Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Lehet, hogy még egyik sem érintett meg. Az is lehet, hogy már a következő neked és hozzád szól. Ma délelőtt Kulka János mondta el Radnóti VII. eclogáját. Jól ismerem és szeretem, ennek ellenére kicsi híján elsírtam magam, míg hallgattam.
Még nem mélyedtem bele igazán a kihozott kötetbe,de előzetesen nem érzem azt az érzést, ami pl. Dsida Jenő vagy Áprily Lajos, vagy pláne Radnóti Miklós verseinek olvasása közben elfogott,hogy "igen, ez nekem szól".
Most egy 2012-es saját hozzászólásomat idézem Örkény-Mácsai-ügyben:), mert nagyon szeretném terjeszteni ezt az előadást azok között,akik még nem látták. Igaz,hogy ritkán játssza,mert gondolom - a színi igazgatás teendői miatt is - nincs túl sok ideje rá.
"Örkényről szólva merem ajánlani az Azt meséld el,Pista c. előadást,stílusosan az Örkény Színházban játssza Mácsai Pál, remekül. Ez az író szövegeiből összeállított önéletrajzi "monodráma", sok humorral, sok-sok elgondolkodtató pillanattal, nagy-nagy csendekkel - a nézők részéről.Megjelent hangoskönyvben is, én legutóbb ennek hallgatása közben estem át az egyébként utált karácsony előtti diópucoláson."
Szerintem is megérdemli, nagyon szeretem pl. azt, ahogy az egyik Örkény novellát elmondja. Már jó régen láttam a Testőrben, szerintem jó volt az alakítása.
Nem tudom,jól emlékszem-e,de én valamilyen KZ oratórium c. művéről hallottam nagyon régen, hogy azt talán Radnóti sorsa ihlette - de ebben nem vagyok biztos, mint ahogy a fent írt címben sem.
Sajnos, én sem túl sokat ismerek tóle. Kb. két éve egy előadást hallgattam róla, ezt annak a vallási újságnak a szerkesztői tartották, ahol Pilinszky dolgozott. Érdekes votl, amit mondtak, viszont nem lelkesített annyira, hogy nekilássak olvasni. Azt hiszem, az eddigi mulasztásomat pótolni fogom.
Tegnap Hobo Pilinszky-estjén voltam. Bevallom, nagyon tartottam tőle, mert egyszer-kétszer belehallgattam a Pilinszky CD-be, de nagyon nem tetszett... A tegnapi előadás viszont nagyon bejött. Ma el is vágtáztam a könyvtárba ismét (mert pont tegnap délután voltam), és kihoztam egy Pilinszky-kötetet. Eddig sajnos Ő kimaradt nálam :-(((
Egnap a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kálvin téri épületében jártam egy rendezvényen. Maga az épület nagyon szép, el is gyönyörködtem benne, de a célnak nem túlzottan alkalmas, Sok, egymásból nyíló terem, amibne jól el lehet tévedni, meg is tettem.A falak, a függöny, és főleg a kályhák igazán szépek, de nem ez a fő egy könyvtárban. Aztán hazafelé menet megláttam egy táblát, amiben az szerepelt, hogy ez eredetileg Wenckheim-palota volt.
Sajnos, eddig nem ismertem, pedig érdekesek a témái. Abban igaza van, hogy kevéssé ismerjók a szomszédos népek irodalmát, lenne mit pótolni. Abban is, hogy elég erős a kultúra iránti érdeklődés, mind a múzeumok, mind az olvasás éjszakája rendezvényen sokan voltak, és jelentős részük fiatal.
Múlt vasárnap láttam a Vörös Oroszlán monodráma változatát. Érdeklődéssel vártam, mert csak nehezn tudtam elképzelni, milyen is lehet. Először is bonyolult, több korszakot átöleleő a cselekménye, másodszer meg a főhőse férfi, aki az élet sok változatát ismeri meg, a monodrámát pedig Venczel Vera mondta. Kellemesen meglepődtem, mert nagyon jó előadást láttam. Rajtam kívül másoknak is ez volt a véleménye, mert teltházas előadás volt.
