Én seholsem látom őket :), úgyhogy ha valaki lát ilyet, szóljon neki, hogy itt aztán eleget tehet a krisztusi emberbaráti szeretetnek.. jöhetnek papok is. ;-))
Tudod nagyon sok dolog van, ami nélkül meg lehet élni. Pl. mondjuk az internet is ilyen. Sokkal hasznosabb lenne, ha most mindenki felállna a számítógépek mellől és mennénk ápolni a betegeket.
Nem ROLAD beszeltem, sem a pap baratodrol, sem a tobbiekrol, akik jot tesznek es segitenek. De most oszinten, nem tenned ugyanezt az egyhaz nelkul is? Te nem azert teszel jot, mert ok azt kerik, hanem mert TE igy erzed helyesnek. Ennek az egyhaz maximum keretet ad, megszervezi. Az viszont teny, hogy a vilag leggazdagabb bankja a IOR. Tulajdonosa a Vatikan. Nekem semmi szuksegem nem volt az egyhazra, hogy majdnem egy evig neveloszuloje legyek egy otthon nem gondozott gyereknek. Nem fizetett erte senki, illetve kesobb valami jelkepeset igen, mert megtudta a gyamhivatal es legalizaltak a helyzetet, biztositas stb. Bar a kapott osszeg sokszorosat koltottem pl ruhara, jatekra, iskolaszerre, mert otthon azt nem kapott. Es meg csak vallasos sem vagyok.
és addig majd te prédikálsz, gyóntatsz, intézed a parókia ügyeit, oktatsz, stb? nevetséges (és baromi demagóg)...
minden cipész maradjon csak a saját kaptafájánál.
Eljöhetne pár pap ide a MÁV kórházba lemosni a betegeket, ágytálat vinni, stb.. De hát a "krisztusi szolgálat" eme formája nem olyan kényelmes, mint a prédikáció..
>> Te meg elhiszed, hogy az egyhazaknak mint intezmenynek fontos az emberiseg mint fogalom? Fontos mint penzforras, hiszen ebbol elnek. Aztan kesz
hát, ebben tévedsz. igen, fontosak. ezt, mint aktív római katolikus mondom. van egy gyerekkori barátom, aki pap lett. van nálunk aktív közösségi élet. van segítségnyújtás a rászorulóknak. soha, egy fillért nem kért tőlem az egyház, nem hajtott a pénzemre sem. amit adtunk, adunk, azt önként adjuk.
Biztos csak én élek ilyen helyen. ez van. én akkor is ilyen helyen élek.
Te meg elhiszed, hogy az egyhazaknak mint intezmenynek fontos az emberiseg mint fogalom? Fontos mint penzforras, hiszen ebbol elnek. Aztan kesz. Mas kerdes az egyes emberek karitativ tevekenysege, de aki jo, az egyhaz nelkul is csinalna, aki meg szarik bele azt egyetlen egyhaz sem fogja jotevesre rabirni.
Öregszem, figyuzz, könnyen meglehet, hogy ismerjük egymást, egyikünk sem egy mai csirke, bár én valamicskével mintha idősebb lennék... mégis mibe kerül neked megdobni engem egy mail-el? :-)))
Azzal én speciel (szubjektív vélemény figyelem!) nagyon is egyet tudok érteni, hogy öreg korban inkább a tüneti kezeléssel - és az életminőség javításával - legyenek elfoglalva az orvosok, mintsem mondjuk engem 85 éves koromra a negyedik infartusból hozzanak vissza 2 éven belül úgy, hogy az ötödikbe cvsak-csak sikerült beledögölnöm, mert én speciel csak egyszer szeretnék meghalni, NADE A TÜNETI KEZELÉST BASSZAMEG azért csinálják meg, ne legyen szerencséten magatehetetlen öreg a tulajdon vizeletében kicsípődve meg egyebek!!!
Beszélhetünk inkább AZ EMBERI MÉLTÓSÁGRÓL uraim és hölgyeim? Hogy mi is ez? Mert inkább valahonnan innnen kéne megközelíteni ezt a kérdést...:-(
(Érdekes, hogy én aki nem vagyok vallásos, pontosan tudom, hogy miről beszélek, a sok vallásos felekezet meg mindent csinál ahelyett, hogy ápolásra vállakozna... jaj de rosszmájú vagyok, és bocs az offért...)
