszilov: A petgőtűz után a páncélautók az előretörő gyalogsággalegyütt haladtak - tűzfedezetet adva a géppuskákkal. Egymás után haladtak a hullámok, egyszerűen letaposták a K. und K. csapatokat. Ráadásul elkövették azt a hibát, hogy kevés tartalék volt a térségben, s azt is későn vetették be. Tehát nem tudták ellenlökéssel betömni a fronton keletkezett rést.
"Ha a torpedóvédő hálórendszer rendesen fel lett volna szerelve akkor a MAS-15 hiába merészkedett volna be a csatahajók közelébe."
Ez így szerintem nem igaz, ugyanis a torpedóvédő-hálókat csak állóhelyzetben használták. Menet közben minden olyan hajón, amelyen voltak felcsavarták. Ugyanis lelógó állapotban menet közben leszakadtak volna, és így bekerülhettek volna hajócsavarok közé, megbénítva a hajót.
A SZENNT ISTVÁN-ra eleve nem szereltek ilyen védőfelszerelést, mert addigra kifejlesztették már azokat a torpedókat, amelyek először a hálót átszakítva robbantak, a főrobbanás pedig a hajónak ütközve történt. Etért nem is volt értelme felszerelni a hálót.
"További pech, hogy a rombolók nem vették észre. "
A SZENT ISTVÁN kíséretének nagy részét torpedónaszádok adták, és nem rombolók. A MAS naszádok is a torpedónaszádok között törtek át.
"Éppen tegnap volt pedig a Duna TVn a Szent István csatahajóról egy dokfilm. Igaz, elismerték ott is hogy hibás volt a tervezése, mert egyszerre nem tudott mint a 6 (3*2) ágyújával odlalirányba tüzelni, mert az egyensúllyal valami gondok voltak.. És amilyen a hadiszerencse, a csatahajónkat egy kis, kilencszmélyes olasz torpedóvetésre felkészített rohamcsónak süllyesztette el. mindkét lövés két kazánt talált el, amivel tervezéskor úgy számoltak hogy 1% esély."
A SZENT ISTVÁN főtüzérsége 12x305 mm-es ágyúból állt 4 db tripla toronyban. A baj az volt, hogy a testvérhajóitól eltérően a SZENT ISTVÁN két kéménye közé építettek egy fényszóró platformot amit telepakoltak fényszórókkal. Így a hajó tömegközéppontja magasabbra került, és ezért vált labilisabbá.
Az olasz MAS naszádok torpedóival nem az volt a baj, hogy a két kazánt találták el, hanem az, hogy a két torpedó a kazánházakat elválasztó válaszfal két oldalán robbant, és a robbanás átszakította a válaszfalakat. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy az elsüllyedése előtt még 3 órán át a vízen volt a hajó.
A keleti front többször és gyorsabban változott a háború során, mintsem komolyabb, mély erődítésekkel, bunkerekkel és szögesdrótmezőkkel felszerelt strapabíró lövészárokrendszert lehetett volna egyik vagy másik félnek kialakítani. Míg a nyugati fronton három éven át nagyjából 50-100 km-t tolódtak ide-oda a frontok, addig keleten nem volt ritka az 1000 km-es arvonalváltozás sem. (Gorlice, Bruszilov-offenzíva stb.). Ráadásul a keleti front háromszor olyan hosszú volt, mint a nyugati. Nagyobb területet kellett védeni, ergo az erőkoncentráltság (pl. az egy arcvonalkm-re jutó géppuskák és ágyúk száma) igen alacsony volt. Tehát a nagyobb offenzívák könnyen áttörték a vonalakat.
Az oroszok csak két tekintetben vehették fel a versenyt a központi hatalmak jobban felszerelt erőivel: élőerő és tüzérség tekintetében. Mindkettővel mennyiségben jelentősen felülmúlták ellenségeiket, ha minőségben, kiképzettségben nem is. 1916-tól ráadásul géppuskával és aknavetővel felszerelt páncélautókat is bevetettek, ami a tankok előfutárának tekinthető. A Bruszilov-offenzíva sikere az ún. pergőtűzben (nagyszámú, különböző űrméretű lövegekkel végrehajtott rövidebb, de intenzívebb tüzérségi bombázás az első vonalak ellen) és a hatalmas veszteségeket kibíró orosz gyalogság tömegeiben rejlett.
A tengeren működnek a zászlók is. Sőt, a villany használata előtt csak azok (bár gázégős reflektor is létezik, volt is a világítornyokkal kapcsolatban ezügyben egy Nobel-díj).
Ami meg a rádiót illeti: Megbízható generátorok az 1. vh-ban leginkább hajókon voltak (volt főgépteljesítmény /és hely a tekercseknek/). Ez fontosabb kérdés, mint a rázásálló elektroncső
A harckocsi a gyalogság nélkül tényleg kevés. Tömegesen is. Pl. a 2.vh-s magyarországi harcoknál is bebizonyosodott 45 elején.
Ennek az lehet az oka, hogy ha a hk. megáll, annyi, mintha, sima tüzérség lenne, viszont nincs beásva (és ált. kisebb a lövegűrmérete is).
Kérdés az is, hogy a hk.-t lövészeknek, vagy műszakiaknak célszerű követni. Megjegyzendő, hogy ez az együttműködés komoly kiképzést igényel, ami az 1. vh.-ban két okból nem volt meg: a közepén jelent meg a "tank" és a kiképzési idő épp elég volt az alakizásra és a saját fegyver használatára.
Valami rohamcsapathoz hasonlóról mintha olvastam volna a Monarchia hadseregével kapcsolatban is. A kifejezésre nem emlékszem, de a katona (önkéntes jelentkezők) a szokásos felszerelés mellé lángszórót (meg talán több kézigránátot?) kapott. Az így szervezett egység (szakasz?) feladata "elöl menni", vagyis áttörni volt.
Nem tudom, mikortól, de 1916 vagy 15 rémlik. Érdekelne a fenti taktika sikere.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy - nekem úgy tűnik - a Monarchia és Oroszo. nem annyira a klasszikus állóháborút vívta, mint a nyugati front. Tüzérségi előkészítésű áttörés sikeres volt Gorlicénél, ill. az orosz embertömegek is áttörték a Mon. arcvonalát. (Tán kevesebb volt a géppuska - vagy több az ember). Ezenkívül mintha aMonarchia által tartott frontokon sokkal gyakoribbak lettek volna a hegyi harcok (Kárpátok lábai, Dolomitok), amik szerintem más jellegűek, mint a nyugati
