Ilyen kapcsolomegoldások sokkal bonyolultabbak mint gondolná az ember.
Valoban a fémkerék is kapcsolhatja, ha a szigeteö hézag üres, azaz fémkerék besüllyedhet a két sin közé. Sajnon meglehetösen megbizhatatlan a dolog, mert a legkisebb szemét is bajt okoz.
A mozdony (vágy alvázas személykocsi világitással) ugy kapcsol, hogy egy kerék a szigetelt sindarabon van, ugyanzon oldal többi kereke meg azon kivül. Igy a mozdony érintkezöi rövidrezárják az áramkört.
Valamennyi kapcsolosín helyhez kötött, azaz azért tesszük oda, hogy akkor kapcsoljon amikor kell (pl. a sorompo elött). A sorompo után meg van egy másik, ami visszakapcsol. Ha most bevonjuk a teherkocsik fémkerekeit is a kapcsolási rendszerbe, elöfordulhat, hogy a mozdony már nyitja a sorompot a tehervagon meg zárná (tudom, hogy ez most nem élethü, de igy talán érthetöbb).
Annek viszont az szokott lenni a következménye, hogy leég a mágnes.
Föleg olyankor amikor akaratlanul áll meg a kerék ott ahol nem kell.
Igy a legegyszerübb az a megoldás amikor csak a mozdonyt vonod be a vezérlésbe (azaz a teherkocsikerék nem kapcsol).
Igy is balhé lehet még a világito személykocsikkal, mert azok is kapcsolni fognak.
Az miért jó, ha csak a mozdony kapcsol és más fémkerekű, akár teherkocsi nem? Gondolok itt pl. egy sorompó-vezérlésre, ahol mindegy ki lép be, kapcsolni kellene... Vagy erre a sínszál melletti érintkezős megoldás választandó? (BBTB-nél a 6641) Nem tudom ez utóbbi mennyire használatos manapság.
Ugyan így használom én is. Plusz a elvágott kapcsoló részt és a pályát egy zavarszűrő kondival is összekötöttem mert egy idő után a keletkező szikráktól enyhén be égett és romlott az üzembiztosság . Illetve a kitérőket jelzőket is egyen feszültséggel táplálom a biztosabb működés érdekében .
Én ugyanezt a módszert használom, némi különbséggel:
- Nem kap minden sínszál egyedi betápot, hanem a síneket is összeforrrasztom a csatlakozásnál. Utóbbinak annyi előnye van, hogy fizikailag is biztosan tart, nem lazul szét.
- Nem csak a szakaszolások, hanem a kapcsolások is így működnek. 2-3 talpfa hosszan kivágom a sínszálat és a mozdony így végzi a kapcsolást.
Hát még ha ezt is megmutatom. Terveim szerint az összes sínszál külön megtáplálást kapna, alulról beleforrasztva az U sín belsejébe. Ha ezek után szigetelt összekötőket használok, akkor oTT szakaszolom a pályát ahol csak akarom.
:) Ezzel a hsz-el egészen úgy festesz, mint aki saját magával kötekszik.. :))
A BTTB-s sín, ha jól karban van tartva és eredetileg sem volt rozsdás, viszonylag jó érintkezési felületet biztosít.
Mint ahogy említettem neked a kisföldalattin a múltkor, nekem ebből van egy vagonnyi (1:1-es arányú vagon :)) ), úgyhogy szépen kiválogattam belőle a használhatóakat. Hogy milyen asztal válik majd belőlük, az a jövő zenéje. De az üzembiztonságra nagy hangsúlyt fogok fektetni, az tuti.
>de váltója nincs is a Tillig -nek egyenlőre bentonból.
Több nagyvasútnál is (bár már elég ritka napjainkban) meghagyták a váltók alatt a talpfákat akkor, amikor a pálya többi részén betonaljra cserélték az alátámasztást.
Az enyémek - amelyeket első nekifutásra lefestettem - így mutattak <kép>.
Annél az összeillesztésnél is látszik, hogy voltak darabok, amelyeket kicseréltem éppen pl. a kopottságuk miatt. Azóta azok is szürkék lettek.
Semmi különleges technika nem kell hozzá. A talpfa rácsról leszedtem a sínt, majd lekapartam róla a fa erezet utánzatot. Aztán kézi típusú festéssel bepacsmagoltam szürkére. Azért tűnik olyannak mintha mállana, mert az oTThon fellelhető festékarzenélt vetettem be az elkészítéséhez. A Modakril pedig nem az a tipikus modellfesték. Bár megjegyzem jól megtapad a műanyagon (is), csak kicsit vastag bevonatot képez. Ez egyébként csak a fényképen 10-szeres nagyításban látszik, 20-30 cm-ről már nem feltűnő. Aztán lefestettem a sínszálakat rozsdabarnára, valamint a csavarfejeket is ugyanazzal a festékkel. Kis ecsettel egy-egy kis pöttyöt tettem rá. Utána az ecsetet festékbe mártottam, majd vízbe, egy csöppet leitattam róla a felesleget és elkentem a sínek melletti részt. Ezután visszaszereltem rá a sínszálakat. Készítek hozzá ágyazatot is, ez amolyan gyakorló feladat lesz. Talán veszek egy kis modellfestéket is, bár most kicsit szűkös a költségvetésem:-)))
A 424-es első beceneve az egykori finn hosszútávfutó olimpiai bajnok - Pavlo Nurmi - után lett "Nurmi". Ezzel az első, még háború előtt épített példnyokat becézgették tudomásom szerint. A háború után épült, csillagfúvós, wagner füstterelős gépek beceneve volt a "Bivaly".
