köntörfalaz: Korábbi alakja a köntöl-farol ikerige 'kocsi az úton ide-oda csúszik' jelentéssel. A régi köntöl igének ugyanz volt a jelentés, mint a farolnak, ezért állhattak párba (vö. hasonlóhoz csúszik-mászik). A köntöl ige önmagában idővel kiveszett, ezért a köntöl-farol ige összetett volta elhomályosult. Közben jelentésváltozás is történt, es most már nem a kocsi csúszkált a rázós úton, hanem a delinkvens csúszott el a rázos kérdések elől. A kettő együtt: az eredeti szó elhomályosulása és a jelentésváltozás együtt tete, hogy a végébe népetimológiásan már a falaz (valakinek) igét értették bele.
> Nádvágó - hmm, ez inkább a Halál Angyala, mint az Úristen, lehet, hogy képzavar? (vö. angol Grim Reaper, ahol a Halált (ált. kaszás csontvázat) szokták így nevezni)
Ezen nem fogunk összeveszni, mindenesetre a kaporszakállú jelző nem illik az angyalokhoz. Ezen túlmenően teologice az Úr dönt életről és halálról, az angyalok csak küldöttek. Ekképpen ugyanaz a kép használható a küldöttre és a küldöttre is.
(N.B. Jób 33,22 többes számban ír a halál angyalairól: "És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz." Teologice tehát nincs kaszás csontváz, kitüntetett lény, aki learatná az életünket.)
Nádvágó - hmm, ez inkább a Halál Angyala, mint az Úristen, lehet, hogy képzavar? (vö. angol Grim Reaper, ahol a Halált (ált. kaszás csontvázat) szokták így nevezni)
Kaporszakállú - ez utóbbi (öreg) nekem szimpatikusabb.
Ad kaporszakállú: körülnéztem a korpuszban, amit a Google szolgáltat. Ez alapján úgy, tűnik, hogy 'öreg' jelentési (is) van, vélem a kor miatt meggyérült arcszőrzet miatt. Így lehet, hogy az Öregisten játszi szinonímájáról van szó.
A kaporszakállú nádvágóval is találkoztam a keresés közben. Szerintem ez nem káromlás, hanem irodalmi képalkotás. Egyrészt Sarusi Mihálynak van egy ilyen című könyve Áchim Andrásról, másrészt Pécsi Sándor írja a Nádszálgondolatok c. glosszájának elején: "Mielőtt a jó kaporszakállú nádvágó learatna minket, töprenghetünk a világról, gondolkodó nádszálak." Ez utóbbi talán meg is magyarázza magát a szóképet.
A nádvágót életemben nem hallottam, így egyelőre nincs ötletem, még forgatnom kell a kifejezést a számban és az agyamban.
Ad kaporszakállú: Nem vagyok túl járatos a zsidó szimbólumrendszerben, de a úgy tűnik, a szakáll a méltóság és a bölcsesség jele. Így, jóllehet nem ábrázolják, de az Úr mindenképp egy nagy dússzakállú ember képében rögzült a hívőkben (a keresztyénekében is); ha már a maga képére teremtett minket. A kaporszakállú egy olyan szókép, amely valakinek a szakállát a kapor virágzatához hasonlítja: vi. nem túl dús, de annál rendetlenebb. Itt hetát nem az Urat, hanem az egyik -- vélt -- atribútumát dehonesztáljuk.
Ha már témánál vagyunk - mitöl nádvágó, kaporszakállas stb, stb úristenit? Ez vajon mire utalhat? Mert a "nádvágót" manapság semmilyen pejoratív jelentésben nem tuodm elképzelni, de még a kaporszakállassal is gondjaim vannak
Ahogy amanibhavam említette, ezek káromkodások -- zömmel istenkáromlások -- eufemisztikus változatai. Ekként nem nagyon durvák, azonban a egyházi "hatóság" tudván, hogy csak alakjuk lett enyhe, tartalmuk változatlan, ezeket is tiltotta-büntette.
Kutyafáját < Kurva fajtáját! Kutyaúrstenit < Kurva úristenét! Szedte-vedte teremtette < A szedett-vedett [azaz korántsem jól kivitelezett] teremtését! [az utolsó szó vége a jelzőhöz igazodott] > A teremtésit!
A ku...val kezdődő szitkok szerintem mind a kurva eufemisztikus változatai. (Hacsak a kutyafájátnak nincs valahogy köze a huncut eredeti jeletéséhez is.)
Szedte-vedte teremtette! - ez, a ma igen enyhe szólás, ha jól tudom valaha nagyon-nagyon durva volt, de mit is jelentett? Istenkáromlás volt? (Szedte-vedte aki teremtette? (vö. A teremtésit [neki]!)
Továbbá hasonló:
A kutyafáját! szintén valamikor nagyon durva volt, de miért? És nagyjából mikor? (ennek valamivel erősebb formája a Kutyaúristenit!?)
máshonnan közelítek. Húzható-e párhuzam az "a hétszázát!" és az "a hétszentségit!" példájával, azaz valami hasonló tompítás történt, mint a "basszuskulcs" megjelenésével. Egyáltalán levezethető-e ilyesmi?
A hét- meg a nyolcát!... Az iskoláját!... Az istállóját!...
Sztm. ilyeneket akkor mondanak, amikor kulturális-társadalmi okokból nagyon ellenjavallott kimondani ilyet, hogy "istenit" vagy "hétszentségit", de az ember mégis elkezdte.
Érzésem szerint a jó néven veszi nem eredeti, hanem a rossz néven veszi szóláshoz utóbb képzett ellenpár.
A rossz néven veszi-nek még utána kell járnom. Egyébként idegen nyelveken ilyen fordulatok vannak, mint pl. angol to take [it] amiss 'helytelennek vesz(i)', német zu krummnemen 'görbén (azaz rosszul formáltnak) vesz(i)'. Itt a magyar rossz néven csereszabatosnak tűnik az angol amiss 'helytelenül', ill. német krumm 'görbén (rosszul formáltan)' határozókkal.
Emaiatt előzetesen arra gyanakszom, hogy a tartalma 'helytelen megszólításnak veszi; a megszólítást helyteleníti', vi. pl. ha a beszélő nem kegyelmes úr fordulattal él, hanem tekintetes úrral, holott az előbbi dukálna.
Ezen az alapon azon számjegyek esetén, melyek téveszthetők voltak mással, korszakonként változó segédjellel jelölték meg az adott számjegyet. Ilyen volt az 1 is (amely több betűvel: j, I, l is téveszthető), de ilyen máig a 0 áthúzása vagy aláhúzása ahol lényeges, pl. szoftverkulcsoknál, de ilyen a 6 és 9 mellé tett pont is. (N.B. Bizonyos stílusokban az ilyen segédelemek kötelező elemként rögzülhetnek, ez történt az i, ill. analogikusan a j pontjával is.)