A vb-helyek elosztásánál szerintem a FIFA azzal számolt, hogy 16 csoport lesz hármasával és nem akarták, hogy két európai legyen egy csoportban, egy nem európai harmadikkal. Minden bizonnyal, ha a 16x3-as elosztás maradt volna, akkor az európaiak külön csoportba kerültek volna. Utólag meg átszerkesztették 12x4-esre, csak így meg hülyén néz ki a 16 európai, mert lehetne 20 is.
Nem a 4 osztály győztese pótselejtez, hanem lesz 4+4+4+2 csoportgyőztes és sorrendben az a legjobb 4 lesz pótselejtezős, aki nem jutott ki vagy nem lesz második a selejtezőn. Ettől még jogos lehet, hogy ösztönözhet arra, hogy ess le a B-be, nyerd meg a csoportot és talán van tuti pótselejtező, ha az A-ból mindenki eléri az első két helyet.
Egy 2011-ben született gyerek 5 éves volt az első alatt, azaz már halvány emlékei lehetnek róla, főleg, ha volt bármi része a körúti hömpölygésből. (Persze utána még történtek tragikus dolgok, de ezt most ugorjuk át.)
Ma 12 éves. Nekem 11 éves koromban jött az igazán fociőrültség, mikor elkezdtem tudatosan és csapatoknak szurkolva meccset nézni, játékosok személyi adatait betanulni, akár kezdőcsapato(ka)t is. Tehát ha nem túlzok, akkor egy 10-es években született (de lehet, hogy egy 2006-ban született) gyerek úgy nő fel, hogy van valami hírünk Európában, és a régmúltról csak a törikönyvekből tud.
Mikor nem jutottunk ki az 1970-es vb-re, nagy volt a letargia. Aztán az 1974-esre sem, szóval ott is beérett egy kisebb nemzedék, aki 12 évig nem látta vb-n a csapatot (akkor még nem az eb volt a csoportos élmény, hiszen olvastam egy nagyon jó cikket arról, hogy ezekre a négyes döntőkre motiválatlanul utaztak, mert csomó más is volt előtte/utána, az csak 2 meccs volt a sok közül). Az 1986-2016 közötti időszakot nem kell bemutatni.
A két múltbeli korszakból következik, hogy mi történik akkor, ha egy generáció felnőtt a jóságban, és utána visszaesünk? Akkor a szurkolók is elpártolnak, ez egy ilyen szakma, még ha az igazi szurkoló ezt nehezen is fogadja el. Szóval most már nemcsak annyit veszíthetünk, hogy leégünk az eb-n, netán kiesünk az A-ligából, netán nem jutunk ki a vb-re, hanem azt is, hogy ha kiöregszik ez a generáció, vagy épp Rossi bármilyen okból távozik, milyen szintet tudunk fenntartani.
Szóval visszavárhatjuk Orbánt, de 5 év múlva lesz még Szoboszlai, de már nem lesz pár koros játékos.
Nagyon furcsa, hogy 10 dél-amerikai válogatottból 7 kijuthat, tkp mintha arról szólna egy bajnokság, hogyan kerüld el az osztályozós helyeket. Ehhez képest Európa a játékerejénél, Afrika és Ázsia a méreténél fogva alul vannak súlyozva.
Tekintve, hogy némileg nehéz 2 VB között összemérni a kontindnsek pontos erejét, én több interkontinentális pótselejtezőt raknék bele. Na de hát nem én döntök.
Látom, hogy Európában az NL is benne van a kijutási lehetőségek között, de nekem több szempontból sem szimpatikus: egyrészt - ha jól értem - mind a 4 osztály győztese pótselejtez, amivel egyértelműen gyengébb csapatok is esélyt kapnak. Mintha az NB2-es bajnok indulhatna a soron kövezkező BL-selejtezőkön.
