Még olyan is volt, bizony, 3 fő, akik úgy neveztek, hogy nem is tervezték a beérkezést, csak szervezett körülmények között szerettek volna egy börzsönyi túrát, és Csóvi után átvágtak a gerincen NHH-ra, ahol már eleve foglaltak szobát maguknak :)) De megtámogatták a rendezvényt a nevezési díjukkal :))
A leglassabb teljesítő is 17 órán belül ment, ilyen egyszerű. Erősek voltak a teljesítők mind. Én 10:30-kor zártam NHH-t, de, hálistennek, tőlem a legutolsók is 9:45 körül, pihenés és evés-ivás elindultak, és ők is 17 órán belül beértek.
Nehéz volt a rendezők dolga. Volt néhány induló aki nem jelezte, hogy feladta, nem tudni róluk semmit. Aztán lesz akit a tavaszi hóolvadás után találnak meg.
Ákos bácsi a büfében azt javasolta, figyeljük majd, hogy a hollók hol keringenek tartósan. Ott is fellelhetünk talán valakit. :))
Két rövid kérdés (csak kíváncsiságból): 1. Hány induló volt? 2. Miért fejeződik be a teljesítők listája 17:00 menetidőnél (úgy tudom, 18 órára volt felemelve a szintidő).
Azzal nem próbálkoznék. Azt sejtettem, hogy nem az ajánlott útvonalon vagytok, amikor baktattatok fel a Virágos-sár-hegy gerincén, mi pedig az oldalában haránt. Ugyanis mi is más útvonalon jöttünk, a Kőrös-barlangtól. Az ajánlott útvonalon még a futók sem tartottak ott. Ha van időd rövid sorrendet írni, az is érdekelne. Nagyon bejött ez a bolyongás a fennsíkon, elolvastam minden beszámolót a témában, nagyon érdekes variációk vannak.
Ugyan már, ott feküdt az orrom előtt. :) Annyira meg nem futottam gyorsan, hogy ne legyen időm felkapni. Mi lett volna, ha megvársz? Azért mondtam, hogy menj a saját tempódban.
Spartacusnál amúgy felakartam adni (lefagyott kéz, beállt comb, lábujjköröm probléma). Aztán pár perc után, illetve a finom meleg pogitól, mazsolától és teától visszajött az életkedvem és úgy döntöttem, nem ez lesz az első túra, amit abbahagyok. :) A túrabot jelesre vizsgázott, nem is értem, hogy miért nem használtam már az elejétől. Így 1/2 órával gyorsabb voltam a második szakaszon, mint az elsőn. Volt már jobb is mint 13:20, de nem adtam olcsón a bőröm. :)
Bizony az... Ami képeket láttam... irigyelem azokat, akik ott voltak, bár a langy meleg szobából nézni a havat című elfoglaltság sem rossz :) Remélem azért a hét végéig még marad némi hó, és nem fajul sárdagasztássá a Trapp meg a Hol a következő...
Ejha ez a Téli Tihany hangulatos. Jók a képek! Legutóbb egy augusztusi futóversenyen jártam arrafele és kishíján megfulladtunk a magas páratartalomtól. A fene se gondolta, hogy ott is havazhat :-)
No igen... Gyalog még csak-csak elbotorkál az emberfia/lánya, legfeljebb lesöpri magáról a havat, de vezetni, pláne fáradtan, éjjel... Nem kis teljesítmény, az is biztos.
Gratulálok nektek, kemény menet volt. Az éjszakai vezetés a túra után pedig... jól ismerem, kegyetlen dolog! Nekem legtöbbször nehezebb, mint maga a túra!