Az a helyzet, hogy ma már az orvosok jó része azt az elvet vallja (szerintem helyesen), hogy nem a beteg életének a meghosszabbitása a feladatunk, hanem az élet minőségének a javitása.
Mondjuk ebbe a kategóriába nem tartozik bele katéterrel történt szörnyűség...
Sajna tényleg az van, hogy ma az egészségügyben munkát vállalók jórésze vagy elfásult, vagy egyszerűen nem oda való. Én is kezdek az első kategóriába tartozni, mert hihetetlenül frusztráló érzés, hogy hiába dolgozom halálra magam, elhanyagolva a családomat, gyerekeimet, gyakorlatilag nem jutok egyről a kettőre, nem tudok félretenni, megtakaritani semmit, nincs lehetőségem elutazni, mert nincs miből. Viszont bármikor a fejemre eshet Damoklész kardja, egy tisztességes per kapcsán.
Ugyanakkor meg azt látom, hogy nálam jóval fiatalabb emberkék látványosan jobban élnek, (adná Isten, hogy tévednék) jóval kevesebb munkából és felelősségből.
És ne mondja nekem senki, hogy amikor szabadidődben azon rágódsz, hogy hogyan fogtok kijönni a hó végéig a fizetésből, akkor olyan egyszerű MINDEN követelménynek megfelelni.
Bocs, ha részben off voltam, de ez ma, most nagyon kiszaladt belőlem....
Mivel szüleim javában benne vannak a korban, egyre gyakoribb "élvezői" a kórházi ellátásnak. Általános gyakorlat, (ha valaki hozzáértő legyen szíves cáfoljon meg) hogy bizonyos kor felett a betegek csak tüneti ellátást kapnak. Nem cél az öregkor meghosszabbítása, a tényleges gyógyítás.
Sok esetben a pénzesebb hozzátartozókra ráerőltetett időskori műtét nem a gyógyulást hozza meg, inkább megrövidíti és fájdalmasabbá teszi a beteg hátralevő életét. Sajnos többszörös családi tapasztalat.
Azt hiszem nem az eddigi befizetés mértékén van a hangsúly, hanem a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberen.
Az, hogy a bőrét bekenjék valakinek, nem is a fizetésen múlik, hiszen még percekben sem lehet mérni az időt, amennyit igényel. A katéterre való odafigyelés pedig...
Kevés rosszabb dolog van szerintem annál, mint ha korházba kerülsz úgy, hogy nem látogat senki.
(nem látogat, nem hoz narancslevet, kaját, a nővérkéknek csokit, vagy pénzt..)
nezd senki sem varja el toluk h ennyi penzert uljenek a mamam agya mellett, es felolvassak neki a haboru es beket. termeszetesen kevesen vannak sok betegre. de legalabb kart ne tegyenek a betegben. a minimum kotelesseget teljesitse (plane ha plussz penzt kap nem is keveset!), vegye mar eszre h napok ota nem jon vizelet a kateterbol!
es sajnos az a baj, h foleg az idos emberekkel bannak igy, nekik mar ugyis mindegy alapon...
sajna az a gond (..egyik forrása), hogy a nővérek borzasztóan kevés pénzért kénytelenek dolgozni.
Ennek eredménye: aki tud, próbál elkerülni (főleg az értelmesebbje), aki meg marad, az igyekszik a munkát a könnyebbik végénél megfogni (ennyi pénzért még dolgozzak is..).
Vannak nővérek, akik hivatástudatból dolgoznak. Főleg ezek vállán nyugszik az egészségügy.
Alice, Alice, gyanus vagy nekem. Annyi közös
élményünk van, hogy néha már azt hiszem magammal levelezek.
Sajnos a mi korosztályunknak sok a közös rosszélménye.
Másik topicban véletlenül láttam, hogy ismered a XI. kerületet. Ha ott laksz lehet, hogy ismerjük egymást?
Bocs az OFF-ért.
Rémes.
Sajnos nálunk - egy doktornő nagyon jól mondta, mikor anyámat kórházba kellett utalnia - a kórházakat egyre inkább jobban megilletné az "ispotály" szó, már ami az ápolást illeti. Sajnos csak az lehet biztos abban, hogy megfelelően ápolják a szeretteit, aki reggeltől estik ott van vele és az ápolónők helyett elvégzi a munkát...:-(((
Jesszum:(((. NAgyon sajnálom, és borzasztó.