Másrészt ugyanez a logikai simán kontraproduktívvá is teheti a NL-t: egy VB-selejtezők előtt kettővel futó sorozatban simán arra ösztönözhet csapatokat, hogy direkt kipottyanjanak a lentebbi ligába. hogy aztán azt könnyebben megnyerve plusz esélyt kapjanak a VB-re.
Harmadrészt a két útvonal össze van kutyulva, így a normál selejtezőknek úgy futhatnak neki csapatok, hogy biztosítókötél van rájuk kötve, ami szetintem befolyásolja a meccseket. Tudom, hogy ez az EB-nél is így volt, ettől még nem szimpatikus.
Van egy bája, hogy 48 csapat lesz a vb-n és ebből 16 Európából, de elég akár csak 6 meccset játszani a kijutásért... a 12 csoport miatt pedig tényleg lehet egy szerencsés sorsolás, de kéne hozzá
1. az első kalap;
2. négycsapatos csoportba jutni (mondjuk ebben az esetben csak szeptemberben kezdenénk a selejtezést, és egy ősz alatt letolnánk, villámrajttal mehetnénk a vb-re).
Az olimpiákkal teljesen egyetértek veled. A nyugati (nem szocialista) államokat ért akkori restrukciók miatt kissé devalválódó a mi 3 aranyunk és egy ezüstünk. Ami szintén lehetett volna arany, de - teljesen helyesen és sportszerűen - kitört belőlünk a magyar virtus és nem pacsiztunk össze a lengyelekkel.
Kizárólag azokat a tornákat veszem alapul, amelyek UEFA- vagy FIFA-szervezésűek, és amelyeknél a szövetségi kapitány kénye-kedve szerint bárkit játszathat. Az olimpiánál mindig volt valamilyen korlátozás.
Amit viszont beleszámítanék, az a Konföderációs Kupa (nem tudom, hogy létezik-e még) és a Nemzetek Ligájának a négycsapatos döntője (amitől tavaly egy karnyújtás meg néhány elszánt olasz játékos választott el minket).
Ahogy látom, életrajzi könyv. Ez két szempontból is furcsa:
1. még csak 59 éves, Messi és Ronaldo életrajzi könyvei sem teljesek, főleg előbbiét lehet is újrakiadni a vb-győzelem miatt, és még mindig nem vonult vissza, aztán esetleg lehetne edző is - ez csak szenzációhajhászás, hogy valakiről kiadsz 2-4 könyvet, mert nem várod meg a teljes életutat [szemben pl. Détáriéval, akinek kijött a könyve, és azóta nem is edző, tehát lezártnak tekinthető]
2. bár a játékospályafutása tényleg jól hangzik, 17 év alatt 419 meccs, utána jön egy 4 éves szünet 2000 és 2004 között, aztán a Kispestig lejátszott 200 meccs alacsonyabb osztályokban sem lehet nagy sikertörténet...
Szóval mindent összevetve nagyon jól kell meghúzni azt a könyvet, hogy legyen értelme.
Igaz, elhamarkodottan írtam be, bár 68-ban olimpiai bajnok volt, de igazán nem is ezért, hanem arra tippeltem, hogy játszott 72-ben EB-meccset. De nem.
Tegnap engem Balogh Botond játéka meggyőzött - nagyon jó védő lehet belőle. Nem pont Dárdai posztja, de védő mindkettő. A Serie B élcsapat vagy Bundesliga B középcsapat - nagy különbség a Parma hátrányára nincs. Azt sem tudni, Mártonnak van-e magyar állampolgársága?
Az egyenes kieséses meccs az, amikor mindkét csapat teljes gőzzel játszik, éspedig azért, hogy valamilyen csúcsot megmásszanak.
A bronzmeccs nem feltétlenül ilyen.
A franciák pl. 1982-ben és 1986-ban is játszottak bronzmeccset, és mit tesz Isten, Platini, Bossis és Giresse egyiken se játszott. A kispadon ültek. Ez olyan, mintha mi Orbánt, Szoboszlait és Nagy Ádámot pihentetnénk.
