Bár nem olyan fontos, mint pár tibeti szabadságjoga, de azért berakom:
"Elutasította koalíciós társa, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) Románia területi átszervezésére vonatkozó összes javaslatát a kisebbik kormánypárt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a tegnapi koalíciós ülésen jelentette be a magyar alakulatot vezető Kelemen Hunor a Mediafax román hírügynökségnek."
Az iskolában a technikaórán azt tanítják,hogy építsünk házilag krematóriumot.Biológiából a ciklon-b hatásairól beszélnek.Közgazdaságtanból pedig,hogy mennyibe kerül 1 millió ember elhelyezése és ellátása egy lágerben.Irodalomórán a Wass Albert van,énekórán zeng az Erdély induló,matematikából pedig azt,hogy x+y az hatmillió.
Ez a tibet-téma most nem talált meg közvetlenül a kínai látogatással kapcsolatban, csak azért reagáltam rá mert itt felmerült. Úgyhogy annyira már az a tematizálás sem működik tökéletesen.
Engem speciel érdekel a világ fájdalma. Van két gyerekem és nagyon nem vagyok biztos benne, hogy élhető bolygót hagyunk rájuk, nem tudom, hogy ha majd ők is szeretnének gyerekeket - nem mellesleg magyarokat - akkor adottak lesznek-e a körülmények ehhez. Kollektíve basztuk el ezt a dolgot (az utóbbi pár évtizedben extrém módon felgyorsítva) és csak úgy is tudjuk rendbe rakni. És ebbe pl. az is beletartozik, hogy Kína, gazdasági vezető hatalommá fejlődve kőkeményen szarik bele mindenféle környezetvédelmi témába, örülnek, hogy végre lehet autója mindenkinek, veszik a benzint, tolják fel a nyersanyag árakat, pont ott tartanak ahol a nyugat pár évtizede és annak már látjuk mi a vége. Ha nekem választanom kell a gyerekeim (meg esetleg sok másik magyar de nagyon magasztosan akár az emberiség hosszú távú) jövője és a költségvetés stabilizálásnak egyik módja között, akkor lehet az előbbit választom.
Mondjuk az igencsak bicskanyitogató,hogy a szadesz-maszop előbb sírja tele a világot a tibetiekkel,a haitiakkal,az éhező jegesmedvékkel és a pusztuló őserdőkkel kapcsolatban,mint az elméletileg saját idegenbe szakadt honfitársaikat ért fizikai,lelki és gazdasági sérelmek esetében.
tehát, a totálisan alkalmatlan rendőrségről van szó megint? de, hát őket meg a kormány meghatározó emberkéje irányitja
mondjuk politikailag az most sokkal jobban érdekel, hogy az örményekkel mi a helyzet, velük milyen a kapcsolatunk, milyen sérelmeink, kapcsolataink vannak :-)
Érthető a megoldás valamilyen szinten,csak aztán nehogy ragadós legyen a történet:
Ha választanom kellene a költségvetés Ferencváros stabilizálása és ezáltal jópár magyar Fradista jobb élete és pár tibeti Fradista néhány órás kedélyes kávézása közt a Bevándorlási Hivatalnál rendőrkapitányságon (ahová úgyis havi rendszersséggel járnak) és a szent szabadságjogaik közt az előbbire tenném a voksom.
"Azután eszembe jutott az Elnök emberei című sorozat egyik epizódja (ínyenceknek: 6. széria, 7. epizód), amikor Bartlet elnök egy taiwani zászlót kap ajándékba, és a látogatóba készülő kínai delegáció erről valahogy tudomást szerez. Az epizód egésze arról szól, hogy hogyan próbálják ezt a zászlót visszaadni, mert kezelhetetlen diplomáciai bonyodalmakat okoz. Tudom, fikció, de a West Wing jól megírt forgatókönyv alapján készült, nagy hülyeségek nincsenek benne. A sztori szerintem jól illusztrálja, hogy nem csupán egy számukra apró közép-európai országtól, hanem egy szuperhatalomtól sem veszik jó néven, ha bármilyen szimbolikus gesztussal megkérdőjelezik az egy Kína elvet, vagy hagyják, hogy ezt más látványosan, az orruk előtt kifejezze."
Direkt nem írtam bele végül a kérdést, hogy ha nincs személyes érintettség, akkor simán beleszarunk? Nem tudom, hogy ez ebben a korban (ami olyan, amilyen) hosszú távon kifizetődő hozzáállás-e.
Ha választanom kellene a költségvetés stabilizálása és ezáltal jópár magyar jobb élete és pár tibeti néhány órás kedélyes kávézása közt a Bevándorlási Hivatalnál (ahová úgyis havi rendszersséggel járnak) és a szent szabadságjogaik közt az előbbire tenném a voksom.
Amúgy kérdem mi sérelem érte őket azon kívül, hogy az őket befogadó ország finoman kérte őket, hogy ne az nap tüntessenek.
Lehet demagóg, de a világ is ilyen. Ha lett volna tüntetés az a baj, ha nem az a baj. Amúgy szerintem tipikus mondvacsinált aggódás, mert az elmúlt 20 évben összesen tíz napot nem foglalkozott a "fősodorvonalú" média Tibettel.
Ügyes a kérdés második fele, csak sántít. Tibet nem nemzeti ügyünk. Erdély igen.
Abban semmilyen formában nem lenne elfogadható.
Amúgy jó, hogy az ex-szadesz tematizál ismét. Valljuk be nem ügyetlen brigád... :)
nem tartom magam liberális értelmiségnek, de nekem se tetszett ez a megoldás (megjegyzem volt már pár tüntetés Budapesten Tibet mellett, nem emlékszem, hogy valaha balhé lett volna)
mondjuk nem értem azt se, hogy miért kellett volna kordonozni meg készenlétiseket kirendelni, de hát a bm-ben mindenki fogyatékos, ezt már a meccsek biztositásán rég megtanultuk.
