Ott pedig a legutolsó fül általában, bár ez hardvertől függ, a Settings, aztán Advanced gomb, Monitor fül, és ott nagyon fontos, hogy a képfrekvenciát (refresh freq) minimum 80 Herzre állítsd, különben belevakulsz. Érdemes tudni, hogy nem minden felbontásnál és színmélységnél választható a nagy frekvencia, de ez szintén típusfüggő. Ilyenkor célszerű a nagyobb refresh értéket választani a nagyobb felbontás rovására.
Zenehallgatás segít a dolgozásban, vagy gátol, elvonja a figyelmed?
Egyszer a Blahától el akartam menni a Felszabra, felszálltam a piros metróra, mentem vele az Astoriáig. Nem jó. Gyorsan kiugrottam, felszálltam a visszamenőre, elmentem vele a Keletiig. Nem jó. Úgy döntöttem busszal lesz a legjobb, az út a délutáni forgalomban csak fél óráig tartott.
nincs küszöb, csak a bejáratnál és a terasznál, belül egy darab se
hogy a lófaszba kell beállítani egy új monitort, hogy egységes betűk legyenek, ne pedig a fele kurva nagy, a másik fele pedig bolhaszar, és ne villóddzon, mert kifolyik a szemem már???
Meg olyan is, hogy hullafáradtan, amikor már más vágyam sem volt, csak hazaérni, másik irányban szálltam fel, majd ezt konstatálva próbáltam más járművel hazajutni - amire ismét rossz irányba szálltam fel... Ja, rémlik valami. Igaz, ennek már 9 éve, de aznap emlékszem, mire hazaértem, kétszer annyira nem voltam eszemnél, hogy 5 percen belül kétszer mostam fogat, egyebek. A ráadás: másnap jöttem össze a pasival, akit mostanában szeretnék egy életre kitörölni az emlékezetembôl, de ez egyéb akadályok miatt teljes képtelenség.
Semmi izgalmas, csak most hallottam, hogy októberben jön ki az új albuma és ennek úgy megörültem, hogy azóta itt vigyorgok, mint a tejbetök.:o) Torit, mióta az eszemet tudom, imádom, annyira tökéletes, hogy az igazi ünnepnek számít nálam, ha összedob egy albumot.:o)
Történt már olyan veled, hogy elfelejtettél leszállni buszról/villamosról/metróról, amikor le kellett volna?:o)
Gyerekkoromban, amikor elôször ültem "felnôtt bicajon". Látták, milyen jól megy, így lemaradtak. Jó 50 lépést. Én meg még nem tudtam fékezni. Jött egy lejtô - aztán már csak arra emlékszem, hogy próbálják beazonosítani és különválasztani saját alkatrészeimet a bicaj darabjaitól. Tűzôkapocs... Bah...! Ugyan kérem! ;)))
Nem tudod, mit hagytál ki... Engem 6 órán át kaszaboltak, aztán bejött egy másik doki, aki fogta a horgolótűt, és egyszerűen kitolta a másik oldalon. ;DDDDD
A kaszabolás nyoma a mai napig látszik (1989 óta), a másik doki ügyködésének pedig már akkor sem volt nyoma. Ennyit errôl. Viszont nem panaszkodom, végig vihogtam az egész műtétet, mert annyi kábítószert még életemben nem kaptam, összességében sem, mint azon az éjszakán. ;)))
Lefeküdni szinte mindig éjfél után szoktam. Ma azt hiszem, még errôl sem lehet szó. Van egy fincsi szigorlatom szerdán, és egy árva szót nem tudok.
AAAAAHHHHH!!!! Ne is emlékeztess rá...! Megôrülök magamtól. Mostanában ráadásul további hasonló jó szokásokat is felvettem repertoáromba: óránkénti rendszeresen nekimegyek minden éles dolognak, lehetôleg kiló hússzal, gyalogosan. De igazad van, a papír által nyiszitált bôrt nehéz überelni.
Műtöttek már ki belôled valami elképesztô tárgyat? (Horgolótű, kisöcsi meglepetése, bármi)?