Most forgatok egy rövidfilmet. Van benne minden, ami kultúra. :)
A film Peter Greenaway brit filmrendező stílusát vette alapul, a monológot Friedrich Nietzsche szövegek alapján írtam, 7 híres festményt elevenítek meg benne, 2 híres magyar színész játszik benne, és barokk kastélyokban forgatunk.
Tegnap láttam egy Rács című tévéjátékot, a huszadik másodperc után rájöttem, hogy ez a Három királyok csillaga c. Jókai kisregény eléggé szabad átírása. Ezzel együtt egész jó volt.
Köszönöm, hogy ilyen pontosan idézel! Azt, hogy Walesben megvn (vagy legalább megvolt) a bárdok emlékeztet, zerb Antal regényéből, a Pendragon-legendából ismerem. Most már anyanyelvükön tudhatják a walesiek, mit írt róluk egy magyar költő. Szó mi szó, érdekelne a véleményük.
(Amikor még kicsi leányka voltam, az első vers ami lázba hozott, és nagy élvezettel felolvastam az öcsémnek, a Fülemile volt, a második pedig, kicsit már nagyobb koromban, A walesi bárdok...)
A youtube-on megtaláltam a 2012-es magyar előadást...Mécs Károly mondja a verset...
"Karl Jenkins nagyszabású kantátát komponált Arany János A walesi bárdok című balladájára. Az Arany-ballada dramaturgiáját híven követő művet most a Carnegie Hallban is bemutatják.
A zeneszerző 70. születésnapjának alkalmából jövő hétfőn a New York-i Carnegie Hallban is bemutatják a walesi születésű, világhírű brit komponista, Karl Jenkins Arany János balladájára komponált, A walesi bárdokcímű nagyszabású kantátáját. A mű híven követi az Arany-ballada dramaturgiáját, a színen sorra jelennek meg a velszi lakoma résztvevői, és a montgomery-i vár tövében újból felparázslik egy titokzatos máglya.
Az ismert Arany-ballada üzenete örök érvényű: mindig voltak és lesznek olyanok, akik akár életük kockáztatása árán is szót mernek emelni a szabadságért. Az új kantáta a zsarnoksággal, a bármilyen elnyomással mindenkor szembeszegülni kész, bátor emberi kiállás, a civil kurázsi dicsérete.
A walesi bárdok három nyelven
Ez lesz a zenemű amerikai premierje, amelynek védnökei Károly walesi herceg, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Jim Parc Nest, Wales fődruidája. A zeneszerző is az előadás díszvendége lesz, a kantátát ezúttal nem ő vezényli a 2800 néző befogadására alkalmas Stern Auditórium Perlman színpadán.
“Jenkins a világ egyik leggyakrabban játszott kortárs zeneszerzője” – jelentette ki az MTI-nek nyilatkozva Irinyi László, a Concert Masters International (CMI) koncertszervező cég ügyvezető igazgatója.
A walesi származású komponistát Irinyi kérte fel, hogy írjon szimfonikus zeneművet Arany János balladájára. A kantáta világpremierje 2011. június 21-én Budapesten a Művészetek Palotájában volt, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a MÁV Szimfonikus Zenekarral, majd bemutatták Walesben is, a legrégebbi walesi művészeti fesztivál nyitóhangversenyén.
“A mű érdekessége, hogy három – magyar, angol és walesi – nyelven is előadható. Az angol fordítást a nemrégiben elhunyt Zollman Péter készítette. Az eredeti Arany-költeményről walesi fordítást is készíttetünk” – mondta a CMI igazgatója. “Az előadásban egy szimfonikus zenekar és öt szólista mellett egy közel 300 fős vegyeskar fog részt venni, amelynek tagjai Új-Zélandról, Hongkongból, Franciaországból, az Egyesült Államokból és Magyarországról érkeznek New Yorkba” – tette hozzá.