Sok hó esett a napokban. Tudtam, hogy küzdelmes túra vár rám. 9 óra fölötti időt jósoltam magamnak, ezért a korai indulás mellett döntöttem annak ellenére, hogy így az érintetlen hóban nekem kell az első nyomot taposni. Még majdnem sötétben indultam el. Az idő kellemesnek mondható, fagypont körüli hőmérséklet, szélcsend és- ami meglepett az a - köd. A völgyeket és az alacsonyabban fekvő területeket szürkés-fehéres lepel fedte be, csak a magasabb csúcsok emelkedtek ki. Az előttem induló néhány túrázót hamarosan megelőztem az egyik csatlakozott hozzám. Békéscsabáról jött, a Bükköt nem ismeri, tájékozódni nem tud, társa gyalogló tempója meg lassú számára, így kapóra jöttem neki. Végig együtt is maradtunk. A Bükk-tető után az utolsó gyalogost is megelőztük, elkezdődött a hótaposás. Néhol találtunk traktor nyomot, de inkább nem. Bánhorvátiban meglepődve fedeztem fel a pontot a nem megszokott helyen. Eddig a másik, a nemdohányzó kocsmában volt a pont, de tulajdonos váltás miatt most ide tették. Nem is maradtunk sokáig, büdös cigarettaszag volt bent. Ember nem járta szakasz következett, a Damassa szakadék. Látványos képződmény, de most elkerültük, nem vezettek bennünket keresztül rajta, hanem csak meg kellett kerülni. Érdemes ide eljönni hómentes időben. Fokozatosan emelkedtünk, a köd is eltűnt teljesen, csak messze mögöttünk a falu fölött látszott még némi maradéka. A hóba néhol térdig süppedtem bele, lassan haladtunk. A második pontot egy vadászháznál találtuk. Innét már ismét futható szakaszon meg sem álltunk Upponyig. Most is megcsodáltam az Upponyi-szoros út fölé magasodó, ködbe vesző szikláit. Ezt is meg kell nézni. A Lázbérci-víztározó partján, a letaposott aszfaltos úton gyorsan fogytak a km-k és hamarosan Dédestapolcsány egyik templomában ettük a zsíros kenyeret meg ittuk a gyógyfüvekből főzött teát. Itt a kedves öreg pontőrök megcsodálták az átázott futócipőinket, kicsit talán sajnáltak is bennünket, de azt nem mondták, inkább csak gondolták. Mályinkáig vizes aszfaltos úton futottunk, és előttünk tornyosultak a Bükk felhőkbe érő ormai. Kezdődött a túra legszebb és legnehezebb szakasza, kapaszkodás föl a Csondró- patak völgyében. Most nem csak alig csordogált, mint más rendes időben szokott, hanem sebesen folyt. Először még szabadon, aztán följebb már a jég és hó alatt. Az út pedig rajta, mellette, fölötte vezetett. Nyomot én tapostam, néhol recsegett, néhol ropogott a jég, kétszer meg beszakadt alattam, szerencsére csak bokáig merültem el. Egy helyen néhány méterre szűkül össze a völgy, ott a találkoztam vele, az ősi ellenséggel. Mi fölfelé mentünk ravazdi koma meg lefelé ügetett, egy szikla mögül bukkant ki kb. 7-8 méterrel előttem. Elég volt egy kiáltás és máris iszkolt világgá. Hosszas küzdelem árán azért csak felértünk a Mária- forráshoz. Itt a 2007-es nagy vihar nyomai még mindig látszanak. Évszázados erdőrészek fekszenek a földön, minden fát kidöntött a nagy szél, a szentléleki Látókő most magányosan álldogál, körülötte is fekszenek a fák. A Turista parkban meleg, zsíros kenyér, tea, csoki és barátságos pontőrök fogadtak, marasztaltak is, de inkább folytattuk utunkat. A Jókai kilátó után hosszas ereszkedés a Harica-patak völgyében. Elég jól futható szakasz ez, bár a nagy hó sokat kivett belőlem. Tardonán a pont ismét kocsmában volt. Itt is adtak zsíros kenyeret és teát, de én csak a pecsételésig maradtam bent, mert a cigarettafüst kikergetett. A faluból kiérve cseperegni kezdett, majd esni. Jobban örültem volna a hónak, de nem zavart az eső sem. Rövid aszfaltos szakasz után ismét hegynek föl, szerencsére a rövidebb távosok már letaposták előttünk a havat. Hullámzó a befejező rész, kicsit föl, kicsit le. Az utolsó megpróbáltatás az Ebecki-tetőről való lejutás. Nagyon meredek, nagyon csúszós, de azt is sikeresen leküzdöttük, még kerültünk egyet a városban, majd 9.59 idővel célba értünk. Küzdelmes túra, de én szeretem. Vagy a sár, vagy a hó teszi nehézzé, de a táj szépsége miatt érdemes minden évben elmenni, sőt terveim között szerepel, hogy idén minden évszakban lefutom a távot.