BEszélhetünk itt kevés fizetésről, meg persze, szegény egészségügyi dolgozók, de hogy ilyen megtörténhet egy Xévet megélt, rengeteg TBt befizetett emberrel, vérlázító:((((
TÉnyleg nagyon sajnálom.
nagymamam (74) a mult heten agytrombozist kapott, korhazba kerult. fel oldala le van benulva, szerencsere lassan bar, de gyogyulgat.
nagypapam es nagynenem azt hittek, hogy a nover mindent megtesz majd, amit meg kell tennie.
pelenkazzak, de a pelenka alatt mar nem kenik be a boret, amit tiszta sebes mar. egy ilyen idos embernek amugy is nagyon vekony erzekeny bore van mar.
de nem is tisztitjak le alaposan ket pelenkazas kozott...
katetert tettek be neki meg amikor bekerult, de aztan azt senki sem figyelte, hogy azzal mi van. anyukam vette eszre hogy olyan a gyujtozacskoban levo vizelet mint a homokos szennyviz. kiderult h valami vesehomok elzarta a katetert es nem tud urulni a vizelet, az eredmeny az lett, hogy meg egy nagyon sulyos holyagfertozest is kapott szegenykem. ugysem volt eleg baja...
sorolhatnam meg az aprobb eseteket.
talan mondanom sem kell, hogy kapnak penzt a csaladtol, ennek ellenere tesznek magasrol az egeszre... rettenetes, felhaborito, megalazo banasmod.
en igenis arra itelnek minden ilyen erzeketlen ostoba allatot (elnezest az allatoktol ebben az esetben), hogy csak egy hetig ki legyen ugy szolgaltatva a hozza hasonlo kollegainak, ahogy a nagymamam (vagy barki mas) ki van szolgaltatva nekik.
A Financial Times szerint a magyar egészségügyet a pincétől a padlásig át kell alakítani, a reformok útjában azonban az előjogaikra féltékeny, hálapénzre pályázó orvosok állnak. Az eszközpark megfelelő lenne, azonban az orvosok nem minden esetben használják azt. "Az orvosok tartják fent a kiszipolyozó rendszert"
Tudom, hogy nem kell hanyattesni a külföldi véleményektől: gyakran helyi forrásokból tájékozódnak, a saját megfigyeléseik és elemzésük pedig sokszor nem elég alapos. Azonban van egy ellentétes tényező is: nem kötik őket a helyiek érdekei, félelmei és mániái, a kívülálló elfogulatlanságával és természetességével mondják ki, ha a király meztelen.
Az egészségüggyel kapcsolatban, azt hiszem, az utóbbiról van szó. Miközben valószínűleg rengeteg jól felkészült és lelkiismeretes orvos dolgozik az országban (találkoztam ilyenekkel én is, főleg a fiatalok közt), akik nem haszonélvezői az állapotoknak, vagy szívesen lemondanának a kis előnyökről a tisztább viszonyokért, szenvednek a főnökeiktől és a rendszertől. Ők, vélhetően sokan, képesek és érdekeltek is lennének abban, hogy az egészségügyi dolgozók felelőssége, munkájuk ellenőrzöttsége ne legyen sokkal kisebb, a betegek és hozzátartozók kiszolgáltatottsága pedig sokkal nagyobb más országokhoz viszonyítva, mint ami az ország fejlettsége alapján magyarázható.
Gondolhatod én mennyire beleborzongtam!
A leköpést már csak tehetetlen dühömben, nomeg csak a gondolataimban született meg, egyébként kultúrált emberként élem az életem.
Gondoltuk, hogy hivatalos útra tereljük a dolgot, de az első időszakban a kisfiamra koncentrált az egész család.
Minekután a családból csak mi ketten nem vagyunk orvosok megvitattuk az ügyet, és sajnos mindenki azt mondta, hogy mivel végül nem történt meg a műhiba csak árnyékra vetődnénk, semmi bizonyíték. A zárójelentésben rögzítve van, hogy milyen állapotban született a baba, de mivel nem küldött el a doki, hanem eljöttünk, tulképp a végén még a mi hibánkból történt volna a baj. Más kérdés, hogy pont azért mentünk el, mert nem foglalkozott velünk, és ebből lett volna a baj!
Azt persze elmondhatom, hogy hogy hívják azt az orvost, akire többet sem a gyerekem, sem a magam életét nem bíznám többet, mert szerintem egy hanyag, megbízhatatlan orvos, aki nem tudott felelősséget vállalni az önszántából elvállalt pácienséért. dr. Molnár Péternek hívják!