A 70-es évek Montreux-i Jazzfesztiváljainak üstököse zenéjében hatásosan elegyíti a klasszikus és könnyűzenei megoldásokat, az eredmény pedig egy rendkívül élvezhető, szerethető muzsika, amelynek harmonikus, tiszta dallamvilága, valamint fúvósok és ütősök valóságos hadát felvonultató izgalmas ritmusai szinte magával ragadják a hallgatóságot, amely a budapesti világpremier alkalmával felállva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelte az Arany-mű ihlette nagyívű alkotást, mely a magyar és a walesi történelem ismert mártírjainak és névtelen szabadsághőseinek kíván emléket állítani
A magyar kultúra napjának előestéjén bemutatandó produkció magyar szereplője a Dunaújvárosi Egyesült Vegyeskar lesz. Az előadás előkészítésében a Distinguished Concerts New York partnerei a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja és New York-i Magyar Ház is, ahol a koncert előestéjén fogadást adnak a zeneszerző tiszteletére. Az eredetileg magánkezdeményezésként indult projekt élvezi a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatását is.
Irinyi László elmondta, hogy a Carnegie Hall után Karl Jenkinsnek május 9-én Londonban és október 6-án Budapesten is lesz jubileumi születésnapi koncertje. A walesi bárdok zenéje mindhárom előadáson felcsendül."
Érdekes hírt hallottam a rádióban ma reggel. Eszerint egy jónevű zeneszerző (sajna, nem jegyeztem meg, hogy hívják) felkérésre kantátát írt a Walesi bárdok c. balladából. A mű érdekessége, hogy angolul, mgyarul és walesi nyelven is előadható. Ez utóbbira azért még le kellene fordítani a verset, remélem, előbb-utóbb sikerül.
Meg a Mici néni két életéből is lett színpadi darab. Amerikai film esetén még az Esőemberből lett színpadi átirat,de azt hiszem,ott nehezen tudnék elvonatkoztatni az eredetitől.
Ha már filmekről esik szó, érdekelne, vajon miért van az, hogy egyre több filmből írnak színpadi művet. Hamarjában a Shirley Valantine, a Római vakáció, illetve a Van, aki forrón szereti jut az eszembe. Magyar filmek közül meg a Hattyúdal.
Sajnos, csak későn fedeztem fel, ezért csak az utolsó félórát láttam belőle. Döbbentem fedeztem fel, hogy az egyik főhőst Básti Lajos szinkronizálta. Némi csendes derűvel nyugtáztam, hogy a franciák fővezére föltette az Arany János-i kérdést: Szalad az ellenség, mit csináljunk vele?
Ha már filmekről esik szó: bosszantanak a filmek folytatásai. Nem is az olyanokra gondolok, mint az Alien vagy a Drágán add az életed sokadik folytatása, hanem pl. a Piszkos tizenkettőé. Lee Marvin nagyon megöregedett, és ez a film csak árnyéka az elsőnek, még utánérzésnek is gyenge, félóra után gyorsan átkapcsoltam egy másik csatornára. A Hét mesterlövész újra nyeregben vagy valami hasonló című akármit pedig csak tíz percig bírtam. Senkinek nem tűnt fel a forgatókönyvírók közül, hogy abból a bizonyos hétből négy meghalt, az ötödik meg visszament gazdálkodni? Ez a folytatás olyan, hogy magamfajta érző lélek megborzad a láttára. A Délidőben folytatását meg se néztem, és ezt alighanem nagyon jól tettem.
Az én emlékeim kissé régebbiek. Középsikolában tanultunk filmesztétikát, bár csak heti egy órában. Ennek keretében azonban moziba is vittek minket. Ott láttam a Hamlet orosz filmváltozatát. Isten bocsá' de jobbnak tartottam és tartom, mint az angolt. Ha már dráma fimrevitele, az Othelló is tetszett. Nagyszerű történelmi filmnek tartom a Hajókkal a bástyák ellen-t, ami a napoleoni háborúk idején játszódik. No meg volt egy jópofa filmvígjáték, az Autót loptam. Az újabbkori kedvenc az Ötvenhárom hideg nyara. Nemrég azt hallottam, hogy a Hobbit-nak is van egy orosz változata, érdekelne, az milyenre sikeredett.