Első kézből (szájból) tudom, hogy Oszi örült, hogy részt vettél idén is a túrán, valamint reménykedett benne, hogy a túrával kapcsolatos véleményed pozitívan változik, ezzel neki is, nekünk is erőt adva, ahhoz, hogy a nem kis előkészületekkel járó rendezvényt továbbra is életben tartsuk.
Oszi levele ugyan kifogásolható stílussal, és valószínüleg elhamarkodottan indult útjára a maga tömörségében, viszont az is kérdés, hogy a Te beírásod, nem volt-e okozója ennek?
Teljesen igazat adok Neked abban, hogy amennyiben nem kívánod beszámolód a megjelölt helyen látni, akkor ne is legyen ott.
A fórum jó hangulata (?) érdekében, érdemes lenne az ilyen irányú, teljesen normális és jogos kérést, (talán más hangnemben) de szerintem mindenképpen privát levélben küldeni az érintettnek. Persze csak akkor, ha nem cél, a nem jó indulatú tüzek csiholása.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy ekkora űr legyen ember és ember, sporttárs és sporttárs között. Ne engedjük ezt meg.
Barcika 65
A Barcika kőkemény volt. A tervezettnél később értünk le, az autó fékezéskor kattogott - ettől kiborultam, hiszen kb 2-3 hete kapott új féket, kiderült hogy EZ JÓ, ez az ABS jégen....
Végül 8.10-kor tudtunk elindulni, 13 órát terveztünk a hó miatt, amúgy mentünk már 11 óra körül. A 65 km-es távon 15 ember indult, aminek a fele ultrafutó volt… Sokmindent elmond, hogy N.CS. (9 órán belüli Kinizsi) is 8 órát ment.
Barcikán az út jégpálya volt, a későbbiekben minden volt : vizes hó, jég, nyomvonal, eső, hó. Dédestapolcsányban még időben voltunk ... Aztán jött az a rész, ahol csak 10 ember járt előttünk (ekkor már hárman kiszálltak, és kiderült a női nemet egyedül képviselem). Szegény rendezőknek is nehéz lehetett : 1-2 gyalogos miatt órákat várni, de kedvesek voltak és biztattak. Szentlélek környékén igazi tél volt, nyomvonalban botladoztunk, Örvénykőre sem sokan mentek fel. Iszonyú energiákat égettünk el, a gyomrom is kikészült. Monoton egyenesek - de futni nem volt erőm, a Harica patak völgyében megzuhantam, nem akart véget érni a völgy, utána meg az emelkedő, azt hittem soha nem érünk Tardonára. Elértünk,de itt Sanyinak el kezdett fájni a lába, elege lett. A kocsmában találkoztunk két ismerőssel, ők is kivoltak --> kb. 51 km 12 óra alatt pedig dinamikusan mentünk, még ha nyafogtunk is...
Jött az Ebecki... a nyomuk után benéztünk egy utat a szakadó hóban, rátettünk 1-2 kmt, ami főleg lelkileg volt kegyetlen. Az Ebeki hosszú, nagyon hosszú, soha véget nem érő és havazott, elfogyott az üdítőm csontra. Agyban mentünk.....A pontőrök megmentettek :-) adtak 2 dl kólát. Végül pár perccel 16 órán belül, éjfélre értünk be.
Ráadásul haza kellett jönni Bp-re. Második nehezített felvonás. Barcikán havas eső - lassan de haladtunk. Miskolctól Hó, az hogy autópályán vagyunk csak a tábláról tudtuk, amúgy fehér volt minden, kocsinyom nélkül és szakadatlanul havazott, azt éreztem, hogy nem bírom felhozni az autót. Reggel 5-re értünk haza.
Köszönet a rendezőknek a kitartó munkáért és kedvességért!
„... csak kurtán s fonátosan. Mert hosszú nótát a cölöpmadár – hajósok tartját – ritka nap pityog.” (Kálnoky László: XIX. Henrik)
Az ABS kattog, mint a géppuska. Jégvédelem. Leparkolunk. 15 induló a 65-ön, köztük ultrafutóink krémje. Gyalogos alig. 8 utáni rajttal rögtön hátrányos a helyzet. Arriere de la course. Az első kilcsit Repiékkel futom, utána tovább Tibettel. Hóösvényen. Bánhorváti ismerős, a kastély tetszetős. Damasa-felé mélyül a hó, nem a szokott úton érjük el a tetőt. A víztároló arcára a mosoly odafagyott. Dédestapolcányban az ismerős teán kívül megemlítendő még egy tiszta mosdó és egy figyelemreméltóan csinos csaposlány. Mályinkán pityeregni kezdett. Nincs utálatosabb, mint a hóra csöpögő eső. A falusi fakihúzó ösvényeken túl a Csondróban már megjelenik pár hópehely, az Ámor-forrás után végleg havazásba vált. A haladás áldozatokkal jár. Szentléleken mesebeli téli táj. Köd és masszív hóesés. Nehezen járható, mély, annak rendje-módja szerint. Örvény-kőtől dinamikusan haladunk, ez mégis csak annyira elegendő, hogy besötétedjen. Reménytelenül hosszú etap. Harica-legenda. Nem megy. Megállt a mezőny. Itt Tibet veszti el türelmét, Tardona előtt meg én. A múlt héten tesztelt cipő átka. Hosszú évek óta nem volt ilyen. Szétnyomja a talpam a és a kislábujjat. Elegem van az egészből. Ha jönne egy busz, felszállnék. De nincs. Csókolom, Ági van! Frissítő tea, üdítő, kenyér. Kenyér és cirkusz. Két kollégát látunk még itt, érdeklődésükre, hogy vagyunk, a válasz: sza**ul. Azért feldob, hogy nem egyedül küzdünk a pályán. A műúton és a Nyír-völgyben kicsit jobb hangulatban. Megint havazni kezd (közben elmaradt valahol). Elrontjuk. Az eltúrt dózerút adja magát. A Harica-völgy felé. De most nem arra kellene menni. Gyanús lesz, vissza. Szalag van, persze. Lehet, hogy eltört. Lélekben valami. Soha nem érünk be, ez a következtetés. Időtervek már nincsenek. A Lófar-nyereg is messze, de az Ebecki-tető az nincs is. Letörlődött a tájról, mint a smink sírás után. Mondom Tibetnek: csak megyünk reggelig, aztán ha világos lesz, majd lemászunk valami faluba. Havaz. Kőkeményen. Ropog. A lámpafényben minden szürke-fehér. Vezeték berreg, ez már jelnek fogható. De innen is még időtlen idő. Mire elérjük, már nincs érzék. Csak a fájás a talpon minden lépésnél. A pontőröktől kóla, biztatás. Lecsúszkálunk, csónakázó-tó, város. Lakótelepi hazaérkezések. Buszok álomban. Éjfél után pár perccel a cél. TúrÁsz fogad: már vártunk titeket. Tényleg: minden létező túramozgalom füzetébe előre pecsételtek nekünk. Ennivaló is kedves mondat is akad. Szívből csinálják. Ezért jövünk minden évben. Mondom TúrÁsznak, és így is érzem: szétestem, úgy szakmailag, mint emberileg.
Utószó: Miskolcon benzinkút, macivásárlás. A szembejövő sávba kanyarodunk (vö. hó és fáradtság). Persze pont rendőrök állnak mellénk a jó sávon. Néznek. Nézünk. Tolatunk. Ők kirakják a villogót... és elhajtanak valami sürgős dolog miatt. Az M30-as út vastag hórétege az, ami még mélyen bennem maradt az estéből.
Mi is ott voltunk a túrán, igaz, csak a 10 km-en. A túra után mondtam túratársamnak, -a 10 km-es nehézségeit tudva- ,hogy szerintem úgy 15 óra körül lesz az átlagteljesítési idő az 50 km-seknél, de esetleg lesz olyan is, akinek 20 óra kell.
Kiváncsi lennék a szigethalmiak statisztikájára, hogy az egyes távokon mennyi volt az átlagteljesítési idő, az meg külön érdekesség lenne, ha az egyes távok leggyorsabb és leglassabb teljesítését tudnánk.
Nagyon jó dolognak tartom, hogy nem volt szintidő, persze, ez azt is jelenti, hogy a Rendezők lehet, hogy Visegrádon aludtak...
Egy kép, hogy a Nagyvillám tövében milyen volt a hóviszony:
13 óra alatt sikerült, 21:00-re értünk be. Konkrét értelemben vett szintidő nem volt, 22:00-ig kellett beérni, de voltak akik 9-kor még Pilisszentlászlón voltak...
